Évszám
2013
Beküldő
Gyurgyalag
A fáradt hajnali nap nem tudta elkergetni a lepelfelhőt. A tábor szürke maradt, a szivárvány színei nem jutották át a magas szögesdrót kerítéseken. A Kanada kommandó fejkendős asszonyai a vagonokból egykedvűen hordták ki a csomagokat. A kommandó asszonyai voltak a tábor kivételezettjei.
A transzportok érkezésétől, a fürdőben a ruhafogasig mindent logikusan végiggondoltak, megterveztek. Ez egy könyörtelen gyilkoló gyár volt. Itt mindenkit szelektáltak, volt akinek életben kellett maradni, volt akire a gyötrelmes halált várt. A foglyok üveges szemekkel meredtek maguk elé a barakkok priccsein összezsúfolva vagy a kíméletlen appell idején a sorokban állva. A gázkamrák előtt várakozók közül voltak, akik gyanutlanul leültek falatozni, gondos édesanyák megszoptatták a csecsemőt, mielőtt bementek együtt a zuhanyozóba.
- A vagonokban maradt holmikat a teherautókra pakoljuk. A raktárlágerbe viszik azokat. Isten engem úgy segéljen rengeteg itt a meló. Amit találsz kaját, azt azonnal fald fel! Ne dugdosd, úgyis megtalálják, és akkor jól megvernek Kopaszra nyírnak, mint egy birkát! - oktatta a sebhelyes arcú öregasszony az előtte vigyázban álló szipogó lánykát. Mellettük a Kanada kommandó fejkendős asszonyai a kinyitott bőröndökből monoton válogatták az előkerülő holmikat. Minden felnyitott csomag mesélt a régi tulajdonosról, fekete berliner kendő, hagyma és szalonna valahonnan vidékről érkezett, selyem kombiné, parfüm és hintőpor egy városi üzenet volt. Találtak gyönyörű brüsszeli csipkegallért, finom, puha, kockás gyapjúsálat, ceruzás megjegyzésekkel teleírt lengyel-német szótárt. A csomagokból előkerült bőrkötésű Biblia, selyembe csomagolt Tóra és arany betűs Korán. Közömbös arccal lapozták a könyveket, bámulták a családi képeket. Unottan nézték a matrózblúzos, hintalovon ülő vigyorgó kisfiú fényképét és flegmán dobták félre egy népes polgári család fotóját, ahol unokák, szülők és nagyszülők megilletődötten álltak vigyázzban az örökkévalóságnak.
A krematórium bejárata a raktárlágerrel szemben volt. Az ott dolgozó fogolynők minden egyes csoport érkezését végignézték. A rabok egymást támogatva léptek be a fürdőbe.
- Ezt nem lehet kibírni!- szakadt fel a sóhaj az egyik asszonyból. - Annyira sajnálom őket! - folytatta halkan.
- Úri dolgod van itt! Fogd be a szád különben ......- förmedt rá az öregasszony.
- Mit különben? Lehet ennél rosszabb?- suttogta a másik asszony.
- Igen, lehet ennél rosszabb. Itt a raktárlágerben ehetsz, van ruhád, nem fázol annyit, kevesebbet vernek, és ha nem bírod tovább, gondolj csak a családodra. Valahol békességben és nyugalomban élnek, távol ettől a borzalomtól. - mondta az egyik fogolynő, miközben egy pár férfi bakancsot dobott maga mögé a cipős kupacba.
- De vajon hol lehetnek most?- sóhajtott fel az egyik csontos váll. - Mi lehet odakint a kerítésen túl? Hol van most normális élet? Miért kell ezt kibírni? - sorolta halkan tovább kérdéseit a nő. Hirtelen egy hangos durva parancs szólt.
- Transzport érkezett! Indulás! Meddig várjak még rátok rohadtak!!- üvöltötte a felügyelőnő
A Kanada kommandó fegyelmezetten, zárt sorokban haladt el a többi barakk között. Az út csak öt perc volt, az asszonyok próbáltak lépést tartani egymással. A szögesdróton kívül és belül jöttek, mentek a transzportok. Megváltozott a rend, gyilkos lett a világ. A férges barakkok fapriccsein görcsbe rándult testtel vagy a gyilkos appell soraiban zsibbadtan állva némán faggatták Jehovát, Istent, Allahot. Miért kell elfogadni az elfogadhatatlant? Hol a valóság?
Egyszerre ért a rámpához a kommandó és a vonatszerelvén.
- Jézus anyja segíts! - fohászkodtak az asszonyok, miközben az ajtó fogantyúját megmarkolták, majd egy erős rántással kinyitották a vagont. A hullák estek ki először a nyitott ajtón, majd kitámolyogtak az élők. Eszelős tekintettel meredtek maguk elé, majd elindultak arra, amerre terelték őket. Az utazástól elgyötört férfiak, nők és gyermekek reménykedve, hunyorogva és egymásba kapaszkodva csoszogtak előre, aztán következett a szelektálás, jobbra vagy balra, élet vagy halál. Dübörögtek a vagon ajtók, csoszogtak a lábak a mocskos rámpán, újra és újra ugyanabban a ritmusban.
Azon a napon is minden úgy történt, ahogy hetek óta mindig. A transzport megérkezett, az ajtó kinyílt, a rámpán ment végig a tömeg, onnan jobbra és balra indultak tovább. A hangok sem változtak sírás, kiabálás, jajveszékelés Európa összes nyelvén. Istenhez, Jézushoz, Szentlélekhez, Jehovához és Allahhoz fohászkodott fiatal és öreg. A kommandó asszonyai közömbösen húzták, cibálták a batyukat, bőröndöket. A csomagok felé fordulva, háttal ültek a szelektálásra váró embereknek, így nem kellett senkinek a szemébe nézni. A Kanada kommandó egyik tagja szorosan magához húzott egy elegáns bőröndöt a kupacból. A finom bőr borítást többször végigsimogatta, a míves sárgaréz csatokat óvatosan feszítette fel. Szeme megtelt csillogással, halottsápadt arcán pici pír jelent meg. A bőrönd tetejét áhítattal nyitotta fel és mélyen beszívta az illatát.
- Városi gazdag család! Cseléd mos, vasal, keményíti az inggallért. Minden nap csipke alsót váltanak és a kisasszony a harisnyás lábát csatos, magas sarkú cipőbe bújtatta. - áradozott becsukott szemmel a bőrönd fölött, aztán folytatta lelkesen.
- Levendula és rózsa olaj. Mennyei illatok! A levendula színe kék, mint az ég. Ennek a rózsának pedig mélyvörös volt a színe, mint a vérnek. A szirmokat egy kádba gyűjtötték, majd titkos receptek alapján rózsaolajat főztek. Csodás rózsaolaj! - suttogta a lány simogatva az úri bőröndöt.
- Hú, de okos vagy! Talán tudsz rózsaolajat főzni? Mutasd má, mi van ott még? - lökte meg a másikat és durván rágatni kezdte a nyitott bőröndöt. A ruhák és a cipők a földre borultak. Az asszonyok odaugrottak és vadul turkálni kezdtek a holmik között.
- Hú, ez egy igazi gyapjúharisnya! Az én méretem! - markolta meg a bőröndből előkerült barna harisnyát az egyik, majd mohón, könyökig beletúrt a ruhák közé. Mindannyian rángatták a szép holmikat, és vadul lökdösték egymást.
- Ne tedd ezt! Nyugi már! Nagyon megvernek és kopaszra nyírnak!- figyelmeztette a lányokat a sebhelyes arcú öregasszony. Hirtelen mindenki elhallgatott, mozdulatlanná vált, a verés emléke megfegyelmezte a hisztériát. Újra lenyugodva válogatták tovább a bőröndök és a batyuk tartalmát. A hátuk mögött a fürdőben felerősödött a sikoltozás és a jajveszékelés, majd csend lett. Furcsa néma csend. A Kanada kommandó tagjai nem törődtek ezzel, megállás nélkül dolgoztak tovább.
- Inkább kiabáljanak, sikoltozzanak és veszekedjenek, csak ne legyen ez a csend! - suttogta az egyik asszony a másiknak. A kéményből egyre erősebben szállt fel a fekete füst, az égett hús szaga csípte az orrukat.
- Nézzétek! Ezek magyarok! Ezek a csomagok Magyarországról jöttek. Ez a biblia magyarul van. "Erzsikének édesanyától". Isten irgalmazzon nekik, bárhol is vannak!- borult a szétnyílt batyura az egyik fogolynő.
- Ez pedig Szeged város képeslapja! Emlékeztek, szőke a Tisza! - mondta lelkesen a másik csontsovány fogoly. Hirtelen kimérten, és a hisztéria határát súrolva felkiáltott az egyik fiatal lányka.
- Ez anyáé! Ez anya bőröndje! - mondta egyre hangosabban. Mindenki abbahagyta a válogatást és a kiabálóra meredt.
- Ez a mente az öcsémé! Ez pedig a húgom kendője, én vettem neki! Itt van Apa fotográfiája! - sikoltott végül fulladozva a fiatal fogolynő, kezében egy kiskabátot, kendőt és egy fotót tartott görcsösen.
- Jézus segíts! Hol vannak! Látnom kell őket! Meg tudom menteni anyát, húgit és az öcsémet! - felpattant és eszelős szemekkel meredt a kéményre. A körülötte dolgozó asszonyok azonnal felugrottak, és lefogták az őrjöngő lányt. Karját, lábát erősen megmarkolva vitték be a barakkba.
- Vigyétek hátra, de gyorsan! Takarjátok le egy pokróccal. Üljetek rá addig, amíg mozog! - parancsolta a sebhelyes arcú öregasszony a többieknek és közbe nézte, nehogy meglepje őket egy parancsnok. Nem volt szerencséjük, ahogy a zokogó lánnyal eltűntek a többiek a barakk félhomályában, a sarkon befordult az egyik felügyelőnő és egyenesen a kupacok körül álldogáló asszonyokhoz ment.
- Mi ez a zajongás? Miért nem dolgoztok? Talán nem tetszik a szállás és a koszt? Jobbat akartok? - üvöltött és belerúgott a mellette guggoló egyik szerencsétlenbe.
- Nézze, nézze milyen finom holmik kerültek most ide!- próbálta a sebhelyes arcú öregasszony elterelni a felügyelőnő figyelmét a barakk mélyén rejtőzködő foglyokról. Az elegáns bőrönd kincsei szerencsére felkeltették a felügyelőnő figyelmét, így végül ő vitte el a barna gyapjú harisnyát. Közben a barakk mélyén az asszonyok a pokróc alatt a zokogó lányt nyugtatták.
- Nyugodj meg te lány! Mindenkit megölsz így! Ha nem kussolsz el most azonnal idejönnek és kinyírnak! Isten engem úgy segéljen! - suttogta az egyik nő az alatta vergődőnek. A pokrócon ülők mozdulatlanul meredtek a barakk nyitott ajtajára. A bejárat előtt, árnyékok és szögletes, sötét alakok haladtak el, eltakarva a bent lévők elől a világosságot. Hosszú percekig egymásra, és a bejáratra meredve ültek, és rettegve nézték a kinti világot. Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes..... Sh'ma Israel.....mormolták.
- A rabbi azt mondta, hogy ott van a szülőföld, ahol az őseink nyugszanak. Most mi lesz? Itt lesz a szülőföldünk? - kérdezte halkan az egyik pokrócon ülő asszony, miközben alattuk egyre csendesedett a zokogás.
A sebhelyes arcú öregasszony elkísérte a felügyelőnőt. A barakkok között kóválygó rabokat alaposan megnézte. Végre látott egy ismerőst, és odament a barakk falának támaszkodó szakadt ruhás, fiatal lányhoz.
- Te lány! Mondd, jobb így neked? Most követ hordasz, árkot ásol? Többet éhezel, mint amikor velünk voltál a raktárlágerben. - morgott a sebhelyes arcú öregasszony a kerítés mellett álló lánynak. A fiatal, dacosan szembe nézett vele, és nyugodt hangon megszólalt.
- Azt hiszed, hogy rosszabb most nekem? Hát tévedsz! Ha veletek maradok, és nem kértem volna át magam a munkacsapatba, minden porcikám csak a halált várná. Állandóan látni a transzporttal érkezőket, figyelni, ahogy a krematóriumba eltűnnek sikoltozás, és jajveszékelés közepette. Kinyitni a bőröndöket, halott emberek féltett csomagjai között turkálni, és elvenni tőlük azokat a holmikat. Akkor sem veszem el, ha már halottak! Ez bűncselekmény! Én nem vagyok bűnöző, inkább állok az appellen órákig, inkább verjenek púposra és szakadjak meg az árokásásba, de többet nem akarok halott csecsemőt találni egy bőröndben sem. Nem akarok soha többé szemébe nézni szoptató anyának, aki a krematórium előtt ül és türelmesen várja, hogy sorra kerüljön végre, aztán nyugodtan bemegy a fürdőbe, karján a csecsemővel. - fejezte be a fiatal.
- Bolond vagy te lány! - legyintett a sebhelyes arcú nő. - A Kanadában arany életed volt. Bánhatod, hogy eljöttél!- mondta az öregasszony.
- Én túl akarom élni ezt a borzalmat! Kikerülök innen és mesélni, emlékezni fogok. - folytatta türelmesen a lány.
- Te lány, azt mondom én neked, felejts inkább! De törődöm is én veled! - legyintett lemondóan az idősebb nő, és visszaindult a raktárlágerbe. A fiatal lány sugárzó arccal nézett a hajlott hátú fogolynő után. Az öregasszony lassabban, és fájdalmasabban csoszogott vissza a barakkhoz. A krematórium vetkőző helysége újra üres volt.
- Meg fog ez is pusztulni nemsokára, az biztos. - motyogta maga elé az sebhelyes nő, miközben lekuporodott a többiek mellé és batyukat, bőröndöket kezdett el ő is nyitogatni.
Az öregasszony nem tudott aludni azon az éjszakán . A többi asszony mocorgása, sóhajtozása egyre jobban idegesítette. Hajnal felé eszébe jutott egy másik élet. A frissen sült kenyérnek az illatát érezte, kisfiának a kacagását hallotta, és az arcán érezte imádott férje kezének simogatását.
Harag istene még szunnyadt a lelkek mélyén, de jaj lesz annak, aki a feltámadásnál az útjába kerül.