A szeretethajó

Évszám
2010
A szeretethajó Egyszer volt, hol nem volt, s nem is csak volt, hanem ma is van a világban egy kis ország, Magyarország. Ebben a kis országban néhány érző szívű ember elhatározta, hogy megépíti a szeretet hajóját. Munkához is láttak szaporán - a kis piros, szív alakú hajó el is készült, hét hét alatt. Volt ennek a hajócskának egy csudás tulajdonsága: aki csak fölszállt rá, az lelkileg tisztává, jóvá változott, szerette, megértette, segítette hozzátartozóit, barátait, ismerőseit, s egyáltalán - az embertársait. A hajó utasa pár óra alatt megtanult másokat szeret-ni, tisztelni, s megtanulta azt is, az így nyert szeretetet miképp lehet másoknak átadni... A hajó tulajdonosai azt gondolták: - Karácsonytól újévig járja kis hajónk a Dunát, Győrtől Mohácsig. Sikerült a bemutatkozás. December 24-én elindult Győrből a szeretethajó. Tódultak rá az emberek - sokan szerettek volna jobbá, boldogabbá, szeretetre méltóbbá, tisztaszívűbbé válni. Egyszerre persze nem fértek fel sokan a hajóra - csak hétszázhetvenheten. S volt ”belé-pődíj " is: egy piros szív. Lehetett az bármiből, papírból, ruhából, csokiból, marcipánból, üvegből vagy porcelánból - a lényeg csak az volt: piros legyen, s szívet formázzon. A hajó elindult. A rajta levők együtt énekelték a szeretet himnuszát. Hajóztak, hajóztak Győrtől Budapestig, majd onnan le egészen Mohácsig. Ott a hajó kikötött, kiszálltak mind a jóvá változott emberek. (Visszafelé busszal, vonattal, autóval indultak saját városaikba, falvaikba.) Újabb hétszázhetvenhét utas szállt be - s a szeretethajó megint Győrnek vette az útirányt. Karácsony és Újév között sok ember élete változott meg, de nem csak magyaroké, hanem külföldieké is, mivel hogy ők is fölszálltak szép számmal a szeretethajóra. Persze voltak olyanok is, akik erre önszántukból nem voltak hajlandók. Példa erre a következő eset: December 26-án az ilyen telefonhívás érkezett: - Halló! Halló! Itt Tóth Kató! Pécsről hívom a szeretethajót. Az apukámat jó lenne valami módon feljuttatni a hajóra, mert anyu és én igencsak szeretnénk, ha megváltozna. Tudniillik az apu nagyon sok alkoholt iszik: sört, bort, pálinkát. Ha részeg, mindig üt-ver minket, félünk és rettegünk. Segítsetek hát rajtunk, no meg a papámon is! Említettük neki a szeretethajót, de ő azt mondja, rá nem teszi a lábát soha, soha. Mit tehetnénk hát? -Készítsétek el a belépőt, a piros szívet, a többit meg bízzátok ránk! Így is történt. Kató piros bársonyból készített szívet, anyukája pedig piros gyöngyökből. Alig hittek a szemüknek, mikor fél órán belül a szeretethajó házuk elé megérkezett. - Hogy lehet ez? Hogy lehet ez? - kérdezgették. S a felelet? A hajónak olyan volt a mechanikája, hogy egy gombnyomásra föl tudott emelkedni a levegőbe, s repült, repült gyorsan a megjelölt helyre. Kató apukáját két markos, de szerető szívű legény feltuszkolta a hajóra, s indultak is vissza a Dunára. Tóth Kató édesapja hamar megváltozott. Ha most látnátok, rá sem ismernétek. Nem iszik, nem verekszik, családjáért él-hal, szereti és segíti őket most már egy életen át. Persze voltak más esetek is. Egy férfit például sehogy sem tudtak megváltoztatni, pedig háromszor is felültették a szeretethajóra. A vége az lett, hogy a változni nem tudót és nem akarót belelökték a Dunába, rossz tulajdonságai le is húzták a föld alá, a pokol legmélyebb bugyrába. Szóval ilyen volt a szeretethajó. Járta, járta a Duna vizét december 24-től január 1-ig. Akkor Budapesten az Országház előtt leállították - hadd pihenje ki magát a következő év decemberéig. Igen ám, de a Parlamentbe jöttek sorra a levelek: - A szeretethajót újra kell indítani! - A szeretethajó járjon a Dunán az év minden napján! Így történt, hogy az Országházban megszületett a döntés: a szeretethajó minden nap közlekedik, s nem is csak Győrtől Mohácsig, hanem a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig. Mondjam, ne mondjam, milyen jók és szeretetreméltók lettek mostanáig a Duna kör-nyéki népek? Ha kételkedtek benne, gyertek, s nézzétek meg őket! De aki még nem volt a szeretethajón, az hozzon magával egy kis piros szívet - az ő szíve is hadd változhasson meg! Itt a vége, fuss el véle, ha még nem voltál, úgy légy te is a szeretethajó vendége. Nem akarunk háborút, Nem akarunk könnyet, Fogjunk össze mindannyian, Életünk így lesz csak könnyebb! Vár rád a szeretethajó, Boldogság és béke, Jóságunk kútja ki sose apadjon, Ez legyen a mese vége!