A változás illúziója 2. /esszé/

Zephyr Retiring, 2015, május 13 - 10:27

Mottó: „Az emberek egyik legnagyobb hibája, hogy tudják, hogyan kell helyesen cselekedni, de amikor elérkezik az idő, úgy viselkednek, mintha nem tudnák. Ne csak egyre többet akarjunk tudni, inkább éljük, amit tudunk.”  

Mindenkinek és mindennek jár egy második esély, mint ahogy néha a filmek is megélhetnek egy vagy több folytatást is. Aztán az is megesik, hogy jobb lesz az új rész, mint az elődje. Ennek fényében folytatom is most a korábban megkezdett gondolatmenetemet..


Belátom, vannak hibáim. Ezt elég nehéz volt ezt felismernem, mert mindig tökéletesnek hittem magam és úgy véltem a tökéletesség maga a megtestesült hibátlanság. Mindenki tökéletes lehet valamiben, már amennyiben feltételezzük, hogy létezik tökéletes ember. Sokan ezt sem képesek elfogadni, pedig ahogy létezhet tökéletes nap is a maga hajnalával és a végén a naplemente utáni éjfélével mikor véget ér, úgy létezhet tökéletes ember is a maga születésével és halálával.

 Ilyen ember lehetett a bibliai Jézus is szerintem, kinek rejtélyes élettörténete már az egyiptomi kultúrában ismert volt sokkal korábban ... El kell fogadni, hogy a hibák szükségesek az életben és minden egyéb dologban (így egy tökéletes napban is) akár. A tökéletesség nem egyenlő a hibátlannal! Pontosan ezért illettük egy külön szóval, és mégis sokan összekeverik a kettőt. Pedig a hiba csak egy része a tökéletességnek. Ezt nevezik illúziónak, vagyis más amit látunk és gondolunk valamiről, mint amit az valójában képvisel. Ezért lehet a változás is illúzió csupán. Hogy ezt megértsük, el kell gondolkoznunk azon, hogy számunkra mi az élet. Mert mindenki számára más. Mind más céllal (vagy épp céltalanul elveszetten) éljük az életünket. Mivel ezt az esszét én írom, most be kell érni az én életcélommal és az általam választott feladattal, de ötleteket bárki meríthet belőle ki ki saját ízlése szerint. Az én elképzelésem az életről nagyon egyszerű.

Kezdem onnan, hogy megszülettem, megtaláltam a feladatomat és folytatom azzal, hogy egy nap távozom is. Persze nem örökre..


A változás illúzióját nem nehéz elfogadni, ha az élet mechanizmusáról a szokottól eltérően kezdünk vélekedni. Az élet sokkal több, mint a fizikai világunk. A látható és hallható tartományokon kívül is léteznek dimenziók, amit a tudomány is számtalanszor alátámasztott már. Szerintem elég csak a kvantumfizikát említenem. Ez a tudományos terület olyan helyekre merészkedik, ahol már nem hogy nem érvényesek az ismert fizikai törvényeink, de néha még ellent is mond nekik. Kezdjük felfedezni azt is, hogy az agyunkkal és az akaraterőnkkel bármit elérhetünk amit csak akarunk, ha sikerül a megfelelő frekvenciára hangolnunk. Az életben mindennek rezgése azaz frekvenciája van beleértve a jobb és boldogabb érzelmi világot is. Vagyis aki ráhangolódik a boldogság hullámhosszára és tartósan ott is tud maradni, az boldoggá alakul. Persze állandóan jönnek az eltérítő frekvenciák, adósságok, állások megszűnése, barátságok vége és szeretteink elvesztése valamint egyéb negatív töltetű gondolatok és érzések. Ezekkel nincs is semmi gond, mert ezek az élet természetes összetevői. A probléma ott kezdődik, ha áthangolódunk rájuk és idővel sem térünk vissza a helyes útra, vagyis a boldogság és elégedettség hullámhosszára. Mert mindig azzá leszünk, amit gondolunk magunkról. Ezzel a ténnyel lehet vitatkozni és el is lehet hinni hogy ez nem így működik, csak felesleges. Helyette érdemes lenne egyszer kipróbálni, hogy számunkra is működik e úgy, ahogyan azt mások mesélik és megélik.


Azzal fejezném most be, amivel kezdtem is az elején, az én életfilozófiámmal. Szerintem élünk, feladatokat oldunk meg, tudást sajátítunk el, és keressük a minket ebben segítőket, akik mindig valahogy a közelünkbe kerülnek ha szükségét érezzük. Változunk, mert ezt akarjuk, folyton átalakulunk mert ezt kell tennünk, hogy az általunk választott világunkban élhessünk. Tesszük amit tennünk kell és miután távozunk a földi síkról az univerzumba (ami mára inkább már multiverzumok) mérleget készítünk és kielemezzük, hogy sikerült e a választott célunk a legutóbbi létünk ideje alatt. Aztán jöhet a következő élet és újjászületés. Így volt ez mindig mióta világ a világ és így lesz ez míg Földanya engedi. Leszünk és voltunk már mindenki kinek kinek saját ízlése szerint, mert sokkal többek vagyunk, mint a fizikai testünk.


Az életünk előre eltervezett ciklus alapján történik és a döntéseinket folyamatosan mi magunk hozzuk meg. Tartozásokat egyenlítünk ki karmánkkal, mert minden cselekedetünk az annak megfelelő következménnyel jár. A reinkarnáció lehetősége él, ha élni szeretnénk vele. Most így gondolom, de holnap már ez is változhat.. Lehet, hogy sokunknak ez még nem nyilvánvaló, de folyamatosan változik az életünk és általa mi magunk is. Ha ezt felismerjük, ne küzdjünk ellene. A változás mindig jó, mert új kapukat nyithat meg számunkra, új oldalunkat ismerhetjük meg és lephetjük meg vele ismerőseinket. Barátok, munkahelyek és lakóhelyek is változhatnak a környezetünkben ha engedjük. Élni, megélni és átélni minden változást az élet egyik legnagyobb ajándéka. Ezt minél előbb elfogadjuk és megosztjuk másokkal is, annál több örömöt és boldogságot tapasztalunk ezentúl meg. A boldog ember szeret is és aki szeret azt viszont szeretik a hibáival együtt. Egyelőre búcsúzom, de..


..máshol és máskor találkozunk még, tudom..
..mert semmi sem állandó, csak a változás illúziója az...

Az írás hossza kb. 4 ezer karakter