Sziluett a buborékban

Á Molnár Magda, 2015, március 28 - 15:30
Mottó :” Az átalakulások nem kevés bátorságot igényelnek. Tudni kell akkor is nekilátni, ha még senki nem fogott hozzá, vagy ha senki nem tartja fontosnak, és dicséret sem jár érte. Ezek azok a változások, amelyeket egyénileg, saját magunkkal összhangban teszünk meg.”

Ringatózom a színes buborékomban, hagyom hogy fújjanak, színezzenek, fényesítsenek…apa, anya, tanárok, kollégák, család. Jó lebegni csak úgy…biztonságban.

60-as évek kicsi falusi utcája, tátott szájjal figyelem a fiúk szédületes manővereit apjuk vázas biciklijén, porfelhőt kavarva „egykerekeznek”. Pénztelen szegény álomvilág ez, egy nyeszlett kislány sóvárgása a tudásra. A nyafogás itt nem ér célt, figyelem a  kipirult arcokat, döntenem kell…PUKK…

Buborékburád nélkül a világ vad, gurgulázva átölel, meztelen tested lecsusszantja  a torkán, megforgat a mocsokban, majd öklendezve köp az emberek közé.

Magamnak és magamra maradtam apám gigantikus férfi biciklijének látványával, a félelmetes kapuval, ami az utam végén könyörtelenül megállított egy nagy csattanással. Váz alatt tekerni, egyensúlyt tartani, megállni…olyan kihívás  a 25 kg-os testemnek, mint most a Somlót megemelni. Csontig hatol a sajgás és félelem vegyes érzése, de ezzel egy időben elhatalmasodik a szabadság mámora a gyerektestben, tér és idő összeolvad. REPÜLÖK...pillekönnyen, kacagva…

Az idő óvatosan kezdte körém fújni a hártyavékony buborékot. A gömb a  biztonság, védelmezőn fonja körbe aurámat, én is látok, engem is látnak, belesüppedek.

50 éves vagyok, nagymotort szeretnék.

Már nem a nyakigláb kislány szabadságvágya ég a  zsigereimben, mégis félek kirobbanni. Temessem a vágyaimat a lelkem mélyére, mert az jó másoknak? Konfliktuskerülés? Félelem a harctól azokkal akiket szeretek, s akik engem szeretnek? Az életből egyet kaptam, a megismételhetetlent, az enyémet.

Sunnyogás és szervezkedés női praktikával, hátha az első hibátlan vizsga szíveket olvaszt…nem így történik, a reakció inkább fagyás mint olvadás.

Szemrehányás, számonkérés, „miafenérekelleznekedmásraiskellapénz”, duzzogás.

Reszketek…hideg burámon át nem melegít a nap, bőröm pólusain jégkristályok peregnek…remegő kézzel szúrom ki a buborékom….PUKK

Éget a nap, a szél a port az arcomba csapja, mégis boldog vagyok. A 650-es paripa repít a vizsgán, egekig emel, a fény már bársonyozza bőröm, a szellő simogat…REPÜLÖK.
Alattam a világ, a sok  színes buborék gömbbe zárva Az írás hossza kb. 2 ezer karakter

Kedves Kuksi, köszönöm:)

Kedves Kuksi, köszönöm:)

Eltűnt a mottó

Kedves Magda!
Tegnap telefonról volt szerencsém látni az írásod korábbi – tán első – verzióját. Ennek az elején, a kiírással összhangban, fel volt tüntetve a választott témakör. Bár nem tisztem ezt megítélni, de úgy vélem, ebben a formájában ez egy érvényes pályázati anyag volt.
Aztán figyelemmel kísértem azt is, ahogy az írásod szerkesztetted, estére megrövidült, eltűnt belőle a mottó.
Azt hiszem, hogy abba a problémába, ami ezt az eseményt kiváltotta magam is belefutottam, ezért igyekeztem készíteni egy kis  ::leírást:: a megoldásáról.
Én arra biztatnálak, hogy olvasd el, aztán ugorj neki újra, mert meglátásom szerint hajszálnyira voltál attól, hogy az általad elképzelt formában egy érvényes pályaművet nyújtsál be, és még jócskán van idő és lehetőség a feltöltött anyagok szerkesztésére.
További sok sikert!