Álommanók

Évszám
2011
Beküldő
snaszvadi

Seholsincs országban, Nekeresd városban éltek az álommanók. Tizenhárman voltak, az egyiknek kék volt a ruhája, a másiknak piros, a harmadiknak zöld, a negyediknek rózsaszín, az ötödiknek barna, a hatodiknak fehér, a hetediknek sárga, a nyolcadiknak pepita, a kilencediknek narancssárga, a tizediknek szürke, a tizenegyediknek aranyszínű, a tizenkettediknek drapp, és a tizenharmadiknak fekete volt. Az volt a feladatuk, hogy esténként bemásszanak a házak kéményén, és az alvó gyerekek szemhéját bekenjék jó álomporral, hogy azok másnap kipihenten ébredjenek, nyugodtan tudjanak játszani, tanulni. Tizenkettőnek a kis zsákjában jó álompor volt, ám a fekete ruháséban rossz. A gyermekek, akikhez ő suhant be éjjelenként, nem tudták kipihenni magukat, és másnap fáradtak voltak és figyelmetlenek. Hiába kérlelte a többi manó hogy menjen el az álompor elosztóba és kérjen jó álomport, nem volt rá hajlandó. Ez így ment hosszú időn keresztül, ám egyszer a piros ruhásnak elege lett és támadt egy fantasztikus ötlete, hogyan lehetne móresre tanítani az engedetlent. Amikor a fekete ruhás manó elaludt, bekenték az ő szemhéját is a rossz álomporral, két hónapig minden nap. A végén szegény a fáradtságtól sem enni, sem inni, sem gondolkodni, sem aludni nem tudott. Aztán nem bírta tovább, bocsánatot kért a többiektől, elment az álompor elosztóba, kapott ő is jó álomport s lila színű ruhát. Aznaptól kezdve a városban élő gyermekek nem voltak kimerültek többé. Itt a vége, fuss el véle, köss csomót a végére.