Pályaművek - 2015

Az előző évi pályázatok történetei: 2009, 2010, 2011, 2012, 2013

Hét perc

Hirtelen kongó,  várakozó csendre eszmélek. Ez az a csend, amikor tudod, hogy történni fog valami. Próbálok tájékozódni, de csak a reggel fényeit érzékelem. Elaludtam volna? Végtelennek tűnik az idő, mire képes vagyok résnyire nyitni a szemem, hogy megnézzem az órát: 6.13. Lenyomom a vekkert, ma nem rikácsol nekem.

A reggeli kávémat e-mail-jeim olvasása mellett kortyolom. Mint hullott gyümölcsre a darazsak, egyre több jön. Néhányról már le kéne iratkoznom, hisz meg se nyitom, csak törlöm.

És ez, honnan jött? Végre valaki, aki tudja, hogy szólítsa meg a címzettet: óh, műhelymunkára invitál. Nézzük csak!

Miénk a választás!?

    Mostanában már nem divat az illem, elavult a face-to-face társalgás, „ciki”, ha nem játszol legalább két internetes játékkal, és „gáz”, ha kimondod a véleményedet. Ellenben a külsőségekre egyre többet áldoznak az emberek, a szükségesnél jóval többet. Mindezt miért is? Kényszer, megfelelés vágy, puszta kedvtelés, olyan mindegy. A hangsúly azon van, hogy megtesszük. Vagyonokat költünk ruhákra, trendi mobilra, cipőre, de mindeközben elfeledkezünk a belső értékeinkről. Rengetegszer megfordul a fejemben, hogy fel kellene nyitni mindenki szemét, ez rossz! De nincs hozzá bátorságom. Meg hát egyedül mit is tudnék tenni? Ki hallgatna rám?

A Korallok városa

Az emberek elfeledkeztek arról, hogy a két kezük munkájával is imádkozhatnak, és a miénkhez hasonló korban az önzetlen cselekvés sokkal jobban megtisztít, mint a puszta szájmozgatás."

Vannak különleges emberek, és vannak azok, akikre szükség van, de mégsem. Legalábbis, ez egy, a közösségben hallgatólagos tény. Azonban, mi van akkor, ha valaki úgy gondolja: Bárkiből lehet valaki, és valakiből lehet bárki? Egyedül az válhat feleslegessé, aki engedi, vagy aki elhiszi magáról, hogy az. Ezt egy Simon Humphry nevű vándor mondta, aki egészen Európából indult vándorútnak... meg akarta találni a tökéletes világot. Így került egy távol-keleti kikötő városba, a Korallok városába. Azóta ő is a város legendájává vált.

Az erő a lélekben lakozik

                                                                 Mottó:„Az ember nagyságát az határozza meg, amit valóra mer váltani.”

András úgy gondolta, hogy minden tizenéves gyerek számára az élet örömteli szórakozás, játék, egy felelősség nélküli időszak, ami általában a nagykórúvá válásig tart. Mindehhez csak egy apró kis feladat társul, a tanulás, amit lazán el lehet viselni. A többi a felnőttek feladata. Dickens írásait, ahol a nyomorúságos körülmények között élő gyerekekről ír, megmosolyogta. Saját életét alapul véve úgy gondolta, ma ilyen már nem létezik. De tévedett.

Az első négy évet, az iskolai átlagot figyelembe véve osztályuk jó eredménnyel zárta.  Ez azt is jelentette, hogy mindenki otthon elkészítette a leckéjét, tehát az iskolai szünetekben játszhattak.

Tehetetlen nagy kezed, próbálkozó kis kezem

¾     Ébresztő! –hallottam kintről anyukám hangját. Sóhajtva nagyot nyújtóztam az ágyamon.

Biztosan nem tudta, hogy álmomban a tündérek épp most tanítottak volna meg repülni az új rózsaszín szárnyaimmal. Mindig is tudni akartam, hogy megy. De nem szólok, majd következő éjjel folytatom, talán még arra a különös felugrásra is megtanítanak. Elképesztő lenne.  Most fedeztem csak fel, hogy ilyenkor reggel, mikor az esti függönyömre süt a nap, mennyire más színei lesznek a pillangóimnak, egészen új pillangók lettek, úgyhogy egyesével újra megcsodáltam őket.  –Bogi! Még mindig az ágyadban fekszel? Elkésel az óvodából! Kapkodd magad!

¾     Nem mehetnénk ma inkább kirándulni? Nézd anya, hogy süt a nap! –mutattam a függönyömre, lábaimat lóbálva, széles mosollyal várva a válaszára.

Rivalda

Recseg a hang, hangyás a kép, de elkezdődik az adás. ' Tapsvihar. Egy újabb napon, egy újabb sikeres előadáson vagyok túl. És tapsvihar. Valahogy mámorít, és az egekbe emel, miközben tudatja velem, hogy én vagyok az, akit az emberek akarnak. Gyerekkorom óta arra vágytam, hogy éljenezzenek a szájak, kívánjanak a szemek, értem harsogjon a taps. Most, mikor már felnőttem, tudom, hogy egyetlen egy dolog segíthet hozzá mindehhez, és az nem más, mint a Kokain. Eredeti, hamisítatlan, igazi. Csak Nálunk, ahol a legkisebb is számít, ha az adagról van szó. Vásároljon Ön is itt, nem bánja meg, csak minőségi árut kínálunk.'

-          Ennyi!

-          Végeztünk mára?

-          Ja. Levetheted a maskarádat.

Egy új világ

Mottó: „Az emberek egyik legnagyobb hibája, hogy tudják, hogyan kell helyesen cselekedni, de amikor elérkezik az idő, úgy viselkednek, mintha nem tudnák. Ne csak egyre többet akarjunk tudni, inkább éljük, amit tudunk.”

- Gondolkoztak már azon, hogy ha lehetséges lenne az időutazás, hogyan magyaráznák meg egy átlagembernek a múltban, hogy milyen a jelen?

A csoportra egy pillanatra olyan néma csend szállt, hogy az utcáról beszűrődő hangokat teljesen tisztán lehetett hallani. Az ember szinte érezte tőle, hogy a város él és nyüzsög. Kocsik és teherautók motorjának zaja dudálásokkal megtarkítva, gyermekzsivaj a közeli iskolából, és ha jól figyeltünk még a cipők kopogása is hallatszott a járdán.

A Grund

„Az ember nagyságát az határozza meg, amit valóra mer váltani.”

 

A felhőkön átszűrődő tavaszi Nap lágy fényben fürösztötte a Grund Tüzép farakásokkal és építőanyagokkal telezsúfolt telephelyét. A terület elhagyatottnak tűnt, csak a biztonsági őr Közlegény nevű kutyája nyalogatta unottan a bundáját az őrbódé árnyékában. Valami tompa, sorozatos puffogás arra engedett következtetni, hogy a tüzép mégsem teljesen lakatlan. Valaki mozdult az egyik farakás tövében, egy fiú pattant föl és dühösen földhöz vágta a fejéről letépett fejhallgatót.

- Nem igaz, már harmadszor nyírtok ki! Mintha nem is egy csapatban játszanánk! – vágta sértődötten a többi srác arcába, akik hozzá hasonlóan egy-egy tuskón kuporogtak a farakás tövében.

A staféta

„Csak a nehéz vállalkozásokat érdemes megvalósítani, hiszen létezik egy rejtélyes kapcsolat a nehéz és az értékes között.”

 

A világ mára enyészetnek indult. Az ápolt lelkek kora lejárt. Eltűnt az arany-ezüst-drágakő borítás a paloták faláról. Csak a puszta, sivár falak állnak, sejtetve, volt élet itt. A szél viszi a száraz kórót, a por lassan mindent belep. 

Brutális gyilkosság történt egy kaposvári dohányboltban!
http://www.kiskegyed.hu/aktualis/drama/gyilkossag-kaposvar-dohanybolt-135162

21 kopt keresztényt fejezett le az Iszlám Állam
http://www.atv.hu/kulfold/20150216-21-kopt-keresztenyt-fejezett-le-az-iszlam-allam

„Húsz településen 20 iskolát zárnának be, és 34 intézményt érintene valamilyen módon az összevonás”
http://index.hu/belfold/2011/05/20/iskolabezarasok/

A változás illúziója 2. /esszé/

Mottó: „Az emberek egyik legnagyobb hibája, hogy tudják, hogyan kell helyesen cselekedni, de amikor elérkezik az idő, úgy viselkednek, mintha nem tudnák. Ne csak egyre többet akarjunk tudni, inkább éljük, amit tudunk.”  

Mindenkinek és mindennek jár egy második esély, mint ahogy néha a filmek is megélhetnek egy vagy több folytatást is. Aztán az is megesik, hogy jobb lesz az új rész, mint az elődje. Ennek fényében folytatom is most a korábban megkezdett gondolatmenetemet..


Belátom, vannak hibáim. Ezt elég nehéz volt ezt felismernem, mert mindig tökéletesnek hittem magam és úgy véltem a tökéletesség maga a megtestesült hibátlanság. Mindenki tökéletes lehet valamiben, már amennyiben feltételezzük, hogy létezik tökéletes ember. Sokan ezt sem képesek elfogadni, pedig ahogy létezhet tökéletes nap is a maga hajnalával és a végén a naplemente utáni éjfélével mikor véget ér, úgy létezhet tökéletes ember is a maga születésével és halálával.