Válaszok csarnoka

Tannisz, 2015, május 16 - 13:47

Már megint kapkodás lesz a vége! Nem akarok futni az állomásig. Megint hozom a formám! - összegezte a lány. Felkapta a komód széléről a kulcsot, s még gyorsan belepillantott a tükörbe. Nem látta különösebben szépnek magát, de ahogy a szemeit nézte, szeretetteljes, barna szemeket látott. Ez a nap ugyan úgy indult, mint oly sok másik, legalábbis Erika számára nem volt benne semmi különös, ám semmiképp sem mondható hétköznapinak, ami ezután történt. Izgalmas lesz a pilisi kirándulás! - döntötte el magában, és az utazás közben arcát kidugta a vonat ablakán, pedig tudta, hogy nem szabad. Élvezte, ahogyan simogatta a szél.

Ha minden jól megy sok gyógynövényt is sikerül begyűjtenie. Egy hegy tövében lévő kis faluban volt a szállás. Erika nem habozott sokat, megmutatta magát, hogy megérkezett, leadta a túraútvonalat, és már csapódott is az ajtó mögötte. Kezdetben aszerint haladt, amit megjelölt a térképen, majd egy olyan ösvényen folytatta, amelyet láthatóan kevesebben használtak, mert nem volt annyira kitaposva.

Eleinte csak annyit vett észre, hogy egyre szűkebb az ösvény, az ágak már az arcát csapdosták, de valami hajtotta tovább. Távolabb, a fák között valami fényes csillant néha fel. Hátha forrás - gondolta, és bár a térkép nem jelölte, arrafelé vette az irányt. Gondosan kellett a lába elé néznie, hiszen itt már az érintetlen erdő volt az úr. Ahogy felnézett, maga előtt valami nagy fényeset látott. Elvesztette az eszméletét, egy homokos tengerparton tért magához. Megrémült. Felállt, lesöpörte ruháját és riadtan fürkészte a helyet. Pár méterre tőle a tenger simogatta a partot, a sziget belseje felé pedig alacsonyabb növényzet, és egy kis kikövezett út vezetett egy városnak tűnő épületegyüttes felé. A magasban sirályok vijjogtak - talán az egyiket Jonathannak hívják - villant át fejében, mert Livingston története kedvencei közé tartozott. Elindult lassú léptekkel az épületek felé, szíve még mindig hevesen dobogott. A város üresnek tűnt, de nem elhagyatottnak. Nem nőtte be a gaz, és nem omladoztak a falak, de emberek nem voltak sehol. Régi kultúra városának tűnt, faragott kövekből.

Azon kezdett morfondírozni, hogy ettől már csak az lenne abszurdabb, ha lezuhanna repülővel, aztán odajönne hozzá egy kisgyerek, hogy rajzoljon neki egy bárányt. Micsoda ostoba dolgok jutnak időnként az ember eszébe - gondolta - még szerencse, hogy mások nem hallják. A legnagyobb épület felé vette az irányt, melynek széles bejárata hívogatta. Ahogy a szeme kezdte megszokni a sötétet, egy hatalmas csarnok tárult a szeme elé. Bár belül nem volt fényforrás, mégsem volt sötét. Középen egy emelvényen egy kristály csillogott, oly ellenállhatatlanul, hogy meg kellett érintenie. Egy nyugtalan, pici sóhajt lehelt rá.

- Mi történt velem? Mi ez az egész? - megrettent, mert fejében megszólalt egy hang.

- Az emberiség időről időre lehetőséget kap, hogy fejlődésében katalizátorokat vehessen igénybe. Ilyenkor kapcsolatba lépünk veletek, és bizonyos feltételek szerint információt adhatunk át.

A lány meglepődött ezen a frappáns, célratörő válaszon.

- Ki vagy te? - kérdezte rémülten.

- Én vagyok a Tudás őrzője. - válaszolta a hang - Úgy képzeld el, mint az írnok, de persze az írásnál sokkal hatékonyabb feljegyzések is léteznek, mint ahogy a beszédnél is van hatékonyabb kommunikáció. Hiszen most is a fejedben hallod a szavaimat, nem a füleddel.

A következő kérdés szinte kitört belőle.

- És hogy' kerülök én ide?

- Az emberek nem a megfelelő kérdéseket teszik föl, és így nem a megfelelő válaszokat kapják. Hogy miként kerültél ide, mellékes. Légy tudatosabb! Nincs sok időnk. Az, hogy a szívedben ott lapulnak az élet nagy kérdései, nem véletlen!

Szerintem mindjárt felébredek az óra csörgésére - gondolta.

- Miért vagyok itt?

- A Földön nagyon kényes egyensúlyt kell fenntartani, ami a jó és a rossz arányát illeti. Valójában, ez a megkülönböztetés nem helyes, de a ti világotokban ennek a polarizációnak olyan a vetülete, hogy jóként és rosszként érzékelitek. Abban az időben, amelyet a jelenednek élsz meg, felhalmozódtak a negatív energiák, így lehetőséget kaptunk, hogy besegítsünk.

- Miért beszélsz többes számban?

- A kérdés helyes, ám nem lényeges. Valójában én több egyesült lélek vagyok a ti fogalmaitok szerint. Amikor ti szerelembe estek, és pillanatokra képesek vagytok egyesülni egymással, mi azt az állapotot fenn tudjuk tartani. Pontosabban fordítva van. Az, hogy ti elkülönülten tapasztaljátok egymást, csupán egy illúzió. A Tudás, és egyben a tökéletesség magasabb fokán ez a tapasztalási torzulás kisimítható.

- Egyesült lélek!?

- Valóban, pontosítanom kell az elhangzottakat. Hajlamosak vagytok az egyént két részre tagolni, testre és lélekre. Valójában a hármas tagolás közelebb áll az igazsághoz. A test/lélek/szellem megközelítés pontosabb, ám tisztáznunk kell a fogalmakat. A szellem nem a spirit, hanem a tudatosság. A lélek a tudat első burka, magára ölti, mint egy ruhát. A lélek-tudat pedig magára ölti a testet születéskor. Ez használódik el a leggyorsabban. Ahogyan a felsőbb gondolatok letükröződnek felétek, úgy észreveheted, hogy testeteket pedig ruhával burkoljátok, és sűrűn cserélitek, ahogy használódik.

Mégis mit vár tőlem? Valami kiválasztott-féle lennék?

- Mért épp rám esett a választás?

- Valójában Te választottad ki magadat a feladatra, ám a tudatalattitok működéséről, és jelzéseiről nem sokat tudtok, és nem veszitek kellőképpen figyelembe.

- Honnan származol, és miért beszélgetsz velem?

- Ez a hely, ez a sziget ahol vagyunk, valaha létezett a Földön. Abban az időben az emberiség tudása magasabb volt a jelenleginél, ám nem technikai értelemben. Már több olyan civilizációtok is volt, akiknek sikerült átfejlődni a következő szintre. Én egy ilyen kultúrához tartoztam. Azt választottam, hogy segítek azon lelkeknek, akik erre nyitottak.

- Ezek szerint azok az emberek, akik sikeresen tovább fejlődtek, rendszeresen segítenek az emberiség itt maradott tagjainak?

- Igen. Lehetőségük van így dönteni. Leginkább, amikor megbillen a pozitív és negatív aránya. Segítséget többféleképpen nyújthatunk. Az, hogy újra leszülessünk a bolygóra a legritkább eset. A legtöbbször médiumokon és álmokon keresztül adunk segítséget.

- Miért billent ki az egyensúly?

- A sugallatok hozzátok a pozitív és a negatív oldalról is érkeznek. Amikor a technikai fejlődésetek elért egy szintet, akkor a negatív oldal meglátta a materializmusban rejlő potenciált. Ez vezetett oda, hogy a ma embere nem tisztel se Istent, se embert. Ezáltal nagyon könnyű belekergetni a kétségbe és az önzésbe. A félelemben tartott ember mondhatni önszántából szolga.

Váratlan és egyben ijesztő volt ez a helyzet, melybe csöppent, de próbált higgadt maradni. Megdöbbentő. Ezzel a tudással kezdeni kéne valamit - lelkesedett fel Erika. Még ha csak álmodom is, nagy jelentőségű gondolatokról van szó. Kezében a kristállyal visszaindult a partra.

- Ez azt jelenti, hogy jó és rossz oldalról is kapunk sugallatokat?

- Mint mondottam, a jó és rossz csupán illúzió. Valójában a két orientáció közti különbség abban rejlik, hogy az adott egyén kiáradó, vagy elnyelő e. Az első eset számotokra az önzetlen, míg a második az önző, aki elvárja, hogy mások őt szolgálják. Ennek a vetülete a ti világotokban szenvedést szül. Igen, mindkét oldalról kap impulzusokat az emberiség.

- Tehát a materialista világkép hamis?

- Valójában részben igaz, részben hamis. Arról van szó, hogy azt a szintet a létezésben, ahol ti vagytok, különböző szintről származó szabályok egyszerre formálják. Vagyis például az evolúció valóban hatott a fejlődésre, de ez, csupán az egyik befolyásoló tényező volt. Az egyedfejlődésre tudatos tervezés is hatott, mely viszont nem bizonyítható a ti szinteteken, mert kívül esik azon, de a hatása megvalósul. Az effajta furcsa eredményeket tudományotok egyszerűen véletlenként magyarázza.

- Hogy érted azt, hogy mindez illúzió?

- Amikor úgy döntöttél, hogy leszületsz, elfogadtad ennek, a mondjuk úgy, játszmának a feltételeit. Egyrészt ez együtt jár egy felejtéssel a földi élet idejére, másrészt szférátok egy magasabb szinten létrejött gondolat eredménye. S ti úgy döntöttetek, hogy az élet tartamára ezt valóságként fogadjátok el. Valójában minden gondolatokból áll.

- Ez túlságosan vadul hangzik! Akkor a betegség is egy döntés lenne?

- Olyan fogalmakat használtok, mint a sors, pedig arról van szó, hogy tudatotok jelentős részét nem éritek el leszületett állapotban. Amit használtok, az csupán az elme. A fennmaradó részek viszont szintén alakítják tapasztalataitokat. A felsőbb szinteken létrejött gondolatok fizikálisan tükröződnek az anyagi szintben, akár betegségként. Ha a gondolatok harmóniája felborul, akkor az a test harmóniájában is megnyilvánul. Ha a tudatalattit valaki megérti, akár meggyógyíthatja magát. Nem az számít, mit gondol az elme, hanem, hogy mit tud a tudatalatti. Valójában bármi lehetséges, mert a Teremtő a részed, s egyben Te az Ő része.

Számtalan esetben, mikor a körülményeket okoljátok, saját tudatotok döntött úgy, hogy leckét ad. Sokkal nagyobb befolyásotok van a látszólagos körülményekre, mint amennyivel tisztában vagytok. Ez az információ már többször meglátogatta népeteket, és vallásaitok egyetlen szóba sűrítve hirdetik: „higgy!".

Szokatlan gondolatok voltak, de nagyon egyben voltak, nem sántítottak az állítások. Szinte beleborzongott a gondolatba, ha ez mind igaz lehet. Na de mindjárt próbára teszem - nyugtatta le magát.

- Azt mondtad, ettől eredményesebb kommunikáció is létezik. Miért nem adsz át hatékonyabban tudást?

- Nekünk is tiszteletben kell tartanunk világotok szabályait. Az egyik ilyen, többek között a Zavar Törvénye, amelyhez szorosan kapcsolódik a szabad akarat. Minden információt csak úgy adhatunk át, hogy saját döntésetek legyen annak elfogadása, vagy figyelmen kívül hagyása. Vagyis megcáfolhatatlan tényeket egyik oldal sem közölhet. Nem juthat el színtiszta igazság hozzátok, az egy magasabb szinten valósul meg, amikor eljuttok odáig. Rátok van bízva, hogy akartok-e fejlődni.

- Hogyan juthatunk a következő szintre?

- A kulcs, hogy döntsd el, pozitív, vagy negatív akarsz-e lenni, és cselekedj úgy! A döntés még nem elég, aszerint is kell élni!

Ahogy a partra ért, megint egy villanást látott, s bár még sok kérdése lett volna, kint találta magát az erdőben, a Pilisben, ahonnan eltűnt, a kristály meg sehol. Megborzongott, ahogy végiggondolta a történteket. Igyekezett minél pontosabban visszaemlékezni mindenre. Úgy döntött, hogy ő pozitív, azaz önzetlen lesz, és a szó valódi értelmében vett tanításnak szenteli magát. A döntés nem elegendő. A Tudást cselekedni is kell.

„Az átalakulások nem kevés bátorságot igényelnek. Tudni kell akkor is nekilátni, ha még senki nem fogott hozzá, vagy ha senki sem tartja fontosnak, és dicséret sem jár érte. Ezek azok a változások, amelyeket egyénileg, saját magunkkal összhangban teszünk meg."

Keresett, kutatott, sokat olvasott, így szép lassan elismert tanító vált belőle. Az emberiség tanítója, a valódi tudás hírnöke. Nagy útravalót kapott, amely nem csak az ő, de sok más ember életén is változtatott. Többé nem adta fel a Tudás kutatását, halála után sem.

Az írás hossza kb. 9 ezer karakter