Évszám
2012
Beküldő
Sineira
„Harmóniát nem az azonosság, hanem a különbözőség teremt. A természetben nem létezik egyformaság. A sorozatgyártás emberi szülemény."
Ide vágyom, a fény falujába. A bolondok falujának is hívják.
Mit keresek itt, mi húz, mi vonz ide? Keresem önmagam gyökereit. Keresem a minden emberben megnyilvánuló szépséget, titkot, csodát Keresem azt, ami a megismerhetőség, az érthetőség, a racionalitás határain túl van.
Keresem, hol ez a határ?
Szeretnék megmártózni ebben a létben. Az érzések és érzelmek megélésének és befogadásának egyszerű és tiszta tavában. Levetkőzhetem minden felszedett tudásom.
Itt nincs rá szükségem. Zsigereimbe, csontjaimba hatolhat a játszmák, a tanult hazugságok és képmutatás nélküli nyers és tiszta lét.
A különbözőségek spontán egymásra rezonálása, a legszebb valóság.
Okszana és Szerjózsa
Okszana sürög-forog. Céklát főz, sapkát horgol és gyógynövényeket válogat, beszél, beszél... Rövid időre, a csendben üldögélő Szerjózsa ölébe ül. Mosolyognak egymásra. Okszana zöld teát tölt mindkettőjüknek. Szigorúan megrója Szerjózsát, amikor megint több cukrot csempészne a bögrébe. Szerjózsa dünnyög: nu, horoso, horoso, bolse nye budu...
Ljosa
Kifinomult művészkézzel teszi-veszi a konyhai edényeket. Szavai akadoznak, gondolatait nehéz kifürkészni. Figyel, mosolyog, mert érti és élvezi a csehovi finom iróniát, amikor felolvasok neki. Kérem, javítsa hangsúlyhibáimat. Agyműtétje óta nem tud jól artikulálni, beszélni. Ám, mint volt színész, kiválóan gesztikulál. És mint finom lélek, tapintatosan javít.
Nem ígyVaszja,
aki azonnal, kérés nélkül is javít, bármilyen nyelvi hibát ejtek. Többször is elismétli a helyes intonációt, vagy kifejezést. Mosolyog, majd újra és újra megkérdezi, van-e autós újságom, képem.
Hozok neki a Városból. Vaszja örömében fel-alá futkos. Tele van energiával.
Irina
Irina fáradhatatlanul tanít. Hisz az emberi jóságban, szépségben, méltóságban. Az égboltot figyeli, angyalokat fest, gyógy-és fűszernövényeket gondoz, érdes, kemény munkáskézzel lágy ezo-harmónián dolgozik. Könnyű, színes sálkészletét bővíti... nem akarja műttetni magát.
Szasa és Szveta
A klinikai halálból újraélesztett Szasa verset ír arról, mennyire fáj neki az élet. Szeretné, ha magáénak tudhatná Szvetát, aki minden férfihoz egyformán vonzódik. Nem tudnak másképp élni, hol ütnek, hol csókolnak. Élet-társak. Szuprugi.
Julja és Natasa
Julja mindig rohan, ajtókat csapkod. Folyamatosan beszél valamit. Naponta többször ruhát cserél, fésülködik, kelleti magát. Szereti a Háromkirályokból Gáspár jelmezét. A karácsonyi színdarabunkban két mondatot kellene mondania, de nem tudja megjegyezni. Natasával lakik, akinek segít az öltözködésben. Natasát nem zavarja Julja ajtócsapkodása, hangos beszéde, fel-alá járkálása. Natasa félig süket. Ő rázza az ebédjelző csengőt.
Vitalina
Madárcsontú Vitalina akkurátusan válogatja, gyönyörű formákat alakítva rakosgatja a kék, sárga, fehér virágszirmokat és zöld leveleket. Teakeverék készül. Nem rakhatunk hozzá, nem vehetünk el belőle. Nem zavarhatjuk. Csendben, csak erre koncentrálva dolgozik. Gyönyörű minden, ami a keze alól kikerül.
Amir
A vörös, szeplős tatárfiút gyermekkorában elgyógyszerezték. 17 évesen a szavakkal még mindig nem tud bánni, ám bármely puzzle darabjai pillanatok alatt hibátlan képpé válnak keze alatt. Világos bőre könnyen begyullad a naptól és trágyalétől. Keményen dolgozik az istállóban. Szenved és sír, amikor Szvetát Szasával látja karonfogva. Amir szerelmes. Anyjaként megölelem. Reggel megint korán keltem őt, forró, cukros teával, keksszel vígasztalom.
Minyka
Minyka sosem sír. Húzott szeme mindig mosolyra áll, tömzsi keze gyakran simogat.
Ő mindenkit szeret. Szereti Putyint, szereti édesanyját, de legjobban mégis a félig süket, öreg Natasát szereti. Kéz a kézben ülnek a szombati Biblia órán.
Vasárnap vörös jelvényekkel díszített zakót vesz, így megyünk a közeli falu kis fatemplomának ikonjaihoz imádkozni. Kutyáink, Vova és Ben velünk tartanak.
Milyen jó ez a sokféle színnel festett zsongó harmónia!
Milyen jó benne elveszni!
Milyen jó Szvetlana lakóiban újra és újra másként megszületni!
Ide vágyom, a fény falujába. A bolondok falujának is hívják.
Mit keresek itt, mi húz, mi vonz ide? Keresem önmagam gyökereit. Keresem a minden emberben megnyilvánuló szépséget, titkot, csodát Keresem azt, ami a megismerhetőség, az érthetőség, a racionalitás határain túl van.
Keresem, hol ez a határ?
Szeretnék megmártózni ebben a létben. Az érzések és érzelmek megélésének és befogadásának egyszerű és tiszta tavában. Levetkőzhetem minden felszedett tudásom.
Itt nincs rá szükségem. Zsigereimbe, csontjaimba hatolhat a játszmák, a tanult hazugságok és képmutatás nélküli nyers és tiszta lét.
A különbözőségek spontán egymásra rezonálása, a legszebb valóság.
Okszana és Szerjózsa
Okszana sürög-forog. Céklát főz, sapkát horgol és gyógynövényeket válogat, beszél, beszél... Rövid időre, a csendben üldögélő Szerjózsa ölébe ül. Mosolyognak egymásra. Okszana zöld teát tölt mindkettőjüknek. Szigorúan megrója Szerjózsát, amikor megint több cukrot csempészne a bögrébe. Szerjózsa dünnyög: nu, horoso, horoso, bolse nye budu...
Ljosa
Kifinomult művészkézzel teszi-veszi a konyhai edényeket. Szavai akadoznak, gondolatait nehéz kifürkészni. Figyel, mosolyog, mert érti és élvezi a csehovi finom iróniát, amikor felolvasok neki. Kérem, javítsa hangsúlyhibáimat. Agyműtétje óta nem tud jól artikulálni, beszélni. Ám, mint volt színész, kiválóan gesztikulál. És mint finom lélek, tapintatosan javít.
Nem ígyVaszja,
aki azonnal, kérés nélkül is javít, bármilyen nyelvi hibát ejtek. Többször is elismétli a helyes intonációt, vagy kifejezést. Mosolyog, majd újra és újra megkérdezi, van-e autós újságom, képem.
Hozok neki a Városból. Vaszja örömében fel-alá futkos. Tele van energiával.
Irina
Irina fáradhatatlanul tanít. Hisz az emberi jóságban, szépségben, méltóságban. Az égboltot figyeli, angyalokat fest, gyógy-és fűszernövényeket gondoz, érdes, kemény munkáskézzel lágy ezo-harmónián dolgozik. Könnyű, színes sálkészletét bővíti... nem akarja műttetni magát.
Szasa és Szveta
A klinikai halálból újraélesztett Szasa verset ír arról, mennyire fáj neki az élet. Szeretné, ha magáénak tudhatná Szvetát, aki minden férfihoz egyformán vonzódik. Nem tudnak másképp élni, hol ütnek, hol csókolnak. Élet-társak. Szuprugi.
Julja és Natasa
Julja mindig rohan, ajtókat csapkod. Folyamatosan beszél valamit. Naponta többször ruhát cserél, fésülködik, kelleti magát. Szereti a Háromkirályokból Gáspár jelmezét. A karácsonyi színdarabunkban két mondatot kellene mondania, de nem tudja megjegyezni. Natasával lakik, akinek segít az öltözködésben. Natasát nem zavarja Julja ajtócsapkodása, hangos beszéde, fel-alá járkálása. Natasa félig süket. Ő rázza az ebédjelző csengőt.
Vitalina
Madárcsontú Vitalina akkurátusan válogatja, gyönyörű formákat alakítva rakosgatja a kék, sárga, fehér virágszirmokat és zöld leveleket. Teakeverék készül. Nem rakhatunk hozzá, nem vehetünk el belőle. Nem zavarhatjuk. Csendben, csak erre koncentrálva dolgozik. Gyönyörű minden, ami a keze alól kikerül.
Amir
A vörös, szeplős tatárfiút gyermekkorában elgyógyszerezték. 17 évesen a szavakkal még mindig nem tud bánni, ám bármely puzzle darabjai pillanatok alatt hibátlan képpé válnak keze alatt. Világos bőre könnyen begyullad a naptól és trágyalétől. Keményen dolgozik az istállóban. Szenved és sír, amikor Szvetát Szasával látja karonfogva. Amir szerelmes. Anyjaként megölelem. Reggel megint korán keltem őt, forró, cukros teával, keksszel vígasztalom.
Minyka
Minyka sosem sír. Húzott szeme mindig mosolyra áll, tömzsi keze gyakran simogat.
Ő mindenkit szeret. Szereti Putyint, szereti édesanyját, de legjobban mégis a félig süket, öreg Natasát szereti. Kéz a kézben ülnek a szombati Biblia órán.
Vasárnap vörös jelvényekkel díszített zakót vesz, így megyünk a közeli falu kis fatemplomának ikonjaihoz imádkozni. Kutyáink, Vova és Ben velünk tartanak.
Milyen jó ez a sokféle színnel festett zsongó harmónia!
Milyen jó benne elveszni!
Milyen jó Szvetlana lakóiban újra és újra másként megszületni!