Évszám
2011
Beküldő
Nikolett
Ma szokatlanul furcsa reggelre ébredtem. Bár úgy tűnt mintha egy átlagos nap venné kezdetét, de annál sokkal izgalmasabb kaland várt rám. 6:30-kor csörgött az óra,- kelnem kell. Anyukám mester volt a sütésben minden reggel meglepett valami finomsággal ám de ma nem. Nagyon mérges volt rám mert sohasem törődöm semmivel csak magammal és az internettel, mindig azt mondja hogy eltávolodnak tőlem a barátaim és nem fognak szeretni, végül egyedül maradok ha egész nap egy sötét szobában ülök és internetezek. Egész éjjel neteztem, a gyöngy legendáiról olvastam ez valamiféle kék gyémántról szólt, valahogy nem tudom elképzelni hogy pár száz évvel ezelőtt legendákra, hiedelmekre alapozták az emberek az életüket, nem hiszek az ilyesmiben. Veszekedésünk után beágyaztam, felvettem világos testhezálló szűk farmerom és a hozzáillő fekete galléros felsőmet. Ezek voltak a kedvenc ruhadarabjaim. Ezután visszamentem a szobámba és tovább interneteztem a sötétségben. A legendák után jött a középkori kultúra, bár engem nem nagyon érdekel de beleolvastam és itt kezdődik igazán az én kalandos történetem. <
Az egyik cikket olvasta: -KÖZÉPKORI MULATSÁG, 2011.02. 14-én a hősies lovagokat ünnepeljük, tekintsünk vissza népünk középkori társadalmába, ismerjük meg a lovagrendeket, étkezzünk a lovagokkal, ismerjük meg a különböző várjátékokat. Szeretettel várunk minden kicsit és nagyotszombaton a várgesztesi középkori mulatságon.
A szavak hallatán egy idős hölgy jelent meg a szobámban motyogott valamit halkan majd eltűnt a semmiben.Különös dolgok követték az eseményeket, elsötétült előttem minden, homályos lett a világ a sötétség lebegett előttem, a semmiben találtam magam. Egy aprócska fénysugár vetődött elém, szikrázott a fény mintha táncot járna. Különös dolog volt ez, magam sem értettem hogy mi történt. Azt gondoltam, a mennybe kerültem. Követtem a sugarat és egyre erősödő zajt hallottam, mintha valami zúgás lenne, minél közelebb értem, annál erősebb volt a zaj. Olyan volt ez a hely, mint egy alagút, s a sötétségből kivezető fény mintha egy más világra vezetne. Végül elértem a fényhez, egy vízfátyol zuhogott előttem. Valószínűleg ennek a hangját hallottam messziről, nagyon különös jelenség volt magamat láttam benne, mintha egy tükör előtt állnék. A víz felé nyúltam, tükörképemhez egyre közelebb értem. Majd egy pillanat elteltével átsétáltam a zuhogó vízfátyol alatt.
Egy aprócska forráshoz értem, melyből patak torkollik. Megpihentem a patak partjánál. Különös vidék ez, bársonyosan puha a gyep, néhol kitűnik egy-egy tűzpiros pipacs és gyermekláncfű ringatózik a lágy szellőben. Nagyon meleg volt, tikkasztó hőség, feltűrtem szűk farmerom és belelógattam a lábam a patakba. Akármerre tekintettem, nem volt körülöttem semmi, csak az erdő.
-Álmodom? Elővettem a telefonom, hogy felhívjam anyut, de nem volt térerőm, majd megpróbáltam írni egy e-mailt, de nem tudtam csatlakozni a hálózatra. Nem értettem, mi folyik körülöttem -valami rémálom?
Ló ügetés követte gondolataimat, messziről hallatszott, egyre és egyre közelebb ért. Fura hangokat hallottam, felálltam és elindultam a hang után. Kiértem a sűrű erdőből, és figyeltem, hallgatóztam. Nagyon meglepődtem, amit ott láttam: 8 lovas katona üldögélt a tisztáson megpihenve. Lovaikat megitatták, sarkantyúikat tisztogatták, páncéljukat fényesre pucolták.
-Milyen napod volt tegnap Gejza?- kérdezte Botond.
-Meglehetősen jó, ezek a parasztlányok egész nap körülöttem sürögtek-forogtak.
Az egyik piskótát sütött, a másik kimosta az ingem, a harmadik feltálalta a lakomát, a többi pedig szórakoztatott.
-Micsoda álszent egy nőcsábász vagy te. -mondta Zalán.
-Igazán megismerkedhetnél már te is egy lánnyal, még a végén megvénülsz egyedül. - vágott vissza Gejza.
-Ó várj csak Gejza! Ha meglátod szívem hölgyét!
Zalán gondolta hogy hamarosan őt is megtalálja a szerelem, hiszen egy csábító udvarias, romantikus lovag.
A lovagok felkapták sarkantyúikat lóhátra ültek és továbbindultak. Egy apró nesz hallatszott a málna bokor mögül, Zoe volt az. Kifutott a poros útra, miután a lovagok elmentek. Csak egy papírdarab maradt utánuk, ami valószínűleg az egyik lovag parittyájából eshetett ki, olyan plakát féle volt, olvasta: hercegek, bárók, lovagok, ezennel kihirdetem hogy a mai napon lovagi tornát tartok! Jöjjetek a várudvarba és mutassátok meg mit tudtok! Íjászverseny, birkózás, vívás és hasonló játékok. A nyertes dicső lovag jutalma leányom, Lilianna hercegnő keze. A torna után báli mulatsággal ünnepeljük a harcos lovagokat. Angelusz király. -olvasta a lány.
-Micsoda?! Lovagi torna? Ez képtelenség, hol vagyok? Mi történt velem?
Ezek a kérdések bujkáltak benne, zaklatott volt, minden apró nesztől megijedt, nem tudta, kihez forduljon. Újra elővette telefonját és ismét megpróbálkozott a kapcsolat felvételre, de sikertelenül járt, úgy gondolta hogy a lovagok után ered, hátha megmagyarázzák neki, hogy mi történt vele, hiszen étlen-szomjan nem maradhat. Út közben zenét hallgatott, bár telefonja nem bírta sokáig és lemerült.
-Remek, már csak ez hiányzott, mi jöhet még?
Úgy gondolta ennél rosszabb már nem lehet.
-Valami különös álom világba csöppenhettem. - mondta Zoe. - Kitartás! Kitartás! Nemsokára felébredem és minden újra normális lesz.
Azonban hiába várt az ébredésre, az nem jött el. Hosszú utat megtett, hallotta, hogy valaki közeleg, gyorsan elbújt egy öreg diófa tövében.
-Leányom merre vagy? -suttogta egy ismeretlen hang.
Az elején még nagyon halkan aztán egyre hangosabban és hangosabban szólt a lányhoz.
-Ne félj tőlem, én tudok neked segíteni, tudom mi bánt és azt is, hogyan segíthetünk rajtad. Gyere elő, kérlek!
Zoe félt az ismeretlen női hangtól, nem tudta, mi vár rá ha előbújik, de úgy gondolta, ha most nem jön elő akkor Isten tudja, mikor ér haza. Hiszen senkit sem ismert, azt sem tudta, merre menjen. Egy darabig még gondolkodott, aztán fura tekintettel, de előbújt rejtekhelyéről. Látta az öreg hölgyet, olyan fura ruhát viselt piros és lila színű volt, inkább hasonlított egy köpenyhez, mezítláb állt a köves, poros úton.
-Nem fáj a talpad?- kérdezte.
-Nem. -felelte az öreg néni.
-Zoe! Úgy gondolom volna fontosabb kérdés is a fejecskédben. Kérdezz csak nyugodtan bármit, mindent amit tudni akarsz.
-Honnan tudja a nevem?
-Nagyon messziről jöttél lányom, én mindent tudok, és segíthetek neked, de ahhoz pontosan azt kell tenned amit mondok neked. -válaszolt.
-Ki vagy te?
-Eszténa a nevem. Mindenki így ismer a környéken.
Valahonnan ismerős volt Zoenak Eszténa tekintete, valahol már látta őt.
-Találkoztunk mi már?
-Nem angyalom.
-Megbízhatok benned?
-Persze, hogy megbízhatsz hiszen azért vagyok itt, hogy segítsek neked.
-Ide csöppentem e furcsa világba és nem tudom merre van a haza út, először egy furcsa sötét alagútban találtam magam ami egy patakhoz vezetett, aztán egy sűrű erdős rengetegben. Lovasokat láttam, pontosan nyolcat lovagnak öltözve. És ez még nem minden, az úton hevert ez a plakát.
Eszténa szemügyre vette a plakátot és elmosolyodott.
-Lányom menj tovább ezen az úton, majd hamarosan elérsz egy piachoz ott vegyél magadnak élelmet, innivalót, és egy rendes ruhát, mert ebben nem mehetsz tovább, ha a király katonái meglátnak így fogságba vetnek. Fogadd el ezt a zsák aranyat és költsd amire mondtam, de nagyon vigyázz rá, mert értékes kincset tartasz a kezedben. Ebben a zsákban mindig lesz arany ha szükséged van rá. Sosem fogy el, azonban csak nemes célra költsd!
-Köszönöm szépen Eszténa. De azt még mindig nem tudom hogyan jutok haza?
-A piacon keress egy indiai fűszer árust majd ő vezérli tovább utadat.
-Köszönöm a segítséget és a jóindulatot. Velem tartasz?
-Nem, én nem mehetek veled. Magadnak kell kivívni a sorsod. Sok sikert! Vigyázz magadra! Egy jó tanács kerüld a király katonáit.
Elbúcsúztak egymástól és Zoe tovább indult az ismeretlenbe. Gyaloglás közben nagyon elfáradt, egész nap csak gyalogolt ebben a tikkasztó melegben, közben átgondolt néhány dolgot.
Zoe távolból már látta a piacot, pislákoló fényeket, hangos kacajt és hangzavart észlelt. hallani lehetett a piaci árusok hangját. E közben a piacon elszabadult a pokol, a katonák üldözőbe vettek egy tolvaj bandát. Az emberek nem tudták hirtelen, hova fussanak. Zalán és társai is jelen voltak, ők is a rablónép nyomába eredtek. Azok darabig keringtek körbe-körbe a piacon hátha le tudják rázni a katonákat, ezután a kikötő felé vették útjukat.
-Micsoda egy söpredék banda! - bosszankodott Lehel. -Miért kell nekünk ilyenbe beleavatkozni?
-kérdezte Zalántól.
-Igaza van ahelyett hogy lányok után erednénk. - kiáltotta Gejza nagy kacajjal.
-Nem volt elég a tegnapi mókázás Gejza? -kérdezte Tarcsa.
-Á dehogy!
A nagy zűrzavarban Zoe egyre közelebb ért a piachoz. Rengeteg sátor volt. Volt, aki gyümölcsöt árult, volt aki tojást, volt aki kemencében sült friss cipót. Lantosok szórakoztatták a népet, hiedelmekről, dicső harcokról, bárókról királyokról énekeltek. Eszembe jutottak Eszténa szavai, elővettem a zsák aranyat, amit kaptam tőle és élelmet vettem magamnak, egy darabka cipót. Aztán megláttam egy öreg kutat a piac közepén. Oda siettem mert már nagyon szomjas voltam. Az emberek furcsán néztek rám, eltávolodtak tőlem. Féltek tőlem. Néhányan azt kiabálták hogy boszorkány, BOSZORKÁNY, BOSZORKÁNY!
Magamra néztem, nem tűnt úgy mintha egy banya lennék, megpillantottam egy jelmez árust, és vettem magamnak egy odaillő ruhát.
-Jó napot!
-Jó napot kishölgy! Miben segíthetek?
Az árus megjegyezte milyen szép a ruhám, melyik árustól vettem. Hazudnom kellett.
-Én magam varrtam.
-Nagyon ügyes keze van kérem. Nos miben segíthetek akkor?
-Szeretnék valami hozzám illő csinos ruhát.
-A legtöbb ruhám selyemből van, milyen színűt szeretne? A hölgyek leginkább a rózsa árnyalatait szeretik, vörös, és rózsaszínű, olykor a sárga is előfordul ruhásszekrényeikben. Nagyon drága a selyem van rá elég pénzed?
-Mennyibe kerül egy ruha?
-10 arany.
-A rózsaszínű lesz, felpróbálhatnám?
-Természetesen.
Zoe levetette korabeli ruháját majd magára öltötte a középkori jelmezt, úgy festett benne mint egy igazi hercegnő, ezt az árus is közzé tette. Kifizette a ruhát, majd elindult megkeresni a fűszer árust. Sokan voltak a piacon, egymást érték az emberek. Zoe leejtette a cipót a kezéből, mire lehajolt hogy felvegye, egy szempár tekintett rá, barna szemek voltak, dús szemöldökkel, igen erős arccal.
-Hogy hívnak ifjú hölgy?
-Zoe a nevem.
-Különleges neved van, honnan jöttél? Láttalak a paripámról, keresel valamit?
-Messziről jöttem, és nagyon elfáradtam, szeretnék megpihenni egy kicsit, de nincs hova mennem.
-Jöjj velem, segítek neked.
-Mi a neved lovagom?
-Zalán.
- Nem tudod véletlenül, merre találok egy indiai fűszerárust?
-Rengeteg fűszerárus van a piacon. Miért oly fontos számodra?
-Útközben a piac felé találkoztam egy idős asszonnyal Eszténa volt a neve, ő mondta, hogy keressem a fűszer árust, majd ő segít hazajutnom.
-Eszténa? A jósnő?
-Biztosan.
-Ifjú hölgy jöjj velem, barátaimmal épp egy lovagi tornára tartunk, a torna után segítek neked hazajutni.
Zoe egyetértett Zalán kérésével hiszen tetőtől-talpig oda volt érte. Tetszett neki a sármos úriember.
-Meg kell keresnem az indiai árust találkozzunk itt ennél a kútnál.
Zoe ment tovább csupa érdekes dolgot látott a piacon, volt köztük olyan is amilyet még sohasem látott. Árultak edényeket, tálakat, csizmákat, füstölőket, gyertyákat, szőnyeget, állatokat többek között csirkéket, nyulakat, vaddisznót és egyéb fogunkra való falatokat. A piac végén találta a fűszer árust, ez más volt mint a többi. Nem volt sátra sem, csak a földre lehelyezett pokrócon hevert két nagy szomorúfűzből font kosár tele fűszerekkel. A lantosok harsonája idáig is elhallatszott, épen az esti lovagi tornáról daloltak.
-Kedves uram! Engem Eszténa küldött Önhöz hogy vezérelje tovább utamat.
-Jöjj kedvesem! Már vártalak. Nem gondolkoztál még el azon miért kerültél ide? Az életben nagyon sok szép dolog van. A mi világunkban csupa élvezet az élet, az emberek szeretnek élni, szeretnek szórakozni, szeretik a mulatságot, színjátszás, tánc, költészet, dalok, énekek, lovaglás, úszás, vadászat szeretik a játékokat nyíllövést, íjászatot, kardforgatást, birkózást, ökölvívást szeretik a szerelmet, vigyáznak egymásra, közösségben élnek. Gondozzák és ápolják egymás iránti kapcsolataikat.
A te világodban ez pont fordítva van, az emberek nem törődnek egymással. Gépekkel kommunikálnak, nem fordítanak egymásra elég időt, nincsenek a szabadban, nem szórakoznak, valamiféle modernkori börtönbe zárják magukat, elzárkóznak a külvilágtól, saját maguk rabjai lesznek. Rabként pedig az élet nem élet, falak közé zárva. -Mondta a bölcs öreg.
Ha átgondoltad sorsodat és úgy érzed hazatérnél keress fel egy Aisa nevű kalózlányt. Említsd meg neki a tenger gyöngyét, hogy szükséged van rá a hazajutásodhoz.
- Mi a tenger gyöngye?
- Varázsgyűrű.
- A tenger gyöngyéhez egy legenda fűződik. Egyszer régen volt egy lány aki minden nap a tengerbe ment fürdeni, imádta a hullámzó kék mélységet, a tenger habjait. Ám egy napon beleszeretett egy ifjú hercegbe. Megtartották a frigyet. A herceg egy különleges karikagyűrűt húzott az ara ujjára, ezzel kimutatva iránta érzett szerelmét. A gyűrűt egy kék színű gyémánt ékesítette, épp olyan mint a tenger. A lány még nem tudta, de a gyémántnak varázsereje volt. Az életük a feje tetejére állt, az egyik kapzsibb volt a másiknál, boldogtalanok voltak. A lány egy napon úgy döntött hogy a tengerbe dobja a gyűrűt, és vele együtt elfeledi a múltat. Ezután soha többé még csak a közelébe sem ment a tengernek. A daliás herceg pedig eltűnt a semmiben. A lány a szívébe zárta a herceget és az emlékével élt tovább. A gyűrűt azóta sem találta meg senki, valahol a tenger fenekén hánykódik. Mit ér mindaz a jó amit e gyűrűvel varázsoltak, hogyha elmúlik a szeretet amit egymás iránt éreznek.
Zoe a te feladatod hogy megkeresd a tenger gyöngyét és hazajuss, majd hozd helyre amit elrontottál.
A bölcs a fülébe súgta merre találja a gyémántgyűrűt.
- Hol találom Aisat?
- Az Északi-tengeren hajózik, vedd utad a kikötő felé hogy megleld a titokzatos gyűrűt.
Zoe elmélkedett, álmában sem gondolta hogy valóban létezik a legenda amiről az interneten olvasott.
A megbeszélt találkozóhelyre indult a piac közepén található öreg kúthoz. Várt ott egy darabig majd megérkezett Zalán 7 lovag társával.
- Bemutatkozom ifjú hölgy, a nevem Nemere. Nemere lovag vagyok. Zalán már említette, hogy lesz egy csodálatos hölgy a társaságunkban, de azt elfelejtette közölni hogy ennyire csábító Ön. - Habogott a lovag.
- Kedves Zoe! Hadd mutassam be neked a barátaimat: Ő itt Nemere lovag, mellette Tarcsa majd Vitéz, a nők bálványa Gejza, a humoros Lehel, Botond és a csöndes Dalia.
- Üdv!
A lovagok meglehetősen ijedten néztek rá a szó hallatán, náluk nem volt természetes az e fajta köszönés. Botond halkan ódasúgott Zalánnak.
-Milyen furcsa ez a lány, sosem hallottam még ezt a szót, honnan jöhetett, milyen messzi vidékről?
Néhány felhő gyűlt össze az égen, eltakarva a napot.
- Esni fog, induljuk a királyi udvarba. Hamarosan kezdetét veszi a torna. -jelentette ki Zalán. Ugye velünk tartasz szépségem?
- Elmegyek veletek de csak akkor, hogyha utána megmutatjátok az utat a kikötő felé.
- Hova készülsz? -kérdezte Gejza.
- Haza kell mennem.
A lovagok még egy pillanatra összesúgtak, Zoe felült Zalán mellé a lóra és vágtatva elindultak a palotába. Útjukat végig szerencse kísérte. Az udvarhoz érve egyre nagyobb rangú urakkal, főurakkal, bárókkal és grófokkal találkoztak. Bizonyára a tornára igyekeztek ők is. Eközben a király leánya Lilianna izgatottan várta a közelgő küzdelmet. Hiszen a nyertes lesz a kérője az éjjel megrendezett bálban. A lovagok gyűltek és gyűltek, egyre többen érkeztek meg a tornára. A királyi udvarban a fegyvernökök készítették fel a lovagokat a küzdelemre. A harc hamarosan kezdetét vette, a király Angelusz szóbeszéddel kezdte a tornát.
-Lovagok! A mai napon megküzdhettek egymással lányom Lilianna kegyeiért. A fegyvernököknél felvehetitek a páncélokat, és a harci eszközöket: lándzsát, bárdot, kardot és buzogányt. Lovaitokat az istállóba tereljétek, és a harc kezdetekor lóháton mutassátok meg mit tudtok. Ha valamelyik fél sebezhetővé válik, elesik a küzdelemnek vége. A torna díja 50 arany, ezt a katonák szedik be a különböző címer alól érkező lovagoktól.
Összesen 27 címer jelentkezett a tornára. A felhők egyre hevesebben jöttek mentek, némelyik, mint a szurok olyan fekete volt, a Nap eltűnt a sűrű gomolyfelhő rengetegben, az eső eleredt. Dobpergés hallatszott, trombiták szóltak. Kezdetét vette a küzdelem. Közben a palotában valamiféle lázadás vette kezdetét. Egy rosszindulatú paraszt a katonák tudtára adta hogy hősünk Zoe keze mögött van a piaci zendülés.
- Láttam a lányt a piacon, gonosz volt a tekintete, boszorkánynak nevezték az emberek, aztán álruhát öltött, hogy elmenekülhessen. Belopta kegyeit a lovagok szívébe csak hogy megszökjön velük. Ott ül a királyi páholy mellett, ruhája mint vad rózsa, selyem mint a virág szirma.
- Igazat mondasz paraszt? - kérdezte az őr.
- Igazat! - kiáltotta büszkén a paraszt.
- A lányt elfogni, tömlöcbe vele! - adta ki a parancsot a katona.
- Jutalmad 5 arany! Eridj innét! - pöffelkedve mondta.
Lilianna látta hogy az őrök összegyűltek a lány körül és elvitték a térről. Úgy érezte segítenie kell neki, nem hagyhatja cserben.
Ez idő alatt a tornán sokan elbuktak közöttük volt Tarcsa és Vitéz is. Már csak 5 címer küzdhetett meg a lány szívéért, Zalán is.
Lilianna felvetett magára egy köpenyt és elindult a sötét zárka felé, az őröktől elcsente a kulcsot és kiengedte Zoet.
-Menj otthon várnak rád! Ne nézz vissza csak menj!
Zoe vállára helyezte köpenyét. A lány szomorú volt hogy nem búcsúzhatott el Zalántól, a hős lovagtól. Gondolta jobban megérdemli Lilianna hercegnő szívét.
Közben a harc végére értünk, már csak 2 címer maradt játékban. A nép nagyon szórakozott volt várták a mulatság kezdetét. Nagyon szoros volt a küzdelem de végül kihirdették a győztest. Zalán neve hallatszott. A lovag elmondta dicső beszédét és megkérte a hercegnő kezét. Hamar elfeledte a lányt akivel össze hozta a sors. A násznép asztalhoz ült s elkezdődött a nagy mulatság.
Az udvari bolond köszöntötte a vendégeket.
-Tessenek, tessenek az asztalhoz fáradni, ki-ki a szomszédjával a székre leülni. Türelmetlen odakint a ropogós malac szeretné tudni, hogy: vajon ízes falat? A töltött káposzta alig várja a sorát megsimogatja e valaki a ház gazdasszonyát? A túrós gombóc is szeretne jó lenni kedves vendégeinknek igazán ízleni. Tessenek tehát az asztalhoz jönni a józan szomszéd mellé ízibe leülni.
Amíg a palotában folyik a mulatság Zoe gyönyörű ruháját felhúzva rohan a kikötő felé. Az őrök a nyomában. Eszténa a jósnő érzi hogy bajban van a lány, üzen Aisanak a kalózhercegnőnek hogy mentse meg az üldöző katonáktól. Aisa még a kikötőben volt, útra készen, a szerencsétlen lány segítségére sietett.
- Matrózok nagy feladat előtt állunk, meg kell mentenünk egy lányt akit a király serege üldöz. Őt vádolják a mai zendülésünk miatt.
- Kapitány miért nem hagyjuk itt, mi szükségünk van rá?
- Elvezet minket a tenger gyöngyéhez!
A matrózok elsápadtak, félelem járta át a tekintetüket.
- Vihar közeleg, el kell hagynunk a kikötőt. - kiabálta a másodtiszt.
- A lányt megmentjük, szükségünk van rá!
Ezzel az indulattal elindultak a partról az erdőn át a kastély felé. Sötét volt, már a Nap is elbújt, dörgött villámlott. A szél lopakodva húzott a fák között. A lovak féltek, megvadultak. Csatatérre érkeztek a kalózok, s azon nyomban összecsaptak a katonákkal. Pajzsok röpültek, kardcsapás zengett az erdőben, a katonák sorban elestek, majd felhúzták a fehér lobogót s visszatértek a menyegzőre. A jó nép addigra már néhány palack bort elfogyasztott, táncoltak, vigadoztak.
Zoe rettegve ült a fűben és meglepő tekintetett vett a kalózlányra. A két lány mint két tojás úgy hasonlított egymásra.
- Te vagy az idegen? Zoe?
- Én vagyok.
- Honnan ismersz?
- Eszténa küldött hozzád.
- Téged hogy hívnak?
- Aisa a nevem kalóz vagyok, úgy tudom hogy szükségünk van egymás segítségére, én tudom, mit keresek, te pedig tudod, hol találom.
-A tenger gyöngyét?
- Jól mondod.
- A bölcs öreg azt mondta: Hajózzunk a Déli tengeren Délnyugati irányban, keressünk egy hosszú partszakaszt, ami csupa homok, sem növények sem sziklák nincsenek a közelben. A partszakasz egy sziget keleti oldalán húzódik és egy tengerszoroson keresztül vezet oda át az út. Ha elérjük a partot, kössünk ki és keressünk egy sekély vízi öblöt és az öbölben megtaláljuk, amit keresünk.
- Indulás a kikötőbe! A vihar egyre hevesebb, azonnal indulnunk kell!
- Vitorlát felhúzni, matrózok az árbocra! A sebesség 30 csomó.
Zoe egy kalózokkal teli sárkány formájú Hanga nevezetű hajón utazott tovább sorsa felderítésében. Egy utolsó pillantást vett a különleges helyre ahova érkezett. A kikötőből látni lehetett a királyi várat a fényeket, hallani a hangokat. Búcsút intett a különleges világnak. A tenger kegyetlen volt, dobálta a hajót a hullámzó rengetegben. Órák hosszan eveztek, már a tenger szorost is elhagyták, majd a sűrű ködben az egyik matróz kiáltotta:
-Ott a sziget! - Ott a sziget!
A tolvajnép őrjöngeni kezdett egy korsó sörrel köszöntették az új földet. Aisa a látcsövet kezébe kapta és rátekintett a különös szigetre. Nem talált semmi érdekeset.
-Nyugodtan kiköthetünk a parton, hisz egy lélek sincs a közelben.
A hajó súrolta a parton az apró szemű puha homokot, amelyre már a nap sütött. A kalózok útnak indultak a különös sziget felfedezésére. Nem sokkal később, a viharos eső után kisütött a Nap és előbújt egy szivárvány, amely ezer színben pompázott. A szivárvány egyik vége az öbölhöz vezetett. Valami csoda történt itt, leírni azt nem lehet. A tenger fodrai kisimultak, egy aprócska hullám sem ért el az öbölbe. Zoe a vízhez lépett meglátta a homokban hevert karikagyűrűt, amit valószínűleg a viharban sodrott partra egy nagyobb erejű hullám. Az ékszer gyönyörű volt, ahogy az indiai árus említette. Kristályosan ragyogott mélységes kék színe a szikrázó napsütésben. A gyűrű hatalmába kerítette az öblöt, visszaverte a fényt és minden gyémánttá változott. Zoe jövője jelent meg, ahol családja, barátai, társai szeretetét mutatták ki, törődést, gondoskodást, figyelmet, boldogságot, vidámságot, kacagást s mind ezt egyetlen szóval: szeretlek!
Zoe megértette a gyöngy látomását. A gyöngy az igazi értékeket ábrázolja és a boldogság felé vezeti utunkat, ezért küldött a bölcs a keresésére. Egy sötét szobában ülve az élet elillan. a külvilágban azonban mindig történik valami, amiért érdemes élni és küzdeni. A sötétségből kivezető út az aprócska fénysugár volt, ami eljutatta a gyöngyhöz, ami valóban létezik s nemcsak legenda, egy tökéletes jövőt ábrázolva.
A legendában a lány nem kapott boldogságot a gyöngytől, hiszen mindig kihasználta varázserejét, mindig több kellett neki, mint ami a számára jutott, nem volt elég neki a fiú szerelme, önző volt, ezért a gyöngy úgy büntette a lányt, hogy elvette tőle a szerelmet, az igazi boldogságot.
Zoe a kalózhercegnő felé nyújtotta kezét, átadta neki a tenger gyöngyét. Elbúcsúztak egymástól, majd a kalózlány az ujjára húzta a varázsgyűrűt, s ebben a pillanatban kék fény lepte be az eget, a gyűrű létezésének újra értelmét nyerte, Zoe lehunyta szemét az erős fénytől. Mire kinyitotta a szemét újra sötét szobájában találta magát. Kirohant a szobából a fény felé, édesanyja felé fordult és mosolygott. A csalfa mosoly után egyetlen szót mondott csak: Szeretlek!
E különös történet után egy anya és gyermeke szebb világban élt, melyet a szeretet kapcsolt össze.
A szavak hallatán egy idős hölgy jelent meg a szobámban motyogott valamit halkan majd eltűnt a semmiben.Különös dolgok követték az eseményeket, elsötétült előttem minden, homályos lett a világ a sötétség lebegett előttem, a semmiben találtam magam. Egy aprócska fénysugár vetődött elém, szikrázott a fény mintha táncot járna. Különös dolog volt ez, magam sem értettem hogy mi történt. Azt gondoltam, a mennybe kerültem. Követtem a sugarat és egyre erősödő zajt hallottam, mintha valami zúgás lenne, minél közelebb értem, annál erősebb volt a zaj. Olyan volt ez a hely, mint egy alagút, s a sötétségből kivezető fény mintha egy más világra vezetne. Végül elértem a fényhez, egy vízfátyol zuhogott előttem. Valószínűleg ennek a hangját hallottam messziről, nagyon különös jelenség volt magamat láttam benne, mintha egy tükör előtt állnék. A víz felé nyúltam, tükörképemhez egyre közelebb értem. Majd egy pillanat elteltével átsétáltam a zuhogó vízfátyol alatt.
Egy aprócska forráshoz értem, melyből patak torkollik. Megpihentem a patak partjánál. Különös vidék ez, bársonyosan puha a gyep, néhol kitűnik egy-egy tűzpiros pipacs és gyermekláncfű ringatózik a lágy szellőben. Nagyon meleg volt, tikkasztó hőség, feltűrtem szűk farmerom és belelógattam a lábam a patakba. Akármerre tekintettem, nem volt körülöttem semmi, csak az erdő.
-Álmodom? Elővettem a telefonom, hogy felhívjam anyut, de nem volt térerőm, majd megpróbáltam írni egy e-mailt, de nem tudtam csatlakozni a hálózatra. Nem értettem, mi folyik körülöttem -valami rémálom?
Ló ügetés követte gondolataimat, messziről hallatszott, egyre és egyre közelebb ért. Fura hangokat hallottam, felálltam és elindultam a hang után. Kiértem a sűrű erdőből, és figyeltem, hallgatóztam. Nagyon meglepődtem, amit ott láttam: 8 lovas katona üldögélt a tisztáson megpihenve. Lovaikat megitatták, sarkantyúikat tisztogatták, páncéljukat fényesre pucolták.
-Milyen napod volt tegnap Gejza?- kérdezte Botond.
-Meglehetősen jó, ezek a parasztlányok egész nap körülöttem sürögtek-forogtak.
Az egyik piskótát sütött, a másik kimosta az ingem, a harmadik feltálalta a lakomát, a többi pedig szórakoztatott.
-Micsoda álszent egy nőcsábász vagy te. -mondta Zalán.
-Igazán megismerkedhetnél már te is egy lánnyal, még a végén megvénülsz egyedül. - vágott vissza Gejza.
-Ó várj csak Gejza! Ha meglátod szívem hölgyét!
Zalán gondolta hogy hamarosan őt is megtalálja a szerelem, hiszen egy csábító udvarias, romantikus lovag.
A lovagok felkapták sarkantyúikat lóhátra ültek és továbbindultak. Egy apró nesz hallatszott a málna bokor mögül, Zoe volt az. Kifutott a poros útra, miután a lovagok elmentek. Csak egy papírdarab maradt utánuk, ami valószínűleg az egyik lovag parittyájából eshetett ki, olyan plakát féle volt, olvasta: hercegek, bárók, lovagok, ezennel kihirdetem hogy a mai napon lovagi tornát tartok! Jöjjetek a várudvarba és mutassátok meg mit tudtok! Íjászverseny, birkózás, vívás és hasonló játékok. A nyertes dicső lovag jutalma leányom, Lilianna hercegnő keze. A torna után báli mulatsággal ünnepeljük a harcos lovagokat. Angelusz király. -olvasta a lány.
-Micsoda?! Lovagi torna? Ez képtelenség, hol vagyok? Mi történt velem?
Ezek a kérdések bujkáltak benne, zaklatott volt, minden apró nesztől megijedt, nem tudta, kihez forduljon. Újra elővette telefonját és ismét megpróbálkozott a kapcsolat felvételre, de sikertelenül járt, úgy gondolta hogy a lovagok után ered, hátha megmagyarázzák neki, hogy mi történt vele, hiszen étlen-szomjan nem maradhat. Út közben zenét hallgatott, bár telefonja nem bírta sokáig és lemerült.
-Remek, már csak ez hiányzott, mi jöhet még?
Úgy gondolta ennél rosszabb már nem lehet.
-Valami különös álom világba csöppenhettem. - mondta Zoe. - Kitartás! Kitartás! Nemsokára felébredem és minden újra normális lesz.
Azonban hiába várt az ébredésre, az nem jött el. Hosszú utat megtett, hallotta, hogy valaki közeleg, gyorsan elbújt egy öreg diófa tövében.
-Leányom merre vagy? -suttogta egy ismeretlen hang.
Az elején még nagyon halkan aztán egyre hangosabban és hangosabban szólt a lányhoz.
-Ne félj tőlem, én tudok neked segíteni, tudom mi bánt és azt is, hogyan segíthetünk rajtad. Gyere elő, kérlek!
Zoe félt az ismeretlen női hangtól, nem tudta, mi vár rá ha előbújik, de úgy gondolta, ha most nem jön elő akkor Isten tudja, mikor ér haza. Hiszen senkit sem ismert, azt sem tudta, merre menjen. Egy darabig még gondolkodott, aztán fura tekintettel, de előbújt rejtekhelyéről. Látta az öreg hölgyet, olyan fura ruhát viselt piros és lila színű volt, inkább hasonlított egy köpenyhez, mezítláb állt a köves, poros úton.
-Nem fáj a talpad?- kérdezte.
-Nem. -felelte az öreg néni.
-Zoe! Úgy gondolom volna fontosabb kérdés is a fejecskédben. Kérdezz csak nyugodtan bármit, mindent amit tudni akarsz.
-Honnan tudja a nevem?
-Nagyon messziről jöttél lányom, én mindent tudok, és segíthetek neked, de ahhoz pontosan azt kell tenned amit mondok neked. -válaszolt.
-Ki vagy te?
-Eszténa a nevem. Mindenki így ismer a környéken.
Valahonnan ismerős volt Zoenak Eszténa tekintete, valahol már látta őt.
-Találkoztunk mi már?
-Nem angyalom.
-Megbízhatok benned?
-Persze, hogy megbízhatsz hiszen azért vagyok itt, hogy segítsek neked.
-Ide csöppentem e furcsa világba és nem tudom merre van a haza út, először egy furcsa sötét alagútban találtam magam ami egy patakhoz vezetett, aztán egy sűrű erdős rengetegben. Lovasokat láttam, pontosan nyolcat lovagnak öltözve. És ez még nem minden, az úton hevert ez a plakát.
Eszténa szemügyre vette a plakátot és elmosolyodott.
-Lányom menj tovább ezen az úton, majd hamarosan elérsz egy piachoz ott vegyél magadnak élelmet, innivalót, és egy rendes ruhát, mert ebben nem mehetsz tovább, ha a király katonái meglátnak így fogságba vetnek. Fogadd el ezt a zsák aranyat és költsd amire mondtam, de nagyon vigyázz rá, mert értékes kincset tartasz a kezedben. Ebben a zsákban mindig lesz arany ha szükséged van rá. Sosem fogy el, azonban csak nemes célra költsd!
-Köszönöm szépen Eszténa. De azt még mindig nem tudom hogyan jutok haza?
-A piacon keress egy indiai fűszer árust majd ő vezérli tovább utadat.
-Köszönöm a segítséget és a jóindulatot. Velem tartasz?
-Nem, én nem mehetek veled. Magadnak kell kivívni a sorsod. Sok sikert! Vigyázz magadra! Egy jó tanács kerüld a király katonáit.
Elbúcsúztak egymástól és Zoe tovább indult az ismeretlenbe. Gyaloglás közben nagyon elfáradt, egész nap csak gyalogolt ebben a tikkasztó melegben, közben átgondolt néhány dolgot.
Zoe távolból már látta a piacot, pislákoló fényeket, hangos kacajt és hangzavart észlelt. hallani lehetett a piaci árusok hangját. E közben a piacon elszabadult a pokol, a katonák üldözőbe vettek egy tolvaj bandát. Az emberek nem tudták hirtelen, hova fussanak. Zalán és társai is jelen voltak, ők is a rablónép nyomába eredtek. Azok darabig keringtek körbe-körbe a piacon hátha le tudják rázni a katonákat, ezután a kikötő felé vették útjukat.
-Micsoda egy söpredék banda! - bosszankodott Lehel. -Miért kell nekünk ilyenbe beleavatkozni?
-kérdezte Zalántól.
-Igaza van ahelyett hogy lányok után erednénk. - kiáltotta Gejza nagy kacajjal.
-Nem volt elég a tegnapi mókázás Gejza? -kérdezte Tarcsa.
-Á dehogy!
A nagy zűrzavarban Zoe egyre közelebb ért a piachoz. Rengeteg sátor volt. Volt, aki gyümölcsöt árult, volt aki tojást, volt aki kemencében sült friss cipót. Lantosok szórakoztatták a népet, hiedelmekről, dicső harcokról, bárókról királyokról énekeltek. Eszembe jutottak Eszténa szavai, elővettem a zsák aranyat, amit kaptam tőle és élelmet vettem magamnak, egy darabka cipót. Aztán megláttam egy öreg kutat a piac közepén. Oda siettem mert már nagyon szomjas voltam. Az emberek furcsán néztek rám, eltávolodtak tőlem. Féltek tőlem. Néhányan azt kiabálták hogy boszorkány, BOSZORKÁNY, BOSZORKÁNY!
Magamra néztem, nem tűnt úgy mintha egy banya lennék, megpillantottam egy jelmez árust, és vettem magamnak egy odaillő ruhát.
-Jó napot!
-Jó napot kishölgy! Miben segíthetek?
Az árus megjegyezte milyen szép a ruhám, melyik árustól vettem. Hazudnom kellett.
-Én magam varrtam.
-Nagyon ügyes keze van kérem. Nos miben segíthetek akkor?
-Szeretnék valami hozzám illő csinos ruhát.
-A legtöbb ruhám selyemből van, milyen színűt szeretne? A hölgyek leginkább a rózsa árnyalatait szeretik, vörös, és rózsaszínű, olykor a sárga is előfordul ruhásszekrényeikben. Nagyon drága a selyem van rá elég pénzed?
-Mennyibe kerül egy ruha?
-10 arany.
-A rózsaszínű lesz, felpróbálhatnám?
-Természetesen.
Zoe levetette korabeli ruháját majd magára öltötte a középkori jelmezt, úgy festett benne mint egy igazi hercegnő, ezt az árus is közzé tette. Kifizette a ruhát, majd elindult megkeresni a fűszer árust. Sokan voltak a piacon, egymást érték az emberek. Zoe leejtette a cipót a kezéből, mire lehajolt hogy felvegye, egy szempár tekintett rá, barna szemek voltak, dús szemöldökkel, igen erős arccal.
-Hogy hívnak ifjú hölgy?
-Zoe a nevem.
-Különleges neved van, honnan jöttél? Láttalak a paripámról, keresel valamit?
-Messziről jöttem, és nagyon elfáradtam, szeretnék megpihenni egy kicsit, de nincs hova mennem.
-Jöjj velem, segítek neked.
-Mi a neved lovagom?
-Zalán.
- Nem tudod véletlenül, merre találok egy indiai fűszerárust?
-Rengeteg fűszerárus van a piacon. Miért oly fontos számodra?
-Útközben a piac felé találkoztam egy idős asszonnyal Eszténa volt a neve, ő mondta, hogy keressem a fűszer árust, majd ő segít hazajutnom.
-Eszténa? A jósnő?
-Biztosan.
-Ifjú hölgy jöjj velem, barátaimmal épp egy lovagi tornára tartunk, a torna után segítek neked hazajutni.
Zoe egyetértett Zalán kérésével hiszen tetőtől-talpig oda volt érte. Tetszett neki a sármos úriember.
-Meg kell keresnem az indiai árust találkozzunk itt ennél a kútnál.
Zoe ment tovább csupa érdekes dolgot látott a piacon, volt köztük olyan is amilyet még sohasem látott. Árultak edényeket, tálakat, csizmákat, füstölőket, gyertyákat, szőnyeget, állatokat többek között csirkéket, nyulakat, vaddisznót és egyéb fogunkra való falatokat. A piac végén találta a fűszer árust, ez más volt mint a többi. Nem volt sátra sem, csak a földre lehelyezett pokrócon hevert két nagy szomorúfűzből font kosár tele fűszerekkel. A lantosok harsonája idáig is elhallatszott, épen az esti lovagi tornáról daloltak.
-Kedves uram! Engem Eszténa küldött Önhöz hogy vezérelje tovább utamat.
-Jöjj kedvesem! Már vártalak. Nem gondolkoztál még el azon miért kerültél ide? Az életben nagyon sok szép dolog van. A mi világunkban csupa élvezet az élet, az emberek szeretnek élni, szeretnek szórakozni, szeretik a mulatságot, színjátszás, tánc, költészet, dalok, énekek, lovaglás, úszás, vadászat szeretik a játékokat nyíllövést, íjászatot, kardforgatást, birkózást, ökölvívást szeretik a szerelmet, vigyáznak egymásra, közösségben élnek. Gondozzák és ápolják egymás iránti kapcsolataikat.
A te világodban ez pont fordítva van, az emberek nem törődnek egymással. Gépekkel kommunikálnak, nem fordítanak egymásra elég időt, nincsenek a szabadban, nem szórakoznak, valamiféle modernkori börtönbe zárják magukat, elzárkóznak a külvilágtól, saját maguk rabjai lesznek. Rabként pedig az élet nem élet, falak közé zárva. -Mondta a bölcs öreg.
Ha átgondoltad sorsodat és úgy érzed hazatérnél keress fel egy Aisa nevű kalózlányt. Említsd meg neki a tenger gyöngyét, hogy szükséged van rá a hazajutásodhoz.
- Mi a tenger gyöngye?
- Varázsgyűrű.
- A tenger gyöngyéhez egy legenda fűződik. Egyszer régen volt egy lány aki minden nap a tengerbe ment fürdeni, imádta a hullámzó kék mélységet, a tenger habjait. Ám egy napon beleszeretett egy ifjú hercegbe. Megtartották a frigyet. A herceg egy különleges karikagyűrűt húzott az ara ujjára, ezzel kimutatva iránta érzett szerelmét. A gyűrűt egy kék színű gyémánt ékesítette, épp olyan mint a tenger. A lány még nem tudta, de a gyémántnak varázsereje volt. Az életük a feje tetejére állt, az egyik kapzsibb volt a másiknál, boldogtalanok voltak. A lány egy napon úgy döntött hogy a tengerbe dobja a gyűrűt, és vele együtt elfeledi a múltat. Ezután soha többé még csak a közelébe sem ment a tengernek. A daliás herceg pedig eltűnt a semmiben. A lány a szívébe zárta a herceget és az emlékével élt tovább. A gyűrűt azóta sem találta meg senki, valahol a tenger fenekén hánykódik. Mit ér mindaz a jó amit e gyűrűvel varázsoltak, hogyha elmúlik a szeretet amit egymás iránt éreznek.
Zoe a te feladatod hogy megkeresd a tenger gyöngyét és hazajuss, majd hozd helyre amit elrontottál.
A bölcs a fülébe súgta merre találja a gyémántgyűrűt.
- Hol találom Aisat?
- Az Északi-tengeren hajózik, vedd utad a kikötő felé hogy megleld a titokzatos gyűrűt.
Zoe elmélkedett, álmában sem gondolta hogy valóban létezik a legenda amiről az interneten olvasott.
A megbeszélt találkozóhelyre indult a piac közepén található öreg kúthoz. Várt ott egy darabig majd megérkezett Zalán 7 lovag társával.
- Bemutatkozom ifjú hölgy, a nevem Nemere. Nemere lovag vagyok. Zalán már említette, hogy lesz egy csodálatos hölgy a társaságunkban, de azt elfelejtette közölni hogy ennyire csábító Ön. - Habogott a lovag.
- Kedves Zoe! Hadd mutassam be neked a barátaimat: Ő itt Nemere lovag, mellette Tarcsa majd Vitéz, a nők bálványa Gejza, a humoros Lehel, Botond és a csöndes Dalia.
- Üdv!
A lovagok meglehetősen ijedten néztek rá a szó hallatán, náluk nem volt természetes az e fajta köszönés. Botond halkan ódasúgott Zalánnak.
-Milyen furcsa ez a lány, sosem hallottam még ezt a szót, honnan jöhetett, milyen messzi vidékről?
Néhány felhő gyűlt össze az égen, eltakarva a napot.
- Esni fog, induljuk a királyi udvarba. Hamarosan kezdetét veszi a torna. -jelentette ki Zalán. Ugye velünk tartasz szépségem?
- Elmegyek veletek de csak akkor, hogyha utána megmutatjátok az utat a kikötő felé.
- Hova készülsz? -kérdezte Gejza.
- Haza kell mennem.
A lovagok még egy pillanatra összesúgtak, Zoe felült Zalán mellé a lóra és vágtatva elindultak a palotába. Útjukat végig szerencse kísérte. Az udvarhoz érve egyre nagyobb rangú urakkal, főurakkal, bárókkal és grófokkal találkoztak. Bizonyára a tornára igyekeztek ők is. Eközben a király leánya Lilianna izgatottan várta a közelgő küzdelmet. Hiszen a nyertes lesz a kérője az éjjel megrendezett bálban. A lovagok gyűltek és gyűltek, egyre többen érkeztek meg a tornára. A királyi udvarban a fegyvernökök készítették fel a lovagokat a küzdelemre. A harc hamarosan kezdetét vette, a király Angelusz szóbeszéddel kezdte a tornát.
-Lovagok! A mai napon megküzdhettek egymással lányom Lilianna kegyeiért. A fegyvernököknél felvehetitek a páncélokat, és a harci eszközöket: lándzsát, bárdot, kardot és buzogányt. Lovaitokat az istállóba tereljétek, és a harc kezdetekor lóháton mutassátok meg mit tudtok. Ha valamelyik fél sebezhetővé válik, elesik a küzdelemnek vége. A torna díja 50 arany, ezt a katonák szedik be a különböző címer alól érkező lovagoktól.
Összesen 27 címer jelentkezett a tornára. A felhők egyre hevesebben jöttek mentek, némelyik, mint a szurok olyan fekete volt, a Nap eltűnt a sűrű gomolyfelhő rengetegben, az eső eleredt. Dobpergés hallatszott, trombiták szóltak. Kezdetét vette a küzdelem. Közben a palotában valamiféle lázadás vette kezdetét. Egy rosszindulatú paraszt a katonák tudtára adta hogy hősünk Zoe keze mögött van a piaci zendülés.
- Láttam a lányt a piacon, gonosz volt a tekintete, boszorkánynak nevezték az emberek, aztán álruhát öltött, hogy elmenekülhessen. Belopta kegyeit a lovagok szívébe csak hogy megszökjön velük. Ott ül a királyi páholy mellett, ruhája mint vad rózsa, selyem mint a virág szirma.
- Igazat mondasz paraszt? - kérdezte az őr.
- Igazat! - kiáltotta büszkén a paraszt.
- A lányt elfogni, tömlöcbe vele! - adta ki a parancsot a katona.
- Jutalmad 5 arany! Eridj innét! - pöffelkedve mondta.
Lilianna látta hogy az őrök összegyűltek a lány körül és elvitték a térről. Úgy érezte segítenie kell neki, nem hagyhatja cserben.
Ez idő alatt a tornán sokan elbuktak közöttük volt Tarcsa és Vitéz is. Már csak 5 címer küzdhetett meg a lány szívéért, Zalán is.
Lilianna felvetett magára egy köpenyt és elindult a sötét zárka felé, az őröktől elcsente a kulcsot és kiengedte Zoet.
-Menj otthon várnak rád! Ne nézz vissza csak menj!
Zoe vállára helyezte köpenyét. A lány szomorú volt hogy nem búcsúzhatott el Zalántól, a hős lovagtól. Gondolta jobban megérdemli Lilianna hercegnő szívét.
Közben a harc végére értünk, már csak 2 címer maradt játékban. A nép nagyon szórakozott volt várták a mulatság kezdetét. Nagyon szoros volt a küzdelem de végül kihirdették a győztest. Zalán neve hallatszott. A lovag elmondta dicső beszédét és megkérte a hercegnő kezét. Hamar elfeledte a lányt akivel össze hozta a sors. A násznép asztalhoz ült s elkezdődött a nagy mulatság.
Az udvari bolond köszöntötte a vendégeket.
-Tessenek, tessenek az asztalhoz fáradni, ki-ki a szomszédjával a székre leülni. Türelmetlen odakint a ropogós malac szeretné tudni, hogy: vajon ízes falat? A töltött káposzta alig várja a sorát megsimogatja e valaki a ház gazdasszonyát? A túrós gombóc is szeretne jó lenni kedves vendégeinknek igazán ízleni. Tessenek tehát az asztalhoz jönni a józan szomszéd mellé ízibe leülni.
Amíg a palotában folyik a mulatság Zoe gyönyörű ruháját felhúzva rohan a kikötő felé. Az őrök a nyomában. Eszténa a jósnő érzi hogy bajban van a lány, üzen Aisanak a kalózhercegnőnek hogy mentse meg az üldöző katonáktól. Aisa még a kikötőben volt, útra készen, a szerencsétlen lány segítségére sietett.
- Matrózok nagy feladat előtt állunk, meg kell mentenünk egy lányt akit a király serege üldöz. Őt vádolják a mai zendülésünk miatt.
- Kapitány miért nem hagyjuk itt, mi szükségünk van rá?
- Elvezet minket a tenger gyöngyéhez!
A matrózok elsápadtak, félelem járta át a tekintetüket.
- Vihar közeleg, el kell hagynunk a kikötőt. - kiabálta a másodtiszt.
- A lányt megmentjük, szükségünk van rá!
Ezzel az indulattal elindultak a partról az erdőn át a kastély felé. Sötét volt, már a Nap is elbújt, dörgött villámlott. A szél lopakodva húzott a fák között. A lovak féltek, megvadultak. Csatatérre érkeztek a kalózok, s azon nyomban összecsaptak a katonákkal. Pajzsok röpültek, kardcsapás zengett az erdőben, a katonák sorban elestek, majd felhúzták a fehér lobogót s visszatértek a menyegzőre. A jó nép addigra már néhány palack bort elfogyasztott, táncoltak, vigadoztak.
Zoe rettegve ült a fűben és meglepő tekintetett vett a kalózlányra. A két lány mint két tojás úgy hasonlított egymásra.
- Te vagy az idegen? Zoe?
- Én vagyok.
- Honnan ismersz?
- Eszténa küldött hozzád.
- Téged hogy hívnak?
- Aisa a nevem kalóz vagyok, úgy tudom hogy szükségünk van egymás segítségére, én tudom, mit keresek, te pedig tudod, hol találom.
-A tenger gyöngyét?
- Jól mondod.
- A bölcs öreg azt mondta: Hajózzunk a Déli tengeren Délnyugati irányban, keressünk egy hosszú partszakaszt, ami csupa homok, sem növények sem sziklák nincsenek a közelben. A partszakasz egy sziget keleti oldalán húzódik és egy tengerszoroson keresztül vezet oda át az út. Ha elérjük a partot, kössünk ki és keressünk egy sekély vízi öblöt és az öbölben megtaláljuk, amit keresünk.
- Indulás a kikötőbe! A vihar egyre hevesebb, azonnal indulnunk kell!
- Vitorlát felhúzni, matrózok az árbocra! A sebesség 30 csomó.
Zoe egy kalózokkal teli sárkány formájú Hanga nevezetű hajón utazott tovább sorsa felderítésében. Egy utolsó pillantást vett a különleges helyre ahova érkezett. A kikötőből látni lehetett a királyi várat a fényeket, hallani a hangokat. Búcsút intett a különleges világnak. A tenger kegyetlen volt, dobálta a hajót a hullámzó rengetegben. Órák hosszan eveztek, már a tenger szorost is elhagyták, majd a sűrű ködben az egyik matróz kiáltotta:
-Ott a sziget! - Ott a sziget!
A tolvajnép őrjöngeni kezdett egy korsó sörrel köszöntették az új földet. Aisa a látcsövet kezébe kapta és rátekintett a különös szigetre. Nem talált semmi érdekeset.
-Nyugodtan kiköthetünk a parton, hisz egy lélek sincs a közelben.
A hajó súrolta a parton az apró szemű puha homokot, amelyre már a nap sütött. A kalózok útnak indultak a különös sziget felfedezésére. Nem sokkal később, a viharos eső után kisütött a Nap és előbújt egy szivárvány, amely ezer színben pompázott. A szivárvány egyik vége az öbölhöz vezetett. Valami csoda történt itt, leírni azt nem lehet. A tenger fodrai kisimultak, egy aprócska hullám sem ért el az öbölbe. Zoe a vízhez lépett meglátta a homokban hevert karikagyűrűt, amit valószínűleg a viharban sodrott partra egy nagyobb erejű hullám. Az ékszer gyönyörű volt, ahogy az indiai árus említette. Kristályosan ragyogott mélységes kék színe a szikrázó napsütésben. A gyűrű hatalmába kerítette az öblöt, visszaverte a fényt és minden gyémánttá változott. Zoe jövője jelent meg, ahol családja, barátai, társai szeretetét mutatták ki, törődést, gondoskodást, figyelmet, boldogságot, vidámságot, kacagást s mind ezt egyetlen szóval: szeretlek!
Zoe megértette a gyöngy látomását. A gyöngy az igazi értékeket ábrázolja és a boldogság felé vezeti utunkat, ezért küldött a bölcs a keresésére. Egy sötét szobában ülve az élet elillan. a külvilágban azonban mindig történik valami, amiért érdemes élni és küzdeni. A sötétségből kivezető út az aprócska fénysugár volt, ami eljutatta a gyöngyhöz, ami valóban létezik s nemcsak legenda, egy tökéletes jövőt ábrázolva.
A legendában a lány nem kapott boldogságot a gyöngytől, hiszen mindig kihasználta varázserejét, mindig több kellett neki, mint ami a számára jutott, nem volt elég neki a fiú szerelme, önző volt, ezért a gyöngy úgy büntette a lányt, hogy elvette tőle a szerelmet, az igazi boldogságot.
Zoe a kalózhercegnő felé nyújtotta kezét, átadta neki a tenger gyöngyét. Elbúcsúztak egymástól, majd a kalózlány az ujjára húzta a varázsgyűrűt, s ebben a pillanatban kék fény lepte be az eget, a gyűrű létezésének újra értelmét nyerte, Zoe lehunyta szemét az erős fénytől. Mire kinyitotta a szemét újra sötét szobájában találta magát. Kirohant a szobából a fény felé, édesanyja felé fordult és mosolygott. A csalfa mosoly után egyetlen szót mondott csak: Szeretlek!
E különös történet után egy anya és gyermeke szebb világban élt, melyet a szeretet kapcsolt össze.