Évszám
2010
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu. Szegényes falu volt ez, ahol mindenki ismert mindenkit. Ebben a faluban élt egy aranyos szőke kislány, akit Julinak hívtak. Juli egy tizenhárom éves lány, aki már régóta vágyik egy legjobb barátnőre.
Egy napsütötte tavaszi nap reggelén, Juli elindul az iskolába, pont mint minden nap. De ez a nap mégsem olyan volt, mint a többi. Amint beért a suliba, csodálkozva nézett egy lányt, akit előtte még sohasem látott. Hamarosan kiderült, hogy új tanuló érkezett az osztályba. Juli rögtön be is mutatkozott neki:
- Szia! Engem Julinak hívnak. Téged?
- Szia! Én Réka vagyok. Nem tudod, hogy merre találom a rajztermet? – kérdezte Réka.
- Dehogynem, gyere utánam, megmutatom.
Azzal Juli elvezette Rékát a rajzteremhez. Útközben sokat beszélgettek egymással, és az is kiderült e közben, hogy Réka is nagyon régóta vágyik egy igazi barátra. Pár nappal később, már egészen összebarátkoztak, és szinte mindenhova együtt mentek, sőt suli után sokszor elmentek enni egy fagyit vagy éppen megebédelni.
Egyik nap reggel Juli nem ment iskolába, mert súlyosan megbetegedett. Alig tudott felülni az ágyában, annyira rosszul érezte magát. Réka nagyon hiányolta Juli társaságát, de így is minden délután meglátogatta barátnőjét. Néhány nap elteltével, Juli még mindig beteg volt, sőt súlyosabbra fordult állapota. Annyira rosszul lett hirtelen, hogy be kellett vinni a kórházba. Nem szeretett itt lábadozni, mert a környezett nem a megszokott volt. A faluban mindenki meglátogatta Julit, ami nagyon jólesett neki. Ahhoz, hogy Juli meggyógyulhasson, egy nagyon veszélyes és drága műtétet kell végrehajtani. A család viszont szegény volt, ezért ötlete sem volt, hogy hogyan szerezze meg a pénzt. Nagyon sokat törte rajta a fejét Juli családja, és persze barátnője.
- Megvan! – kiáltott fel örvendezve Réka.
Rögtön ment, hogy elmondja a jó hírt, Juli családjának. El is mondta nekik, hogy szerinte az lenne a legjobb, ha a faluban gyűjtést szerveznének neki. Juli családja beleegyezett, úgyhogy másnap elkezdték gyűjteni a pénzt Juli számára, remélve, hogy összejön elegendő a műtétjére. Az emberek jószívűen adakoztak, de senki nem tudott sokat adni, mert az egész falu szegény volt. A család és Réka, ennek ellenére sem fejezte be a gyűjtést, mert számukra nagyon fontos volt, hogy Juli felépüljön. Az orvossal szerencsére tudtak egy kicsit alkudni, a műtét áráról, és így a gyűjtött pénz elegendő lett. Mindenki nagyon örült, hogy a pénzt sikerült összeszedni, de a java még csak most következett. A műtét nagyon veszélyes, tehát még nem biztos, hogy Juli meg tud gyógyulni. Eljött a műtét napja. Az orvos beviszi Julit a műtőbe, és ígéri, hogy mindent megtesz Juli érdekében. A műtét nagyon hosszú ideig tart, de Juli családja, és legjobb barátnője is megvárja őt. Két óra elteltével végre kijön az orvos a műtőből.
- A műtét nagyon jól sikerül, de még több mint két hét kell ahhoz, hogy Juli teljesen felépüljön. – mondta örömmel az orvos.
Mindenki nagyon örült a jó hírnek, és már alig várták, hogy láthassák Julit. Amint bemehettek hozzá, látták, hogy nagyon elfáradt, és pihenésre van szüksége.
Két héttel később, ahogy az orvos megjósolta, Juli csakugyan jobban lett. Az első nap, amikor újra mehetett iskolába, amint belépett az ajtón, mindenki örvendezve fogadta, mert nagyon örültek a társaságának. Ennyi hiányzás után sokat kell még pótolnia Julinak, de sokan felajánlották, hogy segítenek neki. Réka nagyon örült, hogy legjobb barátnője felépült a betegségből, és tud vele újra játszani és beszélgetni. A két barátnő, elhatározta, hogy egy szombati napon elmennek a vidám parkba, megünnepelni. Így is történt. Nagyon élvezték ezt a szombatot, és olyan jól mulattak, hogy ki sem akartak jönni onnan. A legjobban, mégis a hullám vasút tetszett nekik, amire többször is felültek. Még fagyit is ettek egyes játékok között. Azt is elhatározták, hogy havonta eljönnek ide, és szórakoznak egy jót.
Ez a két lány attól kezdve, szétválaszthatatlan volt, és szerintem ez egy örökké valóságig tartó barátság megkötését jelentette. Most már, nem „szinte mindenhova mentek együtt”, hanem mindenhova együtt mentek. Mindenkinek ajánlom, hogy legyen egy ilyen barátja, mert bármikor lehet rá számítani, ha baj van. Legyen erre ez a történet a példa.
Egy napsütötte tavaszi nap reggelén, Juli elindul az iskolába, pont mint minden nap. De ez a nap mégsem olyan volt, mint a többi. Amint beért a suliba, csodálkozva nézett egy lányt, akit előtte még sohasem látott. Hamarosan kiderült, hogy új tanuló érkezett az osztályba. Juli rögtön be is mutatkozott neki:
- Szia! Engem Julinak hívnak. Téged?
- Szia! Én Réka vagyok. Nem tudod, hogy merre találom a rajztermet? – kérdezte Réka.
- Dehogynem, gyere utánam, megmutatom.
Azzal Juli elvezette Rékát a rajzteremhez. Útközben sokat beszélgettek egymással, és az is kiderült e közben, hogy Réka is nagyon régóta vágyik egy igazi barátra. Pár nappal később, már egészen összebarátkoztak, és szinte mindenhova együtt mentek, sőt suli után sokszor elmentek enni egy fagyit vagy éppen megebédelni.
Egyik nap reggel Juli nem ment iskolába, mert súlyosan megbetegedett. Alig tudott felülni az ágyában, annyira rosszul érezte magát. Réka nagyon hiányolta Juli társaságát, de így is minden délután meglátogatta barátnőjét. Néhány nap elteltével, Juli még mindig beteg volt, sőt súlyosabbra fordult állapota. Annyira rosszul lett hirtelen, hogy be kellett vinni a kórházba. Nem szeretett itt lábadozni, mert a környezett nem a megszokott volt. A faluban mindenki meglátogatta Julit, ami nagyon jólesett neki. Ahhoz, hogy Juli meggyógyulhasson, egy nagyon veszélyes és drága műtétet kell végrehajtani. A család viszont szegény volt, ezért ötlete sem volt, hogy hogyan szerezze meg a pénzt. Nagyon sokat törte rajta a fejét Juli családja, és persze barátnője.
- Megvan! – kiáltott fel örvendezve Réka.
Rögtön ment, hogy elmondja a jó hírt, Juli családjának. El is mondta nekik, hogy szerinte az lenne a legjobb, ha a faluban gyűjtést szerveznének neki. Juli családja beleegyezett, úgyhogy másnap elkezdték gyűjteni a pénzt Juli számára, remélve, hogy összejön elegendő a műtétjére. Az emberek jószívűen adakoztak, de senki nem tudott sokat adni, mert az egész falu szegény volt. A család és Réka, ennek ellenére sem fejezte be a gyűjtést, mert számukra nagyon fontos volt, hogy Juli felépüljön. Az orvossal szerencsére tudtak egy kicsit alkudni, a műtét áráról, és így a gyűjtött pénz elegendő lett. Mindenki nagyon örült, hogy a pénzt sikerült összeszedni, de a java még csak most következett. A műtét nagyon veszélyes, tehát még nem biztos, hogy Juli meg tud gyógyulni. Eljött a műtét napja. Az orvos beviszi Julit a műtőbe, és ígéri, hogy mindent megtesz Juli érdekében. A műtét nagyon hosszú ideig tart, de Juli családja, és legjobb barátnője is megvárja őt. Két óra elteltével végre kijön az orvos a műtőből.
- A műtét nagyon jól sikerül, de még több mint két hét kell ahhoz, hogy Juli teljesen felépüljön. – mondta örömmel az orvos.
Mindenki nagyon örült a jó hírnek, és már alig várták, hogy láthassák Julit. Amint bemehettek hozzá, látták, hogy nagyon elfáradt, és pihenésre van szüksége.
Két héttel később, ahogy az orvos megjósolta, Juli csakugyan jobban lett. Az első nap, amikor újra mehetett iskolába, amint belépett az ajtón, mindenki örvendezve fogadta, mert nagyon örültek a társaságának. Ennyi hiányzás után sokat kell még pótolnia Julinak, de sokan felajánlották, hogy segítenek neki. Réka nagyon örült, hogy legjobb barátnője felépült a betegségből, és tud vele újra játszani és beszélgetni. A két barátnő, elhatározta, hogy egy szombati napon elmennek a vidám parkba, megünnepelni. Így is történt. Nagyon élvezték ezt a szombatot, és olyan jól mulattak, hogy ki sem akartak jönni onnan. A legjobban, mégis a hullám vasút tetszett nekik, amire többször is felültek. Még fagyit is ettek egyes játékok között. Azt is elhatározták, hogy havonta eljönnek ide, és szórakoznak egy jót.
Ez a két lány attól kezdve, szétválaszthatatlan volt, és szerintem ez egy örökké valóságig tartó barátság megkötését jelentette. Most már, nem „szinte mindenhova mentek együtt”, hanem mindenhova együtt mentek. Mindenkinek ajánlom, hogy legyen egy ilyen barátja, mert bármikor lehet rá számítani, ha baj van. Legyen erre ez a történet a példa.