XII. Történet- és mesepályázat eredményhirdetése - 2006

Böszörményi„Amikor felkértek erre a posztra, akkor még nem tudtam, hogy baj van.” Ezekkel, a szavakkal nyitotta meg a XII. Történet- és mesepályázat eredményhirdetését Böszörményi Gyula, az idei év tiszteletbeli zsűri elnöke, majd mosolyogva folytatta: „De amikor elkezdtem olvasni őket, akkor már tudtam: baj van. Mert ahogy olvastam őket, kiderült, hogy jön a következő írógeneráció.”

A díjátadó ünnepségnek idén a Fókusz Könyváruház adott otthont a Rákóczi úton, ahol a lelkes és érdeklődő pályázóknak köszönhetően megtöltöttük a gyerekkönyv részleget. A könyvek miatt maga a hely is inspirációt jelentett mindenkinek arra, hogy megossza tapasztalatait, gondolatait az írómesterségről.

A zsűri röviden értékelte az idei év pályázatait, és megállapította, hogy nagyon jó írások születtek, mert gondosan ki lettek dolgozva a mesék, történetek. Helyükön voltak a párbeszédek, szerkezetileg jól voltak felépítve az írások. Érződött rajtuk az az erős vágy, hogy az író el szeretne mondani valami számára nagyon fontosat, megosztana egy értékes élethelyzetet, tapasztalatot, és emiatt élmény volt maga az olvasás is.

Nyertesek és zsűriÖsszesen hetven pályázó száz írásából kellet kiválasztanunk azt a 15 legjobbat, amiből végül a győztesek kerülhettek ki. Nehéz lenne általánosságban beszélni a legjobb tizenötről, mert mindegyiknek az írója mást emelt ki az embert foglalkoztató nagy kérdésekről. Mindenki másképp közelítette meg a témát, volt, aki komolyabb hangon szólalt meg, és volt, aki könyedebben vagy humorosan. Volt, aki embereket válaszott főszereplőnek, és volt, aki egy villamost. Ezeken a pályaműveken egyértelműen látszottak azok a gondolatok, amelyek a történet megírását inspirálták. Az Új akropolisz irodalomértő filozófusaiból összeállt zsűri egyértelműen megállapította, hogy érdemes a jövőben minden pályázónak jobban végiggondolni és a történetben is végigvinni azt, ami a cselekményt, a konfliktust elindította. Emellett nagyon fontos az, hogy "inkább mutasd, ne mondd", vagyis jelenetekben, képekben jelenjen meg a történet, ne pedig leírásban. Így az a gondolat, ami az egész írást átszövi, a végén sem egy erőltetett bölcs mondás lesz, hanem a történetből egyértelműen következő és mások számára is átélhető tapasztalat.

Az emléklapok és könyvutalványok átadása után került sor a legjobb három történet értékelésére.

Két történet végzett a harmadik helyen. Szabó Zsuzsanna Egy csepp című írása, amely egy esőcsepp kalandjain keresztül mutatja meg az élet veszélyeit, kihívásait, és hogy mennyi erőt képes adni a barátság még egyetlen kis vízcseppnek is.

Makker Tibor Pheidipídész című írása szintén a harmadik helyen végzett. Ha a név elsőre nem is mond olyan sokat, hamar kiderül a történet soraiból, hogy arról a maratoni futóról szól, aki a futáson keresztül akarta szolgálni szeretett hazáját, Athént. A sok helyen előforduló részletes leírás árulkodik arról a mély kutatómunkáról, ami megelőzte ennek a történetnek a születését.

A második helyre Cserepes Andrea Hergelvenőtt haraghaj című írása került. A történet középpontjában harag áll, mint egy láthatatlan szál, ami sajnos ugyanúgy képes embereket nagy távolságból is összekötni, mint a szeretet. Maga a történet bővelkedik nyelvi humorban, és egy olyanfajta mesés nyelvezettel, nevekkel, helyszínekkel lepi meg az olvasót, ami képes kiemelni minket a megszokott hétköznapokból.

Az idei legjobb helyezést K. Varga Beáta A Szunnyadó Vulkánon innen és túl című klasszikus formájú, de annál modernebb meséje érte el. A már-már becsapós, szokásos mesei fordulatokban bővelkedő indítás után hirtelen mintha napjainkban találnánk magunkat, és olyan kérdésekre kapunk választ, aminek a formája kicsit talán szokatlan, de mégis sokat árulkodik arról, hogy milyen küzdelmeken kell az embernek keresztülmennie ahhoz, hogy hőssé válhasson az életben. Természetesen a boldog vég nem maradhat el, de addig meg kell tanulnia a főhősnek is meglátni a valódi értéket minden emberben.

Az értékelés után a győztes pályamű feldolgozását hallgattuk meg az Új Akropolisz színjátszó körének feldolgozásában.

Befejezésül Böszörményi Gyulát faggattuk az írásmesterség szépségeiről, praktikáiról.

A teljesség igénye nélkül lássunk néhány kérdést és választ.

– Mit gondol a nyelvi közállapotról? A könyveit olvasva látszik, nagy hangsúlyt helyez arra, hogy nyelvileg megformálja az írásait, és olyan fordulatok is szerepeljenek benne, amelyek nem annyira a hétköznapi szókincsen alapulnak.

– Természetesen az írónak a legfőbb eszköze és talán a legnagyobb szerelme is a nyelv. A többi írótársamhoz hasonlóan nem vagyok megelégedve a nyelv mai használatával, „felhasználásával”.

– Tud valamit javasolni, hogyan lehet ezen változtatni?

- Fontosnak tartom a magyar nyelv ápolását és nyelvi örökségünk felkutatását, megőrzését. Ehhez nagyon sokat kell olvasni. Ez az egyetlen ellenszer. Én magam is gyerekkorom óta bújom a könyveket, így tettem szert a nyelvben való alaposabb jártasságra.

– Mit gondol, mitől lesz jó egy írás?

– A hitelességtől. Legyünk őszinték és írjuk azt, amit valóban igaznak tartunk. Akkor nem fogja senki sem úgy érezni, hogy le akarnak valamit nyomni a torkán.

– Ön szerint érdemes erre edzeni?

– Mindenképpen. Amikor kezdő voltam – bár már több kiadott kötet volt a hátam mögött – , úgy éreztem, hogy még nem találtam meg a hangomat. Mindenkinek meg kell találnia a saját hangját, mert akkortól tud hitelesen írni. Ezért három éven keresztül minden nap írtam valamit, hogy rátaláljak a saját hangomra. Ez sosem maradhatott el.

– Véleményezte valaki az írásait?

– Nagyon fontosnak tartom, hogy mutassuk meg az írásunkat olyasvalakinek, akiben megbízunk, ugyanakkor aki kellően kritikus is tud lenni ahhoz, hogy megmondja, hol lehetne javítani azokon. Mindenképpen legyenek olyan emberek, akik még a közzététel előtt segíthetnek nekünk az észrevételeikkel. Ha valaki minden írásunkat dicséri, akkor az valószínűleg nagyon szeret minket, de az írásaink fejlesztéséhez nem ő a legmegfelelőbb személy.

– Ön szerint egyszerre hány szöveget írjunk?

– Az a legjobb, ha az ember egyszerre egy szöveggel foglalkozik, és amíg be nem fejezi, nem járat a fejében mást. Olykor a kiadók rákényszerítik az embert, hogy több munkán is dolgozzon egyszerre, de ezt senkinek nem ajánlom.

És már most érdemes elkezdeni témát gyűjteni, gondolkodni, hogy jövőre ugyanilyen jó pályázatok születhessenek!

Helyezettek:

I. K. Varga Beáta: Szunnyadó vulkánon innen és túl

II. Cserepes Andrea: Hergelvenőtt haraghaj

III. Szabó Zsuzsanna: Egy csepp; Makker Tibor: Pheidipídész