2012 Folytatás

Évszám
2010

3.rész  SZEMFÉNYVESZTÉS

Ostoba emberfajzat!- mérgelődött Luc Reif a Mars bolygóról kémlelve a Földet.- Úgy terjed ez az új vallás mint a pestis. Hirtelen éles fájdalom hatolt a sötét úrba. Egy fényes repedés futott át a füsttestén.

- Így nem.. Így NEM FOGOK ELPUSZTULNI!- Évezredeken keresztül fenn maradtam!-a szellem elfordult.- Habár bizonyos szemszögből nézve, ez a helyzet megfelel az új terveimnek.

- Sajnos kevesen vannak a kételkedő emberek,ezért vagyok ilyen gyenge .- Még egy lélekhívásra van erőm.- És ez be fog válni!

Ezalatt Rómában újra kezdték építeni a Vatikánt. Ponti az egyik még nem lerombolt szárnyában tartózkodott. Egy párnákkal teli teremben, éppen az újságot olvasta. A lábát már nem tudta mozgatni. Betegsége előre haladott.

- Hmm.. A Maszkfenő nevű sorozatgyilkos ismét lecsapott.- Ezúttal a Hildton utasszállító vonaton .- Ponti letette a lapokat és elszörnyülködött .- Azon van Witti tanítványom és két barátja.

Gondolatait azonban félbeszakította a bejövő pap.- Virgil pápa kíván látogatást tenni önnél és Witti Kori is megérkezett társaival.

- Hála az égnek. Kérem vezesse be Virgil urat.      A pápa indulatosan lépdelt be a szobába.

- Mindent elrontott!

- Foglaljon helyet.

- Normális,vallásos világot kellett volna teremtenie . Nem ezt a borzalmat! Ember teremtette istent! Micsoda gyermeteg sületlenség! Habár,sajnos ez már a világ! Így hát most kell elfoglalni a legjobb pozíciókat,nem gondolja?

- Folytassa kérem- válaszolt Latinor és papírt tollat ragadott. A gyertya fénynél írni kezdett.

- Azt kívánnám öntől hogy írja alá ezt a dokumentumot- nyújtott oda Virgil Latinornak egy papirost. A néhai pap átfutotta a szemével.

- Nem írom alá.

- Hogy mondja?

- Nem tehetem önt az utódommá. Sajnálom.

A Pápa ingerülten felkapta a dokumentumot és elrakta .- Én meg tudtam volna gyógyítani a mérgezését.

Azzal felemelt egy gyertyatartót és Ponti friss irományait meggyújtotta vele. Az égő fecnik szerte szét szálltak a szobában és sorra gyújtották fel a párnákat és a függönyöket. Virgil ijedten kihátrált az ajtón és otthagyta Latinort a lángolni kezdő szobában. Ponti megpróbált lemászni az ágyról de az égő függöny leszakadt és egyenesen a papra esett. Latinor felordított és elkezdte lefelé tolni magáról ám sűrű fullasztó füst takarta be.

Hirtelen lerántódott róla a függöny és valakik elkezdték kifelé húzni a szobából. A folyosó még egy ideig homályosan látta megmentőit,de végül felismerte szeretett tanítványát Wittit.

- Mi történt Ponti úr?- kérdezte a két másik tanítvány.

- Oh semmi különös .- Csak elejtettem egy gyertyát.

- Legközelebb jobban vigyázzon uram.- tanácsolta Witti Kori.

Eközben Virgil pápa fejét fogva ült be a helikopterbe.

- Mit tettem?! Otthagytam Pontit az égő szobában! Isten átka súlyt engem!- ám ebben a pillanatban elsötétült előtte minden.

Amikor kinyitotta szemét,víz fölött lebegett. Virgil minden irányba elnézett,de csak hullámzó tengert látott naplementében.

- Szép látvány,nem igaz?

A Pápa megfordult. Egy Fénybe burkolózott embert látott.

- A Mindenható! Könyörgöm Istenem bocsássa meg gyávaságom!

- Megbocsátok.- Viszont neked is kell tenned valamit.

- Igen .- Persze.

- Latinor Ponti elpusztít mindent amiben hisztek- beszélt a lény .- Elpusztít engem. Úgy hogy szövetséget kell kötnünk a zsarnok ellen .- Állítsuk vissza Isten és Sátán hírnevét a világban .- Tudnom kell hogy számíthatok e magára?

- Igen Uram…Igen..

- Rendben .- Először is, a többi egyházat győzze meg az igazunkról .- És ne feledje,kel egy irányító és kell egy sóvárgó a szellemek között.

- Értettem… Vissza állítom Istent és Sátánt.- Ezzel eltűnt Virgil és vissza tért halandói testébe.

Ekkor a fénylény szertefoszlott és Luc Reif fekete köpenyében lebegett a tenger felett.

- Ostoba emberfajzatok- szögezte le a szellem majd kajánul nevetni kezdett…

 

4.rész                                          Düh és Elfogadás

- Nahát-mormogott Latinor,miközben a heti lapokat olvasta- Virgil Pápa Amerikába utazik…AU!- nyögött fel amikor éppen az oltást kapta a lábába.

- Mit mond Dr úr?- Felépülök?

- Erre,még nem tudok mit mondani .- A vérmérgezés útját bizonyos ideig fel tudjuk tartóztatni,hogy utána mi lesz,azt nem tudom.

- Köszönöm .- Ég önnel.

Az orvos felvette cuccait és görnyedten kibaktatott a teremből. Ponti felsóhajtott majd kihúzott egy fiókot az éjjeli szekrényén. Kivett egy köteg írott papírt. Rendőrségi adatokat. Elkezdte átnézni őket.

- Semmi!- Hogyhogy?!- végigtörölte izzadt homlokát és visszahelyezte lapjait a fiókba. Ám amint be akarta csukni,megjelent Wittil Kori és Rauzel Márton,Latinor két kitűnő tanítványa.

Későn akarta bezárni a fiókot így  régi tanoncai észrevették.

- Mester .- Gondolom nem a szennyeseit rejtegeti ott .- jegyezte meg Márton.

Ponti hallgatagon ült az ágyán.

- Bármi is ami nyomasztja,nekünk elmondhatja .- szólt egyetértően Witti .- 12 éve úgy tekintünk önre mint jó apánkra.

- Kérlek üljetek le.- Intett a néhai pap tanítványainak .- Márton,Wittil ti ismertétek a szüleiteket?

- Nem mester.- válaszolt egyhangúan a két huszonéves .- Elvesztettük őket amikor még két évesek sem voltunk.

- Én még soha sem beszéltem a múltamról,ugye?

- Nem mester.

- Nekem hosszú és zavaros életem volt eddig. Valamennyi részét nem értenétek. De elmondok valamit,amivel nektek is nagy hasznotokra válhat életetek során. Eddig esténként sok mesét és tanulságos történetet mondtam el,igaz?

- Igen.

- Ti most értetek meg erre a történetre és tanulságára.

 

- Még fiatal voltam,10 éves. A szüleimmel és három kistestvéremmel,éltünk Magyarországon. Budapesten,egy szerény emeletes házban. Nem voltunk egy minta család,de én szerettem minden tagját. Vasárnap volt. Szép,derűs farsangot ünneplő vasárnap. A hétfői dolgozatra kellett készülnöm. Anyám és apám a hálószobába aludtak. A három testvérem velük volt. A nappaliból még hallottam vidámkodó veszekedésüket.

 

Latinor Ponti arcán egy könnycsepp futott le.

 

Aztán azt hallottam hogy a bejárati ajtó nyikordul. Soha sem volt rendesen rögzítve.

Egy fekete köpönyeges alak lépett a házba. Az amúgy is nyikorgó padlón egy lépte sem hallatszott. Arcát vérfagyasztó,  ijesztő  színházi,komédiát ábrázoló Maszk pecsételte le.

Odalépett hozzám és nesztelen suttogással így felelt:

- Meglepetés.- azzal megfordult és beosont a hálószobába. Halkan csukta be az ajtaját.

Csend lett. Félni kezdtem,de tudtam hogy ez biztos apám egyik bolond barátja.

Még a légy is leszállt a verandára. Nem zümmögött.

Remegtem mint a nyárfalevél és befordultam az asztal felé.

A hálószoba ajtaja kinyílt. A remegő kezemből ki esett a ceruza.

- Apa...apa..?- Te vagy az..?

Nem ő volt. Az alak odasétált hozzám és megsimogatta a hajamat. Majd vezét levéve kibalagott a nyitott ajtón. Becsukta.

Ültem az asztalnál,és valami lecsöppent a könyvre. Piros,meleg folyadék. Vér.

Berohantam a hálószobába. A szüleim be voltak takarva. A kistestvéreim is.

A fehér lepedőn végigcsurgott a meleg folyadék. Vacogtam, pedig nem fáztam. Sírfafakadva kirohantam az utcára. Azt sem tudtam hol vagyok egyáltalán. Kétségbe esetten kerestem a Maszkos alakot,míg pár másodperc múlva leborultam a földre és síró üvöltéssel kiabáltam:

- Adja vissza a családomat!- Adja vissza a családomat…Míg végül a körém gyülekező emberek között minden elsötétült.

 

A tanítványok remegő szájjal hallgatták a történetet. Pont kinézett az ablakon és folytatta:

 

Ezután intézetbe kerültem,ahol különféle pszichológusok akarták elfeledtetni velem a történteket.

A tanulásba burkolóztam. Mindenből kitűnő lettem az évek során. A szemem előtt csak egy cél lebegett. Akkora pénzügyi hatalmam legyen hogy a föld alól is előkeríthessem a családom gyilkosát. Nyomozónak tanultam. Érettségi bizonyítványomba is jelesek voltak beírva.

Elkezdődött pályafutásom a nyomozói közösségben. Sok bűntényt kiderítettem,mígnem felbukkant a világhíres MASZKFENŐ nevezetű sorozatgyilkos. A jelek és nyomok alapján ő ölte meg a családom mind egy szálig. Nyomoztam,kutattam éjt nappallá téve utána. Ám semmi. Nem hagyott egy nyomot sem. A rendőrség  és az FBI mármár arra gyanakodott hogy egy szellem gyilkolja az embereket. Eddig tartott a DÜH.

Ezután kétségbe estem. Elfogyott minden türelmem. Inni kezdtem. Az egyik barátom egyszer eljött a kocsmába ahol a rövideket ittam. Azt mondta menjek el a római Vatikánba. Hogy miért? Azt nem mondta. Aludtam rá párat és végül elutaztam. Nem tudtam hogy egyáltalán segíteni tudnak-e. Beültem a beszélgető kabinba. Meglepődésemre ugyanaz a barátom ült be aki a kocsmában beszélt velem. Püspök rangja volt. Az első beszélgetésünknél mindig azt mondta hogy eresszem el ami miatt nyúzom magam. Eresszem el a halott családom tagjait,mert ők csak gátolnak céljaim elérésében. Kezdjek új életet és bocsássak meg annak a szerencsétlen gyilkos lelkének. Ilyenkor pattantam föl és azt kiabáltam hogy: Akkor leszek végre nyugodt és akkor kezdek tiszta lappal ha a Maszkfenő rács mögött rohad el. Aztán kiviharzottam a teremből. Végül azonban vissza mentem mert más úgy sem hallgatott volna meg. Hónapok teltek el miután meg tudott győzni hogy kezdjek új,gondmentes életet. Aztán felajánlotta a papi pályát. Hogy mi lett ezután,azokat a dolgokat sosem hinnétek el.

Úgy hogy mondhatjuk itt a történet vége.

Mi a tanulság? Az,ha az emberel ilyen szörnyűség történik,megtanulhatja hogy lehet felállni belőle.

- Mester,és hogy hívták a barátját aki azokban az időkben püspök volt?

- Lich Virgilnek. Aki ebben az időben Pápa.

A két tanítvány ezek után meghajolt és kiballagott az ajtón.

Latinor lenyomta az ablakkilincset maga mellett,és a nyitott ablakon kinézett a naplementére.

Jó nagyot szívott a friss levegőből és így felelt:

- Most indul el csak,igazán.