Párhuzamosok I
Szabó Jóska felébredt,ijedten látta,hogy kicsit tovább aludt. Így kapkodva mosakodott,reggelizett,és
szinte az utolsó korty kávéval már a motort indította.
Félt,hogy elkésik,és már a gondolat is borzasztó lett volna.
Becsületes,szorgalmas ember volt. Ötletei nem voltak megszokta,hogy irányítják,mindent megmondanak neki,így beérve munkahelyére már várta főnöke utasításait.
Önálló munkára szinte képtelen volt,de amit rábíztak azt száz százalékosan megcsinálta.
Hiba nem volt benne.
Mikor lejárt a munkaideje felállt,szépen illendően összepakolt,majd üdvözölve kollegáit eltávozott.
Útközben megállt az iskolák előtt felvette gyerekeit,majd mobilon meghallgatta felesége aznapi utasításait. Mikor az otthoni dolgait is elvégezte,elolvasta az ujságot, bekapcsolta a televiziot,és azonnal mély álomba szenderedett. Másnap kezdődött elölröl .
Mindez nap mint nap ugyanígy történt még 25 évig. Ekkor nyudíijazták. Gyerekei közben felnőttek,elhagyták a családi fészket,és mint rendesen ők is élték szüleik szürke életét.
Nyugdíjas napjainak egyikén Jóska felfogta,hogy vannak emberek akik „élnek".Van aki ettöl boldog,van aki ettől az életmódtól boldogtalan. Mindenesetre elszomorodott,hogy ő más ezen nem tud váltóztatni, szívéhez kapott lefordult a székről visszaadva lelkét teremtőjének.
Temetése olyan volt ,mint az élete. Szürke,unalmas,és gyorsított.
Utolsó útjára kisérték a családtagok/ aki ráért/ ,és sietve távoztak.
Mindenki megállapította,hogy becsületes,szorgalmas ember volt.
Az senkinek sem jutott az eszébe,hogy vajon boldog volt-e ?
Sem több, sem kevesebb nem volt,mint egy hangya aki teljesítette a feladatát.