Sohasem késő párunkra lelni...

Évszám
2012
Beküldő
LILINOR

„Harmóniát nem az azonosság, hanem a különbözőség teremt. A természetben nem létezik egyformaság. A sorozatgyártás emberi szülemény.”

 

… a másik új barátnőm, a Márti, tudod ő a matektanár a Petőfi gimiben, az se semmi. Azt hittem idősebb mint én, csodálkoztam is, hogy még dolgozik, azt hittem már nyugdíj mellett, mert kémiaszakos is, aztán kiderült, hogy tíz évvel fiatalabb tőlem. De hát ahogy öltözik, meg a haja! Nem jár sehova, se színházba, se koncertre csak olvas, meg néha nézi a tv-t. A kisebbik szobája, mint egy könyvtár, plafonig csak könyvek, a ’80-as évek közepétől, akkor végezte az egyetemet, pedig már rengeteget el is vitt az antikváriumba. Középen is van egy gurulós polc! Tudod, nem volt férjnél soha, nincs gyereke, egyedül lakik, pedáns rend van nála… Nincs egy rendes ünnepi ruhája,  állandóan fekete nadrágot hord olyan blúzokkal, hogy anyu vett fel ilyeneket a szőlőbe kapálni. Nincs egy ékszere, egy nyaklánca, illetve van egy aranylánca szívmedállal, ugyanolyan fülbevalóval és gyűrűvel, a szüleitől kapta a diplomaosztóra, azóta hordja. Szép is meg értékes is, de még fürdéskor sem veszi le. Délután megyünk a Plazába, veszünk neki egy-két cuccot, egy elegáns nadrágot, meg vagy két felsőt, esetleg egy-két nyakláncot…

 

   Nagyon elegáns ez a nadrág, amit vettünk Icával, a kék blúz, meg mint a tenger. Azt mondta Ica, hogy van egy lánca fülbevalóval, ami pont megy hozzá, nekem ajándékozza, neki úgysincs mihez felvennie. Viszonoznom kellene valamivel a jóságát, törődését, eddig senkit nem érdekelt, hogy ugyanaz a nadrág van rajtam az érettségiztető bizottságban, mint előző napokban az óráimon. Talán egy bőrkötéses Jókai megfelelő ajándék lenne…Jó, hogy felszereltettem ezt a földig érő tükröt, a festő srác nagymamájáé volt, így olcsón eladta, fel is csavarozta. Jó ez a nadrág, de valahogy nem mutat vele ez a szandál, talán ha kicsit magasabb lenne a sarka, nem hosszú tűsarok, csak plusz 3-4 centi. Holnapután megkérdem Icát elkísérne-e a cipőboltba is…Kezd belém önteni egy kis hiúságot, talán jó is, de hogy késő az biztos…

 

… tegnap vettem ezt a szandált, nézd milyen remek a sarka! Márti ötlete volt, hogy menjünk el Lady-be! Az interneten látta, hogy akciósok az olasz szandáljaik, neki is vettünk kettőt, egy elegáns feketét, meg egy krémszínűt. Úgy örült, mint egy gyerek! A magasabb sarokban egy kicsit jobban ki kell magát húznia, nem járhat olyan görnyedten. A jövő héten megyek festetni a hajam, Mártinak is kérek időpontot. Képzeld eddig az anyukája vágta  haját! Márta néni már elmúlt hetvenéves, gondolhatod, micsoda frizurákat nyírt a lányának. Márta néni meg Béla bácsi a Hóvirágparkban laknak, így Márti nem tud mindennap menni hozzájuk, de mindennap fel kell hívnia őket. Ha este nyolcig nem telefonál, ők hívják. Gondold el milyen pánikban voltak az öregek a múlt héten mikor színházban voltunk és Márti nem tudta őket hívni a szünetben, mert lemerült a mobilja…

 

   Még egyetemista koromban ültem utoljára igazi fodrászszékben. Előtte is édesanya meg utána is csak ő vágta a hajamat. Édesanya tanulta a fodrászszakmát, vizsgát is tett belőle, de egy évet ha dolgozott, talán kettőt, mert férjhez ment édesapához, hamarost megszületett a bátyám, aztán pár év múlva én, így nem dolgozott többé… Jó lett ez a vágás, teljesen megváltozott a fejem, de a festést azt nem engedtem. Az elmúlt félévben így is annyit változtatott rajtam Ica, hogy Gujbán Ani majdnem elment mellettem az utcán…

 

…úgy örülök, hogy sikerült ezt a Mártit egy kicsit felráznom! Teljesen bele volt süppedve a szürkeségbe. Az új frizurájával teljesen megváltozott az arca, lassan lecseréljük a ruhatárát. A Hanna-Turiban keddenként van új áru és neki pont akkor nincs első két órája, így szinte mindig körülnéz. Hannaanyus már megismeri, félreteszi neki a hozzáillő, meg persze a hozzám illő cuccokat. Mondtam is, olyan jó nő lett belőle, hogy majd bepasizik és én meg barátnő nélkül maradok…

 

   Ica olyan jól megnevettetett tegnap este, még hogy én bepasizok!, A nyáron betöltöm az ötvenet, kinek kell egy ilyen öreg tyúk, mikor tele van a város fiatal csirkékkel…Tegnap nála nevettem, csak amikor hazaértem, akkor már sírni lett volna kedvem. Jelentéktelen vagyok, csúnya és most már öreg is, aki egyetlen férfit sem volt képes beindítani…Illetve egyet talán igen, igaz most már 30 év elteltével ebben sem vagyok biztos… Nem voltam szép lány, de a fiatal voltam és ez többet számított. Gábor az egyik évfolyamtársnőm, Juli bátyja, akkor volt végzős, mikor én másodéves. Juli úgy mutatott be neki, hogy az „évfolyam esze”. Ez ugyan nem volt igaz, de jelesen kívül nem volt más jegyem, ez viszont igaz volt…Rögtön beleestem! Magas volt, sportos, feketehajú srác, vakító kék szemekkel! Persze nem csak én voltam így vele és ezt Gábor ügyesen ki is használta. Pedig kellőképpen óvatos voltam, mikor először randira hívott, visszautasítottam. Ehhez nem volt szokva, hiszen fürtökben lógtak rajta a lányok, egy olyan egyetemen, ahol több a lány, mint a fiú, ilyen jó srác komoly vadnak számított. Második meghívása után már elmentem vele moziba, ez szeptember végén volt, csodás séta előzte meg az ódon belváros hangulatos utcácskáiban…Január végén voltunk először együtt, már nem emlékszem semmi másra, csak lebegésre, mintha elemelkedtem volna a földről is… Még megismétlődött párszor a csoda, aztán természetesen beütött a krach! Azonnal elmondtam neki, naivan azt hittem, hogy ugyanolyan boldog lesz mint én… Először hitetlenkedett, de miután az orvos is megerősítette a tényállást kijelentette, hogy ő biztosan nem lehetett, hiszen mindig vigyázott! Én ezt a „vigyázást” végtelen naivságomban és vakszerelmemben mindaddig el is hittem, míg… viszont az biztos, hogy másik fiú akkor nem volt… és azóta sem… Akkor láttam utoljára, végzős volt, keveset járt be az egyetemre, el tudott kerülni én meg nem kerestem… Fogalmam sem volt mit tegyek, az orvoshoz nem mentem vissza, nem volt tiltott az abortusz, körülményesen de sort lehetett volna rá keríteni anélkül, hogy édesanyáék tudomást szerezzenek róla… Csak Bea a szobatársam tudott az egészről, vissza is akart tuszkolni a dokihoz, de nem mentem. Ráérek még, nyugtattam magam, közben tudat alatt azt vártam, hogy Gábor megkeres, a józan eszemmel azonban biztos voltam benne, hogy ez nem lehetséges…Nem aludtam, nem ettem, elégtelen zárthelyiket írtam és persze haza sem utaztam, de jó volt a több mint 200 km távolságra hivatkozni a leveleimben…Végül a természet megoldotta a dolgot, talán három hónapos lehetett a magzatom, mikor megunta a kínlódásomat és eltávozott… Ezután törtem össze igazán, fizikailag hamar helyrejöttem, de lelkileg talán azóta sem… Alig tudtam befejezni a félévet, őszre is halasztottam vizsgát, az indexemet haza sem vittem, csak annyit mondtam otthon, hogy ez nagyon nehéz félév volt, rosszabbul sikerült mint az eddigiek…

 

… voltál már a Juli-Eta-ban? A múlt héten nyílt a Plazában, rengeteg akcióval nyitottak. A lányodnak is biztos tetszenének az ottani ruhák, a szomszédból Izabell már volt ott, magának is meg a lányainak is olyan szép nyári holmikat vett… Vége a tanévnek, holnap megyünk Mártival… Ráfér pár laza nyári cucc, megyünk a Balatonra Piri családjával, az Adriára meg hárman, a nővéremmel…

 

A Juli-Eta a Plaza első emeletéből jókora területet elfoglalt. Tényleg 0-99 között szolgálják ki a nőnemű vevőket, mert divatos babaholmiktól idős hölgyeknek való ruhákig minden korosztály megtalált itt minden méretet.

Ica öt felsővel vonult be az egyik próbafülkébe, Márti még a fülke előtt szorongatta a kiválasztottakat. Nagydarab, vöröses hajú és szakállú, ötvenes fickó állt meg mellette, kezében több csomag, köztük egy kis női táska is. Márta unalmában óvatosan méregette a nem kifejezett férfiszépséget – biztos a felesége van valamelyik fülkében -, és egyre vonzóbbnak találta…

Szerencséjére Ica végzett a próbával, kipenderült a fülkéből egyenesen a férfi karjaiba, aki boldog mosollyal fogadta az ölelést:

   - Drága Icám, de régen nem láttalak! Mi újság veled!

   - Én is nagyon örülök, hogy látlak, Imre! A lányod van valamelyik fülkében, vagy…

   - Nem, nincs senkim. A lányomat várom, a barátnőjével az irodába mentek, itt fog dolgozni majd négy hetet a szünetben…

   - Jaj, de buta vagyok, hadd mutassalak be titeket egymásnak: Fazekas Imre, megboldogult férjem egyik legjobb barátja, egyetemi évfolyamtársa, pár évig szomszéd is, szintén özvegy, és egy 17 éves lány boldog apukája… Keresztes Márta, szomszédom és barátnőm a Petőfiben tanít matekot és kémiát…

   - Kezeit csókolom, kedves Márta! – bókolt régimódian Imre.

   - Jó napot kívánok, Imre – nyögte ki Márta és legszívesebben a földbe süllyedt volna zavarában.

   -  Csak nem fogtok magázódni, a legjobb barátaim! Na, kézfogás még egyszer, a pertut meg majd megisszuk a kávézóban, remélem ráérsz – fordult végül Imre felé Ica.

   - Csak a lányomtól kell elkéredzkednem, ő meg úgyis örülni fog, hogy nem kell az öreg apját gardíroznia, mehet a barátnőkkel. Nemsokára jönnie kell…

   -  Én bemegyek addig próbálni – nyögte ki Márta és bemenekült az egyik megürült próbafülkébe.

   Ica és Imre épphogy belemelegedtek a beszélgetésbe, amikor kirobbant az irodából Imre lánya, Vivien:

   - Minden rendben, apa! Elsejétől jöhetek ide… Nahát, Ica néni, de régen láttalak, mi van veled? Nagyon csinos vagy, nem láttalak ilyen kisimultnak mióta Laci bácsi… Ne haragudj…

   - Semmi baj, Vivikém! Már lassan két éve…De az élet megy tovább. Egy barátnőmmel vagyok itt…

   - A Petőfiben tanít kémiát és matekot, biztosan ismered – szólt közbe Imre -, Keresztes Márta…

   - Márfa néni? Bocs…Szóval, mikor tavaly odakerültem, már így hívták. Úgy nézett ki, mint egy kiszáradt fa, de úgy tudja magyarázni a matekot! Nem véletlen, hogy míg a pesti gimiben csak közepes voltam, most már ötösöm van. Állítólag a kémiája is ilyen… De most, hogy mondjátok az utóbbi hónapokban kezd egész csinos lenni! Divatosan öltözik, rendben van a haja, biztos hapsi van a dologban…

   - Nem, nem Vivikém – szólt közbe Ica -, én próbálom egy kicsit formálni a külsejét, most is pár nyári darabot próbál…

   - Már készen is vagyok… szervusz Vivien – jelent meg ebben a pillanatban Márta.

   - Csókolom, Márta néni - köszönt vissza Vivi -, bocsánat, nem akartam…

   - Semmi baj, Vivien! Remek az akusztikájuk ezeknek a fülkéknek, minden szót hallottam. Elengeded édesapádat velünk egy kávéra? – talált végre hangjára Márta.

   - Márta nénivel bármikor! Viszontlátásra hamarosan Márta néni! Szia, Ica néni! Puszi, apa!