Gyönyörű napsütéses reggel köszöntötte New Jersey lakóit. A parkok mind zölden virítottak, és csak úgy szikráztak a napsütésben. Június eleje volt, ami a diákok számára annyit jelent: nemsokára itt a vakáció, sikerül megszabadulni az iskolától, a tanulástól, és kezdődik a bulizás. Valószínűleg ilyenkor már csak azért bírnak kikelni korán reggel az ágyból, mert ez a tény tartja bennük a lelket. Persze, kivételek mindig vannak.
A 17 éves Bess King-et például egy csöppet sem érdekelte, hogy mindjárt itt a vakáció vagy, hogy milyen gyönyörű a táj. Szokásos iskola előtti tevékenységét végezte éppen: facebookozott, tehát virtuális kapcsolatait építette. Mostanában ezt szerette csinálni a legjobban. A legnagyobb közösségi oldal Besst teljesen elcsábította. Szerette, hogy bármit megoszthatott bárkivel, és sok embert ismerhetett meg, akik más-más országokban éltek. A lány számára ez egy izgalmas, érdekes hobbi volt, amit a nap körülbelül tizenöt órájában végzett. A „való életben" nem voltak barátai, csak egyetlen egy lány, Lucy tartott ki mellette már kiskora óta, akit egyébként Bess nem sokra tartott. Túl félénknek és megalkuvónak tartotta. Lucy mindig azt csinálta, amit Bess mondott neki. Soha sem mondott neki nemet, soha sem szólt vissza vagy oktatta ki, ezért Besst nem is zavarta, hogy folyton körülötte ugrált.
- Micsoda? Hogyhogy Nick összejött Taniaval? Tegnap még úgy kiosztotta a hozzászólása miatt a fiút, hogy azt hittem, sose békülnek ki...- mondta Bess meglepetten, miközben Tania üzenőfalát nézegette Facebook-on.
Viszont nem is ez érdekelte igazán. Egy üzenetet várt. Alex, egy 20 éves fiú Kaliforniából már egy éve levelezett Bess-szel, és most úgy döntött, találkozni akar a lánnyal. Bessnek rengeteg ismerőse volt Facebook-on, akiket személyesen nem ismert, és különböző országokból származtak. Alex is közéjük tartozott. Előző levelezésükben azt írta, elérkezett az idő, hogy találkozzanak, és majd ír, hogy mikor és hol. Bess már alig várta, hogy megkapja a levelet. Egyszer csak meglátta, hogy üzenete jött.
- Igen! Végre! - sikítozta Bess.
- Minden rendben, drágám? - kiabált fel az emeletre az anyja.
- Igen, anyu, bocsi - kiabált vissza Bess.
Megnyitotta a levelet. Alex írt, hogy szeretne vele találkozni három nap múlva New York-ban este nyolckor egy Dream Night nevű klubban.
- Hú, ez kemény menet lesz - mondta Bess a szüleire gondolva, miközben kikapcsolta a gépet, és felvette a táskáját.
- Szia anya! Elmentem, majd jövök - mondta Bess, majd elvett egy almát az asztalról, és beleharapott.
- És mikor? - kérdezte az anyja, de akkor Bess már kiment, és felszállt az iskolabuszra.
- Jó reggelt, Bess! - köszöntötte az iskolában barátnője, Lucy.
- Szia Lucy - vetette oda neki Bess, miközben a szekrénye felé tartott. Lucy -szokás szerint- elkezdett utána rohanni.
- Kaptál már levelet Alextől?
- Igen, ma reggel írt. Három nap múlva akar találkozni egy new york-i klubban este nyolckor. Sok barátja lesz ott, azért, hogy bemutasson nekik. Szerintem így már hivatalos lesz, hogy a barátnője vagyok - lelkendezett Bess. Alexszel ugyanis úgy tekintették, hogy ami köztük van, az nem csupán baráti kapcsolat. Ki is írták az adatlapjukra, hogy kapcsolatban vannak. Ez viszont még nem tűnt túl hitelesnek, hisz még egyszer sem találkoztak, habár mindenki egy párnak tekintette őket. Bess azt remélte, hogy a találkozásukkor a fiú hivatalosan is megkéri, hogy legyen a barátnője.
- És szóltál már a szüleidnek?
- Viccelsz? Suli előtt kaptam meg az üzenetet. Különben is, ehhez több idő kell. Már előre látom, hogy ma körül kell ugrálnom őket, és sokat győzködnöm, mire végre elengednek.
- Hát, az biztos.
- Semmi vész, elintézem. Már alig várom, hogy találkozzak vele. Jut eszembe, holnap el kell jönnöd velem a plazaba. Szükségem van pár új cuccra.
- Bess, holnapra már megígértem... - de Bess ekkora már elviharzott. Lucy nagyot sóhajtott, majd felhívta unokatestvérét, hogy nem tud elmenni hozzájuk másnap.
- Anya, megjöttem! - kiáltotta Bess, majd beviharzott a konyhába, ahol megölelte meglepett anyját.
- Öhm, szia, drágám, jól telt a napod?
- Igen, köszönöm, nagyon jó volt. Figyelj, arra gondoltam, hogy ma sütnék olyan finom sütit, tudod, ami a te kedvenced.
- Ez nagyon kedves tőled.
- Apának pedig hoztam egy pendrive-ot. A legújabb modell, tudom, hogy már régóta szeretne egy ilyet, csak sosincs ideje megvenni.
- Bess, minden rendben? - kérdezte anyja meglepődve és egyben gyanakodva.
- Persze, miért kérdezed?
- Hát, nem is tudom, elég furcsán viselkedsz. Mire fel ez a nagy kedvesség?
Bess nagyot sóhajtott.
- Rendben. Tudod, anya, meséltem már neked Alexről, az egyik ismerősömről. Találkozni szeretne velem.
- Igen? És hol?
- New Yorkban, három nap múlva, délután.
- Nem igazán tartom jó ötletnek, hogy egyedül elmenj oda.
- Nem egyedül megyek, Lucy is velem jön -vágta rá gyorsan Bess.
- Igen? Ha Lucy is veled lesz, akkor nincs baj. Ő tud vigyázni rád. Okos és óvatos lány.
- Akkor elmehetek?
- Természetesen, elmehettek. Apádtól kérj pénzt előtte, és legyen nálad mobil mindenképpen.
- Köszi, anyu! - Bess anyja nyakába ugrott, és úgy érezte, ennél boldogabb már nem is lehetne. Pár nap múlva el is utaztak Lucyvel New York-ba.
Azon a bizonyos napon, este a szállodában Bess az utolsó utasításokat adta Lucynek:
- Rendben, ne feledd, hogy nem szabad kiderülnie, hogy hol vagyok -mondta Bess, miközben még utoljára megigazította a haját, betette a fülbevalóját, és végigsimított a ruháján indulás előtt.
- Nyugi, nem fogják megtudni, hogy a klubban vagy, majd azt mondom, hogy korán lefeküdtél az időeltolódás miatt.
- Lucy, te egy zseni vagy. Na, majd jövök. Ne várj rám! -kiáltott még vissza Bess, majd becsukta az ajtót. Lucy egyedül maradt a new york-i hoteljük szállodájában. Nem akarta elhinni, hogy Bess nem vitte őt is magával a klubba. Egyébként sem tartotta jó ötletnek, hogy Bess találkozik Alexszel, de tudta, hogy ha barátnője egyedül van, sosem tudja, mit csinál. Lucy most jobban féltette Besst, mindig eddig bármikor.
Alex körülnézett a bárban. Negyed kilenc volt, de Besst még nem látta. Attól tartott, hogy úgy döntött, nem jön el. Ám ekkor megpillantotta a lányt az ajtóban, aki félve nézett körbe. Gyönyörű volt, szebb, mint a Facebook-os fényképein. Hosszú gesztenyebarna haja hullámokban hullott a vállára. Alex mosolygott, majd elindult felé. Mikor Bess megpillantotta, ő is elkezdett mosolyogni.
- Szia, Bess!
- Szia, Alex!
- Azt hittem, el se jössz.
- Alig tudtam idetalálni.
- Az a lényeg, hogy itt vagy. Gyönyörű vagy ma este -mosolygott Alex.
- Köszönöm. Nagyon jó végre látni téged.
Bess és Alex leültek beszélgetni, de a fiú feltűnően más volt. Bess úgy érezte, mintha egy idegennel beszélgetne, és nem a „barátjával". Egy szép lassú dal következett.
- Táncolunk, Bess? - kérdezte Alex.
- Persze.
Miközben táncoltak, Bess elfelejtette eddigi furcsa benyomását Alexről, és úgy érezte, ez élete legcsodásabb napja. Végre találkozott Alexszel, aki a valóságban még helyesebb volt. Miközben ráhajtotta fejét a vállára, beletúrt a fiú szőke hajába, beszívta parfümét, Alex azt suttogta neki, hogy milyen gyönyörű, majd egyszer csak feltette a várva várt kérdést:
- Bess, lennél a barátnőm?
- Igen -suttogta mosolyogva a lány.
- Bess! Bess! Hallasz? Kelj fel! -kiabálta Lucy, miközben földön fekvő barátnőjét rázta.
- Au! Hol vagyok? -kérdezte Bess fájdalmas hangon, majd megint becsukta szemeit.
- Alex, ez a te hibád. Teljes mértékben a tiéd. Ne számíts rá, hogy valaha is láthatod Besst ismét -mondta Lucy dühösen. Ebben a pillanatban megérkeztek a mentősök, és betették Besst az autóba.
- Ki kíséri el? -kérdezte az egyik mentős.
- Én -mondta Alex.
- Na, azt lesheted -vágta rá Lucy, majd beszállt a mentőbe, amely elindult a kórház felé.
Lucy a kórház várótermében ült, mikor megérkeztek Bess szülei.
- Lucy! Mi történt Bess-szel?
- Sajnálom, Mrs. King, de Bess-szel hazudtunk. Alexszel nem egy plazaban találkoztak, hanem késő este egy klubban. Bess azt kérte, hogy ne menjek vele. Nem tudom, mi történt. Alex hívott négy órával később, hogy Bess rosszul van, elájult. Azonnal odamentem. Bess eszméletlen volt, csak egyszer kelt fel, de ismét elájult. Azóta az orvosok nem mondtak semmit. Már két órája itt várok.
- Jaj, Lucy, ezt nem tudom elhinni -fakadt ki Bess anyja.
- Hát, én sem -mormogta maga elé Lucy.
- Elnézést, maguk várnak Miss King-re?
- Igen, doktorúr.
- Jöjjenek velem!
Bess az ágyban feküdt és aludt.
- Doktorúr, mi baja a lányunknak? -kérdezte Mrs. King.
- Őszinte leszek magával. Drogtúladagolás.
- Tessék?
- Ez az igazság. Azt hiszem, ezt majd a lányukkal kell megbeszélniük, de nagy szerencséje volt. Sokkal súlyosabb is lehetett volna a helyzet, de szerencsére semmi baja. Pár napot még várni kell, hogy kiürüljön a szervezetéből a szer. Sok vizet kell innia, valamint hideg borogatást kell tenni a fejére és akkor rendbe jön.
- Köszönjük doktorúr -mondta Mr. King, de érezhető volt a csalódottság a hangjában. Felessége meg sem tudott szólalni. Másnap Besst hazavihették a kórházból. A szülei nagyon csalódottak voltak. Próbáltak beszélni lányukkal, aki úgy tűnt, az egész szituációt félvállról veszi. Gőgös, nagyképű és elkényeztetett jelleme világosan kirajzolódott szülei előtt, akik végül döntöttek. Legjobbnak látták, ha nem a szokásos módon büntetik lányukat, hanem egy másik módszerrel próbálkoznak. Egy olyan módszerrel, ami tanúságos lecke lesz a lányuknak, és esetleg visszavezeti őt régi énéhez.
- Lucy! LUCY! - kiabálta Bess egyre hangosabban.
- Itt vagyok, Bess - lihegte Lucy, aki már messziről hallotta a kiabálást, és szaladt, nehogy barátnője megharagudjon.
- Na végre, hol voltál?
- Épp a Cserevakáció Programnak néztem utána, amiről a szüleid beszéltek, mint lehetséges büntetés.
- Csak nem képzeled, hogy hagyom, hogy a szüleim elküldjenek? - kérdezte Bess felháborodottan.
- Nekem úgy tűnt, hogy már eldöntötték.
- Hidd el, nem hagyom, hogy ezt tegyék. Egy-két trükk, és meggondolják magukat - mondta mosolyogva.
Lucy
kétkedő pillantást vetett a lány felé. Tudta, hogy Bess
megszokta, mindig megkapja, amit akar. A szülei szerint azonban most
túl messzire ment. Lucy egyetértett velük. Besst már kiskora óta
ismerte. Igaz, mindig ő volt a hangadó kettőjük közül, de régen
nagyon sok mindent csináltak együtt, mostanában viszont Lucy úgy
érezte, mintha csak Bess titkárja lenne, nem pedig a barátnője.
Beszélgetéseik mindig csak róla szóltak, Lucy nem is mert mondani
olyat, ami vele történt. Az Alexszel történt incidens pedig őt
is teljesen lesokkolta. Az egyetlen, akin a megrázkódtatás halvány
jele sem látszott, Bess volt. Lucyt Bess kényes hangja zökkentette
ki gondolatmenetéből:
- Jaj, Lucy, már megint csak állsz, és nézel ki a fejedből. Szaladj, és nézz utána, mi lenne a legjobb „puhító" ajándék a szüleimnek! Ma mindenképpen beszélnem kell velük erről a dologról.
- Rendben, Bess.
- Jól van, puszika. Majd küldd át postán légyszi a csomagot, és este beszélünk Facebook-on. Na, szia!
- Szia.
Bess teljesen leforrázva ült a vermonti Marshfield felé tartó limuzinban. Egyszerűen nem hitte el, hogy ez megtörténhet vele. A „puhító" ajándékot a szülei visszavitették vele, és nem hallgattak arra, amit mondott. Már eldöntötték, hogy lányukat egy hónapra egy Marshfield-ben lévő farmra küldik cserevakációs program keretén belül, cserébe pedig egy lányt fogadnak magukhoz. Bess több szempontból is le volt törve, de leginkább az zavarta, hogy nem fog tudni se mobilozni, se facebookozni. Ráadásul Alexnek se tudott szólni, hogy elmegy. Nem értette, hogy miért haragszik mindenki Alexre. Szerinte valaki belecsempészte az italába a drogot, és Alexnek semmi köze sem volt az egészhez. Úgy érezte, szerelmes, és el akarják szakítani tőle Alexet, pedig most egyedül ő tudta volna megérteni az érzéseit.
- Megérkeztünk, kicsim.
- Hurrá - dünnyögte Bess maga elé, miközben kiszállt a kocsiból. Az arcára rögtön az undor ült ki, amint körülnézett. A farm olyan messzire nyúlt, hogy nem is lehetett látni a végét. A kopár talajon elszórt növényzet még ijesztőbbé tette a látványt. Nem tudta volna megmondani, hány fajta állatot lát, de azt tudta, hogy borzalmas bűzt érez.
- Mi ez a szag? - kérdezte Bess utálkozva.
- Sosem lehet tudni, hogy épp a disznókat vagy a lovakat érzed. Jó napot, Mark Dawson vagyok. Önök bizonyára Kingék - jött elő egy 18 év körüli fiú mosolyogva. Barna haja és szeme csillogott a napsütésben.
- Szervusz. Igen, eltaláltad. Bemutatom a felességemet és a lányomat, Besst - mondta Mr. King miközben kezet fogott a fiúval.
- Nagyon örülök - mondta, miközben Bessre mosolygott, aki csak félrehúzta a száját. - Rendben, kövessenek.
Elindultak a ház felé. Mikor bementek, Besst majdnem fellökte egy 6 éves kisfiú, mire Bess felsikított.
-Ó, bocsáss meg, nem direkt volt, tudod, nagyon eleven - mentegetőzött Dawsonék anyja. - Üdvözlöm önöket. Riley mindjárt elkészül.
- Nem, már kész vagyok! - kiabált Riley, és rohant az előszoba felé maga után húzva kicsit szakadt bőröndjét. - Jó napot, Riley vagyok!
- Szia, nagyon örülünk, hogy megismerhetünk - mondta Mrs. King - Köszönjük még egyszer, hogy Bess itt maradhat.
- Ugyan, mi köszönjük, hogy Riley elmehet - mondta Mrs. Dawson.
- Szia kicsim. Ne feledd, egy nap majd rájössz, hogy jó döntést hoztunk apáddal - fordult anyja Bess felé.
- Sziasztok - morogta Bess, majd sarkon fordult, és próbálta beráncigálni rengeteg rózsaszín bőröndjét a nappaliba.
- Várj, hadd segítsek! - nevetett Mark, és kivette Bess kezéből a csomagokat.
- Akkor mi nem is zavarunk tovább. Gyere, Riley, menjünk! Szia Bess! Viszlát!
- Viszlát! - mondta az egész család.
- Megtudhatnám végre, hol lesz a szobám? - kérdezte Bess leplezetlen cinikussággal.
- Igen, persze, gyere velem! - úgy tűnt Markot nem lehet könnyen kihozni a sodrából. Rendületlenül mosolygott tovább, miközben bevezette Besst egy szobába. A lány még sosem látott ilyen kicsi szobát. Csak egy ágy és egy pici fiókos íróasztal volt benne. Mark bepakolta Bess összes bőröndjét a szobába, majd így szólt:
- Ha szükséged van valamire, szólj bátran, a melletted lévő szoba az enyém. A vacsora 6-ra lesz kész, addig ki tudod pihenni magad.
- Jó, köszi - vetette oda Bess, majd nézte, ahogy a fiú kimegy a szobából. Lefeküdt az ágyra. Bár tudta, hogy nincs térerő, mégis elővette a telefonját. Próbálta felhívni Alexet, felcsatlakozni a Facebook-ra, de nem sikerült. Sóhajtott, majd elkezdett gondolkozni. 7 előtt pár perccel felállt és kiment a konyhába. Senki sem szidta le, hogy késett, csak kedvesen elé rakták az ételt. Bess ezen nagyon meglepődött, pedig direkt az volt a célja, hogy minél hamarabb kikészítse a családot. Csak most figyelte meg, hogy mennyien vannak Dawsonék. Az asztalnál az anyán és Markon kívül 3-16 éves fiúk ültek. Szinte mindenki Besst nézte.
- Na, és hol van Mr. Dawson? - kérdezte Bess.
- 9 órakor szokott megérkezni a munkából - felelte az egyik kisfiú.
- Mesélj New Jersey-ről! Tényleg annyira jó hely? Azt mondják, rengeteg sztárral lehet találkozni - érdeklődött az egyik fiú.
- Az egyik legcsodásabb város a világon. Már tényleg sok sztárral találkoztam, ha ott vagy, mindig érdemes magadnál tartani egy autogramos füzetet -mesélt Bess lelkendezve.
- Csúcs! - mosolygott a fiú.
Bess nagyon örült, hogy Nicknek mesélhetett New Jersey-ről. Még takarodó után is átjött Nick hozzá, hogy meséljen neki, mikor pedig szóba került, hogy már New York-ban, sőt Londonban, Párizsban és Rómában is volt, a fiú még nagyobb érdeklődéssel hallgatta. Mikor Nick végre kiment Bess szobájából, a lánynak végre nem Alexen járt az esze: azon gondolkozott, vajon miért nézte őt Mark egész vacsora közben.
Másnap Bess egész délelőtt az ágyon feküdt. Nem akart látni semmit és senkit, délutánra azonban annyira elunta magát, hogy kimerészkedett az udvarra sétálni. Egyszer csak hangos füttyszót hallott a háta mögül.
- Jó reggelt! Milyen szép... időnk van - mondta Mark nevetve, majd hozzátette:
- Jól nézel ki.
- Kössz, de ne hidd, hogy bejön a tanyasi stílusod - mondta Bess gőgösen (némi zsiványsággal), majd sarkon fordult.
Bess aznap mosollyal az arcán feküdt le. Nem is számított rá, hogy ellenséges viselkedése ellenére kedvesen fognak bánni vele. Aznap csodás álma volt, melyből egy kellemetlen élmény ébresztette fel. Hirtelen hatalmas mennyiségű hideg víz ömlött a nyakába.
- Gratulálok! Ezúttal hivatalosan is beavattunk az általad "falusinak" titulált életbe - vigyorgott gonoszan Mark egy vödörrel a kezében.
- Ezt nem úszod meg szárazon! - mondta Bess, majd kiugrott az ágyból, és elkezdte kergetni Markot az udvaron. Hirtelen megállt.
- Jól van, feladom - lihegte.
- Látod, én győztem, városi liba - vigyorgott Mark.
- Az nem olyan biztos - nevetett Bess, és belökte a fiút a mögötte lévő tóba.
Mikor hazaértek, nem tudták elmondani, mi történt, annyira nevettek.
Reggel Bess sétálgatott kint, mikor hirtelen meglátta Markot. Éppen ládákat rakott fel egy utánfutóra. Bess önkéntelenül is a karjait kezdte nézni. Minden láda felrakásánál látszott, hogy a fiú milyen izmos. Gondolatmenetéből csak az zökkentette ki, hogy észrevette, Mark nézi, ahogy bámulja a karját és közben sunyin vigyorog. Bess erre gyorsan beszaladt a pajtába, ott leült és észrevett egy gitárt a földön heverve. Elkezdett rajta játszani és közben énekelni. Már el is felejtette, hogy milyen jó, régen ez volt a kedvenc időtöltése, mindenki nagyon szerette hallgatni. Mostanában túl sokat netezett, nem volt ideje erre. Hirtelen megjelent Mark.
- Mit énekelsz? - kérdezte.
- Hát Rihanna-tól az Unfaithful-t. Nem ismered?
- Nem.
- Te jó ég, hova kerültem én? - kérdezte Bess felháborodva.
- És ami a dalban le van írva, az megtörtént veled?
- Nem, dehogy.
- Akkor miért énekled?
- Mert tetszik.
- Szerintem egy dal akkor jó, ha át tudod élni, az pedig akkor lehetséges, ha a te érzelmeidet tükrözi. Miért nem írsz dalokat?
- Ne röhögtess! Különben is, ez marhaság. Arról éneklek, amiről akarok - ezzel sarkon fordult, és kiviharzott a pajtából.
Másnap Mark benyitott reggel a szobájába.
- Bess, gyere!
- Hova?
- Mutatok neked valamit.
- Most nincs kedvem.
- Ne csináld. Úgyis csak itt unatkoznál. Gyere már! - ezzel Mark finoman elkezdte kihúzni Besst a szobájából. Hosszú sétára indultak, miközben végig beszélgettek. Mark elmondta, hogy milyen nehéz körülmények közt élnek, hogy apja 9-ig a bankban dolgozik, míg neki -legidősebb fiú révén- vezetnie kell a gazdaságot, de boldog, hogy vannak testvérei és barátai, akikkel mindent megoszthat. Mikor Bessre került a sor, némi lelkiismeret furdalással mondta, hogy kicsi kora óta mindent megkap, és anyjának se kell dolgozni apja jól fizető állása miatt.
- És mi van a barátaiddal? Van valaki, akivel megbeszélitek a problémáitokat?
- Van egy barátnőm, Lucy. Mindent tud rólam, de neki sosincs problémája, ezért én szoktam beszélni, ő pedig használhatatlan tanácsokat ad.
- Hm, nem gondolod, hogy minden embernek vannak problémái? - Mark kérdőn Bessre nézett, aki viszont már mással volt elfoglalva.
- Oda nézz! - kiáltotta - Egy gyönyörű vízesés.
- Igen, ezt akartam neked megmutatni.
Berohantak a vízesés mögé. A látvány fantasztikus volt. Bess csodálkozott, hogy milyen gyönyörű helyek vannak, amikről nem is tudott. Miközben ezen gondolkozott, hirtelen észrevette, hogy Mark őt nézi.
- Mi van? - kérdezte Bess, miközben Mark közelebb lépett hozzá.
- Tudod, Bess, ha a szemedbe nézek, minden más eltűnik, és csak azt látom, milyen gyönyörű vagy - mondta Mark, majd megcsókolta Besst, aki bár meglepődött nem ellenkezett.
Mikor hazaértek, Bess nagyon boldog volt, és folyton Markról ábrándozott. Boldogsága egészen éjfélig tartott. Bess álmában hirtelen szörnyű képek jelentek meg: ott volt a new york-i klubban. Alexszel táncoltak. Egyszer csak Alex odanyújtott neki valamit:
- Vedd el, ez jót fog tenni, hogy ellazulj!
- Mi ez? -kérdezte Bess gyanakvón.
- Ne görcsölj, vedd be!
Bess nem akart rossz színben feltűnni, ezért bevette. Alex rosszat sejtetően vigyorgott.
-Alex, nem érzem túl jól magam - szólalt meg Bess néhány perc múlva, majd hirtelen minden elsötétült.
Bess rémülten ült fel az ágyban, és sírni kezdett. Pár perc múlva nyílt az ajtaja.
-Bess, jól vagy? - kérdezte Mark, de Bess nem tudott neki felelni. A fiú leült mellé, Bess pedig a vállára hajtotta a fejét, és csak sírt.
Egy kis idő múlva Bess megpróbált a könnyeivel küszködve beszélni:
- Mark, hatalmas hibát követtem el.
- Miért, mi történt?
- Alex. Nem szabadott volna egyedül mennem a klubba. Lucy megmondta. Nem figyeltem rá. Olyan jó volt minden. Aztán odaadta - Bess szaggatott mondanivalója közben ismét kitört belőle a sírás. - Én nem akartam bevenni, de ő akarta. Hogy lehettem ilyen vak?
- Semmi baj, nyugodj meg.
- Mark, te olyan kedves vagy hozzám. Miért? Nem érdemlem meg.
- Ne butáskodj! Nálad aranyosabb lánnyal még sosem találkoztam. Bár lehet, hogy mikor ide kerültél, kicsit sznobnak és elkényeztetettnek gondoltalak, most, hogy felfedezted az igazi énedet, nem csak gyönyörű vagy, de kedves és csodálatos.
- Köszönöm, Mark. Nem is tudod, milyen hálás vagyok. Ezelőtt nem tudtam, milyen tisztán, őszintén beszélgetni, miközben önmagunkat adjuk.
Mark rámosolygott a lányra, majd ismét megcsókolta.
Bess és Mark nagyon boldogak voltak, rengeteget sétáltak és beszélgettek. Bess érezte, hogy beszélnie kell az este történtekről.
-Tudod, Mark, Lucy megmondta, hogy ne menjek el egyedül. Sőt, előtte még azt is mondta, hogy ne is találkozzak Alexszel. Nem hallgattam rá. Úgy gondoltam mindig is, hogy Lucy unalmas, bátortalan ember, aki nem nyitott az újításokra, és nem akartam, hogy engem is olyanná tegyen. Most jöttem rá, hogy ő csinálja jól. Higgadt, bölcs és megfontolt. Átlát másokon. Tudod, mikor Alexszel beszélgettem Facebook-on - fordult Bess Mark felé, miközben megállt és mélyen a szemébe nézett -, azt hittem, más. Azt hittem olyasmi, mint... mint te vagy. Kedves, törődő, gondoskodó, vicces. Nagyon bírtam. Mikor Lucy azt mondta, ne találkozzak vele, nem tudtam mi baja van. A klubban odaadta azt a szert, és én nem akartam félősnek tűnni. A legfurcsább, hogy amikor a történtek után mindenki Alexet hibáztatta, de én még mindig nem tudtam elhinni, hogy ezt tette. Azt beszéltem be magamnak, hogy csak félreértés. Viszont mikor idejöttem, és melletted úgy éreztem, valóban az vagyok, aki lenni szeretnék, rájöttem, hogy mikor mellette voltam, nem lehettem önmagam.
Mark mosolygott, de megpróbált egy kicsit mérges vagy inkább kioktató arcot vágni.
- Látod, Lucy milyen jó tanácsokat adott, és milyen értékes ember, és te nem is vetted észre. Örülök, hogy végre úgy érzed, megtaláltad önmagad. És tudod, nagyon szeretem ezt az énedet - mondta Mark mosolyogva, mire Bess is visszamosolygott, és tovább sétáltak.
Már csak egy hét volt hátra, mely olyan gyorsan repült, hogy észre se vették, és Bessért máris jöttek a szülei. Mikor megérkeztek, nem ismertek rá a lányukra, aki nagyon megköszönte nekik, hogy ide jöhetett, sőt, el sem akart menni.
- Mark, ígérd meg, hogy írni fogsz!
- Ígérem!
- És hogy amikor csak küldök neked repülőjegyet, eljössz.
- Hát, ha nem baj, és tényleg akarod, akkor szívesen. De te is ígérj meg valamit! Ezentúl figyelj oda jobban Lucyra, mert nagyon jó tanácsokkal látott el téged. Remélem, tanultál a hibádból.
- Persze, megígérem. Ja, és Mark. Tettem valamit az asztalodra. Ha elmentünk, nézd meg!
Mark kérdően felvonta a szemöldökét, de Bess csak mosolygott. Elbúcsúztak egymástól, és Bess beült a limuzinba, amely a reptér felé ment. Mark gyorsan besietett a szobájába. Az ágyán egy DVD volt, amin ez állt: „Szerelmemnek, aki megmutatta, milyen vagyok valójában.". Mark betette a lejátszóba a lemezt, amin Bess volt.
-Tudod, úgy döntöttem, megfogadom a tanácsod -ebben is. - mondta nevetve Bess, majd nekikezdett eljátszani és énekelni saját dalát.