3.rész SZEMFÉNYVESZTÉS
Ostoba emberfajzat!- mérgelődött Luc Reif a Mars bolygóról kémlelve a Földet.- Úgy terjed ez az új vallás mint a pestis. Hirtelen éles fájdalom hatolt a sötét úrba. Egy fényes repedés futott át a füsttestén.
- Így nem.. Így NEM FOGOK ELPUSZTULNI!- Évezredeken keresztül fenn maradtam!-a szellem elfordult.- Habár bizonyos szemszögből nézve, ez a helyzet megfelel az új terveimnek.
- Sajnos kevesen vannak a kételkedő emberek,ezért vagyok ilyen gyenge .- Még egy lélekhívásra van erőm.- És ez be fog válni!
Ezalatt Rómában újra kezdték építeni a Vatikánt. Ponti az egyik még nem lerombolt szárnyában tartózkodott. Egy párnákkal teli teremben, éppen az újságot olvasta. A lábát már nem tudta mozgatni. Betegsége előre haladott.
- Hmm.. A Maszkfenő nevű sorozatgyilkos ismét lecsapott.- Ezúttal a Hildton utasszállító vonaton .- Ponti letette a lapokat és elszörnyülködött .- Azon van Witti tanítványom és két barátja.
Gondolatait azonban félbeszakította a bejövő pap.- Virgil pápa kíván látogatást tenni önnél és Witti Kori is megérkezett társaival.
- Hála az égnek. Kérem vezesse be Virgil urat. A pápa indulatosan lépdelt be a szobába.
- Mindent elrontott!
- Foglaljon helyet.
- Normális,vallásos világot kellett volna teremtenie . Nem ezt a borzalmat! Ember teremtette istent! Micsoda gyermeteg sületlenség! Habár,sajnos ez már a világ! Így hát most kell elfoglalni a legjobb pozíciókat,nem gondolja?
- Folytassa kérem- válaszolt Latinor és papírt tollat ragadott. A gyertya fénynél írni kezdett.
- Azt kívánnám öntől hogy írja alá ezt a dokumentumot- nyújtott oda Virgil Latinornak egy papirost. A néhai pap átfutotta a szemével.
- Nem írom alá.
- Hogy mondja?
- Nem tehetem önt az utódommá. Sajnálom.
A Pápa ingerülten felkapta a dokumentumot és elrakta .- Én meg tudtam volna gyógyítani a mérgezését.
Azzal felemelt egy gyertyatartót és Ponti friss irományait meggyújtotta vele. Az égő fecnik szerte szét szálltak a szobában és sorra gyújtották fel a párnákat és a függönyöket. Virgil ijedten kihátrált az ajtón és otthagyta Latinort a lángolni kezdő szobában. Ponti megpróbált lemászni az ágyról de az égő függöny leszakadt és egyenesen a papra esett. Latinor felordított és elkezdte lefelé tolni magáról ám sűrű fullasztó füst takarta be.
Hirtelen lerántódott róla a függöny és valakik elkezdték kifelé húzni a szobából. A folyosó még egy ideig homályosan látta megmentőit,de végül felismerte szeretett tanítványát Wittit.
- Mi történt Ponti úr?- kérdezte a két másik tanítvány.
- Oh semmi különös .- Csak elejtettem egy gyertyát.
- Legközelebb jobban vigyázzon uram.- tanácsolta Witti Kori.
Eközben Virgil pápa fejét fogva ült be a helikopterbe.
- Mit tettem?! Otthagytam Pontit az égő szobában! Isten átka súlyt engem!- ám ebben a pillanatban elsötétült előtte minden.
Amikor kinyitotta szemét,víz fölött lebegett. Virgil minden irányba elnézett,de csak hullámzó tengert látott naplementében.
- Szép látvány,nem igaz?
A Pápa megfordult. Egy Fénybe burkolózott embert látott.
- A Mindenható! Könyörgöm Istenem bocsássa meg gyávaságom!
- Megbocsátok.- Viszont neked is kell tenned valamit.
- Igen .- Persze.
- Latinor Ponti elpusztít mindent amiben hisztek- beszélt a lény .- Elpusztít engem. Úgy hogy szövetséget kell kötnünk a zsarnok ellen .- Állítsuk vissza Isten és Sátán hírnevét a világban .- Tudnom kell hogy számíthatok e magára?
- Igen Uram…Igen..
- Rendben .- Először is, a többi egyházat győzze meg az igazunkról .- És ne feledje,kel egy irányító és kell egy sóvárgó a szellemek között.
- Értettem… Vissza állítom Istent és Sátánt.- Ezzel eltűnt Virgil és vissza tért halandói testébe.
Ekkor a fénylény szertefoszlott és Luc Reif fekete köpenyében lebegett a tenger felett.
- Ostoba emberfajzatok- szögezte le a szellem majd kajánul nevetni kezdett…
4.rész Düh és Elfogadás
- Nahát-mormogott Latinor,miközben a heti lapokat olvasta- Virgil Pápa Amerikába utazik…AU!- nyögött fel amikor éppen az oltást kapta a lábába.
- Mit mond Dr úr?- Felépülök?
- Erre,még nem tudok mit mondani .- A vérmérgezés útját bizonyos ideig fel tudjuk tartóztatni,hogy utána mi lesz,azt nem tudom.
- Köszönöm .- Ég önnel.
Az orvos felvette cuccait és görnyedten kibaktatott a teremből. Ponti felsóhajtott majd kihúzott egy fiókot az éjjeli szekrényén. Kivett egy köteg írott papírt. Rendőrségi adatokat. Elkezdte átnézni őket.
- Semmi!- Hogyhogy?!- végigtörölte izzadt homlokát és visszahelyezte lapjait a fiókba. Ám amint be akarta csukni,megjelent Wittil Kori és Rauzel Márton,Latinor két kitűnő tanítványa.
Későn akarta bezárni a fiókot így régi tanoncai észrevették.
- Mester .- Gondolom nem a szennyeseit rejtegeti ott .- jegyezte meg Márton.
Ponti hallgatagon ült az ágyán.
- Bármi is ami nyomasztja,nekünk elmondhatja .- szólt egyetértően Witti .- 12 éve úgy tekintünk önre mint jó apánkra.
- Kérlek üljetek le.- Intett a néhai pap tanítványainak .- Márton,Wittil ti ismertétek a szüleiteket?
- Nem mester.- válaszolt egyhangúan a két huszonéves .- Elvesztettük őket amikor még két évesek sem voltunk.
- Én még soha sem beszéltem a múltamról,ugye?
- Nem mester.
- Nekem hosszú és zavaros életem volt eddig. Valamennyi részét nem értenétek. De elmondok valamit,amivel nektek is nagy hasznotokra válhat életetek során. Eddig esténként sok mesét és tanulságos történetet mondtam el,igaz?
- Igen.
- Ti most értetek meg erre a történetre és tanulságára.
- Még fiatal voltam,10 éves. A szüleimmel és három kistestvéremmel,éltünk Magyarországon. Budapesten,egy szerény emeletes házban. Nem voltunk egy minta család,de én szerettem minden tagját. Vasárnap volt. Szép,derűs farsangot ünneplő vasárnap. A hétfői dolgozatra kellett készülnöm. Anyám és apám a hálószobába aludtak. A három testvérem velük volt. A nappaliból még hallottam vidámkodó veszekedésüket.
Latinor Ponti arcán egy könnycsepp futott le.
Aztán azt hallottam hogy a bejárati ajtó nyikordul. Soha sem volt rendesen rögzítve.
Egy fekete köpönyeges alak lépett a házba. Az amúgy is nyikorgó padlón egy lépte sem hallatszott. Arcát vérfagyasztó, ijesztő színházi,komédiát ábrázoló Maszk pecsételte le.
Odalépett hozzám és nesztelen suttogással így felelt:
- Meglepetés.- azzal megfordult és beosont a hálószobába. Halkan csukta be az ajtaját.
Csend lett. Félni kezdtem,de tudtam hogy ez biztos apám egyik bolond barátja.
Még a légy is leszállt a verandára. Nem zümmögött.
Remegtem mint a nyárfalevél és befordultam az asztal felé.
A hálószoba ajtaja kinyílt. A remegő kezemből ki esett a ceruza.
- Apa...apa..?- Te vagy az..?
Nem ő volt. Az alak odasétált hozzám és megsimogatta a hajamat. Majd vezét levéve kibalagott a nyitott ajtón. Becsukta.
Ültem az asztalnál,és valami lecsöppent a könyvre. Piros,meleg folyadék. Vér.
Berohantam a hálószobába. A szüleim be voltak takarva. A kistestvéreim is.
A fehér lepedőn végigcsurgott a meleg folyadék. Vacogtam, pedig nem fáztam. Sírfafakadva kirohantam az utcára. Azt sem tudtam hol vagyok egyáltalán. Kétségbe esetten kerestem a Maszkos alakot,míg pár másodperc múlva leborultam a földre és síró üvöltéssel kiabáltam:
- Adja vissza a családomat!- Adja vissza a családomat…Míg végül a körém gyülekező emberek között minden elsötétült.
A tanítványok remegő szájjal hallgatták a történetet. Pont kinézett az ablakon és folytatta:
Ezután intézetbe kerültem,ahol különféle pszichológusok akarták elfeledtetni velem a történteket.
A tanulásba burkolóztam. Mindenből kitűnő lettem az évek során. A szemem előtt csak egy cél lebegett. Akkora pénzügyi hatalmam legyen hogy a föld alól is előkeríthessem a családom gyilkosát. Nyomozónak tanultam. Érettségi bizonyítványomba is jelesek voltak beírva.
Elkezdődött pályafutásom a nyomozói közösségben. Sok bűntényt kiderítettem,mígnem felbukkant a világhíres MASZKFENŐ nevezetű sorozatgyilkos. A jelek és nyomok alapján ő ölte meg a családom mind egy szálig. Nyomoztam,kutattam éjt nappallá téve utána. Ám semmi. Nem hagyott egy nyomot sem. A rendőrség és az FBI mármár arra gyanakodott hogy egy szellem gyilkolja az embereket. Eddig tartott a DÜH.
Ezután kétségbe estem. Elfogyott minden türelmem. Inni kezdtem. Az egyik barátom egyszer eljött a kocsmába ahol a rövideket ittam. Azt mondta menjek el a római Vatikánba. Hogy miért? Azt nem mondta. Aludtam rá párat és végül elutaztam. Nem tudtam hogy egyáltalán segíteni tudnak-e. Beültem a beszélgető kabinba. Meglepődésemre ugyanaz a barátom ült be aki a kocsmában beszélt velem. Püspök rangja volt. Az első beszélgetésünknél mindig azt mondta hogy eresszem el ami miatt nyúzom magam. Eresszem el a halott családom tagjait,mert ők csak gátolnak céljaim elérésében. Kezdjek új életet és bocsássak meg annak a szerencsétlen gyilkos lelkének. Ilyenkor pattantam föl és azt kiabáltam hogy: Akkor leszek végre nyugodt és akkor kezdek tiszta lappal ha a Maszkfenő rács mögött rohad el. Aztán kiviharzottam a teremből. Végül azonban vissza mentem mert más úgy sem hallgatott volna meg. Hónapok teltek el miután meg tudott győzni hogy kezdjek új,gondmentes életet. Aztán felajánlotta a papi pályát. Hogy mi lett ezután,azokat a dolgokat sosem hinnétek el.
Úgy hogy mondhatjuk itt a történet vége.
Mi a tanulság? Az,ha az emberel ilyen szörnyűség történik,megtanulhatja hogy lehet felállni belőle.
- Mester,és hogy hívták a barátját aki azokban az időkben püspök volt?
- Lich Virgilnek. Aki ebben az időben Pápa.
A két tanítvány ezek után meghajolt és kiballagott az ajtón.
Latinor lenyomta az ablakkilincset maga mellett,és a nyitott ablakon kinézett a naplementére.
Jó nagyot szívott a friss levegőből és így felelt:
- Most indul el csak,igazán.
…