Mennolah
„Majd eljön egy lovag, kinekszíve tiszta,
ki feláldozza magát, hogy a várost elpusztítsa.
A város északon található, a legnagyobb mezőn,
a földművesek által évszázadok óta művelt legelőn.
Megszállja majd az ördög fia, hogy a kaput kitárja.
Mennolah városa, a pokol kapujának, a védelmének vára.”
CorneliusSanctus, Jövendölések VI/9
Letörölte kardjáról a friss,meleg vért majd felállt a haldokló goblin mellől. Felnézett az égre, majd újralenézett. Nem lehetett neki már sok hátra, ezt mind a ketten tudták. Shatarnézegette még a goblint, bár tudta, többet nem tud belőle kiszedni, s ha tudnais, esélytelen lenne, mert nem bírná ki addig a lény, meghalna. Leguggolt,odanyúlt a nyakához, majd eltörte. Lecsukta a goblin szemeit, elmondott egyimát istenéhez, majd felszállt a lovára és útnak indult.
Estelednikezdett, mikor már kiért az erdőből. Letáborozott az erdő szélén, tüzet rakott.Letérdelt, összetette két kezét, majd lehajtotta fejét. Fél órán keresztülfohászkodott, majd eloltotta a tüzet és lefeküdt aludni. Az éjszakája nyugodtantelt. Pirkadatkor, mikor a nap első sugarai érintették a földet, felnyitottaszemeit a lovag. Felkelt, elnézett az erdő felé, de bent még a sötétséguralkodott. A másik irányban végtelennek tűnő mező volt egy két sziklával. Miutánimádkozott és elfogyasztotta a reggelijét, megitatta, majd felszállt lovára éselindult a végtelen mezőbe. A ló vágtatott a pusztán. Kezdett egyre jobbankisütni a nap. Mikor a nap a legmagasabban állt, Shatar és lova behúzódtak egyszikla mögé, az árnyékba. Elmondott egy imát, majd megetette lovát, ebédelt ésújra útnak indult. Pár óra múlva egy nagy torony vált láthatóvá. A lovag érzettvalami különöset. Sötét erőket, amik nem hagyják nyugodni az embert. Később máregy város is megjelent a láthatáron. Mikor már a kapu előtt állt, a sötét erőkmár majdnem az uralma alá hajtották. A kapu előtt nem álltak őrök. Több méteresfal vette körül a mező közepén lévő várost. A falak mögött kimagaslott egyóriási torony, amit több mérföldre innen is észre lehet venni. Leszállt lováról,a keresztjét elrejtette a vértje mögé, majd bekopogott a kapun. A nagy fábólkészült kapu recsegve, nyikorogva, lassan elkezdett nyitódni. Shatar bement akapun, majd három átlagos polgár állt előtte, akiknek nyugtató mosolyuk volt.Körülnézett, de csak házakat látott, s a nagy tornyot. Az egyik városlakóközelebb ment Shatarhoz, majd lassan, de biztosan, nekikezdett köszöntőjének:
- Üdvözlöm önt Mennolah városában. Mit tehetünk önért Uram? Esetlegrabszolgákra van szüksége? Kitűnő minőségű, akármilyen munkára alkalmasrabszolgával tudunk szolgálni.
- Mennolah, a földművesek városa. Nem túlzás a fal, ami a várost veszi körül?Rabszolgák? Ez röhejes, de tényleg! Ráadásul, ami a várost illeti, elég különösa közérzetem itt.
- Biztosíthatjuk Uram, hogy ki tudjuk elégíteni az igényeit!
- Valóban? Ez érdekelne. Nagyon figyelmesek, ezt már az udvariasság ismegmutatta. Szeretnél beszélni a város Urával! Természetesen, ha ez lehetséges.
A lovag figyelmes lett, egy, a házak árnyékában megbúvó lényre. Kutyáhozhasonlítható, de sokkal vékonyabb és szőrtelen. A férfi aki a lovag előtt állt,most megfordult és elindult a város belsejébe. Felemelte a kezét és intett alovagnak.
- Kövessen!
Shatar kiment a lovához, majd elengedte a város kapuja előtt. Felvette atáskáját a hátára, majd belesúgott valamit a ló fülébe. A ló, mióta a városközelébe értek, különösen viselkedett. Ő is érezte a sötét erőket. A hátaselvágtatott a várostól.
A lovag követte a férfit. A nagy torony felé vezette. Átmentek a házak között,átmentek a piacon, elmentek egy romos templom mellett. Feltűnt Shatarnak, hogyaz egész város a saját házában tartózkodik, mivel senki sincs kint az utcákon.A két paraszt, akivel az előbb a kapunál találkozott, eltűnt. A férfi elvezettea nagy torony mellett a lovagot és tovább ment.
- Nem a toronyban van őfelsége?
- Jelenleg a rezidenciáján van.
- Értem. Merre található a rezidencia?
- Nemsokára ott vagyunk.
A férfi tovább sétált a házak között, a lovag pedig követte. Már fél órájasétálhattak, amikor feltűnt Shatarnak, hogy körbe-körbe mennek. Halkan előhúztakardját a hüvelyéből és ráhelyezte gyorsan a férfi vállára.
- Miért teszi ezt? Azt hiszi, nem tudom?
A férfi felnevetett. Először a feje fordult meg száznyolcvan fokban, majd ateste. Nevetett és ránézett a lovagra.
- Tudja már, hogy hányan próbálkoztak? Tudja már, hogy mennyire unom anormális, unalmas gyilkolást? Jobban kedvelem azt, amikor el lehet beszélnivalakivel, de maga sem partner ebben az ügyben. Csak a cél érdekli.
- Maga szerint mindenki beveszi ezt? Mindenki megérzi a sötét energiákat, amiinnen ered. Csak az öngyilkosok jönnek ide. És én.
A férfi tovább nevetett.
- Merész. Nagyon merész. Már az is tetszett, hogy nem rontottál be és az,amikor tisztelettudóan bántál velem, örömet okozott.
- Öröm? Magának csak az ölés az öröm.
- Istenem. Mármint Ördögöm. Nem csak a gyilkolás okoz nekünk örömöt. Mindenkiezt hiszi. Arra senki sem gondol, hogy nekünk is vannak érzéseink.
- De most komolyan. Vannak?
- Nincsenek. Háháhá! Lássuk, mit tudsz! Eleget beszéltünk.
A férfi arcvonásai megváltoztak. A szeme vörös színű, a haja pedig fekete lettés megnőtt. Óriási agyarai nőttek, elkezdett izmosodni, a bőre vöröses feketéslett. A ruhája szétszakadt és a hátából tüskék nőttek ki. A távolbólkutyaugatás hallatszott.
- Cerberus! Gyere ide kutyusom!
- Most már értem mi volt ez a bűz. Talán nem ijedt meg tőlem a kis kutyuskád?
- Majd akkor beszélj, amikor leharapja a fejed! Gyerünk!
A házak közül egy vörös, háromfejű kutyaszerű démoni lény jött elő. Rohant alovag felé, a fejeivel harapott, folyt a nyála és habzott a szája. Shatarelőhúzta kardját és hátáról ledobta táskáját, övéről egy flaskát vett elő majdlelocsolta a kardját a folyadékkal. Ledobta az üveget a földre majd a hátárólleszedte a pajzsát és várt, hogy a háromfejű szörny odaérjen hozzá. A démonfutott felé, és amikor már csak pár méter választotta el kettőjüket rávetettemagát a lovagra. Shatar a pajzsát maga elé tartotta, így a kutya nem Shatarra,hanem a pajzsra esett. A démon leugrott a pajzsról, majd a három fejévelnekiszaladt a pajzsnak. Próbálta kiverni a lovag kezéből a pajzsot, de nemsikerült neki. A háromfejű démonkutya megelégelte, feldühödött és minden erejétösszeszedve nekirontott a lovagnak. Shatar kapott az alkalmon, elrántottapajzsát, és amikor a szörny ugrott, belemélyesztette kardját. A kutyábólvöröseslilás sűrű vér folyt ki. A vörös démon meglepődött, de utánamagabiztosság töltötte el.
- Hogy ölhetted meg? Miféle szerzet vagy te?
- A nevem Shatar el Anib. A császár törvénytelen, kitagadott fia vagyok. Tepedig az Ördög fia!
- Háháhá. Azt hiszed Cerberus minden, amit fel tudok mutatni? Ügyes voltál,hogy legyőzted, gratulálok. A következő ellenfeleddel nem lesz majd ilyenkönnyű!
- Már alig várom!
Mondta a lovag és kihúzta kardját a démonkutyából. Elmondott egy gyors imát ésfelvette a flaskát a földről, majd lemosta a kardot. Lábak csoszogásáthallotta. A házak közül nyögések, kiáltások hallatszottak. A városlakók tetemeiéletre keltek és mind a lovag ellen indultak. Shatar elővett egy gömb alakútárgyat, majd a pajzsot visszarakta a hátára. A halottak serege egyre közelebbért a lovaghoz, már csak méterek voltak köztük. A lovag keze fellendült, majdelhajította az egyik irányba, ahol nagyobb csoport halottat vett észre, a gömbalakú tárgyat. A tárgy, amint hozzáért az egyik halott mellkasához, felrobbant.A körülötte lévő zombik is megszenvedték a robbanást. Shatar elővett még kettőilyen gömb alakú tárgyat és eldobta őket két különböző zombi csoport felé. Minda három dobása sikerrel járt. Kivont karddal nekiszaladt a zombiknak, akik holtuskóval, hol kézzel próbáltak védekezni. Sorra mészárolta le őket a lovag. Amikor már úgy tűnt, hogy megölte őket újra, a vörös démon felkiáltott:
- Talán máris kifáradtál? Még most jön csak a neheze!
A nagy toronyból kiáltás hallatszott. Shatar a torony felé nézett és látta,hogy az ablakon kiesik egy ember, holtan, majd belecsapódik az egyik háztetejébe. Az ablakról három darab fekete lény ugrott ki, akik mind talpraérkeztek. A lények odaugrottak a lovaghoz, olyan gyorsan, mint a szél. Háromkis termetű, csáprágókkal ellátott szürkés lény volt. A lovag felkapta pajzsát,kardját, és nekik rontott. A kis lények gond nélkül elugrottak a lovag mindencsapása elől. Shatar már elég fáradt volt, nem bírta sokáig. Az egyik szürkelény figyelmetlen volt és hagyta, hogy a lovag sebet ejthessen rajta. Hibavolt. A kard, ahogy belevágott a szürke lény bőrébe, a seben belül elkezdtemarni a folyadék, amit ráöntött a kardra, a húst. A szürke lény lelassult, ígyShatar egy újabb vágással kettémetszette a lényt. A kis szörnyből lila színűsűrű, meleg vér folyt. Eközben a másik kettő lény hátulról ráugrott a lovagra,de Shatar erre hátradőlt, így össze próbálta nyomni a szörnyeket. Felállt ésegy gyors kardcsapással levágta a két szörny fejét. Belőlük is lila sűrű vérfolyt. Shatar nagyon kimerült a harcban, de nem akarta kimutatni a démonnak.
- Látom fáradt vagy, ne tartsunk egy kis szünetet?
- Csak most jövök bele! Ne akard máris abbahagyni!
- Rendben, te mondtad. Úgy látom viszont, hogy most már nekem kell intézkednem.
A vörös démonnak a hátából kezdtek szárnyak kinőni, majd újra odafordult alovaghoz:
- Ha most szólsz, könnyen elintézhetem, hogy meghalj. Harc közben fájdalmasabblesz.
- Ne aggódj! Tudok magamra vigyázni, ráadásul nem félek a haláltól! Gyerünk!
A vörös démon szárnyai mozogni kezdtek, majd felrepítették őt az égbe. A lovagtámadásra készen állt és a démon is. Majd megindult a démon, egyenesen nekiakart repülni a lovagnak. Shatar már várta a démont és amint látta, hogy márnagyon gyorsan közeledik felé, elővette a keresztjét és hangosan ismételte:
- Benedict es narum penda na Christuspiode Diabolus!
A démon a szöveg hallatán megbotlott a levegőben, majd belezuhant az egyikközeli házba. A lovag még mindig ismételgette az ősi szöveget és erősenkoncentrált.
- Úgy sem győzhetsz le engem!
A démon rángatózott össze-vissza. A körülötte lévő házak sorra omlottak szét.Próbált fel-felrepülni, de nem sikerült neki. Visszaesett minden próbálkozásután a földre és egyre jobban kezdte belülről szétszedni valami számáraismeretlen erő. Most egy másik szöveget ismételgetett hangosan a lovag:
- Narum di pionossa cendra to mei!
A szörny teste szétszakadt egy robbanás következtében. Vörös húscafatokszálltak szét mindenfele, amikből még folyt erősen a sötétvörös vér. Egy fehérfényoszlop jelent meg Shatar fölött és a teste elkezdett oszlani. Amikor a testteljesen eltűnt, óriási robbanás rázta meg a város maradékát, ami eltűnt a földszínéről. A pokol kapja zárva maradt. A jóslat beteljesedett.