Pályaművek - 2012

Az előző évi pályázatok történetei: 2009, 2010, 2011

(Dec)EMBERi mese

„Egyszer volt, hol nem volt...” Kezdhetném így akár a történetet. Egy mesét fogok megosztani ugyanis most Veled, kedves Olvasó. Talán nem is olyan messzi világba röpítelek el Téged, arra a néhány együtt töltött percünkre. Dőlj hát, kérlek, kényelmesen hátra, és engedd meg nekem, hogy elbeszéljek egy rövidke történetet egy törpéről, akivel csoda történt. Róla szól ez a mese. Ismerős lesz Neked is a neve: Ő a híres-nevezetes hét törpe egyike: Morgó.

Harangszó

Kisgyermek voltam még, keveset értettem a világ dolgaiból. Minden olyan egyszerűnek tűnt, vakmerően ugrottunk bele az egészen lehetetlen helyzetekbe, és mai szemmel visszatekintve még az egyedüli rettegett iskola is szép, könnyed emlék. Csak a jó jegy számított, mással nem gondoltam, a harag sem tartott soha két percnél tovább; és minden délután lementem barátaimmal a patakpartra játszani. Borzasztó nagy tettnek éreztem akkor, hogy gátat építhetünk sziklákból, felduzzasztva a kis csermelyt. Ha egy nagyobb eső valóságos árvízként sodorta el a manóvárat, dúltunk-fúltunk pár percig, aztán beletörődve összeszedtük a köveket. Játszottunk. Az élet egyszerűsége volt egyben az élet nagyszerűsége is. A gondtalan kor elmúlt ízei végleg a részemmé váltak.

A vándor és a remete

Ámos még egy másik világban nevelkedett; ahol a szó ígéretnek számított, a tett jó célt szolgált és az emberek egymást támogatták. Ámos itt élt, egészen addig, míg a Vándor át nem lépte faluja határát. Hallotta már a rémhírt és látta, ahogy a pánik elhatalmasodik a szomszéd falvakon, és azt is, ahogy szép lassan eléri az övékét is. Valami hatalmasra és rémisztőre számított, ami leigázza és megváltoztatja mindegyikőjüket; szélviharra, sikításra és agóniára, de nem így lett. Csak egy nő érkezett szekerében az egész életével, macskájával, ruháival és pár napnyi élelemmel. A főtéren összegyűlt népen tanácstalanság és zavar lett úrrá. Egy hatalmas, zöld szemű asszonyka csupán a lény, akitől mindenki rettegett - láttamozta Ámos, majd elkönyvelte magában, hogy a környező tájakról menekülők a bolondját járatták vele.

Isten mosolya

Motto:  A szabadság az egyén tudatosságára épül, önmaga és a világ megismerésének képességére. Ha az ember nem ismeri önmagát és a világot, önnön szabadságát korlátozza.

   Az embert, akiről a történet szól, ti is jól ismeritek. Lehet, hogy más az éveinek száma, és a neve is, és akár az is lehet, hogy egy más korban is élt, de tudjátok, hogy kiről beszélek. Az Istenek furcsa tréfát űztek vele, vagy egy általam nem ismert tette miatt büntetni akarták és teljesítették minden kívánságát.

Határtalan visszajáró

Nem a világot érdemes megváltoztatni, és erre nincs is szükség. Elég, ha megváltoztatjuk az ember világról alkotott képét. A kulcs az emberben van, és az ember mindennek a kulcsa.

 

Az esőcseppek úgy kezdtek el kopogni a szélvédőn, mintha sok apró kezecske próbálná egyszerre átszakítani, de úgy, hogy még véletlenül se törjön be, vagy repedjen meg; egyben próbálta benyomni az egészet, épen a kezébe adni a sofőrnek. Persze őt már ez leheletnyit sem lepte meg, sűrűn rója az utakat a munkája miatt, úgyhogy a legkevésbé sem rendült meg egy hirtelen felhőszakadástól, továbbra is blazírt arccal bekapcsolta az ablaktörlőt, és hangosított a rádión. A szlovák- magyar határt már régen maga mögött hagyta, egyenesen a vihar felé száguldott, de tudta, hogy fél órán belül már túl is van rajta. A vihar itt is ugyanolyan, mint otthon, ahogy minden más.

Apám

Motto: A gyűlölet csírái nehéz időkben hajtanak ki. Minden tettnek következménye lesz. Ne bántsunk másokat, és előbb vagy utóbb ők sem fognak bántani.

   Apám kiléte az egész életemet meghatározta, annak ellenére, hogy én magam sohasem találkozhattam vele. Nem személye, mint inkább hovatartozása, eszmeisége és minden más, amit ő képviselt, ami lénye köré épült volt hatással életem alakulására. Ehhez természetesen hozzájárul még a kor és az a történelmi közeg is, amelybe anyámmal való találkozásuk és a fogantatásom körülménye ágyazódik.

A vészjósló illatfelhő

Mottó: Az ember nagyságát az határozza meg, amit valóra mer váltani.

 

-          Bemehetnek hozzá, de csak pár percet engedélyezek- mondta az orvos szigorúan, amikor kilépett a műtő ajtaján.

-          Meg tudja menteni az életét doktor úr?- hebegte a megtört asszony.

-          Stabilizáltuk a helyzetét, egyelőre ennyit tudok mondani- válaszolta az orvos. A magzatot is meg tudtuk menteni-tette még hozzá.

-          Magzat?- nézett egymásra meglepődve a férfi és a nő.

-          A lányuk állapotos. Nem mondta Önöknek?- kérdezte meglepődve az orvos.

Rendszerhiba

Mr. Olum elégedett mosollyal konstatálta, hogy a rá optimalizált, frissen szintetizált kávé most is éppen ugyanolyan fenséges, mint minden reggel. Mr. Olum életében a kávé és a helyi e-újság áttanulmányozása a szokásos reggeli menetrend részét képezte. A Perfectown Chronicle címlapja most éppen arról adott hírt, hogy a világ ismét jobb hely lett: lelepleztek egy paprika termelő csoportot egy városszéli telepen. Mr. Olum most is, mint mindig, értetlenséggel állt az eset előtt, sosem volt képes megérteni ezeket az embereket. Organikusan előállított zöldség... pfuj.

A kéz

Az emberi értékek kerültek válságba korunkban, ezért az emberek szívét kell megújítani- mindenestül.” 

 

Tarkója lüktetett. Borostás álla alatt immár petyhüdten puha bőrét a megszokottnál törékenyebbnek, elnyúzottabbnak érezte.

A néhány órás alvás ezúttal nem segített korosodó testén.

Gyomrából kíméletlenül tolult fel a hajnalban elfogyasztott alkohol párája.

 

„Pedig csak három pohár minőségi vörös volt…”

 

            Aztán furcsa szagot érzett saját karján: olcsó parfüm küzdött a használt női test fülledt izzadtság-molekuláival.

A lány félálomban mosolygott, fejét a férfi őszülő mellkasára húzta. Vastag karja alatt feketén nőtt erős szálú szőrzete. Szemhéján foltokban festék.

(?) Nem (?) változnak az idők

A telefon csengőhangja a régi templomtornyok harangjainak kongását imitálta. A készülék a rezgéstől szépen lassan mászott az asztal pereme felé. Mielőtt lepottyant volna egy férfikéz elkapta.

- Haló tessék?

- Ferikém gyere gyorsan, baj van! A Mama az! - hadarta egy idős női hang.

A kéz, ami az előbb még a telefont tartotta már vágta be maga után az ajtót. Garázs. Kocsi. Padlógáz. Parkolás az út közepén. Fel a másodikra.

- Teri néni! Itt vagyok!

- Gyere gyorsan Ferikém!

Ajtó tárva nyitva. Kulcs a zárban himbálódzik a kulcstartók miatt. A skótkockás kézitáska a földön hever. Félig kinyitva. Oldalra borulva. A földön gyümölcsök hevernek szanaszét. A fehér zacskóból gurulhattak ki. Át a folyosón. Be a nappaliba. Teri néni ott térdel. Mellette pedig „a baj".

Requiem a tisztaságért

A tisztaság az igazság látható formája. A tiszta nem romlik.
 
Részlet a  Pillanat c. bulvárlap interjújából I.T.-vel (2010.09.01.)

„- Milyennek képzeled a jövendőbelidet?

- Elsősorban aranyos legyen, kedves, de fontos az őszinteség, ártatlanság, tisztaság is…és…legyen igaz.”

 

Újra és újra visszhangzott a fejében: ártatlan és  tiszta, tiszta és igaz. Kérdőjelek nélküli elmosódott kérdések formálódtak benne a másodperc tört része alatt. Mit is jelent, hogy tiszta, lehet-e még ő is az.

Fel se sikerült venniük a szavak testét, amikor hirtelen megtörtek.

- Kislányom rakd le az újságot, légy szíves segíts, holnap jönnek mamáék és még minden tiszta kosz.

Egyedül maradtunk…

Mottó: "Soha nincsenek egyedül azok, akiknek társaságát nagy gondolatok alkotják."

- Ikarosz8 hívja földet, C31 beszél! Megjelent a radaron a kisbolygó! A tervezetthez képest 79 óra késéssel, jelenlegi méréseink szerint tőlünk 55 356 700 km távolságra, 211 fok, 41 perc, 37.58 másodperc irányban van. Kérjük a szükséges pályamódosítás adatait.

Elengedem a rádió adásgombját. A következő, sokat gyakorolt feladatokra koncentrálok. El kell küldeni a mérési adatokat is a földi számítógépnek, ez csak három kattintás a számítógépen. Ez után 37 perc, amíg az üzenet elér az irányító központig, kiszámolják az új pályaadatokat, és újabb 37 perc, amíg visszaér az üzenet. Van még több mint egy órám. Erre a pillanatra várunk 9 éve, mióta elindultunk a Földről a kisbolygóhoz.

Senki sem tökéletes

Senki sem tökéletes” - mondja a pap, aki prédikációiban gyakran megemlíti, hogy Isten a saját képmására teremtette az embert. Majd gyengéden megkérdezi, hogy mikor gyóntam utoljára.


Amióta az eszemet tudom, követelményeknek kell megfelelnem. Szüleimben már a születésem előtt kialakult egy kép arról a bizonyos „jó gyerekről”, s hamar rájöttem, hogy ha el tudom sajátítani az ismérveit, több szeretetben és dicséretben lehet részem. Ellenkező esetben gyerekkori idoljaim fenyegető magatartást öltve méltó büntetést helyeznek kilátásba. Így szép lassan a fejembe ékelődött az értékrend-program, megtanultam, mi a jó és mi a rossz. Az idő múlásával ezek a fogalmak fokozatosan átértékelődtek, a család szempontjait kiegészítették a tanáraim, barátaim, főnökeim, szűkebb és tágabb környezetem elvárásai. És a saját elveim.

A LÁTÓ

Az emberi értékek kerültek válságba korunkban, ezért az emberek szívét kell megújítani - mindenestül.

A vonatban halk beszélgetés hallatszott. A sebesen rohanó szerelvény  ablakából a lenyugvó nap tárult az utazó elé, ahogyan  elbújik a horizont mögött. Békét árasztott az a pillanat. Csupán egy ember nem érzékelte ebből semmit. Ő némán ült és meredten nézett maga elé. Üres tekintete egy gyermekre emlékeztet aki elvesztette anyját, s most lelkéből kiszakadt egy darab, amelyet soha többé nem tölt be semmi.

Szellemes szösszenet

Szeszélyek, szárnyalás, szenvedés, szabadság?  

Állítólag minden ember szabad szeretne lenni. Én nem tudhatom, hogy Önök mit akarnak, én csak azt tudom, hogy engem régóta foglalkoztat a téma. Nem hagy nyugodni, keresek és kutatok, figyelek, találok. Hogy mit? Embereket, akik tanítanak a maguk módján. Könyveket, filmeket, idézeteket, képeket, álmokat, zenéket. Megállítanak, elgondolkodtatnak, inspirálnak.

Keleti történet

„Az energiát nem a hibák elleni harcra kell összpontosítani, hanem az erények megerősítésére. A példa a legjobb tanítási eszköz: mutatni kell, nem pedig követelni.”

 

A Keleti pályaudvar tekintélyes épülete épphogy kibontakozott a hajnali félhomályból, s a csiklandozó napfényben szürkéből lassanként sárga színbe váltott. A fénynyalábok körbeölelték a homlokzat csúcsán szemlélődő szoborcsoportot. Poszeidón és Héphaisztosz méltóságteljesen foglalták el az isteneket megillető helyet az épület legmagasabb pontján, ahonnan nem csupán otthonuk, az időtlenbe vesző égbolt felé nyílt lenyűgöző kilátás, de remekül átlátható volt az ébredező város nyüzsgő élete is. Közöttük a szárnyas nőalak megfeszített testtel, égbenyúló karral hirdette a víz és tűz szerencsés találkozásából születő halmazállapotnak, a gőznek félelmetes erejét, amely még a több tonnás vastömegeket is mozgásra bírja.

Legyek átlagos?!

238888 MA

2-531120-3864

5321 8083 1319 7033

8238851641

086 872 604

30/526-72-24

 

Adatok, jelek, kódok, azonosítók és számok = Ember! Egy átlagos ember! Ezek egy átlagos ember átlagos adatai, melyekre egy átlagos ügyintézés során bármikor szükség lehet!

De vajon tényleg ennyire könnyű átlagosnak lenni, s mi az, ami átlagossá teszi, s mi az, mi páratlanságot kölcsönöz egyéniségünknek? Érdemes-e átlagosnak lenni modern korunkban, vagy jobb kitűnni, s nem tömegembernek lenni? S ha érdemes, vajon mivel? Hol vannak a határok, s ezeket ki hivatott megmutatni, s betartatni? Ki állítja fel a korlátokat, s mi alapján, s vajon bűn-e ezekkel nem törődni, figyelmen kívül hagyni?

A világ olyan amilyennek megélem

Ma már tudom, hogy mi baja lehetett a lánynak, aki meg volt győződve arról, hogy nincs rendben az élete. Olyan érzése volt, mintha kiszakadt volna belőle valami, pedig valójában ő volt az, aki megválasztotta útját, mert változtatni az életén. Nem egy átlagosnak mondható lány, akit tudtam, hogy bármilyen csapásból, bajból fel tud épülni, mégis sokat gyötrődött azon, hogy vajon jól tette-e, hogy elhagyta azt az embert, akit a világon a legjobban szeretett. A „gyász” ideje alatt a világot, a többi embert hibáztatta, a miérteket kereste. Befolyásolhatja-e életünket a világ? Milyen hatalommal bír a mi világunk, s mi, hogyan küzdünk, vagy békülünk meg vele?

Mosolyogj minél többet!

  „Nem a világot érdemes megváltoztatni, és erre nincs is szükség. Elég, ha megváltoztatjuk az ember világról alkotott képét. A kulcs az emberben van, és az ember mindennek a kulcsa.”

   A hatalmas kékség felé emeltem a kezem,tenyérrel felfelé,mintha meg akarnám mutatni az égboltnak a markom kusza vonalaiban állítólag megbúvó sorsomat.

-Tessék!Én nem félek attól,ami rám vár,abban hiszek,hogy mi alakítjuk a sorsunkat.

 -Ha-ha,ezt most úgy mondtad,mintha a világot akarnád megváltani.-kuncogott Szeti magában.A dombtetőn,ahol feküdtünk,langyosan fújdogált a nyári szellő,a fű csiklandozta a talpunkat,az átható csöndön kívül pedig csak a nyárfalevelek zúgását lehetett hallani-mintha egy teljesen más világba csöppentünk volna.Megszűnt minden.

Vitae vita

Nehogy a viták elvegyék tőlünk a nemes lelkű cselekvés lehetőségét, amely túlmutat személyiségünkön!

 

A történelem kerekét nem a szavak mozdítják előre, hanem a tettek és a teljesítmények.

 

Szóharcokat senki sem szereti, mert indulatokat szül. A tapasztalatok szerint semmi jóra nem vezet. Mégis mindenki szóharcol, nap, mint nap. Néha úgy fest, hogy az állatoknak egyszerűbb kommunikálniuk egymással: kevesebb a félreértés, egyértelműbbek a jelek.  

A szavaink nem közelebb visznek minket egymáshoz, sokkal inkább eltávolítják embert az embertől.

Valóban így van ez? Van-e, aki nem ért egyet velem?

Hát én sem vele!

Lássuk csak! Az ember azért száll síkra a maga igazáért, mert azt reméli, sikerül a másikkal elfogadtatni a saját álláspontját. Amit természetesen helyesnek, sőt többnyire egyedül helyesnek vél.

Kilenc körül

A tisztaság az igazság látható formája. A tiszta nem romlik."

Ha az emberek a kilences számmal találkoznak, mindjárt megkérdik, hogy mért nem tíz, mert az úgy jó, úgy kerek. Valójában nincs igazuk, mert a kilenc sokkal kerekebb, mint a tíz, gyerekesen, szimpatikusan, kerekdeden kerek, akár a karika. A tíznek ezzel ellentétben van egy elhárító, magától ellökő ridegsége.

És mért pont kilenc? Nem pont kilenc, nem lehet kilencre redukálni, ekkortájt történik valami, ilyen júniusi estéken. Kilenc körül élénkbe öltöznek a naphosszat égetett tömbházlakások, más fényük van az öreg házaknak, melyeknek szurokszerű anyaggal festett fekete kerítéslécei közül rendszeresen kikandikál az orgona levele.

Dadogunk

"Nem a világot érdemes megváltoztatni, és erre nincs is szükség. Elég, ha megváltoztatjuk az ember világról alkotott képét. A kulcs az emberben van, és az ember mindennek a kulcsa."

Balázs tizenöt éves volt, amikor először találkoztunk. Súlyosan dadogott.
A feszítő gyakorlatok után mindig relaxáltunk. Lefeküdtünk a szőnyegre, és máris a tengerparton napoztunk. Éreztük, ahogy talpunkat elérik a hullámok, és beszívtuk mélyen a sós levegőt. Ilyenkor folyamatosan tudott beszélni.
- Én miért dadogok?-kérdezte egyszer váratlanul.
- Kicsi voltál még, amikor megijesztett egy kutya. Emlékszel?
- Igen. a kerítésen húztam végig a kezemet, és... fekete kutya volt... te ijedtél már meg kutyától?- kérdezte.
- Igen - feleltem - a kocsma előtt volt kikötve, hadonásztam és megharapott.
- Nagyon megijedtél?
- Persze, ráadásul tetanuszt is kaptam.
- Akkor te miért nem dadogsz?
- Nem, nem mindenki kezd el dadogni. Te érzékenyebben reagálsz a megrázkódtatásokra, a nagy bánatra, de még a váratlan örömre is.

Az idős

Harmóniát nem az azonosság, hanem a különbözőség teremt. A természetben nem létezik egyformaság. A sorozatgyártás emberi szülemény."


Az idős,a harmadik emeleten lakott, azon főtéri, zsidó bérházak egyikében, melyeknek belső falai már omladoznak, és amelyeknek udvarain mindig ott áll a szőnyegporoló, a repedezett négyszögletű betonból öntött járda, melyekre rendszerint apró kezek varázsolnak számokat, hogy később, az iskolai órák után apró lábak szökdécseljék keresztül, nem vetve számot a repedéseken kikandikáló növényzettel. Ezen belső udvarokhoz tartoztak még, az egykor barna olajfestékkel lefestett , de mára már fölcserepdezett korlátrúdak, melyeket ha kicsit is elérint az ember, tenyere megtelik a száraz, szúrós festékkel.

Szalonnasütés

 

 

- Se, se, segíts! - nyomatékosabban, utána még egyszer. Itt elfogyott az ereje.

Egy pillanat múlt, s már a plafonról szemlélte az egész kórtermet; benne 10 ember, 9 alszik, 1 test pedig mereven ugrál egy ágyon, az állkapcsa szélsebesen jár, s beszélni próbál.

- Istenem, ez én vagyok! Mi történik velem?

Itt fönn már nem félt, de hamar megszólalt a belső hangja, nem maradhatott , nem élvezhette test nélküli, lebegő állapotát, mégis egy pillanatra megállt az idő, minden könnyűvé vált.

Az ember, aki nem adta fel

Harc nélkül nincs élet


Mottó: Az ember nagyságát az határozza meg, amit valóra mer váltani.

- Papa, papa elmeséled nekem az élettörténetedet?- kérdezte az unoka a nagyapját.

- Elmesélhetem, de miért szeretnéd hallani Edward? - kérdezte a nagyapja.

- Mert azt kaptuk házi feladatnak a középiskolában, hogy az egyik nagyszülőnkkel készítsünk riportot a régi idők eseményeiről, és úgy gondoltam, hogy a tiedével akár csillagos ötöst is kaphatnék.

- Áhá, szóval innen fúj a szél. Akkor hozz egy papírt és egy tollat, mert a papa mesélni fog.

Mentsük meg a reményt!

A „Paradicsom” és az anarchiába fulladt világunk


Bibliai utalások az ember lényére


Manapság az életben tényleg, mintha minden a feje tetejére állt volna. Fontosabbnak tartjuk saját kis önző elképzeléseinket, mint az emberiség érdekeit. Úgy társadalmilag, mint gazdaságilag, vagy ki, hogy, nézi, a világ kezd el korrumpálódni. A korrupció most már nemcsak a zárt ajtók mögött történik, hanem világszerte egyre gyakoribb jelenség. De vajon miért van most így a világ? Ha visszatekintünk a történelem elágazó szálain egészen a Teremtés kezdetéig, ahol az Isten megteremtette a Paradicsomot és a szívének legkedvesebb teremtményt, az embert, láthatjuk, hogy akkor volt a világ a legteljesebb képében. Ekkor volt az ember legközelebb a természethez, embertársához és saját magához is. 

A tisztaság mocsara

Az emberi értékek kerültek válságba korunkban, ezért az emberek szívét kell megújítani - mindenestül.

Nick nem tudta, hova keveredett hirtelen.

Egy mocsárban álldogált, térdig merülve az iszapos, békaszőlős vízbe. Az otthoni hálóköntösét viselte. Ez még különösebbé tette a dolgot.

Körbetekintett, és felmérte a helyet. Ez a mocsár egyáltalán nem volt ismerős neki. Még nem járt itt soha, sőt még csak nem is hallott róla, hogy létezik egyáltalán ilyen mocsár.

Elvétett irány

"Az emberi értékek kerültek válságba korunkban, ezért az emberek szívét meg kell újítani - mindenestül."

A természettel, az állatokkal s a növényekkel együtt nyáron Ádámka is kivirult. Bár még csak hét éve ismerték a világon Paulovics Ádám személyét, ez nem akadályozott meg senkit abban, hogy tudja, Ádámka olyan felnőtt lesz, sőt, már most olyan gyerek, akit csak a nyár tud igazán boldoggá tenni.

Kölcsönkenyér

Az ember nagyságát az határozza meg, amit valóra mer váltani.

 

Egy ember talált a téren ötszázezer forintot.

Hazavitte. A táskát, amiben a pénz volt, lerakta a hálószobában. Beült a nappaliba, és a térdét verdesve nevetni kezdett.

Ez valami vicc lesz, törölgette örömkönnyeit. Kandi kamera. A stáb ott áll az ajtaja előtt. Mindjárt bekopognak.

Mikor később lehiggadt, rászakadt a valóság. Mintha szupercella telepedett volna fölé. Szinte érezte, amint nyakig elmerül több liter esővízben. Behunyta szemét, várta a jégdarabokat.

Ha nem tréfadolog, akkor leszámolásba keveredett. Lehet, hogy bérgyilkos van a nyomában, kezében marhabénítóval. A lakótelep átváltozik nem vénnek való vidékké, melyen a halál negyvenötös lábakon oson.

Beóvakodott a hálóba; mintha szeretőt rejtegetett volna. Fehér színű volt a táska. Mint a szűz hó.

Vezérlő értelem

A gondok nem azért vannak, hogy lesújtsanak, hanem azért, hogy próbára tegyék győzelmi képességeinket. Szembe kell nézni a nehézséggel - nyugodtan és a megoldásra irányuló vasakarattal.

Önök érezték már úgy, hogy az élet teljes súlyával magukra nehezedik? Mintha minden és mindenki ellenük fordulna?

Biztos ismerik a mondást, hogy a baj csőstül jön.

Én nemcsak hogy ismerem, de meg is tapasztaltam a saját bőrömön ennek a mondásnak az igazságát. Eleinte valóban úgy véltem, lesújtanak a gondok.

Mintha elárasztott volna a balszerencse, vagy megátkoztak volna.