Szerelmese

Évszám
2009

A 90-es évek elején, mikor még nem volt internet, számítógép is elvétve, se mobiltelefon, a távol lévőkkel a magyar posta szolgáltatásában bízvatartottuk a  kapcsolatot.

lyen körülmények között élte a középiskolások életét Bálint is. Korosztályának nagy része 14 évesen már szerelmes volt, 16 évesen már ártatlanságukat is elvesztették, nem érdekelte őket semmi, csak bulik, meg a trófea gyűjtés.Bálint is sodródott az árral, élvezte ezt a nagy szabadságot, de neki nem jött be a ma már mindennaposnak számító egy napos kaland-túra. Elment néha egy-egy sört meginni, de a buli számára kimerült a középiskolája által tartott gólya-szalagavató- és farsangi-bálokon. Energiáját a tanulás mellett a szervezésekben vezette le. Lányokkal barátkozott, de lángolást egyik felé se érzett, de nem is érzett késztetést , hogy csak azért legyen, mert a többieknek is van. A 80-90-es évek Fordulójának zűrzavarában végezte el az általános iskolát, amikor osztályukban szinte mindennap volt egy-egy kortársuk, akinek családja ilyen-olyan ok miatt a falujukban telepedett le
egy-két hétre, hónapra. Érkezett hozzájuk egy fiú az északi ország részből, akinek szülei az ott bezárt nehézipart hagyták a hátuk mögött. Ott voltak az utazó cirkuszok tagjainak gyermekei is, volt aki a határon
túlról menekült a fegyveres konfliktusból. Tamás családjával szó szerint egy száll gatyában érkezett hozzájuk, az apukája nevelte őket, de menekülés közben fogságba került, és soha többé nem hallottak felőle, egy évvel fiatalabb húga, Timike maradt csak neki. A falu befogadó állomásként működött, az állami támogatásokból sok házat emeltek a letelepülőknek, az árvák is így kerülhettek az iskola gondnokához, Jani bácsihoz és drága feleségéhez, Böbi nénihez. Saját gyerekük nem született, ezért alakult úgy, hogy minden gyerek pót-nagyszülei lettek. Bármikor fel lehetett ugrani hozzájuk egy teára, és egy jó szóra. Imádta őket az egész falu, hisz Bálint szülei és korosztálya is az ő szárnyai alatt nevelkedtek. Első nap teljes szimpátia és barátság alakult ki közöttük. Bálint mindenben segítette őket, rengeteget a tanulásban és a beilleszkedésben. Nyolcadik után Tamás egy másik megye gimijébe került, és Timikét is befogadta egy ottani pedagógus család, ezért egy időre el váltak útjaik. De az utolsó nyarat még együtt hülyéskedték végig, és a nyár végi búcsú körüli szervezésben is remekül helyt álltak. A nyarat régi szokás szerint hatalmas bállal zárták, ahova természetesen közösen mentek. Timi ruháját saját maga készítette el, frizuráját is az ő instrukciói alapján Böbe nénivel közösen alkották. Mint egy hercegnő-gondolták a fiúk.Hullámos hajából kontyot készítettek, ami lágyan hullott rá vállára, néhány kósza tincs tette pajkossá és sejtelmessé a frizurát. Ruhája egy vörös báli ruha volt, fodrokkal és fedetlen vállakkal. A fiúk szmokingban kísérték, és óvták a leesett állú társaiktól. Együtt ropták a rokira meg a lambadára, de a lassú számoknál zavarba
jöttek, így kimentek a levegőre. A második zenénél már erőt vett magán Bálint, és fel kérte táncolni. Remekül érezték magukat, és így még fájdalmasabb volt a másnapi elbúcsúzás. Mivel Bálint is kollégista lett, megadta azt a címet is, de úgy egyeztek meg, mindenki Böbe néninek ír, és ő tovább juttatja az egymáshoz írt leveleket az iskolák közötti szállítókon keresztül(ez gyorsabb is, biztonságosabb is, meg olcsóbb..). Levelezgetve repült el mellettük a négy év. Timike egy mezőgazdasági szakközépben tanult tovább, az iskola gondnoka fogadta be, a folyópart melletti tanyáján termelték meg az iskolának (is) a zöldséget, és itt is teljesítette a gyakorlatát, látta el az állatokat. Ő se engedett a trendnek, megőrizte szüzességét az igaz szerelemnek. Néhány srác bepróbálkozott, mivel igen szép tini vált belőle de ridegsége mindenkit távol tartott magától. Bátyja el volt az iskolájában, művész életébe nem igazán fért bele a
tanyasi élet. Kevéske szabadidejében tökéletesítette ruha tervezői képességeit, negyedikre osztályában maguk készítették el a farsangra, szalagavatóra és a ballagásra meg az érettségire ruháikat, sőt Bálint
és Tamás osztályáét is. Hobbiként varrogatott, a felgyülemlett ruhákat eleinte jótékony céllal el adományozta, végül az egyik osztálytárs piacozó bátyja vitte és szépen fizetett is. Bálint a kollégium és az iskola büféjével, valamint a diák-programok szervezésével igen nagy elismerést szerzett. Elérkezett a ballagás és az érettségi. Ekkor már a két fiatal azon vette észre magát, hogy egyre jobban hiányzik a másik, a tanítási szünetekben egyre többet voltak együtt.

A szalagavatón mindenkivel váltott pár szót és az osztályából mindenkivel táncolt. Érettségivel a kezében fogalma nem volt, mit kezdjen magával, de azt tudta mindkettő, hogy néhány napot muszáj lesz együtt tölteniük. Már a levelekben előre eldöntötték, az érettségi bankett után elutazik
hozzá Bálint. Június közepe volt, szokatlanul meleg.Timi reggel korán kelt, és izgalommal készült Bálint fogadására. 7 kilométerre volt a vasútállomástól, ezért a szerenádra kicsinosított lovaskocsival vágott neki a nagy útnak. Bálint a banketten kissé feszülten érezte magát, de a vége felé már be állt táncolni, még az osztályfőnököt is felkérte. Már kelt fel a nap, mikor a csárdában össze pakoltak, a tulaj ki vitte
őt az állomásra. A bulira készített öltönyben szállt fel a vonatra, ahol még aludni is tudott. A városba már kipihenten érkezett meg. Mikor leszállt a vonatról, elakadt a szava a látványtól. Az a kislány, akit az elmúlt években segített és óvott, igazi felnőtt lett. A haja mint egy vízesés omlott vállára, rakoncátlankodott a szellőtől. A ruhája kis virágmintás nyári egyrészes volt, mely fedetlenül hagyta
vállát, és formás lábait. Mikor oda ért hozzá , össze mosolyogtak, és puszit adtak egymásnak. A haza úton folyamatosan meséltek egymásnak az érettségiről, meg arról amit egymás iránt éreztek. Beálltak a szekérrel az udvarra, Bálint lepakolt, és mindketten a gazdaság körüli munkákkal foglalkoztak, miután jó ízűen megebédeltek. Este felé hírtelen eleredt az eső. Miután bezárták az állatokat, csurom vizesen szaladtak be a házba. Timi törölközőket hozott elő, és vidáman elkezdték egymást szárítani. Néha hülyéskedés közben egymás szemébe néztek, de gyorsan folytatták a játékot.
- Teríts meg légyszíves bent, addig én megnézem hogy áll a kemence.-
mondta a lány.
Bálint nem tehetett mást, szépen megterített, még gyertyát és egy üveg
bort is kerített.
- Adjuk meg a módját, készítettem egy elegáns ruhát mind a kettőnknek.-
adta a kezébe a nadrágot és az inget.
Mosolyogva csukta be maga mögött az ajtót, és mire Bálint is mindennel
elkészült mindennel,feltárult az ajtó. A szobában a magnóból az a zene
szólt, amire annó elsőnek táncoltak. A lány pedig mint egy bálkirálynő: haja leeresztve, szolid smink, és hófehér ruhája ismét szabadon hagyta vállát, némi fodrokkal kiegészítve igazi menyasszonyként állt ott.
- Gyönyörű vagy - ment hozzá a fiú, átölelte és hosszan, forrón megcsókolta.
- Erre vártam, mióta megláttalak. - mondta a lány.
Leültek vacsorázni, mint egy étteremben, oda kísérte és óvatosan segített neki leülni.
Vacsora után borozgattak, majd mikor újból az a zene szólt, egymásra néztek, és összebújva táncoltak.

Következő évben összeházasodtak egy hatalmas hetedhét-határra szóló lakodalomban.

4 saját gyerekük mellett 7 nehéz sorsú calád gyerekeit fogadták be és nagy folyóparti földjükön boldogan élnek.