Rókamese, avagy hasonló a hasonlónak örül! :-)

kovizoli, 2011, március 5 - 18:49
Az erdőben már épp sötétedett. Lassan kezdtek éledezni a tücskök, bogarak, melyek jelezték az éjszaka és a vadászidő közeledtét. Ilyenkor az erdő mindig megtelik élettel, és csak ilyenkor lehet érezni igazán, mennyi állat és bogár lakik benne. Gnú a vén bagoly is kezdett éledezni már hosszantartó nappali álmából. Lassan bontogatta szárnyait, és egyenként megfésülgette őket, előbb az egyik lábát nyújtóztatta ki majd a másikat. Megrázta nagy kerek fejét felborzolta tollait huhogott egyet és épp elrugaszkodni készült volna, amikor meglátta, hogy a fák alatt valami motoszkál.

Ravasz és bölcs bagoly lévén inkább várt még egy picit az elröppenéssel. Kihegyezte éles füleit és nagy sárga szemeivel hunyorítva a bokor alatti füves területre koncentrált.

A bokor alatti erdei lény ösztönei hamar megsúgták, hogy valaki figyelni Őt. Így mozdulatlanná dermedt, de ugyanakkor apró kis teste mindenegyes izma megfeszült és futásra készen volt, hogyha bármi baj történne.

Teltek múltak a hosszú percek, s míg az erdei fuvallat a falevelekkel és bokrokkal játszott megmutatta Gnúnak egy egér pontos helyét és megfeszülő apró kis testét.

Gnúnak - mikor megpillantotta az egeret - hamar mosolyra fakadt a csőre, de nem a boldogságtól, hanem a gonoszságtól, hogy no lám' a csőrébe sétált a lakoma egy kövér kis egér képében.

Egy bökkenő volt csupán, hogy még nem volt elég éber és a tegnapi vacsora egy kissé megfeküdte a gyomrát. Nem akart mohó lenni, hiszen ha most egyből ráront a kisegérre, akkor az olyan gyorsan eliszkol, hogy utána csak nézhet és vadászhat egy egész éjszakán keresztül. Másrészt öreg bagoly volt már így be kellett volna járatni előbb a szárnyait, hogy versenyezni tudjon az apró ámde fürge kisegérrel.

Arra gondolt, hogy játékba kezd leendő zsákmányával, hiszen úgysem éhes még igazán az idő se neki kedvez és a bokor alatt nem is, tudná megtámadni élelmét, az egeret. Inkább megpróbálja szóval tartani prédáját és kivárni a megfelelő pillanatot, amikor az egér már nem annyira éber. Így úgy döntött, hogy megszólítja Őt:

-         Hahó kisegér!

-         ...

-         Te ott a bokor alatt! Tudom, hogy ott vagy a szél és az apró kis szürke tested hamar elárult Téged. Gyere, elő nyugodtan vagy folytasd az utadat én, nem bántalak Téged.

Az egér hirtelen nem tudta, hogy mi tévő legyen. Fusson és szaladjon el a védelmet nyújtó bokor alól? Hiszen lehet, hogy ezért nem támadt még a bagoly! Mert a bokor szerteágazó ágai alatt nem fér hozzá apró, ámde fürge kis testéhez. Még, hogy folytassa az útját nyugodtan! Ez lehet a cél, hogy kimozdítsa Őt a bokor ágai alól és a védelmet nyújtó bozót után, megtámadja Őt! Így úgy döntött, hogy válaszol a hívásra, és szóval tartja a baglyot, közelít úgy is az éjszaka a bagoly, sem akarhat egész este ott ülni a fán, és lesni mikor mozdul ki végre a bokor alól.

-         Szia bagoly! Köszönt illedelmesen a kisegér.

-         No végre már megszólaltál! Már azt hittem fiatal szemem megcsalt engem épp tova akartam repülni bagolytársaim után...

Na most mitévő legyen morfondírozott magában a kisegér? El nem futhat, mert akkor a biztos halál vár rá. Viszont közeleg az éjszaka és mozgás nélkül annyira, lefagyna és elgémberedne apró teste, hogy egy esetleges földi támadótól sem tudná megvédeni magát... Kezdte úgy érezni, hogy nem is volt jó ötlet elszökni hazulról és hogy a dac és harag nem mindig jó tanácsadó...

-         Mit csinálsz erre kisegér? Kíváncsiskodott Gnú az öreg erdei bagoly.

-         A róka elöl szaladtam el épp - hazudott az egér remélve, hogy megijed a bagoly, és gyorsan tovaszáll - tudod üldözőbevett az imént.

-         Róka?! Itt?! Ijedt meg a bagoly és gyorsan körbeforgatta vén tollas fejét.

Lehet, hogy ezért ébredtem fel?! Mert az ezeréves vadász ösztöneim figyelmeztettek a bajra?! Jobb lesz óvatosabbnak lenni és csak fél szemmel figyelni az egérre. Hiszen életben maradni sokkal fontosabb, mint ez a kisegér. A róka pedig ravasz állat és fára is tud mászni, nem egy társam esett már áldozatul a feketelábú ravasz rókának.

-         Segíts rajtam kisegér és cserébe én is, segítek Rajtad.

-         Hogy tudnék én segíteni Neked bagoly?

-         Tudjuk mind a ketten, hogy jön az éjszaka, és én élelemre fogok vadászni, de a bokroktól nem tudnálak elkapni és csak a megfelelő pillanatot várom, amikor nem vagy elég éber és lecsaphatok Rád.

-         Ezt bizony én is így gondolom kedves bagoly.

-         De mindazonáltal, hogy meg szeretnélek enni, azt sem szeretném, hogy engem egyenek meg. Így alkut ajánlok én nagy területet, belátok innen fentről és élesek a szemeim, éberek a füleim, ha hallom vagy látom, hogy jön a róka - ami elől menekültél - idejében szólni fogok, hogy biztonságosan el tudj menekülni, de cserébe arra kérlek, hogy Te is figyeld ezt a fát, amin épp ülök, hogy nem settenkedik-e rajta a feketelábú ravaszdi róka.

-         Ugyan miért hinnék Neked kedves bagoly? Hiszen lehet, hogy rókát fogsz kiáltani, és én kiszaladok a védelmet nyújtó bokor ágai alól, és Te lecsapsz rám azon nyomban.

-         Ez igaz! Fontos lesz kettőn kapcsolatában a bizalom, hiszen én sem tudhatom, hogy Te rókát fogsz-e kiáltani, amitől az én szárnyaim megrebbenek, és idő előtt tovaszállok, így Te el tudsz majd menekülni előlem.

Kénytelen, kelletlen, de alkut kell kötni egy kis időre ezzel a bagollyal. Nincs mit tenni, szóval kell tartani egy picit, amíg észreveszem a kínálkozó lehetőséget. Sajnos a bokor alól, nem látok ki jól, fel kell, mérjem a terepet, hogy merre fussak, és csak utána kiálthatok rókát gondolkodott a bokor ágai alatt a szürke kisegér. Így összeszedte minden bátorságát és beszédbe elegyedett a bagollyal.

-         Mond csak bagoly? Régóta ülsz a fán?

-         Nem nem én épp most jöttem és láttam, hogy mozog valami a bokor alatt gondoltam, megnézem mi az, hátha valami könnyű vacsorához jutok.

-         Értem, puhatolózott az egér...

-         Ugyanakkor mond csak egér, hogyhogy ilyenkor egyedül sétálsz az erdőben? És hogy kerültél távol a biztonságot nyújtó odúdtól?

-         Miből gondolod, hogy távol kerültem volna az odúmtól?

-         Abból, hogy sok egeret ettem már meg életemben. Ha üldözőbe veszek egyet, akkor az mindig az odú felé rohan, sosem másfelé és sosem áll meg addig, míg el nem éri az odút. Ha Téged valóban üldözött a róka, akkor Neked is az odúd felé kellett volna futni és nem megállni egy szerteágazó bokor ágai alatt, hiszen a rókának igencsak kifinomult a szaglása Te is tudod és én is, hogy hamar Rádtalált volna.

Okos ez a bagoly... Gondolta a kisegér. Nincs mit tenni, szóval kell tartanom, különben hamar rájön, hogy csak blöffölök és megindul felém. Mi tévő legyek? Folytassam a hazudozást vagy legyek mindig őszinte?! Vajon melyikkel jutok ki ebből a csávából?

Furcsa ez a kisegér... Vajon mi lehet az igazság?! Miért nem futott egyből az odúja felé?! És vajon tényleg van róka vagy csak az én huhogásomra állt és rémült meg a bokor alatt?!

-         Igazad van bagoly valóban sok egeret, ehettél már meg... Én nem ismerős terepen járok...

-         Nocsak nocsak fülelt kíváncsian a bagoly. Ha már úgy is egymás bizalmára vagyunk utalva, kérlek, meséld el a történeted, hogy mi járatban vagy erre, hiszen úgysem nagyon tehetünk mást jelen helyzetben, minthogy beszélgetünk. Ez Nálad is és nálam is csökkenti majd a feszültséget, hiszen ha nem beszélgetnénk, akkor csak a kínálkozó alkalmat lesnénk, hogy én mikor támadjak és, hogy Te mikor menekülj el...

-         Én mindig menekülök bagoly szóval Nekem már nagy rutinom van ebben...

-         Ám' legyen, ha szeretnéd, leshetjük itt egymást a kínálkozó pillanatra várva...

Butaság volt hátat fordítani és otthagyni mindent... Most mi tévő legyek? És mi lesz velem? Talán még nem késő visszamenni, leülni és megbeszélni a dolgokat elfogadnom Őket olyannak amilyenek és elfogadni magamat olyannak amilyen vagyok, mondta magában a kisegér...

-         Én Világgá mentem bagoly... Illetve megyek épp...

-         Világgá?! Huhogva nevetett a bagoly a képtelen történetet hallva!

-         Ez nem nevetséges bagoly!!! Vigyázz, mert rókát kiáltok villant meg a bátor kisegér szeme!

-         Vigyázz, mert én kiáltok rókát és megeszlek, mielőtt a következő bokorig érnél replikázott éles csőrével a bagoly!

-         Miért ne mehetnék Világgá bagoly, ha úgy érzem, hogy nem értenek meg engem, és hiába mondok bármit mindenki, csak kinevet, vagy azt hiszi, hogy butaságokat beszélek, ha nem találom az egerek közt a helyem, és ha úgy érzem, sosem figyelnek rám igazán...

-         No lám ez érdekes válaszolt kíváncsiskodva a bagoly. Sok képtelen történetet hallottam már életemben, de Világgá menő egérről még sosem hallottam...

-         Tudod bagoly nyugodt meg az egér hangja, azt hiszem, hogy hasonló a hasonlónak örül... És a mostani egér barátaim egyáltalán nem hasonlítanak rám...

-         Mit értesz ez alatt Te kisegér?

-         Bonyolult dolgokat bagoly, bonyolult dolgokat ismételte meg szavait, az egér mélyet sóhajtva közben... Hiszen mondhatni, hogy ez a négy szó magáért beszél, és számomra azt jelenti, hogy én olyan egerek társaságát keresem, mint amilyen én vagyok. Akik ugyanúgy látják a Világot, mint ahogy én látom, akik ugyanazokat a dolgokat szeretik, és akikkel tudok úgy beszélgetni, hogy megértjük egymást és egymást segítve alakítjuk életünk fonalát.

No lám' no lám mi folyik itt a sötétben?!

-         Fiatal egér lehetsz Te még, és úgy látom, hogy sok mindent kell még tanulnod az élettől...

-         Okos bagolynak tűnsz és félek is elszaladni innen, de mindazonáltal ne hidd, hogy nem tudok eleget az életről én így érzek és úgy vélem, hogy nincs értelme olyan egerekkel körbevenni magam, akik nem a fejlődésemet szolgálják... És akik másképp látják a Világot, mint ahogyan én látom...

-         Óóó gondolod, hogy mi baglyok mind ugyanúgy látjuk a Világot? Ahány bagoly annyi Világ! Gondolod, hogy én nem akartam elrepülni ebből az erdőből már réges régen messzire? Új vadászmezőket keresni új baglyokkal, új fákkal és új élelmekkel megismerkedni?

-         Akkor mi tartott vissza bagoly?

-         Semmi. De egy idő után rájöttem, hogy nem akarok egész életemben erdőről erdőre járni és fáról fára szállni. Mármint bagoly vagyok persze ez a dolgom értem én, de a menekülés az sosem old, meg semmit csak elódázza a probléma megoldását. Néha szembe kell néznünk a félelmeinkkel, néha meg kell beszélnünk a dolgokat akkor is, ha nehezünkre esik, és néha felül kell emelkednünk önmagunkon vagy csak épp azokon a dolgokon amivel, a másikkal nem értünk egyet... Ha tudnád, hogy hány nézeteltérésem volt már erről a bagoly barátaimmal! Az egyikük csak a nyúl húsát szereti a másikuk mindig ugyanannál a fánál, vadászik, a harmadik pedig mindig csak akkora zsákmányt keres, mint amennyire éhes! De én más vagyok egér! Én az egész erdőben szeretek vadászni én elakarok fogni olyan vadakat is melyeknek úgysem eszem meg teljes egészében a húsát csak azért vadászom le Őket, hogy tudjam még képes, vagyok rá és, hogy büszkeséggel töltsön el az érzés, amikor ránézek a döglött húsukra, hogy igen én vadásztam le Őt egyes egyedül! Én megeszem a nyulat és az egeret is épp úgy mint hernyót vagy a bogarat és hányszor, de hányszor csábítottam már ezt a három baglyot, hogy változzanak mint én és próbáljanak ki új dolgokat. De nem. Ők nem változnak. Soha. Ilyenek Ők... Néha úgy érzem egér, hogy csak én változom ebben az egész erdőben! Hiszen a fák a bokrok és a növények mind mind ugyan olyanok reggel is és este is akárcsak az én bagoly barátaim... De én más vagyok egér! Próbáltam én is elmenekülni és hátat fordítani ennek az egész erdőnek új baglyokra lelni olyanokra, mint amilyen én vagyok, akikkel ugyan úgy látjuk a Világot, de végül rájöttem, hogy nem az a megoldás, ha elmenekülök, és ha sutba dobom az egész eddigi életemet.

Hmm ezzel a kisegérrel nem laknék jól azthiszem másrészt gondolni, kell az otthoniakra is szóval inkább a baglyot, választom a szélirány most úgy is nekem kedvez és úgylátom azt se venné észre, hogyha egy egész csorda elefánt lennék annyira öreg már és úgy belejött a prédikációba. Megyek, megkerülöm Őt és egy másik fára felmászva és ágról ágra feljebb jutva, elharapom a finom kis beszédes torkát. Hmmm...

-         Nem értelek bagoly már miért ne a menekülés lenne a megoldás? Miért kéne mindig kompromisszumot kötnöm? Miért elégedjek meg olyan barátokkal, akik nem nyitottak a Világra és képtelenek fejlődni vagy változni?

-         Azért egér, mert az ember akkor érti meg igazán, hogy mit is veszített, ha már elveszítette azt... De akkor már késő visszakozni! Te ne akard elveszíteni a barátaidat, inkább köss velük kompromisszumot bizonyos szinten. Alkudj meg, de közben keress mindig újat és jobbat, olyat, akik teljes mértékben megfelelnek az életednek és az életvitelednek, akiknek elmondhatsz bármit, mert megértik a helyzetedet és a problémáidat, hiszen Ők is hasonlókat éltek és élnek át nap min nap.

Micsoda butaság ez az egész! Egér ne hallgass rá! Meg is állna a Világ a fejlődésben, ha mindig kettőt lépnénk hátra és egyet előre, ne azért tartsak meg magam mellett valakit, mert talán jó lesz majd akkor, ha épp nem találok mást! Nem érdekbarátságot akarnak az állatok egymással kötni, hanem igazit! De majd mindjárt elhallgattatom én ennek a buta kis bagolynak a csőrét... Már csak néhány faág és ott vagyok kedveském! Jövök mááár! Nyaaam!

-         Egyébként pedig, ha egy bagollyal nem jössz ki, akkor a másik bagoly a hülye. Ha kettővel, akkor az a kettő a hülye. De egy idő után, amikor már tíz hülye bagolynál tartasz, elkezdesz elgondolkodni a dolgokon... Lehet, hogy nem is a baglyok a hülyék, hanem én vagyok? Mi a garancia arra, hogyha elmegyek egy másik erdőbe, akkor ott megtalálom a boldogságom és a hasonló baglyomat? Sőt jobbat mondok egér! Ne a tökéletesen hasonlót keresd, mert olyan nincsen, és olyat úgysem fogsz találni soha, hiszen mások vagyunk mindannyian! Azt keresd, akiben megvan ugyan a hasonlóság, de azért mégsem mindenben hasonlít Rád! Aki csak egy kicsit tér el Tőled! De ezt csak hosszú és mély barátság után látja és tudja a bagoly vagy az egér és hosszú és mély barátságot bizony csak idővel, lehet elérni és a problémákon felülemelkedve. Ha elszaladsz és elmenekülsz, talán sosem találod meg a hasonló egeredet!

-         Ahá szóval nincs bátorságod megkeresni a boldogságodat, és inkább maradsz a tíz hülye baglyodnál ahelyett, hogy találj tíz értékes baglyot!

-         Tudod egy idő után, rájössz, hogy minden bagoly hülye... És nem az a megoldás, hogyha elmész egy másik erdőbe és utána már két erdő lesz, ahol nem érzed otthon magad, mert itt is van tíz hülye bagoly barátod és ott is van tíz hülye bagoly barátod...

-         Hát akkor mi a megoldás szerinted bagoly?

-         Jó megoldás nincs, illetve valahol félúton van azt hiszem... Ha most visszafordulsz és megpróbálsz összecsiszolódni azokkal akik miatt most itt vagy akkor megalkuszol. Mert az egyoldalú összecsiszolódás az nem alkalmazkodás, hanem megalkuvás. Megalkuszol önmagaddal, hogy jók azok a barátok is, akik most vannak, de valahol mélyen legbelül ezt sosem fogod elfogadni, és mindig vágyni fogsz majd a többre és jobbra. Talán már Te is érzed, hogy felesleges az időnket olyan dolgokra pazarolni, amin nem tudunk változtatni és minden bagolynak, vagy egérnek magától kell rájönnie arra, hogy változnia kell, különben ha mi változtatjuk meg Őket erőszakkal, akkor mindig megvan annak az esélye, hogy visszaváltoznak, mert úgy érzik, hogy azok, amikké lettek nem azonosak azzal, amikké lenni szerettek volna, és hamar visszatérnek együgyűségükbe...

Na ebben már inkább van valami kedves eledelmem! Gyere hamar a gyomromba, lássuk mennyire lakok jó a nagy bölcsességeddel!

-         Nem értelek bagoly...

-         Pedig ugyan azt mondtam, amit Te is mondtál az imént egér, hogy hasonló a hasonlónak örül. Én kiköltöztem az erdő szélére még épp nem olyan messzire, hogy ne legyek közel a másik erdőhöz, de épp olyan messzire, hogy közel legyek az itteni barátaimhoz, akiknek mindig mesélek a másik erdőben történt kalandjaimról. Így csábítva Őket a változás mezejére és arra, hogy hasonuljanak hozzám. Én nem találtam meg a másik erdőben lévő tíz hülye bagolyban a boldogságom, de az itteni erdőben lévő tíz hülye bagolyban sem találtam meg a boldogságom. De nem az volt a megoldás számomra, hogy keresek még tíz hülye baglyot és a másik hússzal, megszakítom a kapcsolatot, mert Ők nem úgy látják a Világot, mint ahogyan én látom. Ami persze nem azt jelenti, hogy Ők rosszul látnák egyszerűen csak másmilyenek, mint amilyen én vagyok másra vágynak, máshogy nevelkedtek más ingerek, és élmények érték Őket ennyiről van szó csupán se többről, sem pedig kevesebbről. Manapság van húsz hülye bagoly barátom, akik külön külön nem hasonlóak hozzám, de így együtt húszan már igaz a mondás, hogy hasonló a hasonlónak örül! Azt hiszem, hogy túl bonyolult lélek vagyok, illetve mindnyájan túl bonyolult lelkek vagyunk és mindig másra és újra jobbra vágyunk, amit egy bagolytól nem kaphatunk meg, de húsztól már igen! Van olyan bagoly barátom, akiben a húszból tizenöt benne van Vele például, nagyon jól érzem magam nap, mint nap, de sajnos a tizenöt az nem húsz! De ha már évekkel ezelőtt megszakítottam volna Vele a kapcsolatot, akkor sosem tudom meg, hogy Benne bizony tizenöt van és leragadok csak ötnél és a rossz emlékeknél a szívemben...

-         RÓÓÓÓÓÓÓÓÓKAAAAA!!!!

Hussss! Mint a villámcsapás úgy villant meg a sötét erdőben a róka két sárgán fénylő szeme. Amint élesen és támadásra készen nézte a bagoly prédikációját. Majd nekirugaszkodott egy a bagoly ágához közel eső ágról. Hátsó lábaival nagyot lökött vékony testén és éles fogait kitátva a bagoly nyakának irányába vetette magát.

A bagoly kizökkenve a prédikációjából először fel sem fogta, hogy mi történik és már meg is feledkezett a kezdeti alkuról, amit az egérrel kötött. Annyira beleélte magát a tanácsadásba, mintha csak a saját fiókáját oktatta volna az élet apró rejtelmeire akár csak régen. Mint a záporeső úgy csapott le a bagolyra a felismerés, hogy itt bizony tényleg egy róka les rá és az egér nem tréfál onnan lentről. Próbálta megmozdítani szárnyát elrugaszkodva a faágtól, amin már hosszú órák óta ült, aludt és prédikált, de sajnos öreg csontjai a dermesztő hidegben felmondták a szolgálatot...

Az egér teste már régóta nem volt megfeszülve, sőt a hosszú és tartalmas beszélgetés alatt egész kényelmesen elhelyezkedett a biztonságot nyújtó bokor ágai alatt. Mégis olyan gyorsan és ösztönösen menekülőre fogta apró kis lábait, mintha az Ő élete és teste lenne veszélyben... De az Ő lábai se vitték apró kis testét messzebb épp, hogy csak ki tudott futni a bokor ágai alól egy kisebb kis tisztás területre, majd meredten és rémülten nézte a történteket. A bagoly már majdnem a vérszemet kapott róka szájában volt, hiszen a róka első két mellső lába már a másik fára nehezedett, amikor a fa ága hirtelen leszakadt kettőjük súlya alatt...

A róka nagyot puffanva esett a földre, olyannyira hangosan, hogy egy egész álló percig síri csend lett az egész erdőben. Majd idővel jobb mellső lábára sántítva ugyan, de elindult a biztonságot nyújtó odúja felé miközben sűrű gyakorisággal a sebeit nyaldosta...

Szerencsére a bagoly a zuhanást elkerülve szélesre nyújtotta szárnyait és elkezdett leereszkedve suhanni a dermedté vált egér felé a hideg és sötét éjszakában. Kinyújtotta hat kampótlan vén ujját és felkapta az egeret a magasba emelve.

Sokáig repültek a hideg és sötét égen át ketten együtt szótlanul talán mindkettőjükben ugyan az a beszélgetés és a róka hirtelen jött támadása zajlott le. Eltelhetett úgy öt perc is mire a bagoly végiggondolta mi tévő, legyen prédájával, az egérrel.

Majd Gnú a vén és sokat tapasztalt bölcs bagoly egy jól ismert tisztás és azon belül egy egértanya felé vette az irányt. Könnyedén és kecsesen szállt le zsákmányával a földre. Majd zsákmányát a hátára fordítva a hasán taposott kampótlan karmaival jó erősen, hogy ez egérbe szusz se maradjon és minden porcikájával a bagolyra, figyeljen.

-         Én ajánlom egér: Változtass, míg lehet, s ne dugd homokba a fejed! Lásd, mit árthatsz magadnak a meneküléssel, s ha visszafordulsz, azzal mit érsz el!

Azzal Gnú a bölcsességtől megfiatalodott bagoly tovaszállt a holdfényben, s az egér egy pár percnyi töprengés után, hogy mi tévő legyen a továbbiakban az életével és a barátaival visszafordult és elkezdett iszkolni az odúja felé. Olyan sebesen szedte az apró kis lábait, mint a szél és bármelyik vad meglátta Őt, azt hitte, hogy csak egy másik vad elöl, menekülhet ilyen gyorsan, mintha az életéért futna így senki, sem mert a nyomába eredni... Soha többé nem látták egymást a bagollyal, de még a rókával sem! A kisegér később még sok-sok éven át továbbadta ezt a történetet egérbarátainak megfogadván a bagoly bölcs szavait, hogy a kalandjaival és történeteivel csábítsa változásra a barátait és nem, pedig erőszakkal.

 

*** VÉGE ***
Az írás hossza kb. 17 ezer karakter



Örülök! :-)

Hogy ilyen hatást váltott ki az írásom mármint, hogy ilyen kutatásba kezdtél! :-) Az igazság az, hogy ha a medve tud fára mászni akkor biztos megy az egy rókának is! :-D De való igaz ennek nem jártam utána mindenesetre most találtam egy bizonyító erejű képet ami valószínűleg egy nagy magas fa egyik ágáról készült a minap! :-P

http://kep.ivpicture.hu/540122.N.jpg

A bagoly nevét nem tudom, hogy honnan "szedtem", de nekem ez az első írásom és egész végig bajban voltam a nevekkel, hogy kit hogyan nevezzek! :-) (végül csak a bagoly kapott nevet) Örülök, hogy tetszett az írásom jövőre találkozunk ugyan itt ugyanekkor! :-)

Elgondolkodtatál

Nem csak  a filozófiai tartalmáról hanem a  tényekről is. Feltettem magamban a kérdést: tud-e valójában a róka fára mászni? A legjobb választ ezen az oldalon találtam meg. (Végül is igen)

http://answers.yahoo.com/question/index?qid=20071116132913AAUKFGD

Még egy dolog, ami megmoslyogtatott: a bagoly neve.  Ettől eltekintve érdekes és szép írás. Gratulálok:)

:-)

Nagyon szépen köszönöm az őszinte és tartalmas hozzászólást! :-)

ejha!

nem semmi filozófiát vezettél végig e mesében!
őszintén szólva, a címre kattintva nem egy komoly eszmefuttatásra számítottam, épp ezért meglepett a kibontakozó mondanivaló. hisz ezen van a hangsúly, nem a cselekményeken, történéseken. ami történik, a tanítást támogatja, mégis nagyon ügyesen hat, hisz kedvem lett volna már sokkal korábban felkiáltani, és figyelmeztetni a baglyot, hogy róka! mindaz ellenére, hogy kiváncsi voltam arra is, mi bölcsességet mond még a bagoly! és izgi volt a vége is, ahogy felpörgetted a történetet, ahogy az események alakultak, sok esélyes volt a kimenetel. örültem, hogy a bagoly hű maradt végül eszméihez. de mindehhez az kellett, hogy "közel menjenek" egymáshoz a kisegérrel. eszembejutott közben az "Éjfélre kitisztul" - W Wharton tollából, ahol ellenséges katonák a karácsony közelgésével egymáshoz is közelítenek, igazából nincs kedvük öldökölni, főleg miután felfedezik sorsuk, és kételyeik hasonlóságát.  
szóval nagyon tetszett! :) még megjegyezném, hogy mélyen egyetértek a bagollyal, mégis úgy gondolom, hogy van akinek, és van amikor el kell menni!