Pályaművek - 2013

Az előző évi pályázatok történetei: 2009, 2010, 2011, 2012

Tükör által

A gőzölgő kávé felett Titi mosolyogva nézte, ahogy Noel széles mozdulatokkal magyarázza legújabb elméletét a világ természetéről. Más talán túlzásnak tartotta volna ezt a vehemenciát, de Titi művész lévén hozzá volt szokva a hasonló extremitásokhoz. De hát nem erről szól a művészet? Hogy kiutat mutasson a világ szürkeségéből? - gondolta és elnyomta a cigijét.

Kissé fáradt volt a másnapi performansz miatt, mivel a főpróba nem sikerült tökéletesen. De úgysem fogják érteni, vagyis tökmindegy... Minden nap győzködnie kellett magát, hogy nem hiábavaló, amit csinál és legalább pár embert sikerül kiragadni a hétköznapok taposómalmából. Talán néhányan kinyitják az évezredes csipától összeragadt szemüket és elkezdenek nézni...

21. századi barlangjaink

Életünk jelentős részét ma is a barlangjainkban töltjük, ahol árnyképeket látunk, és torzított hangokat hallunk. Barlangi létünk sohasem szűnt meg, csak átalakult az idők folyamán. A korábbi, kényszerített barlanglakókból, önkéntes barlanglakókká váltunk, akik legtöbbször saját maguk alakítják ki az őket fogva tartó életmódot. Többnyire önként vállalt rabságban élünk, és nagyon ritkán merészkedünk ki a felszínre, a magasabb szintű létre, pedig egyéni barlangjainkat általában már nem is őrzik.

Korábban az emberiség többnyire külső kényszer hatására kárhoztatott a felszín alatti létre. Az erős állami hatalom, a szigorú vallási előírások, az egyház legapróbb dolgokra is kiterjedő felügyelete, a mainál fejletlenebb tudomány és technika miatt a jelenlegihez képest alacsonyabb életszínvonal, valamint a tudáshoz való korlátozott hozzáférés is mind-mind a barlanghoz láncolták az embereket.

Túl a tudományon

Bluebird (Kékmadár)

„Jobb ma semmi és holnap egy túzok, mint ma egy veréb és holnap semmi…”- így élt ő, bár hiába várta, sehogy sem tudta meglátni a magyar puszták különleges madarát. Vagy ott volt az, csak nem vette észre. A verebek meg egyáltalán nem érdekelték, még ha rozmaringos mangalicazsírban sütve akartak a szájába repülni, akkor se.
Májusra várta a professzori kinevezését. Biztos volt. Mindenki irigykedve súgott össze a háta mögött, hogy ennyire sokra vitte ilyen fiatalon. De a külföldi tanulmányutak a legnívósabb helyeken, a patinás elismerések és pezsgő ízű konferenciák csak egyre elégedetlenebbé tették.
Egy nap éppen hazafelé készülődött a laborból. Már senki nem volt ott, magányos mozdulatai szinte hangot hasítottak a néma levegőbe. Döbbenten vette észre az ajtóban álló alakot. Hórihorgas vénasszony volt, pehelyszerű, derékra omló hajjal. Valami furcsa dolgot viselt a hátán. Először elrongyolódott hátizsáknak nézte, pedig szárnyak voltak.

…és Hans találkozott Cauvin mesterrel

Hajnalodott. Az ég alján már ott vöröslött a Napkorong. Éjjel hirtelen fagyott, s most az utcákon és a háztetőkön vakítóan szikrázott a jég. Genf templomaiban kongatták a harangokat, és lassan megjelentek az utcán az emberek. A város ébredezett.

Hans vastag szőrmebundájába burkolózva sétálgatott a főutcán. Pár napja, érkezésekor még óriási lelkesedéssel indult felderíteni Genfet, ezen a reggelen azonban a legnagyobb közönyösséggel haladt el a hatalmas polgárházak, templomok és a híres emberek szobrai előtt, amelyekről most hosszú jégcsapok csüngtek. Kiért a tó partjára. Megállt, és egy darabig révetegen bámulta a fodrozódó vízfelületet.

Önző-e az óceán?

Mindennapjaink szerves részét képezik az élet legkülönbözőbb területein meghozott, sok esetben sorsfordítónak bizonyuló döntések, míg kisebb választásaink döntő többsége fel sem tűnik számunkra, hiszen a megszokás bűvészként tünteti el szemünk elől a hétköznapok ismétlődő tevékenységeinek szürke egyhangúságát. Mégis, ha megállunk egy pillanatra rácsodálkozni a világra, és adunk időt magunknak ahhoz, hogy felfogjuk és megértsük a tapasztaltakat, ráébredhetünk, mennyi minden fölött siklunk el anélkül, hogy figyelmünk akár tizedmásodpercnyire is rászánnánk a mélyebb megismerésre. Adja magát a kézenfekvő kérdés: miért tennénk ennek ellentétjét, ha a működési elv tudása nélkül is képesek vagyunk napról-napra a megszokott mederben terelgetni létünk patakzó vizét, s min változtatna, ha döntéseink mögé látnánk, feltárva azok okait és morális hátterét? Mi határozza meg, hogy lelkünk mérlege melyik lehetőséget ítéli majd jónak, avagy kevésbé rossznak?

Feszültségingadozás (barlanghasonlat)

       A délelőttös műszak előnye, hogy mire az ember magához tér a hajnali megrázkódtatásból (ébredésből), addigra már reggel nyolc órát mutat a digitális kijelző. A másik előnye, mikor letelik a nyolc óra munka.

       Hajnali 4 óra 30 perc. Az ébresztőóra automatikusan megkeresi a 'megállaz FM' rádióállomás frekvenciáját és folyamatos, emelkedő hangerővel kezdi játszani az adást. A megszokás és a rutin nagy szolgálatot tesz ezekben a hajnali órákban. Tisztában van ezzel Miklós, aki jelenleg 47 éves és elérte azt a széles körben elterjedt emberfeletti teljesítményt, hogy 18 éve ugyanabban a gyárban dolgozik, ugyanazon a gyártósoron és ugyanazt a három mozdulatot végzi napi 8 órában. Szinte elképzelhetetlen, de még betegszabadságon se volt a majd' két évtized alatt. És hogy mi a titok?
Egy általános iskolai irodalomóra.

Szellemi fejlődésem története

Barlanghasonlat ma
„Az Európai filozófiai tradíciót a legbiztonságosabban úgy írhatnánk le általánosan, hogy az egy sor Platónhoz fűzött lábjegyzetből áll össze." Alfred North Whitehead
Szerencsére elmondhatom magamról, hogy sűrű, érdekes, változatos élet adatott meg nekem, mely során rengeteg hatás ért. Az elmúlt pár évben azt vettem észre, annak ellenére, hogy az életem még jobban felgyorsult, egy állandó nyugalmi pontot keresek benne. Ez a nyugalmi pont az erkölcs, valamint a szellemi fejlődésre való törekvés lett. Ma már elmondhatom, hogy ez életem célja.

A fent említett céljaimat leginkább a barlanghasonlaton keresztül tudnám bemutatni. Az elmélettel középiskolás koromban találkoztam először, mely végigkísérte az életem, bár csak mostanában foglalkozom vele mélyebben.

A sors fintora?! Semmiképp.

Igen sokszor előfordul életünk folyamán, hogy olyan történéseket, melyeket nem tudunk épp érvekkel megmagyarázni, könnyedén legyintve elkönyveljük a sors fintoraként felcímkézett skatulyánkban. Más esetben, fittyet hányva a sorsszerűségre, a véletlennel magyarázzuk meg életünk mozzanatait.

Racionális szemmel nézve a világ vagy fekete, vagy fehér, s kik nem látnak tovább tulajdon orruknál, nem lelnek színekre a sötétség kapuján. Robotként élnek a maguk által megteremtett hatalmas földi mókuskerékben, s ne adj’ Isten, ha kikerülnek a rabságból, félelemtől reszketve kúsznak vissza. S jogosan merül fel a kérdés: Ez az Élet? Ezért fektet belénk a Teremtő megannyi erőt, s szeretetet?

Káli felkéri Platónt egy keringőre

Minden az egymásba kapcsolódó ellentétek mély misztériuma,

A sötétség csak a rejtett fény múló mágiája,

A szenvedés - tragikus, átalakító álarc mögé bújt boldogító eksztázis,

A halál - eszköz, mely lehetővé teszi az örök élet megszakítás nélküli megnyilvánulását a világban."

(Sri Aurobindo: Savitri)

 

Hölgyválasz. Csípőjét ringatva siklik a fekete szépség a görög bölcselőhöz. Hogyan is lehetne visszautasítani ilyen kegyet. Megigazítja a kusza szakállát, mert mégsem illene, hogy megcsiklandozza vele e telt keblű hölgyet, majd tőle telhetően minél férfiasabban karját nyújtja az Időnek.

Élj (megfontoltan)!


Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius, est sicut quod est inferius, ad perpetranda miracule rei unius.

Csillag vagyok a csillagok közt. Születéseim és halálaim története olyan, mintha egy hosszú, bonyolult körfolyosón haladnék, amelyet más folyosók, más életek szelnek keresztbe - és attól függően, hogy megtalálom-e a sajátom, beléphetek másokéba, egy darabon együtt mehetünk tovább, sőt, akár az ő életüket is élhetem a magamé helyett, ha nem vagyok óvatos; a lényeg mégis az, kivel érem el a végét, ami aztán egy új folyosó kezdete is.

Nem emlékszem, milyen volt először a Földön járni, ahogy arra sem, pontosan hány és hány ezer bolygón jártam már előtte. Ez a homály olykor félőssé tett, olykor makaccsá, aki nem akart tudomást venni az ajtó túloldaláról, és konokul azt hajtogatta, hogy nincs ott semmi. Aztán, mikor át kellett lépni, meglepően konstatáltam, hogy az út még korántsem ért véget. Volt, hogy csak átestem a küszöbön, és nem tudtam, mi történt, csak bolyongtam a homályban, amíg meg nem találtam az igazi kilincset.

Amikor a férfi fél a fényben....

A fáradt hajnali nap nem tudta elkergetni a lepelfelhőt. A tábor szürke maradt, a szivárvány színei nem jutották át a magas szögesdrót kerítéseken. A Kanada kommandó fejkendős asszonyai a vagonokból egykedvűen hordták ki a csomagokat. A kommandó asszonyai voltak a tábor kivételezettjei.
A transzportok érkezésétől, a fürdőben a ruhafogasig mindent logikusan végiggondoltak, megterveztek. Ez egy könyörtelen gyilkoló gyár volt. Itt mindenkit szelektáltak, volt akinek életben kellett maradni, volt akire a gyötrelmes halált várt. A foglyok üveges szemekkel meredtek maguk elé a barakkok priccsein összezsúfolva vagy a kíméletlen appell idején a sorokban állva. A gázkamrák előtt várakozók közül voltak, akik gyanutlanul leültek falatozni, gondos édesanyák megszoptatták a csecsemőt, mielőtt bementek együtt a zuhanyozóba. 
- A vagonokban maradt holmikat a teherautókra pakoljuk.

A hajóőr

  A kis faasztalokkal berendezett, kellemes fogadóban leesett egy pohár. Hangos csengéssel érte az egyik pad karfáját, megperdült, majd valamivel tompábban érkezett a deszkapadlóra. Erős üvegből készült, nem tört össze, meg sem pattant. Nem piszkolt össze semmit, az egész baleset szinte elveszett az evőeszközök csörgésében és a sarokból hangzó mámoros, fojtott nótázásban. Mindez azonban elégnek bizonyult, hogy a nyugodtan nevetgélő és mulatozó vendégek felkapják fejüket, és a hang irányába forduljanak. Egyszerre egészen csend lett, s a csend a nyitott ajtó melletti sarokból gurult széles köríven a vendégtér közepéig - ám egy szürke kabátos alak hamar utána lépett, hogy felvegye. 

Virtuális barlangok

Platón egy nagyszabású hasonlattal szemléltette azt, amit az érzékek tudás általi felszabadulása jelent: mindannyian képesek lehetünk felszakítani a minket béklyóban tartó köteleket, és körülnézni az ideák, vagyis az örök, ésszel felfogható dolgok és eszmék világában. Ehhez azonban el kell érnünk, hogy ne az érzékeink vezessenek, amelyek megtéveszthetők, és amelyek a falra vetített árnyakban is valóságos jelenségeket látnak. Átvitt értelemben Platón azt üzeni, hogy meg kell kérdőjeleznünk a minket körülvevő érzékszervek közvetítésével megjelenő, látható, kitapintható világot. Az ő elgondolása szerint ez választás kérdése, másrészt természetesen az emberiséget örökké előre hajtó, végső igazságot kereső metafizikai gondolkodás felszabadításáé. A huszonegyedik század azonban látszólag fordított irányt vett. Árnyképek szövik át világunkat, kezdve a barlanghasonlatra legjobban rímelő modern jelenséggel, a mozival. Azért csak látszólagos a visszafejlődés, mert ahogyan Platón tudatosan választotta az érzékeléstől való elfordulást, úgy mi is tudatosan választjuk az érzékek felé fordulást.

A tolvaj

Hatalmas égzengés rázta fel a kicsiny falut. A föld úgy hullámzott, mintha csak egy rongyot ráznának. Az eső szakadatlanul hullt alá, a talaj megrepedezett, és sorra nyelte el az eddig szilárd menedéknek látszó apró házakat. Az embereknek nem volt idejük menekülni, csupán a szerencsésebbek jutottak ki. Mindenki fejvesztve menekült, értéktárgyaikat hátrahagyva.

Az egyik utca végében a robaj fülsiketítő hangjaiba üvegszilánkok csilingelése vegyült. A tizenkét éves forma fiú egy nagyobb kővel törte be az épen maradt otthon ablakát, és azon igyekezett, hogy bejusson a helyiségbe. Módosabb negyed volt ez, afféle falusi Rózsadomb, ahová az újonnan betelepült városiak költöztek.

Szókratész utolsó beszélgetése tanítványával

/mini dráma színpadon előadva kb. 15 perc/
Szereplők: 

Szókratész       : idős, 70 éves 

Platón             :  fiatal, 29 éves

Szín:

Késő őszi délután, a nap lemenőben, ezt érzékeltetve az előadótéren az árnyak hosszan elnyúlnak, a színhely tetszőleges. /a rendező szándékainak megfelelően megválasztott háttérrel díszletekkel – a darab a mához szól esetleg lehet formabontó /  

Szókratész egyedül áll a színpad közepén, elegáns, egyszerű ruhában, kicsi öreg, de nem megfáradt. Platón belép, fiatal, huszonéves, tettre-kész, mozgékony fiatalember.

Barlanghasonlat ma - Térkép és Valóság

Képzeljük el, hogy néhány ember térképet alkot a világról. Feljegyzik a tapasztaltakat, összefüggéseket keresnek közöttük és a már megrajzoltak alapján kitöltik az üres részeket is. Kis idő múltán akár annyira megbíznak térképükben, hogy ha az, összeütközésbe kerül tapasztalataikkal, utóbbiban kezdenek kételkedni. Amit a térkép nem tett előre láthatóvá azt abnormális, természetellenes eseménynek vagy viselkedésnek látják, és ez alapján kérdőjelezik meg akár a valóságot is. Térképük alapján terveznek előre és értékelik az új információkat. De mi van, ha a térkép hibás? Hogy reagál az, aki ezt maga ismeri fel, és hogy reagál az, aki mástól hallja ugyanezt, de felismeri igazságát? Ez nem csak költői kérdés, a válasz pedig (ha most még nem lenne) a végkövetkeztetésre biztosan egyértelmű lesz. Az említett térkép a „világkép" megfelelője.

Árnyak (Barlanghasonlat ma)

 Az ünnepség kezdetét vette. A vörös szőnyeg mellé már korábban felvonult a sok kíváncsi bulvársajtós, tolongva egy falatnyi helyért, mint legyek a görögdinnyén. Egy jól sikerült kép, egy exkluzív interjú, ez az ő ambróziájuk és nektárjuk. De most nem ők a lényeg. Tekintetünket vessük arra a fiatal, szőke lányra, aki ott áll a barokk épület kapujában egy dossziéval a kezében. Ő az egyik szervező. Alig huszonegynéhány éves és máris sikerült egy ilyen nagyszabású rendezvényt megkaparintania magának. Izgul, de jól leplezi. Már többször is sikeresen szervezett programokat, de egyik sem érhet fel ezzel. A legrangosabb hazai színészeti díjátadó. Voltaképp a véletlennek és egy komoly influenzának köszönheti, hogy ide került.

Csupán eikaszia

(mimodráma)

történetünkbe sajnos nem lehet csak úgy egyszerűen belepottyanni a helyszín előzetes ismertetése mint afféle rárepülés mindenképpen szükséges már csak azért is mert minden szempontok között az átélésé nyom legalábbis az én megítélésem szerint legtöbbet a latban szánjunk tehát pár bekezdést barlangunkra a senyei-oláh utcára debrecenben

mennyivel egyszerűbb dolgom volna ha ismerősök lennétek abban amiről én saját bőrön elszenvedett tapasztalatból tudok megtakaríthatnánk egy hosszadalmas aztán a valósággal köszönő viszonyban mégsem álló leírást sajnos nem én vagyok nem vagyok én Krúdy Gyula holott ő reá volna mostan szükség hogy azt amit én már ismerek az   általatok még meg nem tapasztalt dolgok világából  átsegítse és világosan érzékelhető módon elétek tárhassa

Édenkert

Mindent elborított a tömör sötétség, meteorzápor ömlött ropogva, feketén hömpölygött a tenger heves hulláma, imbolyogva susogtak a tűlevelű fenyők a nedves szélben. Égig érő hegycsúcsok recsegve törtek oszlopként a végtelen magasba. Íme, a születés, de ki mondhatja el, hogy milyen: az, aki őrködve figyel művére, elrejtve azt a sóvár tekintetek elől, vagy aki itt tengeti egyhangú, szürke életét, ki az egyetlen ember errefelé.  

Platón elérte, hogy ne róla legyen szó

Szűk látókör

Az, aki nem ismeri fel hiányosságait mások bőségében, soha nem fog a saját kiteljesedésének útjára lépni. Legalábbis egész eddigi életemet ez a gondolat hatotta át – és eddig, valamely csoda folytán be is vált. Annál szörnyűbb érzést, minthogy önnön középszerűségünknek tudatára jutunk, ha csakugyan okunk van ilyen beismerést tenni, nem igen képzelhetünk ebben a mai világban. A gépek sietnek, az emberek utánuk loholnak. A divat változik, az emberek utána változnak. A szavak forgása, a műveltség fogalma, a ponyva és a klasszikus közti fogalmak, a szép és a rút közti út, valamint minden olyan dolog változik, amelyről mi magunk intézkedünk. Van azonban egy valami, amit tudatunkon kívül történik, és ez minden eddigi jel szerint a megfelelés kényszere. Ez mindig ugyanolyan hőfokon ég, csak éppen mindig más felé gyúl ki… Hogy a szülőknek, a tanárainknak, későbbi barátoknak, kollégáknak és párunknak akarunk-e megfelelni, édes mindegy - úgy hiszem. Sőt, a közhiedelemmel ellentétben az önmagunknak való megfelelés is hazugságnak tűnik, tekintve, hogy gyermekkori álmainkkal szemben sajnos elkeserítően kevés emberből lett űrhajós, tűzoltó, orvosok, modell, rocksztár, énekes, táncos, színész, egyáltalán: az, ami mindig is akart lenni. Ha bármelyik személynek való megfelelés mérvadó lett volna számunkra, abból kinyerhettük volna a megfelelő mennyiségű energiát és akaratot az álmunk beteljesítéséhez.

Lélektükrész és szemfényvesztegető (Egy barlanghasonlat ma)

A tükör leesett a falról, és ezer darabra törött. Reggel hét óra volt, N.N. erre riadt fel. Szemét dörzsölgetve ment ki az előszobába: a tükörcserepek szabálytalan mozdulatlansággal néztek vissza rá. Gazdag volt, száz másik tükröt vehetett, de tudta, hogy  i l y e t  semmi pénzért. Egy nő ajándéka, amilyet talán soha nem talál, egy boldog életből, amilyen talán soha nem lesz.

N.N. régóta csak a diadal érzését ismerte, újként hatott rá a szomorúság, amivel lehajolt a cserepekhez. Ahogy egymás hegyén-hátán hevertek, tükörképét is töröttnek látta. Kezébe vett egyet, és megnézte magát. Ijedten dobta el: arca nemcsak törötten, egészben is torzkép volt. Ráncok, sebek szabdalták, orra, szája aszimmetrikusan lógott. Percek múlva merte ismét megnézni magát: minden szilánk ugyanazzal a rémalakkal szembesítette őt.

Apám ébredése (Szösszenetek a szabadságról)

kieÉdesapám, a minap arról panaszkodott, hogy nem érzi magát szabadnak. Leterhelik a hétköznapok, a munka -mondta. Szabadság? Szabadság. Szabadság! Szabadság... furcsán hangzott e fogalom egy olyan ember szájából, aki élete kenyerének nagy részét elfogyasztotta immár, mégis mintha soha nem evett volna egy falatot se, kopogó szemekkel bámul bele a világba. Szomorú. Abban a pillanatban elgondolkodtam azon, hogy vajon mi a szomorúbb, az hogy csak most, élemedett korára döbbent rá arra, hogy mindaz, amit „életnek" nevez, nem több a hétköznapi gondok és rutinok szegélyezte túlélési praktikák összességénél; vagy az, hogy egyáltalán rádöbbent, hisz úgy sem tud változtatni rajta. 

Mi szeretne lenni: Gyilkos vagy áldozat? (A becsületes becsületlen esete)

„Amikor szabad kezet kapunk életünk irányításában, csak akkor válik nyilvánvalóvá az egyéni sorsunk vezetésére alkalmassá tevő képességünk megléte vagy annak hiánya. Mindenki hibázik, azonban nem mindenki akar vagy képes idejében tanulni a hibáiból. A tanulásra irányuló akarat a legalapvetőbb különbség a jó vagy a rossz választása között. Az ifjú Koltár György nem tanult idejében a hibáiból, de ez nem azt jelenti, hogy nincs is meg benne a szándék és így képtelen a jóra." -állapította meg csendesen, magában, ám annál nagyobb belső elégedettséggel Kiss, az egri jogász. Úgy érezte, hogy végre megtalálta a védőbeszéd megfelelő zárógondolatát. Majd sietve leült számítógépe elé, hogy az isteni szikrát karakterekké formálva, testet ölthessen a csodás konklúzió.

 

Váratlan ajándék

Hideg téli délután volt, a külváros Csipkerózsika álmát aludta, míg kint a metsző szél mozdulatlanná dermesztette az élet apró hírnökeit, az északi féltekén ragadt madarakat . A Rigó utcában egy lélek sem merészkedett ki, hó híján még a gyerekek sem sikongattak, kipirulva a szánkózás önfeledt örömében. A 3-as szám alatt élő ház is kongott az ürességtől, egyetlen lakója, Simon a tágas, makulátlanul tiszta és precízen berendezett konyhában üldögélve tette a semmit. A melankóliába süllyedt férfi meglepődött, amikor mobiltelefonja üzenetet jelzett.  „Otthon vagy egy óra múlva? Beugorhatok?” Unokahúga írt, akit hétköznapi nevén Evelynnek hívtak, de ő csak boszorkánynak szólította -  jóval azelőtt, hogy a nő erre a ’szakmára’ adta volna a fejét. Furcsa volt az időzítés –sosem látogatta meg Simont ebben az évszakban, mindössze egy késve, karácsony másnapja után érkezett üdvözlőlap formájában adott általában életjelt. Egy pillanatra átfutott a férfi agyán, mi járhat most unokahúga fejében, hogy sürgősen találkozni akar vele, de nem törődött tovább a dologgal: hamarosan úgyis megtudja. Azzal vissza is süllyedt a mostanában oly jellemző lelkiállapotba: az unalomba.

A csengőszó

"Barlanghasonlat ma."

A délutáni kicsengetésre várva Dani már inkább a faliórát figyelte, minthogy tanult volna. A tanárnőnek többször rá kellett szólnia, mire megelégelte, hogy egész délután fegyelmeznie kell a kis kelekótyát, és kihívta felmondani a verset. Erre csend lett az osztályteremben. A gyerekek, mind elhallgattak. Tudták, ha nem sikerül hibátlanul elmondania, akkor gyöngybetűs másolás lesz a büntetése. A másolás pedig igazán gyötrelmes feladat olyankor, amikor egy diák fél lábbal már kint van az általános iskolából, mint Dani. S a figyelmét egy ideje nem csak a tanulás kötötte le, hanem egy lány is.

A platóni Jó ideája és a valóság

Túlságosan gyakori, s emberlétünket fájdalmasan szemléltető az a tény, miszerint abból kifolyólag, hogy a szó, ill. a szűkebb értelemben vett logika a jelek szerint csak az embernek adatott meg - hajlamosak vagyunk minden általunk tapasztalható jelenségbe egyfajta speciálisan emberi szándékot, teleológiát interpretálni.

Tudatunk, mint azon (egyébként jelentősen túldimenzionált) differenciáló tulajdonságok egyike, amelyek minket az állatoktól részint megkülönböztetnek az az eszköz, mely ezt a folyamatot elvégzi.

Platón-mozi

Vasárnap délután van. Két barát a mozi előtt várja, hogy kinyisson a pénztár, közben a plakátokat nézik. Csupa újdonság: Lakoma, Íme az állam, A barlang. Még nem választottak.

- Támadt egy ötletem!-kiált fel egyikük mint  aki nagy felfedezést tett. -Hasonlítsd életünket a következőhöz: képzelj el egy mozitermet, melyben emberek ülnek gyerekkoruktól fogva, kikötözve, a mozivásznon kívül nem látnak semmi mást, egymást sem, szemükön 3D-s szemüveg.

- Mi sem könnyebb!

- Aztán képzeld el, hogy a mozigépész egy véget nem érő filmet rak be s az emberek ezt nézik, hallgatják. Fantasztikus világ, tökéletes alakok, retusált képek.

A Sors kísérői, avagy test-lélek kapcsolata

Kalandozás Platón nyomán

 

Arisztoklész néven látta meg a napvilágot. Tanítóinak, sikeres útjainak és műveinek köszönhetően vált az ókori görög filozófia egyik legmeghatározóbb alakjává. A világ Platón néven ismeri, aki test-lélek kapcsolatát és az ezek együttes működéséből következő Sorsot próbálta tudományos alapokra fektetni. A filozófusra Szókratész gyakorolta a legnagyobb hatást, első alkotói korszakát a szókratészi problémák motiválták. Antropológiája megalapozásáért tanulmányozta az Arkhütasz vezetése alatt működő püthagoreus csoport téziseit, melyek szerint az ember önálló test és önálló lélek szövetsége. Míg a test elhal az idők során, a lélek halhatatlan marad, és egy új testben leli meg újjászületett állapotát.

A törzsvendég

Néha úgy rémlik, volt egy piszkos fényű, vastag hamuval borított kalitka, ahova minden este betévedtem. Mélyen beásva magát a város szívébe, mégis feltűnés nélkül működött ez a rosszindulatú daganat egy elhagyatott artériában. Bűnbarlang Bár néven futott a hely, de ezt is csak később tudtam meg, mert soha nem olvastam el a kint fityegő, neonfényben úszó táblát. Nem érdekelt, közel volt és kész. Mindenki csak barlangnak hívta, a bűnt, hanyag erkölcsösségből és kedves képmutatásból elfelejtették odaböffenteni az elejére. Meg amúgy is, közkedvelt szórakozás manapság a szavak végtagjainak felzabálása, megcsonkítva ezzel a teljesség szépségét. Alvilági kóceráj volt. Főleg a tulajdonosok és a háttérben folyó üzletelés miatt. A vendégek vegyesek voltak, mint egy felvágott. Ártatlan lelkek tévedtekbe nap mint nap, hogy a föld alá ihassák magukat. Főleg fiatalok, mert bennük van a jövő, és itt nem nézték a korhatárt, mert soha nincs elég korán rothadásnak indítani a szűz agyvelővel és friss érzelmekkel töltött testet.

Fényrelépő

Platón pályázat, Barlanghasonlat ma  

Nem tudom, mióta vagyok már itt. Minden percem ugyanolyan. Lassan eszméltem rá arra is, hogy vagyok. De azóta is csak sötétet látok.

Mert sötét hely ez. Sötét, de nyugodt. 

Mozdulatlanságban élek. Megvagyok kötve. Hogy mióta? Magam sem tudom. Tán már a sötétség előtt is léteztek a kötelékeim. 

Sötét hely ez. Sötét, de biztonságos.