Pályaművek - 2015

Az előző évi pályázatok történetei: 2009, 2010, 2011, 2012, 2013

Hol volt, ... A gondolkodó pad

Délelőtti langyos napsütés volt, amikor az idős ember a buszról leszállt. Kedvenc parkjába igyekezett, volt ott egy árnyékos nyugodt pad ahol naponta elmélkedett. Alig tett néhány lépést amikor hallja:

- Tanár Úr, Tanár Úr!

A hang irányába fordult, és mosolyogva üdvözölte volt tanítványát.

- Csókolom a kezét Katinka!

- Jó napot Tanár Úr, meg tetszik ismerni?

- Hogyne ismerném meg, van, akit soha nem felejt el az ember. Néhány éve még találkoztunk az iskolában, de egy éve már nyugdíjba mentem. Hogyan megy a sora Kedves, mit csinál?

- Én, ha igaz, bölcsész leszek, negyedéves vagyok, és ezt Önnek köszönhetem.

- Hogyan?

Utolsó nap

Béla kelletlenül lenyomta az ébresztőt. Megint szinte alvás nélkül hánykolódott éjszaka. Unottan várta a hajnalt. Bárcsak ne kellene... a felkelést és a munkába indulást ugyanis utálta. Kevés lehangolóbb dolgot tudott volna felsorolni ennél. Tompa zsongás borította el a fejét, mint mikor nyári vihar előtt a szervezete forrong, összhangban a fellegek fekete gomolygásával. Abban a néhány fél-egy órában, amíg aludni tudott, különös álom lepte meg. Régen nem volt ilyen intenzív és felkavaró, félelmetesen valóságos. Nagy nehezen kibotorkált a fürdőbe. Elképzelése szerint úgy festhet, mint egy kiásott vakond, püffedt, karikás szemekkel, menthetetlenül kócosan. A tükör elé lépve hirtelen megszakadt a levegő a tüdejében és kővé dermedt. A döbbenettől és a páni félelemtől mozdulni sem tudott, elméje közepén mintha roppant szilánkokra tört volna minden egész. Egy fekete, torz, manószerű lény ült a bal vállán, fejéhez képest túlontúl széles szájában fekete fogak húzódtak előre fekete mosolyban. Tizedmásodperc alatt ezernyi gondolat süvített át Bélán, ezer hang akart egyszerre kiszökni a torkán. Próbálta magát meggyőzni, hogy álmodik: ott fekszik az ágyában, vagy alvajáró, vagy meghalt és a pokolra került. Bármi hihetőbb volt, csak az nem, amit a szemei az agyának közvetítettek.

Kezedben a sorsod!

"Az ember nagyságát az határozza meg, amit valóra mer váltani."                           

        A legtöbb embernek szinte nincs egy olyan napja sem, hogy ne legyen elégedetlen valamivel. Azok a dolgok, amiknek örömet kellene okozniuk sok esetben bosszúsággal is járnak. De ez teljesen természetes,  nem mehet minden egyszerűen. Vannak azonban olyan emberek, akiknek ezek a kis bosszúságok összegyűlnek és betegek lesznek. De olyan is van, akit ért egy nagyobb trauma és depresszióba esett.

    Ez ellen tenni kell. Ha már megelőzni nem tudtuk a bajt, korrigálni kell. Senki sem tud változtatni az életeden, csak te. Tanácsokat adhatnak különböző szakemberek, foghatják a kezed a szeretteid, ha nem akarod a változást semmire nem mennek az ápolással. Mert a jobb életet akarni kell. Nem fog helyetted senki fel állni. Hogy kin múlik az egész? Nézz bele a tükörbe és meglátod.

Jobb, lábbal kelni fel...

Csipás szemek, reggeli kábultság, az alsónadrág fura lakója ébren. A legtöbb férfi reggele így szokott indulni. Tamás reggele is így indult. Szerencsére szombat van. Nem kell sietni sehova ilyenkor. Az ember azt tesz, amit akar. Megcáfolhatja a relativitás elméletet vagy beülhet sörözni a haverokkal. Teljesen mindegy. A szombat csak a miénk, azt kezdünk vele, amit akarunk.

Tamás a fürdőszobába kezdte a reggelt. Belenézett a tükörbe és egy munkától meggyötört arc nézett rá vissza. Vizet fröcskölt hát a fószer képébe, aztán megmosta a fogát. Jólesően üdének és frissnek érezte magát. Belenézett még egyszer a tükörbe és beletúrt a hajába. Most már sokkal kellemesebb látványt nyújtott. Egy külső szemlélődő számára békából, királyfi jelenségnek hathatott volna. Természetesen nem volt ott a kis fürdőszobában egyetlen külső szemlélődő sem. Tamás egyedül élt, már régóta.

Bosszúhadjárat

„Az emberek egyik legnagyobb hibája, hogy tudják, hogyan kell helyesen cselekedni, de amikor elérkezik az idő, úgy viselkednek, mintha nem tudnák. Ne csak egyre többet akarjunk tudni, inkább éljük, amit tudunk."

- Mi a ...? - állt meg egy pillanatra a dombtető kiszögellésén Magnus megrökönyödve, aztán hirtelen szökellni kezdett lefelé a perem élesen szabdalt gránit szikláin. - Gyertek gyorsan!

- Mi van? - kiáltották értetlenül többen is megiramodott harcostársuk után, majd mindannyian a nyomába eredtek, ahogy meglátták ők is, amit társuk egy pillanattal előttük. Zerge módjára ereszkedtek le a meredek sziklapárkányon a meredély lábánál álló faluba...

***

... Csapzottan tértek haza otthonaikba a viking harcosok egy kimerítő csatából.

Uruk, a jarl hívó szavára indultak honvédő háborúba, hogy megóvják hazájuk kincseit a betolakodók hadaival szemben.

Hónapokig voltak távol.

Ha te változol, minden változik!

A változás önismereti tréningünk, egy konstans utazás szerves része. Minden ember másképp, és másért vág bele. Általánosságban egy olyan eszköz életünkben, mellyel nemes célokat, megvalósításra váró álmokat próbálunk szentesíteni.

"Az emberek elfeledkeztek arról, hogy a két kezük munkájával is imádkozhatnak, és a miénkhez hasonló korban az önzetlen cselekvés sokkal jobban megtisztít, mint a puszta szájmozgatás." Mit is jelent ez? Elsősorban ígéreteket. Mindenki szokott tenni magának, csupán a kellő motiváció válik gyakran hiánycikké. Pedig az igazi lényeg nem a szavakban rejtőzik. Megformálja őket az ember, bumerángként az üres levegőbe repíti, ám vissza mégsem térnek soha, mert a végtelen univerzum észrevétlenül szippantja magába, s elillan, akár az élet.

Festmény és szimfónia

„Az ember nagyságát az határozza meg, amit valóra mer váltani."

Régi bérház. A falak kopottak, a téglák közül ki-kitüremkedik a fájdalom és az emlékezet. Folyosókkal körbezárva, ahogy ez már lenni szokott, apró, zöldellő kert nyújtózkodik az épületszárnyak között. Néhány árnyékot adó fa, bokrok, színpompás virágok s talán egy kicsiny hinta, melyen elidőzhetnek, rózsaszín szálakból szőtt ábrándjaikba burkolózva a szerelmesek. A lépcsőház sötét, egy-egy beugróban ősi, elfeledett szentek nyomai: szobraikat már rég magáévá tette az enyészet, csak talapzatuk őrzi magányos emléküket, de őrzi, mintha egy szebb világban majdan visszatérhetnének földi lakóhelyükre.

Ami soha nem változik

„Az átalakulások nem kevés bátorságot igényelnek. Tudni kell akkor is nekilátni, ha még senki nem fogott hozzá, vagy ha senki sem tartja fontosnak, és dicséret sem jár érte. Ezek azok a változások, amelyeket egyénileg, saját magunkkal összhangban teszünk meg."

Ha én változom, minden változik - ezt a mondatot fénylő, piros matricaként ragaszthatnám az egész életemre. Olyan ez, mint a „Fragile" felirat a repülőtéri csomagokon: mindenki bőröndjére járna, de kevesen teszik fel a kezüket, hogy tényleg kérik is. Nos, én kérem.

Nem volt olyan rég, hogy észrevettem, hogy megváltoztam. Korábban azt hittem, mindig gyereklelkű maradok, majd talán ha egyike leszek a játszótéri kopott padon vigyorgó ősz nyugdíjasoknak, akit nem bánt, hogy ma reggel otthon felejtette a fogsorát, akkor elgondolkodom rajta, máshogy látom-e a világot, mint húszévesen. És csak éltem az életem.

Egy csodás nap

Reggel van isteni hűvös szellő fújja meg arcomat mikor végre rászánom magam a felkelésre.

Eszembe jut,hogy a mai nap is olyan lesz mint a többi, és elszomorodom. Nem szabad,hogy unalmas legyen,mert az unalom megöli az emberi érzéseket,elsivárosodik tőle az agy. Nem tud szárnyalni a gondolat.

Akkor azonban megcsörrent a telefon.

Már kezdtem örülni ni csak elindul az élet,mikor egy megállapíthatatlan korú nő belecsicsergett," Évikém ! Szia már előbb akartalak hívni,de foglalt volt biztosan csevegtél valakivel" ..... Sajnos téves közöltem volna közömbös hangon ha nem bújik belém a kisördög.

Szia és akkor mi van nekem is lehet dolgom. A válasz érdekes volt. Szinte nem is reagált a kihívásra tovább tekerte teljesen feleslegesnek tünö mondanivalóját.

Párhuzamosok 2.

Kovács Lajos megszületett. Már a sírása is különösen csengett, a nővérkék megj3egyezték ebből a gyerekből aztán lesz „valaki".

Nos iskolás évei sem zajlottak unalmasan.

Már kisiskolás korában különös dolgokat mü veltPéldául bele rugott a macskákba,nagy örömmel taposta össze a csigákat,mivel házuk volt .Ezt nehezen viselte, mivel  neki még saját háza nem volt.

Agyafúrt környezete hamar felfedezte Lalika képességeit.

Minden lehetőséget megragadtak,és „fejlesztették". Így az energikus enyhén szólva szemtelen és arogáns gyerekből-önhitt, magabiztos felnőtt lett.

A háttér gyorsan felzárkózott mögé,és a senkiből rövid időn belül „valaki" lett