Palkó története

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú.
Ez a fiú úgy tíz éves lehetett. Egy 15 emeletes panellakás 12. emeletén élt szüleivel és két nővérével. A fiút Palkónak, a tesóit Krisztinának és Piroskának hívták. Szülei nagyon elfoglaltak voltak, mint újdonsült kereskedők éjt napallá téve dolgoztak. Amíg kissebb volt Palkó, a nővérei a szekrénybeli szörnnyel ijesztgették. Főleg, ha besötétedett. Félt is tőle rendesen. Történt egyszer, hogy a kisfiú belázasodott. Közel 40 fokos lázban égett vézna kis teste. Ekkor volt egy lázálma, melyről a mai napig úgy gondolja,hogy a valóságban esett meg vele.

Íme a történet:

Egy középkori palotában történt az eset. Palkó itt ifjonc vadászként szolgált Dormog király udvarában. Az Ő feladata volt a napi lakomához a vadak elejtése. Az öreg király reggelente odaparancsolta magához Palkót, és kiadta, hogy aznap mit kell lőnie. (Persze nyílvesszővel) A fiú kiváló íjász hírében állt, így kerülhetett az udvarba.  Hej pedig ha a király urasága tudta volna, hogy kit fogadott be  a palotába, rögtön a hóhér kezére adta volna! De ne menjünk a dolgok elibe, mindent sorjában  elmesélek nektek, nehogy valamiről lemaradjatok. Történt egyszer réges-régen, még a király koronázása idejében,hogy az uraság a lagzija előtt magához rendelte a legszebb szolgálólányát, és arra kényszerítette, hogy ágyba bújjon vele. A szépséges leányzó hiába tiltakozott, sikítozott, kiabált, engedelmeskednie kellett az ifjú királynak. A király elejét akarta venni a szóbeszédnek, és az esküvője  után rögtön ki is rúgta a szolgálólányt.  Szegény lány feje főhetett, hogy immár mihez is kezdjen bukott életével.  Első útja a patakhozvezetett. Gondolta, beleugrik, - és így szabadul meg hitvány életétől.  Tervét nem tudta valóra váltani, mert a közeli patakban bokáig érő víz csordogált.               

- Ebbe nehezen fúlok bele - gondolta a lány, és új ötleten törte a fejét, hogyan veszejtse el életét. Eszébe jutott, hogy a falubélieknél az a szóbeszéd járja, hogy a közeli erdőben van egy hatalmas száj alakú szikla, melynek barlangjában egy vén boszorka lakozik. A falusiak még a környékét is kerülik. Állítólag már több embert is átváltoztatott állattá. 

- Ennél rosszabb már úgysem történhet velem gondolta a szegény pára, és gyors léptekkel nekiiramodott a hegynek, nehogy véletlenül is meggondolja magát. Legalább kérek tőle valami mérget - gondolta.  Öt perc múlva már ott is állt a barlang szájánál.  Kopogott volna szegény, de az ajtót nem találta. Ezért bekiabált.

- Nénémasszony, jöjjön ki kend!  Egy fiatal leányzó várja ideki! Egy fiola méreg kellene  neki! - Kiballagott az országútnál is vénebb boszorka. Haja a bokáját verdeste, körmei úgy fél méteresek lehettek. Az arca tele volt rusnya bibircsókkal. Szervusz lányom, mi  a gondod? Miért eresztetted búnak a fejedet? Mondd el  bátran, hátha segíthetek!  A leány elmesélte töviről hegyire, hogy mi esett meg vele. A boszorkány dühös lett.

Ebugatta vén gazember, megbánja ezt még egyszer! Segítek rajtad lelkem. Elég tágas kettőnknek is ez a barlang, itt senki sem zaklathat. Csak annyit kérek cserébe, hogy naponta háromszor fésüld ki a hajamat, és mindennap tisztogasd a körmeimet.

- Rendben, mondta a leányzó. Abban nem lesz hiba.  Pontban kilenc hónap múlva a szolgálóleány megszülte az erőszakoskodó Dormog király gyermekét. Életerős, vidám kisfiút hozott a világra. Ez a fiú bearanyozta édesanyja nem túl vidám életét.

Jól gondoljátok. Ez a fiú volt Palkó. Az a Palkó ki az öreg  király udvarába került. Hogy gondolatom ne veszítsem, tovább folytatom e  történetet. Mivel a királynak nem született feleségétől egyetlen gyermeke sem, ezért örökbe fogadtak egy leánygyermeket. E kislánynak a Patricia nevet adták, utalva nemesi mivoltára. Persze nem a véletlen műve volt, hogy nem született a királynétől trónörököse, a boszorka átkozta meg a királyt. Patricia a napnál is szebb volt. Csodájára jártak a nemes kérők, de ő mindet kikosarazta. Mindben talált valami kivetnivalót. Kinek a szeme színével, kinek a hajával, magasságával, vagy éppen a modorával nem volt megelégedve. Dormog király igen beteges volt, és jó kezekben akarta tudni halála után a királyságot, ezért sürgetni kezdte fogadott lányát, hogy ugyan már válasszon párt magának. A leány titkon apáca szeretett volna lenni, ezért kosarazta ki sorban mindenféle indokkal a kérőit. Egy nap odaállt apja elé a szépséges királykisasszony,és azt mondta:

- Teljesítem a kérésedet, férjhez megyek, de a vőlegényemnek ki kell állnia három próbát.

1. Hozza el nekem a száj alakú sziklában élő rusnya boszorka hüvelykujjának körmét.
2. Szerezzen a Lokneszi tóban lakó szörny hátáról hét varázspikkelyt.
3. Találja ki, hogy mi a vágyam, miért nem választottam idáig a kérőim közül.

Még egy kikötésem van:

- Aki nem teljesíti mindhárom feladatot, annak feje hulljon a porba! A király ország-világ előtt kidoboltatta leánya kérését. Eleinte százával jöttek az ifjak, de mind elvesztette az életét, mert az első próbát sem tudták kiálni. Telt-múlt az idő, és a király egyre gyengébb lett. Már egyetlen vállalkozó sem akadt. Ekkor a király kidoboltatta, hogy szolgák  is pályázhatnak leánya kezére. Vállalkozó azonban így sem akadt. Egyszercsak Palkó gondolt egy merészet. Odaállt Dormog elé, és bejelentette, hogy próbát tesz. A király szép szóval próbálta eltéríteni a szándékától, mert megkedvelte az ifjút, és nem akart elveszíteni egy jó vadászt.  Palkó persze tántoríthatatlannak bizonyult. Az első feladatot könnyű volt teljesítenie, mert az öreg boszi saját fiaként kedvelte, s így megengedte, hogy levágja a hüvelykujjának a több mint egy méteres körmét.(Közel  fél métert nőttek körmei mióta Palkó megszületett.)

- A királynak tátva maradt a szája, ahogy megjelent a fiú a méteres körömmel. Mondta is neki örömmel.

- Drága fiam, csak így tovább, teljesítsd az újabb próbát!

A második feladat már nehezebbnek látszott. Elment a boszihoz, hogy tőle kérjen tanácsot. Hallgass a szivedre, a tanácsom csak ennyi, Ha ezt megfogadod, a fejed nem fog veszni.

Gondolkodott Palkó, törte nagyon fejét,hogy mire vélje a tanító szavakat. Útra kelt hát, és elérte a Lochnesy tavakat.

- Nessy nessy! Mutasd gyorsan magad! Szeretném megvakarni a hosszú nyakadat! Kellene hét pikkely a hátad közepéről, hogy teljesüljön vágyam, és Patrícia kedvest az oltár előtt lássam!

Jött is Nessy! Nagy dérrel-dúrral.

- Ki ez az ifjonc, ki nem fél tőle, ki hivogatja ahelyett, hogy menekülne előle? Bátor vitéz! Neked immár annyi! Hogy merészelted álmomat zavarni?  

- Palkó vagyok. A király vadásza.Kinek egyetlen vágya, hogy Patriciát, a királyleányt az oltár előtt lássa. Ez sajnos csak akkor lehetséges, ha pikkelyedből nekem adnál hetet, persze a varázsfajtából. 

- Ha ha ha! Ezt komolyan gondolod? Hogy a pikkelyemből ingyen neked adok? Bár ha meggondolom, lehet még szó róla! Ha teljesíted egy kérésem megadom, mit kértél. A közeli tóban él egy egyfejű sárkány.Hozzd el nekem a fejét még ma éjfélig!

Bánatosan ballagott Palkó a következő tóig.Már messziről látta, hogy a tó közepén egy hatalmas sziklatömb terpeszkedett. Annak tetejében egy óriás fa állt. Pál elővette a távollátó üvegét, és szemügyre vette a fának tetejét. Egy sárkányfészket látott. Benne két vagy három sárkányfiókát.   Az egyfejű sárkány éppen leereszkedett, hogy a fiókáknak élelmet adjon. Palkónak nem volt szíve lelőni az anyasárkányt.Pedig már az íjat is készítette. Akkor inkább már vesszen a saját feje! Amikor a sárkány látta, hogy a fiú leereszti íját, odarepült hozzá és azt mondta.

- Köszönöm, hogy nem vetted el az életemet. Cserébe kérj tőlem bármit. A fiú elmesélte, hogy mit kért tőle Nessy.

- Nem probléma - mondta az egyfejű. Pattanj a hátamra. Odarepültek a Nessy féle tóhoz és szólongatni kezdték.

- Nessy Nessy! Ébresztő! Teljesült kérésed, kérem a fizetséget.

Kidugta Nessi a nyakát a mély vízből.Hát ezt hogy gondoltátok?Kérdezte elhűlve, amikor a fiút meglátta a sárkány hátán.Én nem csak a fejét, de az egész sárkányt elhoztam neked! Még többet is teljesítettem annál amit kértél. Mit lehetett mit tenni. a hét pikkelyt Nessynek oda kellett adni Palkó kezébe. A sárkány hazarepítette Palkót az öreg király udvarába.                                                     Barátsággal vált el útjuk. Patricia ereiben meghűlt a vér, amikor meglátta a fiú kezében a hét varázspikkelyt. A pikkelyek segítségével sikerült a király állapotán segíteni. Az egészsége megjavult, azonban a kedélye igen szomorú volt. Úgy gondolta, hogy a harmadik próbán bizonyosan megbukik a fiú, s leánya örökre pártában marad. Palkó leült a palota kertjébe, és furulyázni kezdett. A szép furulyaszóra odagyűltek a környék madárkái. Megetette őket friss magvakkal. Köztük volt Patricia kedvenc gerlicéje.  Éppen tegnap szökött meg aranykalickájából. Sírt is miatta a leányzó.

- Bárcsak érteném a nyelveteket! Sóhajtotta Palkó.Ti biztos, hogy megválaszolnátok mi Dormog király lányának a baja, miért nem tudott idáig választani a kérői közül. Csodák csodája, egyszercsak megszólalt a kis gerle.

- Én tudom, mi a bibi, nekem már százszor is elsírta. Megérdemled, hogy neked elmondjam, és ne juss a többi kérő sorsára. Apáca akar lenni! 

Ahogy a fiú meghallotta ezt a mondatot, máris elszontyolodott. Hiába volt minden! Hiába küzdöttem! Patriciának választani kell isten és közöttem! Semmi esélyem! Hiába is nyerek, a férje bizton nem leszek. Kihallgatást kért ekkor a királytól és az egyetlen fogadott lányától.Tudom a rejtett titkodat szépséges kisasszony! Tudom, hogy kit választottál, és azzal én nem versenyezhetek! Nem árulom el titkodat, én inkább meghalok! E szavak hallatán a kisasszony szivét melegség öntötte el. Egy pillanat alatt beleszeretett a bátor ,nemeslelkű ifjuba.

- Dehogy kell meghalnod! A férjem leszel! Ma este mindenki minket ünnepel! Hét napot és hét éjszakát tartott a lakodalom. Megjelent rajta Palkó anyja is. Elmesélte a királynak,hogy annak idején mit tett vele. A király bocsánatot kért, és nemesi rangra emelte az anyát. A boszorkát kinevezte udvari kuruzslónak. Mindenki boldogan élt, míg meg nem halt.

A történetnek itt vége is lehetne. De mégsem itt ér véget. Palkó a beteg kisfiú láza lecsillapodott. Anyukája szólongatta.

- Kisfiam ébresztő! Már túl sokat aludtál.

A fiú kinyitotta szép barna szemeit, s hirtelen azt sem tudta, hogy hol van.   Kereste a királyt, s a szép Patriciát. Helyette valaki fiamnak szólította. Valami nem stimmel - gondolta. Mi történt velem?  Ki az, aki szólongatja nevem? Két napba telt, mire Palkó visszatért hétköznapi lakótelepi életébe, és felismerte anyukáját, édesapját és testvéreit. A mai napig sem tudja, hogy valóság volt-e, vagy álom ami történt vele. Aki nem hiszi, járjon utána!

Én már megtettem.