Az eredményhirdetés képekben
Az eredményhirdetésről készült tudósítás itt olvasható.
Az Új Akropolisz 19. Erénynek erejével novella- és esszépályázatán az alábbi eredmények születtek:
Az eredményhirdetésről készült tudósítás itt olvasható.
Az Új Akropolisz 19. Erénynek erejével novella- és esszépályázatán az alábbi eredmények születtek:
1. helyezett:
Juhász Gábor: Rossz időket érünk
2. helyezett:
Őri István: Feszültségingadozás
3. helyezett:Szepezdy Petra Daniella: A "másik-én"
Közönségdíj:
Kállai Zoltán: A harmadik út avagy a személyes valóság megtapasztalása
Különdíj a gondolati mélységéért:
Kállai Zoltán: A harmadik út avagy a személyes valóság megtapasztalása
Különdíj időtlen nézőpontjáért:
Petrov Boglárka: Élj (megfontoltan)!
Különdíj erkölcsi erejéért:
Ferkai Tibor: A gazdag ember lépcsője
Különdíj frappáns iróniájáért:Metz Ferenc: Az istenadta állam
Különdíj a legjobb fordulatért:Szabó Ferenc: A legravaszabb szmirnai
Könyvjutalom a legifjabb szerzőnek, aki bejutott a legjobb 15 pályázó közé:Medvegy Anna: Ne nézz fel!
LELEMÉNYES NOVELLÁK, ELMÉS ESSZÉK
Változatlant kerestünk a szüntelenül változó mögött. A sorok között. Ősrégi gyökereket a modern mindennapjaink pörgésében, hogy szilárdan állhassunk, és legyen miből ihletet és erőt meríteni. Valamit, amit nevezhetnénk az örök szelének, szellemi értékek áthagyományozásának, újra felelevenítésének. A Platón tárgyalta legfontosabb gondolatokból kiindulva olyan írásokat vártunk, amelyek az emberi élet alapvető kérdéseiben vizsgálódva az életet teljesebbé tevő elvekre és célokra mutatnak rá. És cseppet sem csalódtunk.
Az elv olyan, mintha egy felfelé vezető lépcső nyílna előttünk. Mintha haladnánk felfelé a piramis oldalán vagy a hegyen, egészen a csúcsáig. És a csúcs egyszerre tűnik távolinak és közelinek. Távoli, mert a teljes ember eszményét célozzuk meg, az emberhez méltó boldogságot keressük. És közeli is, mert ehhez kis és konkrét lépéseken át vezet az út. Ezért a nagy elven belül apró, egymás utáni lépések rajzolódnak ki, melyek értelmet adnak létezésünknek. Ezeket a fejlődési lépéseket kerestük a novellák, esszék gondolatmenetében.
Ha az elv megvan, önazonos és világos, akkor már rajta nyugodhat az ember élete, ő maga, az események főszereplője azonban még nem nyugodhat. Számos hibával és nehézséggel találja ugyanis szemben magát, amikor nekilát, hogy nézeteit átültesse a gyakorlatba. Útkereső, nem feltétlenül talál támogatásra, időnként elfogyni látszik az ereje, kételyei támadnak. Honnan merítsen hát erőt, hogy újra erőre kapjon? Csakis a barlangtűz melegéből, legyen az a tűz az értelemé, vagy az emberi együttérzésé, vagy a jótettek kovácsolta izzásé.
„Az egyik nagy hiba, amelyet mindannyian elkövetünk, és amelyre az ókorban felhívták az ember figyelmét – most anyagelvű világban élünk, amelyben ilyesmikre nem tanítják az embert –, hogy ha egy lépcső előtt állunk, akkor ne az egészet nézzük, mondván: »Ki képest ezt megmászni?!«. A nehézségeket ne ilyen lelki viszonyulással fogadjuk, hanem készüljünk fel arra, hogy lépcsőfokról lépcsőfokra haladjunk. Vagyis: Mi a pillanatnyi nehézségem? Ez a lépcsőfok, és nem valamelyik másik.
Ha nagyon messze néz valaki – ami sok idealistával, sok szellemi beállítottságú emberrel előfordul időnként –, akkor már az első lépéseknél megbotlik, és legurul. Tudnunk kell, hová akarunk eljutni, de haladjunk lépésenként, lassan, ugyanakkor túltöprengés nélkül. Vagyis ne agyaljunk túl sokat, ne kínozzuk magunkat körkörös kérdésekkel, ne méricskéljük, meddig juthatunk el, csupán igyekezzünk előrehaladni, kis lépésekben, és ne engedjük, hogy kimerítsenek az újabb próbákról szóló gondolatok, hanem jussunk túl a mostani próbán.”
Jorge Angel Livraga sorai, melyek A győzelem művészete című könyvéből valók, épp a sötét barlangból a fényre való kijutás módját világítják meg. Így ugyanis a továbbjutott leleményes novellák és elmés esszék, no és az „isteni Platón” mondanivalója mentén megszülethetnek bennünk a lehetséges stratégiák a mindennapjainkban felmerülő számos konfliktus kezelésére, döntéshelyzetek és nehézségek egyre jobb megoldására. Mindezek lehetővé teszik, hogy a „bölcsesség keresése” távoli célból megfoghatóvá, életmóddá váljék. Platón is éppen ezért alapította 2400 éve filozófiai iskoláját, az Akadémiát. Vagyis akkor Platón ma? Naná, hiszen éppoly aktuális, mint annak idején.
Kovács Balázs író, zsűrielnök,
valamint Bujáki Márton novellista,
Rusznák György újságíró-szerkesztő,
és Héjja Edit szerkesztő, pályázati koordinátor
Az elv olyan, mintha egy felfelé vezető lépcső nyílna előttünk. Mintha haladnánk felfelé a piramis oldalán vagy a hegyen, egészen a csúcsáig. És a csúcs egyszerre tűnik távolinak és közelinek. Távoli, mert a teljes ember eszményét célozzuk meg, az emberhez méltó boldogságot keressük. És közeli is, mert ehhez kis és konkrét lépéseken át vezet az út. Ezért a nagy elven belül apró, egymás utáni lépések rajzolódnak ki, melyek értelmet adnak létezésünknek. Ezeket a fejlődési lépéseket kerestük a novellák, esszék gondolatmenetében.
Ha az elv megvan, önazonos és világos, akkor már rajta nyugodhat az ember élete, ő maga, az események főszereplője azonban még nem nyugodhat. Számos hibával és nehézséggel találja ugyanis szemben magát, amikor nekilát, hogy nézeteit átültesse a gyakorlatba. Útkereső, nem feltétlenül talál támogatásra, időnként elfogyni látszik az ereje, kételyei támadnak. Honnan merítsen hát erőt, hogy újra erőre kapjon? Csakis a barlangtűz melegéből, legyen az a tűz az értelemé, vagy az emberi együttérzésé, vagy a jótettek kovácsolta izzásé.
„Az egyik nagy hiba, amelyet mindannyian elkövetünk, és amelyre az ókorban felhívták az ember figyelmét – most anyagelvű világban élünk, amelyben ilyesmikre nem tanítják az embert –, hogy ha egy lépcső előtt állunk, akkor ne az egészet nézzük, mondván: »Ki képest ezt megmászni?!«. A nehézségeket ne ilyen lelki viszonyulással fogadjuk, hanem készüljünk fel arra, hogy lépcsőfokról lépcsőfokra haladjunk. Vagyis: Mi a pillanatnyi nehézségem? Ez a lépcsőfok, és nem valamelyik másik.
Ha nagyon messze néz valaki – ami sok idealistával, sok szellemi beállítottságú emberrel előfordul időnként –, akkor már az első lépéseknél megbotlik, és legurul. Tudnunk kell, hová akarunk eljutni, de haladjunk lépésenként, lassan, ugyanakkor túltöprengés nélkül. Vagyis ne agyaljunk túl sokat, ne kínozzuk magunkat körkörös kérdésekkel, ne méricskéljük, meddig juthatunk el, csupán igyekezzünk előrehaladni, kis lépésekben, és ne engedjük, hogy kimerítsenek az újabb próbákról szóló gondolatok, hanem jussunk túl a mostani próbán.”
Jorge Angel Livraga sorai, melyek A győzelem művészete című könyvéből valók, épp a sötét barlangból a fényre való kijutás módját világítják meg. Így ugyanis a továbbjutott leleményes novellák és elmés esszék, no és az „isteni Platón” mondanivalója mentén megszülethetnek bennünk a lehetséges stratégiák a mindennapjainkban felmerülő számos konfliktus kezelésére, döntéshelyzetek és nehézségek egyre jobb megoldására. Mindezek lehetővé teszik, hogy a „bölcsesség keresése” távoli célból megfoghatóvá, életmóddá váljék. Platón is éppen ezért alapította 2400 éve filozófiai iskoláját, az Akadémiát. Vagyis akkor Platón ma? Naná, hiszen éppoly aktuális, mint annak idején.
Kovács Balázs író, zsűrielnök,
valamint Bujáki Márton novellista,
Rusznák György újságíró-szerkesztő,
és Héjja Edit szerkesztő, pályázati koordinátor