Évszám
2010
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy macska. Ez a macska egy sziámi és egy cirmos vad románcának szőrös gyümölcse volt, egy nagyon szép egyed, kiemelkedően erős. Heten voltak egy alomban testvéreivel.
Egy borongós októberi reggelen furcsa dolog történt vele. Hallott már valamit az elszakadásról, de nem hitte, hogy ilyen nehéz lesz: könnyes búcsút vett családjától. Egy testvére azonban vele tartott, hála az égnek, így hősünk nem esett búskomorságba. Azonban annyira hasonlított testvérére, hogy annak körmét rózsaszín lakkal kellett megjelölni, nehogy összekeverjék őket. Meglepő volt, hogy a szűk családi fészken kívül még mennyi mindent tartogat számára a világ. Egyszer csak egy szépséges utcába került, ráadásként ez volt a neve is: Szép utca. Megállt a tizennyolcas házszám előtt a felfogadott négykerekű szekér, a gazdák meg is kezdhették a berendezkedést. A macskát bevezették a házba, és gondosan megmutattak neki mindent.
- Mikor fejezik már be? Kezdem unni - gondolta magában az állat. Mikor a bemutatás véget ért, rögtön rohant ki, megismerkedni a helyiekkel. Viszonylag sok macska élt ebben az utcában, de őt ez nem zavarta, úgy gondolta, idővel úgyis előrelép a ranglétrán. A szemben lakóknak jó sok macskája volt. Ott kezdte az ismerkedést. Egy idős fekete szőrű nőstény volt, akivel először találkozott. Ilyenkor azért sajnálta, hogy gyerekkorától fogva - tenyésztőinek köszönhetően - nemzésképtelen.
- Mi járatban errefelé, vándor? - kérdezte a fekete.
- Hát igazából nem vagyok vándor, most költözünk ide a testvéremmel, látja, ott van. Csak, tudja, ő a lustább fajtából való. Engem Szervácnak hívnak, és magát?
- Engem Svarcz néninek hívnak, de a haverok csak, Svarcz cicának szólítanak, nyugodtan tegezhetsz. Bemutatom az utca többi tagját. Ez itt Cirmi, ő még kicsi, nemrég jött ide, nagyon kacér és játékos, ezt jelzi tarka szőre is. Aztán itt van Rézs: ő egy csendes, magának való, de cinikus állat, mindenki ismeri nagy vörös szőre miatt. És végezetül Kandúr Bandi, jelenleg ő birtokolja az utca ura címet, nagyon erős és támadó, de jó társalgó partner. Vigyázz vele, nem kedveli az új fiúkat. Azt hiszi, mind az ő helyére pályáznak - fejezte be beszédét Svarcz.
- Végül is lehet benne valami igazság - mosolyodott el Szervác.
Egy hét eltelt, boldogan éldegéltek a házban testvérével és a családdal. Ami Kandúr Bandit illeti, már az első nap megmondta Szervácnak, hogy addig tűri a közelben, amíg fel nem nő, akkor leszámol vele is.
Egy novemberi napon különös látogatók érkeztek, s a testvérét akarták elvinni.
- Tehát csak megőrzésben volt itt számukra - dohogott magában hősünk. Villámgyorsan előkerítette öccsét, majd beiszkoltak a szekrény alá. Sokáig állták a sarat, de egyszer csak egy éles csattanás hasította dobhártyáját, a veszélyjelző-érzete bekapcsolt, kiugrott a szekrény alól, de sajnos, vele együtt a testvére is... szegény Szervác, most aztán végképp magára volt utalva.
Ezután sokszor és sokáig feküdt az ablakpárkányon, és könnyes szemmel gondolt elmúlt rokonaira. Télen sokat volt bent, élvezhette a cserépkályha nyújtotta forróságot. Aztán lassan eltelt a tél, Szervác is felvidult, többet volt az utcán, sokat játszott.
Egyik nap Svarcz néni felkereste őt, és elpanaszolta, hogy Kandúr Bandi mostanában sokat erőszakoskodik Cirmi tájékán. Megkérte Szervácot, hogy védje meg.
- Ez a harmadik próba - mondta Svarcz.
- Micsoda? Milyen próba?
- Jaj, még nem is beszéltem a próbákról?... Mindegy, az a lényeg, hogy hét van belőlük, és egyáltalán nem könnyűek. Kettőt már megoldottál: nem ütöttek el téged az első három hónapban, a második pedig az, hogy sikerült beilleszkedned az emberek közé. Na, ez a harmadik.
Szervác tudomásul vette. Merészen fogta magát és elment Kandúr Bandihoz, elmondta neki szándékát. Délben, a 18-as házszám alatt találkoztak. Pattanásig feszültek izmaik, majd hirtelen nekiugrottak egymásnak. Vad és kegyetlen volt az ütközet, mindketten vittek be egymásnak szép találatokat, azonban fél óra után az éppen hazaérő család véget vetett a véres összecsapásnak. Szervác és Kandúr Bandi egyhangúan egyetértettek abban, hogy az előbbi aratott diadalt - és így lett Szervác az utca ura.
Mivel kiérdemelte eme tisztet, neki is látott a szabályok megírásának. Igazából nem talált ki semmi rendkívülit, csak azt, hogy aki korcsnak vagy keveréknek meri szólítani, annak egyesével tépi ki a körmeit, majd kibelezi őket.
Az ezt követő nyugodt időszakban néha már meg is unták otthon, hogy sokszor újra és újra kajáért könyörög, noha kapott már. Ráadásul a szembe szomszédhoz is átment, aki adott neki is a konzervéből. És ha valaki nem ártott semmit, jó fej volt, azt hősünk is komálta, aki viszont rosszindulatú volt, ... hát azt ne nagyon részletezzük.
Egy napon Svarcz néni elé állt.
- Figyelj rám! - kiáltott rá Svarcz cica.
- Igen, mit kívánsz? - kérdezte Szervác.
- Még nincs teljesítve mindegyik próba, most valami nagyon bátor dolgot kell tenned, ami majd jelezni fogja mindannyiunk lázadását... az emberek egyeduralma ellen.
Másnap reggel éktelen macskavernyogásra riadt az utca. Az történt, hogy mikor reggel Szervác felkelt, szépen felosont az emeletre, és szagos csapdákat rejtett el a szobában. Mikor észrevették, lett is nagy riadalom. A ház ura fogta és kidobta a kertbe pórul járt hősünket.
- Sebaj, hiszen egy macska mindig talpra esik, ezt nyilván ők is tudják - gondolta a kandúr. Svarcz néni meg volt elégedve.
Később, a beköszöntő nyáron az otthoniak szokatlan módon elvitték magukkal Szervácot nyaralni. Egyébként nem szerették magukkal vinni, mert elkallódott volna, és csupán ezt az utcát szokta meg.
Utazás előtt a bölcs fekete elmondta Szervácnak, hogy ez lesz az ötödik próba. Hősünk élvezte az utazást, a sok új tájat. Meg is érkeztek az új helyre, itt kevés macska volt, kicsi a ház, de otthonos. Állandóan átlógott egy közeli ház kertjébe: jó nagy és tele volt ültetvényekkel, valamint jó ugráló terepnek tűnt.
Ám az egyik nap eltévedt. „Hol vagyok?" - kérdezte magától. Egy nagy ültetvény közepén találta magát. Továbbhaladt egyenesen, hátha ez a szomszéd kertje. Gigantikus sík mezőre ért, azon túl már csak az országút volt. Sokáig bolyongott, míg éjszaka végül visszatalált a házhoz.
A következő hét események nélkül telt el. Aztán visszatértek jól megszokott otthonába. Nagy üdvrivalgás fogadta, mikor visszatért. Másnap Svarcz gratulált neki, és azonnal megmondta a hatodik próbát.
- A közeljövőben ellen kell állnod egy nagy csábításnak, ami a sötét oldalra vezet - közölte Svarcz néni.
- Értettem, mesterem (csak hogy hű legyek a Star Wars-os szöveghez) - válaszolt hidegvérrel a „profi".
Másnap korán kelt, és amint kilépett az utcára, egy nénit pillantott meg. Furcsa szag lengte körül az idős hölgyet. „Parizer!!" - villant át macskánk agyán. Nem bírt ellenállni, mint a mágnes, úgy tapadt a nénire. Ott ahol a másik utca kezdődik, megállt, tétovázott. „Biztos, hogy ez helyes? Szervác, ne engedj magadnak és a sötét oldal csábításának!" - vívódott magában a kandúr. Végül döntött, nem megy a nénivel. Hiába édesgette a szag, ő hátat fordított neki. Aztán a jelenet még egy hét át, minden reggel lejátszódott.
Végül aztán Svarcz cica megdicsérte, és kiszabta a hetedik próbát. Halálos csapdákat kellett elkerülnie. Szervác nem aggódott, hamarosan ki is gondolta, mit csináljon: egy pletykát terjesztett az utca macskái közt, hogy meg akarják őt ölni: hiszen sok szem mindent lát. Hamarosan meg is kapta az információt: méregben áztatott szalonnát raktak ki egy ház elé. Egy macska „azt is látta", amint elkészítik a mérget. Szervác hamar megtudta, melyik háznál van ez. Már megértette, mi az oka. Ha tudott volna kommunikálni az emberek nyelvén, elmondta volna, hogy ő igazán nem azért találta ki mindezt..., de azok a falatok nagyon ínycsiklandónak látszottak, és... nem is csalódott bennük. Majd eztán egy álló hétig a ház közelébe sem ment. Miután letelt a hét nap, Svarcz elé állt, és azt mondta:
- Teljesítettem a hét próbát.
- Valóban. Gratulálok, ez csak nagyon keveseknek sikerült. Ezzel a macska-héroszok közé vagy avatva!
Hősünk nem győzött hálálkodni és ujjongani. Ez igen!!
Azóta már más szelek fújnak, de Szervác még ma is héroszként és az utca uraként koptatja az aszfaltot a Szép utca 18-as házszáma előtt... Történetünk szerint igaz a mondás: egy macskának hét élete van. Minimum!
Egy borongós októberi reggelen furcsa dolog történt vele. Hallott már valamit az elszakadásról, de nem hitte, hogy ilyen nehéz lesz: könnyes búcsút vett családjától. Egy testvére azonban vele tartott, hála az égnek, így hősünk nem esett búskomorságba. Azonban annyira hasonlított testvérére, hogy annak körmét rózsaszín lakkal kellett megjelölni, nehogy összekeverjék őket. Meglepő volt, hogy a szűk családi fészken kívül még mennyi mindent tartogat számára a világ. Egyszer csak egy szépséges utcába került, ráadásként ez volt a neve is: Szép utca. Megállt a tizennyolcas házszám előtt a felfogadott négykerekű szekér, a gazdák meg is kezdhették a berendezkedést. A macskát bevezették a házba, és gondosan megmutattak neki mindent.
- Mikor fejezik már be? Kezdem unni - gondolta magában az állat. Mikor a bemutatás véget ért, rögtön rohant ki, megismerkedni a helyiekkel. Viszonylag sok macska élt ebben az utcában, de őt ez nem zavarta, úgy gondolta, idővel úgyis előrelép a ranglétrán. A szemben lakóknak jó sok macskája volt. Ott kezdte az ismerkedést. Egy idős fekete szőrű nőstény volt, akivel először találkozott. Ilyenkor azért sajnálta, hogy gyerekkorától fogva - tenyésztőinek köszönhetően - nemzésképtelen.
- Mi járatban errefelé, vándor? - kérdezte a fekete.
- Hát igazából nem vagyok vándor, most költözünk ide a testvéremmel, látja, ott van. Csak, tudja, ő a lustább fajtából való. Engem Szervácnak hívnak, és magát?
- Engem Svarcz néninek hívnak, de a haverok csak, Svarcz cicának szólítanak, nyugodtan tegezhetsz. Bemutatom az utca többi tagját. Ez itt Cirmi, ő még kicsi, nemrég jött ide, nagyon kacér és játékos, ezt jelzi tarka szőre is. Aztán itt van Rézs: ő egy csendes, magának való, de cinikus állat, mindenki ismeri nagy vörös szőre miatt. És végezetül Kandúr Bandi, jelenleg ő birtokolja az utca ura címet, nagyon erős és támadó, de jó társalgó partner. Vigyázz vele, nem kedveli az új fiúkat. Azt hiszi, mind az ő helyére pályáznak - fejezte be beszédét Svarcz.
- Végül is lehet benne valami igazság - mosolyodott el Szervác.
Egy hét eltelt, boldogan éldegéltek a házban testvérével és a családdal. Ami Kandúr Bandit illeti, már az első nap megmondta Szervácnak, hogy addig tűri a közelben, amíg fel nem nő, akkor leszámol vele is.
Egy novemberi napon különös látogatók érkeztek, s a testvérét akarták elvinni.
- Tehát csak megőrzésben volt itt számukra - dohogott magában hősünk. Villámgyorsan előkerítette öccsét, majd beiszkoltak a szekrény alá. Sokáig állták a sarat, de egyszer csak egy éles csattanás hasította dobhártyáját, a veszélyjelző-érzete bekapcsolt, kiugrott a szekrény alól, de sajnos, vele együtt a testvére is... szegény Szervác, most aztán végképp magára volt utalva.
Ezután sokszor és sokáig feküdt az ablakpárkányon, és könnyes szemmel gondolt elmúlt rokonaira. Télen sokat volt bent, élvezhette a cserépkályha nyújtotta forróságot. Aztán lassan eltelt a tél, Szervác is felvidult, többet volt az utcán, sokat játszott.
Egyik nap Svarcz néni felkereste őt, és elpanaszolta, hogy Kandúr Bandi mostanában sokat erőszakoskodik Cirmi tájékán. Megkérte Szervácot, hogy védje meg.
- Ez a harmadik próba - mondta Svarcz.
- Micsoda? Milyen próba?
- Jaj, még nem is beszéltem a próbákról?... Mindegy, az a lényeg, hogy hét van belőlük, és egyáltalán nem könnyűek. Kettőt már megoldottál: nem ütöttek el téged az első három hónapban, a második pedig az, hogy sikerült beilleszkedned az emberek közé. Na, ez a harmadik.
Szervác tudomásul vette. Merészen fogta magát és elment Kandúr Bandihoz, elmondta neki szándékát. Délben, a 18-as házszám alatt találkoztak. Pattanásig feszültek izmaik, majd hirtelen nekiugrottak egymásnak. Vad és kegyetlen volt az ütközet, mindketten vittek be egymásnak szép találatokat, azonban fél óra után az éppen hazaérő család véget vetett a véres összecsapásnak. Szervác és Kandúr Bandi egyhangúan egyetértettek abban, hogy az előbbi aratott diadalt - és így lett Szervác az utca ura.
Mivel kiérdemelte eme tisztet, neki is látott a szabályok megírásának. Igazából nem talált ki semmi rendkívülit, csak azt, hogy aki korcsnak vagy keveréknek meri szólítani, annak egyesével tépi ki a körmeit, majd kibelezi őket.
Az ezt követő nyugodt időszakban néha már meg is unták otthon, hogy sokszor újra és újra kajáért könyörög, noha kapott már. Ráadásul a szembe szomszédhoz is átment, aki adott neki is a konzervéből. És ha valaki nem ártott semmit, jó fej volt, azt hősünk is komálta, aki viszont rosszindulatú volt, ... hát azt ne nagyon részletezzük.
Egy napon Svarcz néni elé állt.
- Figyelj rám! - kiáltott rá Svarcz cica.
- Igen, mit kívánsz? - kérdezte Szervác.
- Még nincs teljesítve mindegyik próba, most valami nagyon bátor dolgot kell tenned, ami majd jelezni fogja mindannyiunk lázadását... az emberek egyeduralma ellen.
Másnap reggel éktelen macskavernyogásra riadt az utca. Az történt, hogy mikor reggel Szervác felkelt, szépen felosont az emeletre, és szagos csapdákat rejtett el a szobában. Mikor észrevették, lett is nagy riadalom. A ház ura fogta és kidobta a kertbe pórul járt hősünket.
- Sebaj, hiszen egy macska mindig talpra esik, ezt nyilván ők is tudják - gondolta a kandúr. Svarcz néni meg volt elégedve.
Később, a beköszöntő nyáron az otthoniak szokatlan módon elvitték magukkal Szervácot nyaralni. Egyébként nem szerették magukkal vinni, mert elkallódott volna, és csupán ezt az utcát szokta meg.
Utazás előtt a bölcs fekete elmondta Szervácnak, hogy ez lesz az ötödik próba. Hősünk élvezte az utazást, a sok új tájat. Meg is érkeztek az új helyre, itt kevés macska volt, kicsi a ház, de otthonos. Állandóan átlógott egy közeli ház kertjébe: jó nagy és tele volt ültetvényekkel, valamint jó ugráló terepnek tűnt.
Ám az egyik nap eltévedt. „Hol vagyok?" - kérdezte magától. Egy nagy ültetvény közepén találta magát. Továbbhaladt egyenesen, hátha ez a szomszéd kertje. Gigantikus sík mezőre ért, azon túl már csak az országút volt. Sokáig bolyongott, míg éjszaka végül visszatalált a házhoz.
A következő hét események nélkül telt el. Aztán visszatértek jól megszokott otthonába. Nagy üdvrivalgás fogadta, mikor visszatért. Másnap Svarcz gratulált neki, és azonnal megmondta a hatodik próbát.
- A közeljövőben ellen kell állnod egy nagy csábításnak, ami a sötét oldalra vezet - közölte Svarcz néni.
- Értettem, mesterem (csak hogy hű legyek a Star Wars-os szöveghez) - válaszolt hidegvérrel a „profi".
Másnap korán kelt, és amint kilépett az utcára, egy nénit pillantott meg. Furcsa szag lengte körül az idős hölgyet. „Parizer!!" - villant át macskánk agyán. Nem bírt ellenállni, mint a mágnes, úgy tapadt a nénire. Ott ahol a másik utca kezdődik, megállt, tétovázott. „Biztos, hogy ez helyes? Szervác, ne engedj magadnak és a sötét oldal csábításának!" - vívódott magában a kandúr. Végül döntött, nem megy a nénivel. Hiába édesgette a szag, ő hátat fordított neki. Aztán a jelenet még egy hét át, minden reggel lejátszódott.
Végül aztán Svarcz cica megdicsérte, és kiszabta a hetedik próbát. Halálos csapdákat kellett elkerülnie. Szervác nem aggódott, hamarosan ki is gondolta, mit csináljon: egy pletykát terjesztett az utca macskái közt, hogy meg akarják őt ölni: hiszen sok szem mindent lát. Hamarosan meg is kapta az információt: méregben áztatott szalonnát raktak ki egy ház elé. Egy macska „azt is látta", amint elkészítik a mérget. Szervác hamar megtudta, melyik háznál van ez. Már megértette, mi az oka. Ha tudott volna kommunikálni az emberek nyelvén, elmondta volna, hogy ő igazán nem azért találta ki mindezt..., de azok a falatok nagyon ínycsiklandónak látszottak, és... nem is csalódott bennük. Majd eztán egy álló hétig a ház közelébe sem ment. Miután letelt a hét nap, Svarcz elé állt, és azt mondta:
- Teljesítettem a hét próbát.
- Valóban. Gratulálok, ez csak nagyon keveseknek sikerült. Ezzel a macska-héroszok közé vagy avatva!
Hősünk nem győzött hálálkodni és ujjongani. Ez igen!!
Azóta már más szelek fújnak, de Szervác még ma is héroszként és az utca uraként koptatja az aszfaltot a Szép utca 18-as házszáma előtt... Történetünk szerint igaz a mondás: egy macskának hét élete van. Minimum!