A SZÉPSÉG

Évszám
2010
Beküldő
bébé
Kata nagyon szerette a kozmetikumokat. Állandóan vásárolt valamilyen arcpakolást, testpakolást, hajfestéket, krémeket, testápolókat, parfümöket. Biztosan vette, hogy szépségét ezeknek köszönheti.Tudta azt is, a férfiak nem szeretik így látni a nőket, inkább csak a végeredményre kíváncsiak, ezért igyekezett az arcpakolások látványától megkímélni a párját. Leginkább akkor használta, ha a párja szolgálatban volt, ami elég sűrűn előfordult.Egy alkalommal éppen a barátnőjével beszélgettek amolyan női dolgokról. Szó került persze a férjekről, a kozmetikumokról, a fogyókúrákról is.

-          Azt hallottam, ha naponta 5 percet fejen állsz, akkor fogyni fogsz! – mondta Zita.

-          Micsoda??? – lepődött meg Kata.

-          Igen, igaznak tűnik, biztos forrásból tudom! – bizonygatta.

-          Nahát! Képtelenség! – kiáltott Kata.

-          Nem, nem hiszem, hiszen a világ olyankor a feje tetején áll! Átrendeződnek a dolgok!

-          Én nem bírok 5 percig fejen állni! – gondolkozott Kata.

-          Én sem, de odatámasztom magam a szekrény elé! – nevette Zita.

-          Hát az nagyon jó! Nem rossz ötlet! Fogytál már tőle?

-          Még nem… nem olyan régóta csinálom! Olyankor bekapcsolok valami jó zenét, meditálok közben, és fordítottan szemlélem a világot. Megpróbálok mindent a másik oldalról is megnézni.

-          Ez nagyon jó ötlet! Végül is, ha nem használ, nem is árt… ki tudja… - sóhajtott Kata.

-          Én is így gondoltam, de hidd el, egész jó! – mosolygott Zita.

-          És mit szólt hozzá Péter?

-          Á! Nem előtte csinálom, hanem amikor nincs otthon! Nem is tudja, úgysem értené meg!

-          Értem! Szerintem ki fogom próbálni én is! Mit veszíthetek? – nevettek együtt a képtelen ötleten.

Kata azonban alig várta, hogy hazamenjen, és kipróbálja, milyen jó ötlet lenne, ha tényleg egy kis fejenállástól lefogyna! Úgy is tett, naponta fejen állt öt percig, amíg a férje nem volt otthon…Egyik ilyen délután eszébe jutott, kihasználhatná azt az öt percet a legújabb arcpakolására. Egyszerre több dolog is haladhatna… Felkente arcára a hófehér pakolást, betett egy halk nyugtató zenét, és fejen állt… Nézte az időt, nézte a világot, a szobát fordítva…Egy óvatlan pillanatban Jancsi benyitott a szobába a kisfiúk kíséretében. Azonnal hátrahőkölt, majd így szólt:

-          Vigyázz Jocó! Meneküljünk! A törzsfőnök fejen áll!Persze, Kata azonnal összeomlott a nevetéstől, az aznapi fejenállás befuccsolt…

Más alkalommal kapott ajándékba egy szedres agyagos testpakolást. Éppen a vasárnapi teljes generál előtt állt, úgy gondolta, most kipróbálja, Jancsi úgyis kinn van a garázsban, elmélyülten szerel valamit…

Felkenegette az egészséges barna hajára a legújabb vörös hajfestéket, nem szerette, hogy annyira sötét a feje. Ki akarta használni az időt, így a legújabb zöld pórusösszehúzó arcpakolást is kipróbálhatja egyúttal az arcára, majd eszébe jutott a szedres testpakolás is…Közben persze zenét hallgatott…Elfelejtette bezárni a fürdőszoba ajtót…Éppen a tükörben szemlélte a rengeteg kozmetikum felszívódását, amikor hirtelen Jancsi benyitott…Úgy megijedt, mintha szörnyet látott volna! Kettőt hátralépett, és a mellére tette a kezét.

-          Atyaúristen! Mi történt? – kiáltott fel önkéntelen ijedtségében

-          Miért? Mi történt volna? –lepődött meg Kata.

-          Hogy nézel ki? Te Jó Isten! Mit csináltál magaddal? – mutatott a lila testre, a zöld arcra, és a vörös fejre.

-          Így készül a nő! – nevette Kata.

-          Megijedtem! Mint egy szörnyeteg! Hú! Maszk nélkül eljátszhatnád így Frankenstein feleségét!

-          Túl sok horrorfilmet nézel!

-          Szörnyű! Nem hiszem el, hogy ez egészséges dolog! A többi nő biztos nem ilyen hülye! – tört fel az őszinteség Jancsiból.

-          Szerinted akkor kinek adják el azt a rengeteg kozmetikumot?

-          Én még ilyet nem láttam! – csóválta a fejét.

-          Persze, ha csak velem éltél eddig! A barátnőim is használnak ilyeneket! – duzzogott Kata.

-          Naná, de biztosan kevesebbet!

-          Te még sohasem láttál engem így! – feleselt Kata.

-          Nem, de legközelebb megkímélhetnél! Egyébként ezért vagy te kövér! A sok zsír, meg a méreg felszívódik a bőrödön, nem hagyod levegőzni a tested! Ilyet még nem láttam, viszont azt igenis látom, hogy minden este, meg reggel mennyi krémet kensz magadra! Nem látod? Én már szilikózist kaptam a sok hintőportól, amit te magadra kentél! – khm.. khm.. köhögött kettőt, bizonyítva igazát.

-          Na, persze, ha egy csinos, agyonkozmetikázott nő elmegy melletted, azt bezzeg megnézed! Majdnem kiesik a szemed! Kocsányon csüng mindig!

-          Nem is!

-          De igen! Láttam! Azt is láttam, hogy a szőkékre buksz!

-          Nekem tetszik a te szép barna hajad is! Minek kell mindenféle festékkel elcsúfítanod?

-          Barbit is annyira megcsodáltad, pedig vörös, nem emlékszel?

-          De! Emlékszem! Az olyan nőket csak megcsodálom, ha csinosak, de sokkal jobban tetszik a természetes szépség! Némelyiket pedig azért nézem, mert elborzadok attól, hogy mit művelt magával! És vedd tudomásul, utálom a fekete ruháidat! Mellettem mindig feketében közlekedsz! Mit, vagy kit gyászolsz? Magadat? Engem?

-          Most még ez is? A fekete szexis! – dohogott Kata.

-          Kinek? Nekem nem! Emlékszel Évára? Aki mindig feketében járt? Nos, nekem nem tetszett, pedig szőke volt, de a fekete szín olyan jelentéktelenné tette! Figyeld meg máskor, ha mész az utcán! Nézd meg azt, aki mindig talpig feketében van, és nézd meg azt, aki színesben! A színek sokkal vidámabb képet mutatnak róla, jobban kiemelik az egyéniségét, fiatalabbnak látszanak tőle!

-          Nahát! Nem gondoltam, hogy te ilyeneket is tudsz… - csodálkozott Kata.

-          Pedig tudok! És vak sem vagyok! – fejezte be Jancsi.-          Akkor lemoshatom magamról a cuccot? – kérdezte Kata.

-          Még szép! – nevette Jancsi, majd kiment a fürdőszobából.-          Pedig tudd meg, hogy a nők ettől szépek! – kiáltott utána Kata.

-          Tessék?

-          Ettől szépek a nők! – ismétlődött a megállapítás.

-          Dehogyis! A szépség belülről fakad! A lélekből! Hidd el, én tudom! Látom! Biztosan jártál már úgy, hogy valakit megláttál, és elájultál a gyönyörűségétől!

-          Hát… talán igen, talán nem…

-          És amikor megszólalt! Jaj, bár ne tette volna! Én ismertem egy nőt! Szőke volt, gyönyörű, csinos, de a szájából annyi trágárság jött ki, azon csodálkoztam, hol lakik benne ennyi csúnyaság, ennyi utálat, gyűlölet!

-          Ki volt az? Ki volt az a nő? A szerelmed?

-          Nem, dehogy, csak egy ismerős! Először akkor merült fel bennem, hogy a szépség nem minden, és az tényleg belülről kell jöjjön! Más szemmel nézem már az embereket!

-          Érdekes… - nézett Kata nagyokat.

-          Én azt mondom, a külső nem fontos, mert ha belül szép a lelke valakinek, azt a tetteivel, a szavaival bizonyítja, és szó szerint rá van írva kívülről is! Amikor megszólal, egy energia burok veszi körül, amelyben mások jól érzik magukat… ezt nevezem szépségnek! Neked is mondtam már többször, hogy nem kívülről kell szépítkezned, hanem belülről! Meglátod, ha hagyod a tested levegőzni, regenerálódni, szép zenéket hallgatsz, és a szeretet uralkodik a lelkedben, nem lesz szükséged ennyi vacakra, hogy szépnek érezd magad! Szép leszel, hisz szép vagy így is!

-          Na, ne! Te mondtad, hogy kövér vagyok! – vágott közbe Kata.

-          Igen, mondtam, mert nem bírom nézni, mit magadra nem kensz! Nincs rá szükség! Mosolyogj, és szép vagy! Szeress, és megszépülsz! Arcod kisimul, szemed tükrözi a belső békédet!

-          Ó!

-          Akkor mosd le magadról a sok vackot! Megyek, még van egy kis dolgom, és sietek be hozzád! – mondta, miközben megpróbált egy csepp üres helyet találni Kata szájánál, ahol adott neki egy puszit, mert meglátta a sok maszk alatt a kedves kis feleségét, a szeretni való, törékeny nőt…