Valóság

olympos, 2015, április 11 - 13:27

Vásároltam egy kg barackot. Nem volt drága. De ami még meglepőbb, hogy az egyikbe beleharapva rátaláltam egy apró kis kukacra.

Istenkém! Biókukac!

Miért, kérdeznéd te, nyájas olvasó, még van másfajta kukac is?

Igen, kérlek tisztelettel, van. Az internetes kukac. A biokukac@gmail.com.

Hát nem érdekes? Képzeljük el az óriási, interneten termő bióbarackokat, amelyeket valódi vírusos biókukacok zabálnak fel. Kész logikai abszurdum! De, ahogy tudjuk, mindkét valóság létezik.

Az egyikben a DNS-t tartalmazó, nyúlós-nyákos, csúszó-mászó biókukac, amely növényvédő szer nélkül szétrágja a rengeteg C-vitamint.

A másik valóságban a fennkölt magasban, az információ éterében királyi széket elfoglaló elektronikus netkukac.

Lassan már a képzavar sem meglepő! Lassan, de biztosan biológiai lényünket felváltja valami fajta gépiesség, amit egyesek egyszerűen információ-áramlásnak neveznek, mások pedig közjólétnek.

Szerintem ez az a pont, amikor Jeremiás prófétában felvillant a felismerés: „ Megette a fene!”

Amikor a realizmus egyszerűen átalakul egyféle hagymázas, zavaros álommá, amikor a gépek termelik a barackot, kenyeret, kukacot, mindent. Amikor elég egy gombnyomás, és 100 km-el odébb tisztán hallják, hogy levegőt vettél.

Az agykontrollnál nincs hatásosabb politika. Itt már csak az a kérdés, ki a politikus, a biológia, vagy az internetes hacker?

 „Az emberek elfeledkeztek arról, hogy a két kezük munkájával is imádkozhatnak, és a miénkhez hasonló korban az önzetlen cselekvés sokkal jobban megtisztít, mint a puszta szájmozgatás.”

Tisztítana, ha nem kellene mindenről beszámolni. Ha az androidomba begépelt szöveg tíz perc múlva nem változna át teljesen. Ha a cselekvést nem váltaná fel a mindennapi rutin, a szépérzék nem torzulna reklámfelirattá, ha romlott fogaidra nem leselkedne minden utcasarkon tíz fogorvos, ha meg tudnád enni az ebédet anélkül, hogy csörögne a mobil-telefon. Magyarul, ha lassan nem változna mindenki robottá, nézővé. Igen, mi vagyunk a nézők egy focimeccsen, a rajongók egy Ákos-koncerten, a tapsvihar létrehozói egy színházban, ahol saját magunkon röhögünk.

Aki ma tükörbe néz, félő, hogy nem lát ott semmit. Talán bevillan a tükörbe is valamelyik netes programocska, valahol arcmagasságban, és közli, ma még nem tapsoltál Markónak, Tőkésnek, Szijjártónak, vagy a bánat tudja kinek.

Gyerekek, ki lehet kapcsolni ezt az önműködő tükröt???

Az írás hossza kb. 2 ezer karakter