A siker (apróbb) titkai

zsoltkom, 2015, május 5 - 18:11

„Az átalakulások nem kevés bátorságot igényelnek. Tudni kell akkor is nekilátni, ha még senki nem fogott hozzá vagy ha senki sem tartja fontosnak és dicséret sem jár érte. Ezek azok a változások, amelyeket egyénileg, saját magunkkal összhangban teszünk meg.”

Sok ember legjobban vágyott célja a siker. A hozzá vezető út kellően nehéz ahhoz, hogy egy időre elbénázzuk miatta az életünket.
Magam részéről egy ideig tanácstalan voltam a siker mivoltában. Ugyanis mások megítélése is befolyásolja ezt. Azon emberek többségéhez tartozom, aki sikert szeretne megélni, de helyzetemnél fogva mérsékelt lépéseket tudok tenni az ügy érdekében. Lelkiismereti problémát okozott, hogy a közfelfogásban a sikert a csillogással, nagy felhajtással, karrierrel, biznisszel, közismertséggel és tömött pénztárcával azonosítják. Vagy csak rosszkor voltam rossz helyen?
Mi kell ahhoz, hogy sikeres legyen egy ember? Mit lehet sikernek nevezni? Fontos ezekről beszélni, mert szerintem alapvető tévedésben vagyunk a sikert illetően. Sokan befejezett folyamatnak gondolják, pedig minden egyes teljesített célkitűzés egy másik célt lendít be és ez így megy a végtelenségig, ha sikerről beszélünk.

A siker szinonimái:  elsőség, diadal, győzelem, hírnév, dicsőség, elismerés, renomé, nimbusz...

Ha ezeket beleképzeljük a hétköznapi életünkbe, könnyen észrevehetjük azokat a területeket, helyzeteket, ahol sokat tehetünk mi magunk az elismertségünkért.
Itt fel kell hívni a figyelmet, hogy ha mások el is ismerik tevékenységünket, nem biztos, hogy az igazolása önmagunk értékének.

Na de még csak ott tartunk, hogy vagyunk valahol és szeretnék valahová jutni. Az ember (a legtöbb) nem szeret egyhelyben ülni, igénye van a változásra ...igen, de ennyi erővel lehetnénk csigák is. Ezt a fajta életcélt senki nem tartja fontosnak, hiszen ilyet szinte reflexből tesz az ember..., hogy arrébb megy.
Ha az ember társaságba kerül és beszélget, vagy olvas valami elgondolkoztató történetet, elkezd értékekben gondolkozni. Ez egy folyamat, ami egyenletesen felépíti az ember egyik fontos mozgatórugóját, az értékrendet. Talán most már látható, hogy miként indul be az átalakításra való törekvésünk. Kezdünk egyéniségek lenni, ami sok jónak és rossznak az okozója. Kirajzolódik, főleg magunk számára, hogy mire vagyunk képesek. Nem mindenki tudja magáról egész pontosan, hogy stressztűrő/monotonítás-tűrő/gyors gondolkodású/jó logikai készségű, de azt kitapasztalja, hogy hol-melyik területen érzi magát a legjobban. Elkezdődik a változás: a fontos dolgok meglátása.
Milyen szép is lenne az élet, ha innentől extra könnyű lenne megvalósítani az elképzeléseket!

Vannak emberek, akik nagy dolgokat tartanak fontosnak. Talán mert az jobban szem előtt van.
Alig lehet ellenállni, hogy másfele nézzünk, mint az orrunk hegye. A városlakók jó része tapasztalhatta magán, hogy életük egy részét képesek úgy leélni, hogy a házszámon felüli rész csak akkor vették észre, amikor egy hangos repülő elhúzott a fejük felett és ösztönszerűen felnéztek... milyen gyönyörű építészeti megoldások, régi korok emlékeit lehet a kapu felett látni!

Ugyanez van az elénk kerülő feladatokkal.

Mi kell ahhoz, hogy sikeres legyen egy ember?
Van úgy, hogy azt látják fontosnak az emberek, amit többen csinálnak, ami számítások alapján megéri/kifizetődik, ami látványosan kinő a földből. A fontos dolgokat észrevenni nem olyan könnyű, pedig a lehető legközelebb vannak hozzánk. Van értékrendünk, egyéniségünk és mégsem vesszük észre sokszor, hogy mi a fontos. Talán mert eltorzulnak az érzékeink a ránk zúduló negatív hatásoktól?
Ez milyen jó mentség lenne!!
Ha valaki sikeressé szeretne válni, tényleg kellene a lényeglátás ..., de ez csak akkor sikerül, ha az illető együttműködő, ha tudja a háttérben is tenni a dolgát, ha az egészet átlátja. Mert, ha valaki látja a lényeget, tudja, hogy a fontos dolgok a részletek, az előkészítések, a monoton mozdulatok, a százszor elmondott mondatok, a tanítások, a végtelen figyelem a másik irányába ...
Ha ez megy, a változások olyan irányba hatnak, hogy az akadályok, a nehézségek sorra átalakulnak segítő építőkövekké.
Például követőket/támogatókat találunk a céljaink eléréséhez. Vannak olyan célok, amelyekhez nagy változások szükségesek, de a változásokon az embereknek is túl kell esniük. Ezért, ha vannak olyanok, akiket szívesen követnek, akkor sokkal könnyebb célt érni.
Ezek a jó dolog-követők, akik a sok kicsi, láthatatlan munkát végzik, ugyanolyan emberek az örömérzés, a megbecsültség elvárása terén, mint akik a csillogó siker fényében állnak.
Tudják ösztönzés nélkül tenni a dolgukat, de ezt elvárni vagy hagyni nem lehet. Gondoljunk bele, hogy kihívások nélkül, hogyan lehet fenntartani a figyelmet, a jókedvet, a tenni akarást azokon a területeken, ahol nincs megmutatkozási lehetőség, de mégis látni szeretnék az örömöt mások szemében, amiért ők is tettek valamit.
Kell dicsérni, mert ez a legkisebb fizetség és mégis sokat jelentő az embernek!

Sokszor nem lehet eldönteni, hogy a körülmények kényszerítik ki a változást, vagy mi változtatjuk meg a körülményeket és ezért változik a világ. Amikor sok ember teszi a dolgát, éli az életét - ez ma mintegy 7 milliárd ember -, öntudatlanul is nagy változásokat idéz elő, de ezt, egy-egy ember külön nem érzékeli azonnal.
Vannak olyan embertől független események, amelyek egyértelműen minket, embereket alakítanak, mondjuk egy meteor becsapódás vagy egy elmélet szerint a lepke szárnycsapása. De ilyen történések elég erősen felhívják a figyelmet, hogy valamit tenni kell, valami mást, mint eddig. Valahogy úgy kellene szemlélni a dolgokat, hogy ne csak a fizikai jelenlétünk számítson. Az ezen felüli plusz miatt számítunk embernek. Bármilyen kicsit is teszünk hozzá, azzal az életünk színesebb, élhetőbb, sikeresebb lesz.
A nagyléptékek miatt felmerül az emberben, hogy van-e jelentősége a tettünknek? Mihez mérjük, mi a mértékegysége? Talán az a helyes, ha azt gondoljuk, hogy az ember önmaga a mérő és a mérce is, mert tevőlegesen senki más nem változtat a körülményeken és önmagán.
Mindenkinek megvan a felelőssége és nem csak lelkiismerete szerint, hanem képességei szerint is, bár azt nem tudom, hogy a lelkiismeret mennyire megbízható kontroll.

Mit lehet sikernek nevezni?
Sok ember, amikor már sikeres lett, nem szolgál közjót is, a sikere nem hasznosul sokrétűen. A siker éltetője a háttérben lévő emberek kitartó munkája, és a külső szemlélők figyelme, ezért ha ők nem kapnak elég örömöt/nem jut a sikerből származó jó, elveszti a fontosságát és hiába volt a változásra való törekvés. Minden kezdődik elölről, csak hosszabb kifutással és nagyobb energia befektetéssel.
Azt hiszem elmondható, hogy a változások előmozdítói a sikernek, és jelentős összefüggés van a folytonosan tevékeny ember és a siker között.
Egy sikerrel megélt élettel nagy változásokat lehet előmozdítani. Ha valaki megérti/átértékeli a siker lényegét, hétköznapi emberként olyan célokat tud megvalósítani, ami több ember számára lesz hasznos és értékes.
A körülményeket megváltoztató létünk felismerése, a lényeglátás, a sok azonos értéket képviselők segítsége, a tág látókörrel világot szemlélők tanácsa, ...olyan bíztatást ad, hasznos információt eredményez, hogy  az ilyen segítséggel a legkisebb tevékenységünket is sikernek éljük meg.

 

 

Az írás hossza kb. 6 ezer karakter