„Amikor
felkértek erre a posztra, akkor még nem tudtam, hogy baj van.” Ezekkel,
a szavakkal nyitotta meg a XII. Történet- és mesepályázat eredményhirdetését
Böszörményi Gyula, az idei év tiszteletbeli zsűri elnöke, majd
mosolyogva folytatta: „De amikor elkezdtem olvasni őket,
akkor már tudtam: baj van. Mert ahogy olvastam őket, kiderült, hogy jön
a következő írógeneráció.”
A díjátadó ünnepségnek idén a Fókusz
Könyváruház adott otthont a Rákóczi úton, ahol a lelkes és érdeklődő
pályázóknak köszönhetően megtöltöttük a gyerekkönyv részleget. A
könyvek miatt maga a hely is inspirációt jelentett mindenkinek arra,
hogy megossza tapasztalatait, gondolatait az írómesterségről.
A zsűri röviden értékelte az idei év
pályázatait, és megállapította, hogy nagyon jó írások születtek, mert
gondosan ki lettek dolgozva a mesék, történetek. Helyükön voltak a
párbeszédek, szerkezetileg jól voltak felépítve az írások. Érződött
rajtuk az az erős vágy, hogy az író el szeretne mondani valami számára
nagyon fontosat, megosztana egy értékes élethelyzetet, tapasztalatot,
és emiatt élmény volt maga az olvasás is.
Összesen
hetven pályázó száz írásából kellet kiválasztanunk azt a 15 legjobbat,
amiből végül a győztesek kerülhettek ki. Nehéz lenne általánosságban
beszélni a legjobb tizenötről, mert mindegyiknek az írója mást emelt ki
az embert foglalkoztató nagy kérdésekről. Mindenki másképp közelítette
meg a témát, volt, aki komolyabb hangon szólalt meg, és volt, aki
könyedebben vagy humorosan. Volt, aki embereket válaszott
főszereplőnek, és volt, aki egy villamost. Ezeken a pályaműveken
egyértelműen látszottak azok a gondolatok, amelyek a történet megírását
inspirálták. Az Új akropolisz irodalomértő filozófusaiból összeállt
zsűri egyértelműen megállapította, hogy érdemes a jövőben minden
pályázónak jobban végiggondolni és a történetben is végigvinni azt, ami
a cselekményt, a konfliktust elindította. Emellett nagyon fontos az,
hogy "inkább mutasd, ne mondd", vagyis jelenetekben, képekben jelenjen
meg a történet, ne pedig leírásban. Így az a gondolat, ami az egész
írást átszövi, a végén sem egy erőltetett bölcs mondás lesz, hanem a
történetből egyértelműen következő és mások számára is átélhető
tapasztalat.
Az emléklapok és könyvutalványok átadása után került sor a legjobb három történet értékelésére.
Két történet végzett a harmadik
helyen. Szabó Zsuzsanna Egy csepp című írása, amely egy esőcsepp
kalandjain keresztül mutatja meg az élet veszélyeit, kihívásait, és
hogy mennyi erőt képes adni a barátság még egyetlen kis vízcseppnek is.
Makker Tibor Pheidipídész című írása
szintén a harmadik helyen végzett. Ha a név elsőre nem is mond olyan
sokat, hamar kiderül a történet soraiból, hogy arról a maratoni futóról
szól, aki a futáson keresztül akarta szolgálni szeretett hazáját,
Athént. A sok helyen előforduló részletes leírás árulkodik arról a mély
kutatómunkáról, ami megelőzte ennek a történetnek a születését.
A második helyre Cserepes Andrea
Hergelvenőtt haraghaj című írása került. A történet középpontjában
harag áll, mint egy láthatatlan szál, ami sajnos ugyanúgy képes
embereket nagy távolságból is összekötni, mint a szeretet. Maga a
történet bővelkedik nyelvi humorban, és egy olyanfajta mesés
nyelvezettel, nevekkel, helyszínekkel lepi meg az olvasót, ami képes
kiemelni minket a megszokott hétköznapokból.
Az idei legjobb helyezést K. Varga
Beáta A Szunnyadó Vulkánon innen és túl című klasszikus formájú, de
annál modernebb meséje érte el. A már-már becsapós, szokásos mesei
fordulatokban bővelkedő indítás után hirtelen mintha napjainkban
találnánk magunkat, és olyan kérdésekre kapunk választ, aminek a
formája kicsit talán szokatlan, de mégis sokat árulkodik arról, hogy
milyen küzdelmeken kell az embernek keresztülmennie ahhoz, hogy hőssé
válhasson az életben. Természetesen a boldog vég nem maradhat el, de
addig meg kell tanulnia a főhősnek is meglátni a valódi értéket minden
emberben.
Az értékelés után a győztes pályamű feldolgozását hallgattuk meg az Új Akropolisz színjátszó körének feldolgozásában.
Befejezésül Böszörményi Gyulát faggattuk az írásmesterség szépségeiről, praktikáiról.
A teljesség igénye nélkül lássunk néhány kérdést és választ.
– Mit gondol a nyelvi közállapotról?
A könyveit olvasva látszik, nagy hangsúlyt helyez arra, hogy nyelvileg
megformálja az írásait, és olyan fordulatok is szerepeljenek benne,
amelyek nem annyira a hétköznapi szókincsen alapulnak.
– Természetesen az írónak a legfőbb
eszköze és talán a legnagyobb szerelme is a nyelv. A többi írótársamhoz
hasonlóan nem vagyok megelégedve a nyelv mai használatával,
„felhasználásával”.
– Tud valamit javasolni, hogyan lehet ezen változtatni?
- Fontosnak tartom a magyar nyelv
ápolását és nyelvi örökségünk felkutatását, megőrzését. Ehhez nagyon
sokat kell olvasni. Ez az egyetlen ellenszer. Én magam is gyerekkorom
óta bújom a könyveket, így tettem szert a nyelvben való alaposabb
jártasságra.
– Mit gondol, mitől lesz jó egy írás?
– A hitelességtől. Legyünk őszinték
és írjuk azt, amit valóban igaznak tartunk. Akkor nem fogja senki sem
úgy érezni, hogy le akarnak valamit nyomni a torkán.
– Ön szerint érdemes erre edzeni?
– Mindenképpen. Amikor kezdő voltam
– bár már több kiadott kötet volt a hátam mögött – , úgy éreztem, hogy
még nem találtam meg a hangomat. Mindenkinek meg kell találnia a saját
hangját, mert akkortól tud hitelesen írni. Ezért három éven keresztül
minden nap írtam valamit, hogy rátaláljak a saját hangomra. Ez sosem
maradhatott el.
– Véleményezte valaki az írásait?
– Nagyon fontosnak tartom, hogy
mutassuk meg az írásunkat olyasvalakinek, akiben megbízunk, ugyanakkor
aki kellően kritikus is tud lenni ahhoz, hogy megmondja, hol lehetne
javítani azokon. Mindenképpen legyenek olyan emberek, akik még a
közzététel előtt segíthetnek nekünk az észrevételeikkel. Ha valaki
minden írásunkat dicséri, akkor az valószínűleg nagyon szeret minket,
de az írásaink fejlesztéséhez nem ő a legmegfelelőbb személy.
– Ön szerint egyszerre hány szöveget írjunk?
– Az a legjobb, ha az ember
egyszerre egy szöveggel foglalkozik, és amíg be nem fejezi, nem járat a
fejében mást. Olykor a kiadók rákényszerítik az embert, hogy több
munkán is dolgozzon egyszerre, de ezt senkinek nem ajánlom.
És már most érdemes elkezdeni témát gyűjteni, gondolkodni, hogy jövőre ugyanilyen jó pályázatok születhessenek!
Helyezettek:
I. K. Varga Beáta: Szunnyadó vulkánon innen és túl
II. Cserepes Andrea: Hergelvenőtt haraghaj
III. Szabó Zsuzsanna: Egy csepp; Makker Tibor: Pheidipídész
