Vakrandira várva

Évszám
2012
Beküldő
napoleonjunior

Mottó:

A gondok nem azért vannak, hogy lesújtsanak, hanem azért, hogy próbára tegyék győzelmi képességeinket. Szembe kell nézni a nehézséggel - nyugodtan és a megoldásra irányuló vasakarattal.

2002. július 22. Ezt mutatta a naptár. Ági ült a parkban a szobor előtti padon. Magába szívta a frissen nyírt fű illatát. A kislányát nézte, aki ott szundikált mellette a babakocsiban. Ő volt az egyetlen jó, ami az utóbbi egy évben történt vele.

Nyolc együtt töltött év (ebből három év házasság) után elvált a férjétől.

Zsolt a falu legnagyobb gazdájának fia volt. Ági apja nagyon boldog volt, hogy a lánya ilyen jó partit csinált. Ő is több földön gazdálkodott. Milyen jó lesz, ha a veje majd segít neki a földművelésben! A leendő nászurának vannak traktorai és kombájnjai. Mennyivel könnyebb lesz a vetés és az aratás!

Három év telt el így. Ági egy könyvelőirodába került dolgozni a szomszéd nagyvárosba, ahol a helyi milliomosok, akiknek könyveltek, mindig ellátták ajándékokkal és persze bókokkal is. Az egyik különösen tetszett neki. Jóval idősebb volt és házas.

Ági nem is akart tőle semmit, hiszen már ő is évek óta feleség volt és szeretett volna hű lenni az urához, akit még három évi próbálkozás után sem tudott gyermekkel megajándékozni. Orvoshoz is jártak Pestre a faluból. Az orvosok szerint nem vele volt a baj. Szerette a férjét, pedig a faluban terjedtek olyan pletykák, hogy a férje ugyanolyan csélcsap, mint mielőtt megismerte őt. Nem akarta elhinni. Feltett magának egy rózsaszín szemüveget, és olyan világot látott maga előtt, amilyet szeretett volna.

Egy napon korábban ment haza. A hálószoba felől furcsa hangokat hallott. A férje éppen a falu egyik óvó nénijével feküdt az ágyon félreérthetetlen helyzetben, meztelenül. Szinte hallatszott a csörömpölés, ahogy darabokra hullik az álomvilág, amelyet felépített magának.

A tetten ért személyek pillanatok alatt próbálták meg magukra kapkodni a ruhát. Nem kezdtek el magyarázkodni, felesleges is lett volna. Ági az első sokkból felocsúdva hatalmas patáliát rendezett, de az vesse rá az első követ, aki nem így tett volna csalódottságában.

A férje megpróbálta ezek után a tenyerén hordozni, virágokkal elhalmozni, de hiába. Őt csak a bosszú éltette. Már nem mondott ellen az irodában a milliomos, Ferenc randevúajánlataira. Több pásztorórát töltöttek el együtt. Ha a férje megtette, akkor ő is megteszi! Így kvittek lesznek és mehet tovább a házasság a maga útján. De a sors nem így tervezte.

Az egyik kolléganője, akinek Ferenc még Ági előtt csapta a szelet, irigy lett, amiért a férfi nem őt választotta és elmondta az egész kapcsolatot a férjének. A férj is jelenetet rendezett, míg végül Ági bevallotta, hogy valóban volt szeretője. Megbeszélték, hogy akkor mindkettőjük ballépését elfelejtik.

Pár hónappal később rosszullétek kezdték el gyötörni. Az orvos három hónapos terhességet állapított meg nála. Ott állt a rendelőben és nem tudta, hogy sírjon e vagy nevessen. Nagyon akart egy gyereket, de fogalma se volt róla, hogy a férje vagy az egykori szeretője az apa! Egyszerre volt boldog és kétségbeesett.

Kiment a férjéhez a váróterembe és elmondta neki a hírt, akivel madarat lehetett volna fogatni az örömtől.

- Hányadik hónapban vagy? - kérdezte.

-A harmadikban felelte Ági.

A férj arca elkomorodott. Fejben gyorsan ő is utánaszámolt a dolgoknak.

- Ki az apja?

Ági elsírta magát.

- Nem tudom!

A férj megvetően végignézett rajta és otthagyta. Busszal kellett hazamennie. Zsolt beült egy kocsmába és merev részegre itta magát.

Innentől kezdve mindennaposak lettek a veszekedések. Ági hiába mondta neki, hogy ő is lehet az apa, ő úgy érezte, hogy megbukott, mint férfi. Mikor a felesége nyolc hónapos terhes volt, az udvar közepén rugdosta meg az egész falu szeme láttára. Még a gyereket is lehet, hogy más csinálta a feleségének. Innentől kezdve, hogy saját magának bizonyítsa a férfiasságát, lefeküdt minden nővel, aki csak hagyta magát neki. Elég sokan akadtak. A falu legnagyobb gazdájának a fiát minden nő meg akarta magának szerezni. Tudták, hogy a házasság válságban van, mert a főutcán álló házból mindennap kihallatszott a veszekedés és a sírás. Már csak idő kérdése volt, hogy a válás után kit fog választani. Végül akadt is neki egy állandó szeretője, akivel akkor is együtt hentergett, amikor Ági a szülőszobán feküdt.

A gyermek kislány lett és nagyon hasonlított rá, de ő nem akarta elismerni, hogy az ő lánya. Nem elég, hogy az se biztos, hogy az övé, még csak nem is fiú! A falu leggazdagabb emberének az unokája nem lehet lány! Fiú kell, aki tovább viszi a nevüket!

Már nem is titkolta senki előtt a szeretőjét. Csak pokollá akarta tenni a gyermekkel hazatérő felesége életét, aki egy hónapot bírt ki így, utána beadta a válópert és hazaköltözött a szüleihez. Azokhoz a szülőkhöz, ahol az apa boldog volt annak idején, hogy a lánya a legnagyobb gazda fiához ment hozzá. Most viszont dühöngött. Az ő álomvilága ugyanúgy összeomlott, mint a lányáé. Három évig a veje és a nászura segített neki a gépeikkel, most pedig túrhatja újra kézzel a földet!

Nincs rosszabb, egy megkeseredett férfinél. Ági ezt megtapasztalta a házassága alatt. Azt hitte megmenekült végre, de az apja mindennap a tudomására adta, hogy mekkora egy senki is ő ebben a házban.

Végre fellélegezhetett egy kis időre, hogy a lánya végre kirepült, erre most visszajön, ráadásul nem is egyedül! Egy kolonc helyett kettő lesz a nyakán! Szerette ugyan a lányát és az unokáját, de a dühe nagyobb volt most a szeretetnél. Ági hónapokig úgy érezte, hogy nincs innen kiút.

Éppen disznóvágás volt náluk. A kislány fél éves volt. Ági éppen a konyhában sertepertélt, amikor a jövés-menés közben bepillantott a gyerekszobába. A kislány fél évesen felállt a kiságyban és megtette az első lépéseit. A legtöbb gyerek olyan tíz hónapos vagy egy éves korától kezd el járni. Maga a csoda volt, amikor a kis Viktória járni kezdett. Felkapta a gyermeket és magához ölelte.

- Ha benned ekkora akaraterő van, akkor bennem is lesz! Szerzek neked egy apát, aki felnevel! A gondok nem azért vannak, hogy lesújtsanak, hanem azért, hogy próbára tegyék győzelmi képességeinket. Szembe kell nézni a nehézséggel - nyugodtan és a megoldásra irányuló vasakarattal. - ilyen gondolatok cikáztak a fejében.

Elkezdte bújni az újságok társkeresési rovatát. Akkoriban még csak születőben volt az internet, nem ment olyan könnyen az ismerkedés, mint manapság. Több férfival kezdett el levelezni illetve SMS-eket váltani. A legtöbb csak egy gyors numerát szeretett volna. Ezeket lerázta. Komoly kapcsolatot akart egy komoly emberrel! Végül két jelentkező maradt.

Az egyik egyedül nevelte a fiát. Gyakorlatilag sorstársak voltak. Egy baj volt vele, hogy az ország másik végén lakott. De Ági ezt se bánta volna már. Szabadulni akart a faluból, amelyikben felnőtt. Szabadulni akart onnan, ahol annyi bánat érte. Egyszer csak kapott egy SMS-t egy másik férfitől, aki közelebb lakott. Pár üzenetváltás után megbeszélték, hogy másnap találkoznak. Másnap volt épp a születésnapja is. Talán megajándékozza a születésnapján a jóisten a nagy Ő - vel?

Most ki fog derülni. Amikor a férfi megkérdezte, miről ismeri meg, csak annyit mondott: Egy egyéves gyerekkel leszek. Vagy vállalja őket így is vagy nem. Jobb egyből készhelyzet elé állítani. Megcsörrent a telefonja. A férfi hívta. Úristen! Biztos le akarja mondani! Csalódottan nyúlt a telefonhoz. Ekkor megszólalt mellette egy hang.

- Ne vedd fel! Csak tudni akartam, hogy tényleg te vagy az.

A férfi magas volt. Nem éppen a legjobb képű, de azt már előre tudatosította magában, hogy a jóképű férfiak nem társkereső oldalakon keresnek maguknak partnert.Pláne nem egyedülálló anyákat!

- Szia, Ági vagyok, ő pedig a lányom, Viktória.

- Szia, Tamás!

- Leülünk?

A férfi bólintott. Leültek egymás mellé és elkezdtek jelentéktelen dolgokról beszélgetni, mégis jól érezték magukat mindketten. A férfi végül elkísérte a buszhoz, ahol búcsúzáskor forró csókot váltottak.

2012. július.22. Ezt mutatta a naptár. Ült a parkban a szobor előtti padon. Magába szívta a frissen nyírt fű illatát. A kislányát nézte, aki ott szundikált mellette a babakocsiban. Ő volt a legjobb dolog, ami az utóbbi egy évben történt vele.

Tíz éve, hogy ezen a padon megismerkedtek Tamással. Viktória mindjárt betölti a tizenegyet. A babakocsiban pedig alszik a kishúga, a hét hónapos Dorottya. Tamás most is mellette ült a padon. Pocakosabb lett, jóval kevesebb foga van, mint amikor megismerkedtek. Nem a legnagyobb gazda fia. A család úszik az adósságban, de mégis boldogok és nem cserélnék el az elmúlt tíz évet semmiért.