Barátság és felelősség

Évszám
2010
Réges-régen volt egy ország, ahol minden ember csodás külsővel volt megáldva, de közöttük is a legszebb a király fia volt. Grófnők, hercegkisasszonyok versengtek kegyeiért, de a királyfinak egyik sem kellett. Egy reggel aztán Sugár herceg az apja elé állt, és így szólt:

- Édesapám! Nősülni szeretnék. Azonban egyik hercegnő és grófnő sem kedvemre való. Az egyik apródtól hallottam, hogy a Zöld-hegységben él egy sárkány,aki elrabolt egy gyönyörű leányt.Szegény rég óta senyved a fenevad fogságában, de már nem sokáig! Kiszabadítom és őt veszem el feleségül.- mondta határozottan a királyfi.

A király hosszú ideig nem szólalt meg. Nem tudta, mi lenne a helyes döntés. Féltette fiát, de tudta, hogy az ifjú addig nem nyugszik, míg el nem éri célját.

- Rendben fiam, tégy úgy, de előtte fogadd el tőlem ezt a kis ajándékot.- mondta halkan, miközben egy régi vasládából előhúzott egy kardot. A pengébe egy ügyes kovács a „Győzelemre vezet” feliratot véste, és valóban: viselője sosem vesztett csatát.

- De.. ez.. az ország kardja. Nem fogadhatom el. Mi lesz a birodalommal, ha odaveszek és nem látják a nemzeti jelképet?- kérdezte meghatódva Sugár.

-Járj sikerrel gyermekem! Olyat pedig, hogy mi lesz ha odaveszel, hallani sem akarok!- kiáltotta az agg uralkodó, és sietve elhagyta a tróntermet, hogy fia ne lássa könnyáztatta arcát. A királyfi még néhány pillanatig nem mozdult, csak nézte a remek fegyvert, mert egyszerűen nem tudott betelni vele. „Ha gyorsan kiszabadítom a hercegnőt, akkor talán még az inas sem fog rájönni, hogy hiányzik a kard.”- gondolta magában.

            Még aznap összepakolt minden szükséges holmit, kedvenc paripáját felnyergelte és rövid búcsú után indult is jövendőbelijéért. Egy régi térképet követve két nap múlve elért a Zörgő-erdőhöz, ami már nem tartozott a birodalomhoz. Leszállt a lováról és kantáron vezette a sűrűbe. Hirtelen zajt hallott egy közeli bokorból.

-         Ki vagy? Mutasd magad!- kiáltotta Sugár.

-         Én Cema herceg vagyok. Ne félj, nem akarlak bántani. Tőlem egyedül a Zöld-hegységben élő sárkány retteghet.-lépett ki a sűrűből a legcsúfabb férfi, akit a királyfi valaha látott.

-         Pusztulj innen szörnyeteg! A szép királylányról pedig ne is álmodj, mert én fogom kiszabadítni.- kiáltotta hevesen Sugár.

-         Ha olyan nagy a szád, vívj meg velem!- válaszolta nyugodtan a herceg.

      A két ifjú kirántotta kardját és vadul harcolni kezdett. Szikráztak a pengék, mindketten bevetették tudásuk és erejük legjavát, de egyikőjük sem tudta legyőzni a másikat, végül mindketten kimerülten rogytak össze.

- Te aztán mestere vagy a kardnak! Bocsánatot kérek minden rágalomért.Nem volt szép tőlem. –lihegte a szép királyfi.

- Ahogy te bánsz a fegyverrel, az se kutya! Megbocsájtok neked, sőt, legyünk barátok!- nyújtott kezet Cema Sugárnak, aki elfogadta a felé nyújtott jobbot. Együtt mentek- mendegéltek, mígnem megpillantották maguk előtt a Zöld-hegységet. Nem volt nehéz felismerni: a sík vidékből hirtelen kiugró láncolat egésze a zöld különféle árnyalataiban pompázott, a legmagasabb csúcs közepén volt egy nagy fekete folt, a sárkány barlangja. Ahogy beljebb és beljebb merészkedtek a hegyen fekvő erdőségbe,egyre több patakot leltek, melyek ezernyi kék kígyóként kanyarogtak az avarban.

- Már közel vagyunk a sárkány barlangjához. Érzem a kén szagát a levegőben. Nagyon szégyellem magam, hogy első találkozásunkkor külső alapján ítéltelek meg. Cema, remek társ vagy. Ha mindketten túléljük a harcot és kiszabadítjuk a királylányt, te vedd el feleségül, mert te jobban megérdemled és jobban áhítod.- szólt Sugár őszintén. Barátja elmosolyodott, majd megveregette a királyfi vállát. Ez többet mondott minden szónál. Egy óra múlva elérték a barlangot. Lassan megközelítették, majd kivont karddal beugrottak a sötétbe. A sárkány már várta őket. Hatalmas karmai és pikkelyei kopottak voltak, néhány sebhelyet is fel lehetett fedezni a testén. Az ifjakra szegezte fáradt szemeit, majd beszélni kezdett:

- Gondolom a királylányért jöttetek, mivel más kincsem nincs. Én már öreg vagyok a harchoz, vigyétek magatokkal, egyedül annyit kérek cserébe, hogy kíméljétek meg az életem.

A két királyfi összenézett. Erre nem számítottak, de rögtön feltalálták magukat:

- Rendben van, sárkány. Megkímélünk, de csak ha nem rabolsz többé az emberektől sem állatot, sem szép lányt.Te pedig, kedves királylány, gyere ki a barlangból, többé nem vagy rab!

A lány kibotorkált a sötétből. Hosszú szőke haján megcsillant napfény, szemei olyan kékek voltak, mint az óceán. Alakja és járása inkább tündérhez hasonlított, mint emberhez. Cemát rögtön melegség járta át ,ahogy jövendőbelije rámosolygott.

- Köszönöm nektek, nemes ifjak, hogy megmentettetek. Rózsának hívnak.- pukedlizett a szépség.

A királyfi egy darabig csak állt és nézte a gyönyörű királylányt, pár pillanat múlva azonban megeredt a nyelve:

- Szépséges Úrnő! Öröm volt segíteni egy ilyen csodás hölgynek. Ha nincs ellenedre, Cema lesz a férjed. Jó dolgod lesz mellette.

- Ahogy az urak óhajtják. Igyekszem jó feleség lenni.- szólt kedvesen Rózsa királylány.

Együtt mentek egy darabig, majd a Zörgő-erdőnél szétváltak. Sugár hazament a szépek országába, Cema pedig nejével az ő hazájába vágtatott. Mindkét birodalomban nagy volt az öröm, hogy a két ifjú épségben hazaért.
 

       Teltek-múltak az évek, a két férfiból pedig király lett. Cema nagyon szeretett vadászni, és épp egy sikeres vadászatból tért haza, mikor rossz hírt kapott: Sugár király serege lassan eléri a várost, és földig akarja rombolni a birodalmat.Nem szólt egy szót sem, hanem rögtön felszaladt Rózsához. Ahogy benyitott, felesége egy levelet gyorsan a szekrényébe dobott. A király dühösen feltépte a bútor ajtaját és kikapta a drága ruhák közül a pergament, melyben az állt hogy Cema egy rossz uralkodó, aki állandóan bálokra és fényűző életmódra pazarolja az ország vagyonát, míg a nép éhezik, és képtelen fizetni az adókat, amiket az uralkodó vetett ki. A levél végén pedig a királyné segítséget kért Sugártól, hogy újból felvirágozzon a birodalom. Mikor Cema végzett az olvasással, szeme villámokat szórt.

-         És én még hittem neked. Szerettelek, de te elárultál. Hogy tehetted ezt velem? De mindegy… Az országom most fontosabb.- kiabálta kétségbeesetten. Leszaladt a csigalépcsőn, egészen a függőhídig. Biccentett az őrnek, mire két erős lovag leengedte a hidat. Ahogy kilépett a várból megpillantotta Sugár seregét. Ameddig csak ellátott, citromszín pajzsok tengere borította a völgyet. Régi barátja lassan előrelovagolt.

-         Cema! Mi lett veled? Hát már nem tudod hogy a legfontosabb az, hogy alattvalóid jólétben éljenek? Csalódtam benned.- szólt szomorúan.

-         Kérlek, ne ítélj el barátom. Félreértések sorozata az egész hadjáratod. Álnok nejem műve. Nézd meg a földeket, mindenhol bőven terem a búza, és kövér marhák legelésznek. Az emberek boldogok és békében élnek.Nem értem,hogy Rózsa miért akarja a háborút. Jó voltam hozzá, mindig igyekeztem a kedvében járni.

-         Hogy miért tettem? Megmondom. Csúf vagy és ostoba. Utálok itt lenni, sőt, ezt az egész birodalmat gyűlölöm. Régen olyan jó volt. A sárkány gondomat viselte, én főztem neki ő pedig vigyázott rám. Ne haragudjatok rám, jó urak, tudom, aljas húzás volt,de érzelmeimnek nem tudok parancsolni. Hagy menjek vissza a sárkányhoz, mert én csak őt tudom szeretni.-zokogott Rózsa.

A két király hosszasan tanakodott,majd megegyeztek abban, hogy mindketten két-két embert adnak Rózsa mellé,akik visszakísérik a lányt a Zöld-hegységbe.A béke helyreállt, Sugár és Cema pedig barátok maradtak és egyesítették a két ország hadseregét. A szép király néhány év múlva megnősült, és boldogan éltek,amíg meg nem haltak. Cema hallani sem akart a házasságról, inkább járta az országot és vadászgatott. Száz éves korában halt meg és egy csodás birodalmat hagyott hátra.