Gyermekként elképzeljük életünk, mintha csak festenénk egy képet. Látjuk magunk, mint orvosok, tűzoltók, balerinák, autóversenyzők… Aztán eltelnek az évek, visszanézünk gyermeki vágyainkra, s meg kell állapítanunk, hogy vagy összejött, vagy nem. Ha összejött, hálásak lehetünk magunknak, hogy küzdöttünk saját életünkért, s sikerült olyanná formálni önmagunk, mint amilyenné elképzeltük. Ha nem, akkor orvos, balerina helyett egy kukásember, vagy egy takarítónő áll előttünk a tükörben, kit legszívesebben leköpnénk, ám tudjuk, hogy a társadalom nem működhetne eme pillérek nélkül, s egy idő után belenyugszunk, hogy észrevétlen jutottunk a ranglétra legaljára. Ostorozzuk magunkat hibáinkért, elkeseredettségünkért, majd egy idő után a társadalomra irányítjuk dühünk, haragunk, miszerint mi mindent megtettünk, hogy másképp alakuljon életünk, DE… De nem volt lehetőségünk, nem volt pénzünk, nem volt merszünk megvalósítani vágyaink. Hárítjuk a felelősséget, hogy élni tudjunk önnön jellemünkkel. Ám ha jobban belegondolunk, egyedivé tett volna minket az orvosi szakma? avagy a balerinaság? és a válasz megannyi „NEM”! Hisz millió orvos, balerina szaladgál körülöttünk, akármerre fordulunk.
Akkor hát mitől vagyunk egyediek? Az ujjlenyomatunktól?!... Viccnek szántam, ám már nem nevetek. A mai társadalomban ez az egyetlen, mi megkülönböztet minket. Leszámítva a DNS-ünk. Mind-mind fizikai tulajdonság, mi mögött egy lélek rejtőzik, amire senki sem kíváncsi. Egy érző, fájó, örömteli lélek megannyi arccal. És itt az egyediség! Nem számít, hogy a társadalomban milyen szerepet töltünk be, avagy fizikailag mi a meghatározott kategóriánk! Az egyetlen, ami számít, a lelkünk, s tudatunk. Hisz ami egyedivé tesz minket, az maga a gondolkodásmódunk. Függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak, milyen skatulyába helyeznek el minket. És igen, itt áll előttem egy ember, egy egyedi jellem a tükörben, és büszke vagyok rá! Büszke arra, hogy nem csak egy lény a milliárd közül, hanem egy önálló, gondolkodó személy, egy egyén! S ha legközelebb a tükörbe nézel, gondolj erre. Húzd ki magad, és mosolyogj büszkén!