Szellemi fejlődésem története

Bertalan, 2014, február 1 - 23:23

Barlanghasonlat ma
„Az Európai filozófiai tradíciót a legbiztonságosabban úgy írhatnánk le általánosan, hogy az egy sor Platónhoz fűzött lábjegyzetből áll össze." Alfred North Whitehead
Szerencsére elmondhatom magamról, hogy sűrű, érdekes, változatos élet adatott meg nekem, mely során rengeteg hatás ért. Az elmúlt pár évben azt vettem észre, annak ellenére, hogy az életem még jobban felgyorsult, egy állandó nyugalmi pontot keresek benne. Ez a nyugalmi pont az erkölcs, valamint a szellemi fejlődésre való törekvés lett. Ma már elmondhatom, hogy ez életem célja.

A fent említett céljaimat leginkább a barlanghasonlaton keresztül tudnám bemutatni. Az elmélettel középiskolás koromban találkoztam először, mely végigkísérte az életem, bár csak mostanában foglalkozom vele mélyebben.

Tekintettel arra, hogy a szellemi fejlődés vált célommá, lassan, először nem is szándékosan, csupán csak csapongva kerestem valami utat, melyen elindulhatok. Ezen haladva okokat kezdtem keresni (mivel akadályokba ütköztem), hogy miért nem egyszerű ez a folyamat. Bíztam abban, hogyha az okokat feltárom, akkor megtalálom rá a magyarázatot is. Az ok legtöbbször kérdést von maga után, melyre válaszokat keresek, majd lassan eljutok a megoldásig.  Elkezdtem magamat megfigyelni, majd úgymond „vizsgálni". Az idő múlásával, és a barlanghasonlat ismételt olvasását követően jöttem rá arra, hogy az életemben megjelenő utat - amit fent említettem - a barlangban leláncolt ember kiszabadulásához és a felszínre történő kimeneteléhez tudnám a legjobban hasonlítani. Mint egy villámcsapásként támadt a gondolat, hogy a fényre próbálok kijutni. Megítélésem szerint ennek a felismerése volt a szellemi fejlődésem első lépése.

Az okok keresése során arra jöttem rá, hogy az egyik legnagyobb akadály a fejlődésem, előre lépésem során az anyagi világszemlélet, melyen nagyon nehéz túllépni. Az, hogy az anyagias felfogás hogy került számomra ennyire előtérbe, már egy másik kérdés. Sok minden juttatott el addig, kezdve a szüleimtől, akik folyamatosan dolgoztak, a még több pénz előteremtése érdekében. Rengeteg könyv volt megtalálható az otthonunkban, azonban nem láttam soha, hogy olvastak volna. Később az iskolai tanulmányaim során sem éreztem szükségét az olvasásnak, illetve az írásos formában történő önkifejezés sem vált célommá. Sajnos az irodalomtanáraimmal sem találtam meg soha a közös hangot. Valahogy senki nem hozta a tudomásomra, hogy olvasni miért jó, és vajon mi benne a szép. Így törvényszerűen egy másik irányba kezdtem sodródni. Az egyetlen támpont az életemben a „pénz" lett, ami azt eredményezte, hogy még inkább háttérbe szorítottam a szellemi oldalam, csupán a munkának éltem. Továbbá ez a szemlélet, véleményem szerint folyamatos külső behatások eredménye is, mely állandóan több csatornán keresztül értek engem. Ilyenek például a tv-ben a filmek alatt, a műsorok közötti szünetekben vetített reklámok, melyek a rádió csatornáin keresztül is folyamatosan értek, érnek. Ugyanezek láthatóak az óriásplakátokon, a városokban, illetve az utak szélén, a szórólapokon, az újságok oldalain, stb. Száz szónak is egy a vége, a marketing szakemberek rendkívül jól végzik a munkájukat. Azonban felmerült bennem a kérdés, hogy ennek milyen hatása lehet rám nézve? Mindez folyamatos vásárlásra, meglévő termékeim cseréjére, ösztönzött ilyen-olyan okkal (pl.: cseréld újra, nagyobbra, szebbre, stb.).

Úgy érzem, ennél a felvetésnél érkezett el az a pillanat, hogy a barlanghasonlaton keresztül bemutassam, mégis mire gondolok.

Az anyagias életfelfogás számomra az, mikor a barlang mélyén ülök leláncolva. Nem tudok ebből a környezetből kimozdulni, amíg a láncok nem engednek, vagy azokat valaki fel nem oldja. A kamatmentes áruhitelek, a személyi, lakás és autó hitelek pedig hozzásegítenek ezen láncok megszilárdításához. (Folyamatos célommá vált valami elérése, melyet ezek gyorsan lehetővé tesznek. Szó szerint karnyújtásnyira került minden számomra, még úgy is, hogy nem volt megfelelő hátterem hozzá.) Az elém vetített képek pedig a vágyaimat csigázták fel még jobban. Érzésem szerint a reklámok a tűz, a termékek pedig a falra kivetülő árnyképek. Miközben a hasonlaton gondolkodtam, akkor villant be még inkább, hogy a barlang falára kivetített folyamatos képek az állandóan elém kerülő reklámok. A háttérben beszélgető emberek azok, akik elhitették velem, hogy azok az eszközök, amiket látok, nélkülözhetetlenek számomra a mindennapi boldogulásomhoz, a kényelmesebb életemhez, az ügyeim gyorsabb intézéséhez, stb., ezen kívül egyre több vágyat ébresztettek bennem.

Amíg a fenti, rohanó, anyagias életfelfogásban éltem mindennapjaim, egyszerűen nem tudtam azonosulni a következő gondolattal: Amíg van egy tál rizs, melyet megehetek, egy pohár víz, mely a szomjamat oltja, és egy hely, ahol a karomra hajthatom a fejem, addig boldog ember leszek. A fenti idézet nem szó szerinti idézet, sőt, már azt sem tudom megmondani, hogy ki és mikor mondta. Azonban mindenképp meg kell említenem, mert miután ez a gondolat kezdett motoszkálni a fejemben, sőt tovább megyek, célként, majd életfelfogásként kezdtem vele foglalkozni, akkor kezdett az életem más irányt venni. Megváltozott számomra az a világ, melyet addig ismertem. Pontosabban nem a világ és a környezetem változott, hanem én kezdtem el máshogy látni azt. Később, miután a látásmódom megváltozott, más környezetet kezdtem magamnak keresni, mert a régi kényelmetlenné vált számomra. Így új környezetbe, új emberek közé kerültem, mással kezdtem foglalkozni, mint azelőtt. Úgymond minőségi változáson ment keresztül az életem. Kezdtek eltűnni a negatív külső hatások. Egyre több könyv került a kezembe, melyek idővel egyre tartalmasabbak lettek, így egyre többet tanultam, valamint fejlődtem. Szerencsére az új környezetemben, a velem hasonló gondolkodásúak terelgettek is, sőt, volt ki megfogta a kezem és vezetni is kezdett. Ez az időszak volt az, mikor Platón hasonlatában a láncok meglazulnak, illetve lehullnak és lassú körültekintést, lassú felismerési folyamatot követően megindultam a kijárat felé.

Természetesen, ha itt visszanéz valaki, már másképp látja a barlangot, hiszen már látta a tüzet, a mellette elhaladó embereket, tárgyakat. Már tisztában van azzal, hogy azok, amiket eddig szemlélt, csupán árnyképek. Azonban a felszínre még mindig nem ment ki. Még mindig csak a tüzet, annak fényét látta. Igen! Tehát a tűzre is hihetjük azt, hogy már elértük a megvilágosodás pillanatát, hogy már összefüggéseiben látjuk a világot, azonban nem szabad ebbe a tévhitbe esnünk. Vajon honnan, vagy mi alapján merek ilyen következtetést levonni? Onnan, hogy beleestem ebbe a hibába. Folyamatosan úgy éreztem, hogy feljebb léptem, hogy már más vagyok. Más a szemléletem. Az elém kerülő információkat már tudatosabban szűrtem. Az elém kerülő írásokat megválogattam. A környezetemben élő emberekre is másként kezdtem tekinteni. Más típusú emberekkel kerültem kapcsolatba. Miután már-már lassan „megszoktam a tüzet", annak fényét, a barlangot, akkor egy számomra nagyon kedves ikerpár csöppent az életembe, akik megmutatták a kijáratot és óvatosan kivittek a napra, mely során egy gyönyörű, színes, már-már hihetetlen világ tárult elém. Olyan csodálatos világot nem láttam azóta sem, de a szemem mégsem bírta a „nagy fényt", így visszafordultam a barlangba. Azóta keresem a helyem a világban, illetve gyűjtöm a bátorságom, hogy ismételten kilépjek a fényre, ahová úgy érzem, hogy tartozom.

Én így szakadtam el kissé az anyagias világszemlélettől, így próbálok a fény útjára lépni, a szellemi fejlődésem útját járni. Vajon hol tartok? Ki tudja!? Nem is ez a lényeg, elvégre ez egy folyamat, és nem egy verseny.

A történetem végéhez érve áttérek arra, hogy miért is írtam le mindezt, miért éreztem arra késztetést, hogy megosszam az életem egy részét, miért akartam a szellemi fejlődésem és annak pillanatnyi állapotát megosztani másokkal?

Felismertem az erkölcsök fontosságát, valamint azt, hogy lehet más cél is az életben, mint az anyagiak, valamint azok gyarapítása. Bízom benne, hogy akik hasonló cipőben járnak, ezt az esszét olvasva tanulnak az én hibáimból, vagy legalább észreveszik, hogy azok a láncok igenis léteznek. Úgy gondolom, ha elindul egy folyamat, az nem csak az egyének, hanem a társadalom életében is minőségi változást hozhat.

Az írásom lezárásaként csupán már csak egy gondolat: A BARLANGHASONLAT LÉTJOGOSULT MA IS! Sokan vizsgálták már, hogy Platón hogyan értelmezte az ideákat. Sok szakember, egy több ezer évig tartó vita tükrében tekint erre az elméletre. Csupán mostanában kezdték vizsgálgatni úgy, hogy a fordítások honnan származhatnak, vajon miket értünk a szavak jelentése alatt, vajon Platón mit értett alatta?

Az írás hossza kb. 7 ezer karakter