ÁRNY ÉS FÉNY
Üzenet a hegyről...
És jő a napsütés
Terjed a fény,
Virágba borul minden
És a sötétség ura menekül.
Történetünk kezdetén az árny eluralkodott a földön az emberi szívekbe és elmékbe lopózva, felborítva az egyensúlyt: ember és természet között.
Tangakwunu (szivárvány) hegyen az indiánok látván mi történik a földön, elrejtik két gyermeküket Ehawee Zitkalát (nevető madár) és Tocho Hassun-t (hegyi oroszlán kőszikla), védelmező varázslattal az árny ellen. A lányt verébbé 6 kulccsal, a fiút oroszlánná, akit 6 lakattal béklyózva zártak el, egymástól elválasztva, a hegy lábánál lévő sűrű erdőbe rejtették külön- külön, ne tudjanak saját képességükről és küldetésükről sem. Így megvédve őket, míg el nem érkezik az idő, hogy ők ketten helyreállítsák a harmóniát. Fényt árasszanak, a szívekben hála, elfogadás, szeretet, türelem, megértés, igazságosság lakozzék. Ők legyenek majd a változás a világban.
A kis veréb az almafa legalsó ágán ült, tollait igazgatta, nyújtóztatta piciny lábait.
Csendesen várt, nézte a fa tövében szunyókáló hatalmas oroszlánt, aki erős, mogorva, haragos volt, bősz ordításai távol tartották a betolakodókat. Magába zárkózott és senki nem, mert közelíteni, mert hangja villámokat szórt. A kisveréb első, egymásra pillantásukból érezte, e zord külső, érző szívet takar. Őszinte barátok lettek, egyre közelebb és közelebb kerültek egymáshoz. Különös furcsa érzés töltötte el mikor a közelében lehetett. Látta az oroszlán szemében is ugyanezt, szinte egybeolvadtak.
A kismadár vidám, barátságos, érdeklődő természete felrázta az unalmasnak tűnő hétköznapokat az erdő sűrűjében. A legtöbb élőlény: a bagoly, a tigris, a nyúl, a ló s még sokan szívesen keresték társaságát és hallgatták csicsergő hangját.
A veréb elhatározta, meggyógyítja az állatok királyát, kigyógyítja a keserűségből és keményszívűségből, megszabadítja a rabláncaitól, amik zorddá tették őt.
- Ő az, akit keres? Őt kellett megtalálnia- ezen álmélkodott többször is.
- Bízz bennem! Sikerülni fog- mondta neki, szívéből beszélt.
- Már nem hiszem-, morogta. Az oroszlánt is furcsa, de mégis perzselő érzés járta át, mikor rá pillantott és a közelében tartózkodott. Magának sem akarta bevallani, de vágyott a közelségére, csivitelő hangjára, ha csak tehette minden pillanatot kihasznált, hogy hallhassa, még messzebbről is, mikor éppen az erdő népével társalgott a veréblány. Az oroszlánkirály parancsolgatásaival rendre utasította az erdő lakóit, volt nap mikor a madárkát is csendre intette, mikor túlon-túl csicsergő és repdeső napja volt, ezzel tanítva, irányította képességei kibontakozásában.
A szürke kis madárka felfedezte magában, hogy látja a szivárványkövet a többiekben, és hogy feladata tisztítsa a lerakódásoktól, homályosságtól, fényesítse az ékkövet, tanítsa meg őket is maguknak tisztítani.
A nevető madárlány nem adta fel, odafigyelt mindenkire. Elindult az úton célja felé és hol szavai erejét használva, hol a csendjét figyelő szem, hallgató fül, s beszélő szájként fordult az erdő sokaságához. Tanult és tanított, meséket szőtt.
Ahogy telt múlt az idő az erdőben, minden élőlény tudásából adott a másiknak, szeretettel
megértéssel fordultak egymás felé.
A pirinyó madárlány naponta meséket varázsolva szórakoztatta az erdő népét, történetei az öröm körforgásáról, önmagunk felfedezéséről, a jólét kútjából való merítésről, szívünk vágyairól, szárnyunk kibontásáról, a körülöttünk lévő csodák észrevételéről, az utunkba kerülő kövekről szóltak, újat, szépet építeni, egymásba rakni, mint a puzzle.
LÉGY VÁLTOZÁS A VILÁGBAN, AMIT LÁTNI AKARSZ"
Gondolj egyet, s meglásd a világ, aszerint változik.
Mesék és gondolatok mindenkinek a kerek erdőből:
A titkok hercegnője
Élt egyszer egy király (fekete-fehér) kereste a boldogságot, a csodát, a titkot, hogyan lehetne boldog. Szerette élvezni az életet, a habos tortából az egészet megkóstolni. Kereste, kutatta az utat és az úthoz a kulcsokat. Felfedezni minden jót a nagyvilágban. Úgy gondolta talán a kulcsokat útközben összegyűjti...
-Vajon egy-egy ott rejlik, egy-egy udvarhölgynél?- törte a fejét, de nem találta náluk.
Ismert egy lányt, jó barátok voltak. A király sokáig élvezte a hercegnő társaságát, kedves szavait, szórakoztatta, szeretetével, gondoskodó figyelmével körbevette. Vidámságát csodálta.
Egy idő után azonban ellene fordult a király, mert zavarta fekete felét kibontakozni, pedig csak a hercegnő látta teljes énjét, a szivárványkövet. Tömlöcbe akarta zárni, de megkegyelmezett neki, a közeléből viszont száműzte.
Így ő otthonába vonult és ápolta sebzett lelkét és összetört szívét. Tudta a titkot, ezért képes volt összeragasztani. Segítségére és kedvessége viszonzására körül vették ifjú hercegnő- és hercegtanulói. A király nem sejtette minden kulcsa a boldogsághoz a hercegnőnél lapul: 3 kicsi az úthoz, 3 nagy kulcs a szívhez.
Felismeri e, hogy egy valaki képes kinyitni az összes zárat a habos tortához?
A király, udvarában múlatta az időt udvarhölgyei társaságában, akik a hercegnőn csak gúnyosan mosolyogtak. Az udvarhölgyek homályos látásuk miatt, saját érdeküket nézték és a kapzsiság és irigység vezérelte őket, próbálták szórakoztatni az uralkodót, s mindent elkövettek, hogy közelébe férkőzhessenek. A hercegnő viszont szíve minden szeretettével megismerte a fekete-fehér királyt, felfedezte lelke titkait, így tudta mi az, amire igazán vágyik.
A kulcs megvan, kinyitásra vár. A hercegnő türelmesen várja, míg a nagy király megtalálja a szívéhez vezető utat, neki is be kell járnia.
Harc a királyságért
Elérkezett az idő, a változás szelei fújtak a sűrű erdőben, az állatok bizakodtak, de egyben tanakodtak is, sokat vitáztak, harcoltak, ki legyen tavasztól az uralkodójuk.
- - Ki legyen a király, kit válasszanak?- több történet is terjedt szájról szájra az állatokról
Mégis ki a legmegfelelőbb az erdő helyes irányítására?
- - Milyen tulajdonságokkal rendelkezzen? -induljunk innen, ajánlotta a tigris?
- - Legyen bátor és erős- szólt a nyúl.
- - Hé, akkor te kiestél- közölte a bagoly. -Egy igazságot és rendet teremtőre van szükség.
- - Aki az erények erejével vezeti népét, s képes a félelmünket szeretetté alakítani.
- - Így van!- lelkendezett a majom.
- - De ne féljen kimondani az igazságot, és az érdekeinket képviselje hangjával-nyerített a ló.
- - Képesek vagyunk a változásra. Tudjátok.- csiripelte a madár.
- - Jó, jó, de mégis ki?- kérdezte a tigris, aki már unta nagyon az okoskodást.
Így folytatták reggeltől estig a szópárbajt, mire mindenki kidőlt és elszunyókált. A tó felszínén csillogóan tükröződött a hold fénye.
- - Új élet, szebb jövő vár-suttogta a szél.
Reggel, az ébredező erdőt a felkelő nap sugarai ragyogták be. Az erdő népe örömmel fogadta a fényt, s ekkor tekintetüket az almafa tövében mosakodó oroszlánra fordították, kinek sörénye aranyszínben pompázott a nap fényétől. Ekkor tudták, csak ő képes a királyságra hatalmas hangjával és védelmező mancsával, szeretettel a szívében irányítsa őket és megteremtse a békét s fejlődést, a gyümölcsöt, érlelő nyarat, és tovább...
A mesék folytatódnak...
MERT IGAZ, EGY FECSKE NEM CSINÁL NYARAT, NEM, MERT ODÉBB ÁLL, DE EGY SZÜRKE KIS VERÉB IGEN.
Amit másoknak okozunk magunknak, okozzuk.
Akkor az miért ne lenne jó? Hisz adni öröm, s mindenki szeretettre vágyik.
Lásd meg bennük a jót, a fényt is.
Mosolyogj, légy kedves, figyelmes, és észre fogod venni, hogy az emberek szeretnek, tisztelnek.
S így az elvetett magok csírázásnak indultak, a fák rügyet, s szirmokat bontottak, egy jókor jött eső hatására elkezdődött a tavasz. Ahogy az oroszlán szíve kiolvadt a dermesztő fagyásból, egyre felszabadultabb lett, megtisztult régi gyötrő fájdalmaktól, megtalálta a boldogság kulcsait, lehullottak láncai, úgy a többiek is meglelték, ki-ki álma, célja szerint. A szívükre hallgatva megtalálták az örömöt, adó fényt úgy kívül, mint belül. Ehawee Zitkala és Tocho Hassun megteremtették a harmóniát, szivárványszínekben pompázott minden.