Boszorkánydal

Évszám
2011
Beküldő
needlegrass
Sziasztok,a nevem Dobó Debóra,egy falusi gimnázium első osztályábajárok.Néha azt kívánom,bárcsak ne járnék oda,mert állandó ugratás célpontjavagyok.

Amikor például  arrólvolt szó,hogy valaki kishíján magára és társaira gyújtotta a tantermet aháztartástan szakkörön,mindenki egy csálé fogú,fakóbarna hajú,szemüveges lányramutogatott. Ez voltam én.Na, jó,a hajam egy kicsit megpörkölődött,és hetirendszerességgel fel is gyullad. Kiváltképp vasárnap amikor én csinálom itthona reggelit.

De persze,az egy kicsit túlzás,hogy azóta bárki elmegymellettem a suliban,mind odakiabálja:

-Tűzoltó!Tűzoltó!

A másik dolog,képes vagyok bármikor bárki előtthasraesni,főleg ha sietek.Pechemre legtöbbször Torma Patrik előtt esemhasra.Talán azért,mert ha meglátom,irtó zavarba jövök, azt se nézem hova lépek.Őilyenkor gúnyos mosollyal csak annyit mond:-Keresel valamit, Dobó?

Vagy azt:-Tudom,hogy kedvelsz,Dobó,de azért ennyire nem kellmeghajtanod magad előttem!

A körülötte állók persze hangosan röhögnek,én meg nyakigvörösödöm és szívem a torkomban dobog.Mert ez a magas,szőke hajú, csinos fiúmindig a fején találja a szöget.

Torma Patrik tetszik nekem,ezért van az,hogy zokszó nélkültűrök minden gúnyolódást, főleg azt,amelyikben ő a hangadó.Akkor is,ha történetesentudom,hogy semmi esélyem nála.

Az ő választottja Putz Karola,aki hasonlóan jómódú családbólszármazik,mint Patrik, amolyan Hófehérke-szerű jelenség,és igencsak fennhordjaaz orrát.Ezért én egyszerűen csak Puccnak hívom.

A csúfolódás azonban kezdett túlmenni a határon,méghozzáPuccék bejárónője miatt.Mert Pucc kisasszony,aki a legtöbb szünetet TormaPatrik nyakába csimpaszkodva tölti, egyszercsak odatipegett hozzám karcsúlábain és azt mondta:

-Mit hallok rólad,Pápaszem?A bejárónőnk mesélte,hogy régen,talánhúsz éve a te nagyanyádhoz járt tojást venni,és egyszer a nagyanyád a szemeláttára változott fekete macskává!

-Az én nagyanyám?-hebegtem.

-A tiéd bizony.-bólogatott fekete fürtös fejévelKarola,aztán gúnyosan elhúzta a száját.-

Mindig biztos voltam benne,hogy szörnyen előkelő családbólszármazol!Boszorkány!

Erre aztán elöntött a pulykaméreg.Hogy meri a szájára venninagyanyámat,aki tisztességben megőszült asszony volt,és már a születésem előttmeghalt?!

-Verje ki a ragya a bejárónőtöket,Pucc!-sziszegtem,miredühös grimaszt vágott felém, és otthagyott.

Másnap viszont elterjedt az iskolában,hogy Puccék bejárónőjeágynak esett,és valami titokzatos kórral nyomja otthon az ágyat.Piros foltokjelentek meg a bőrén és állatira viszketnek.

Ettől kezdve senki se mosta le rólam,hogy boszorkány unokájavagyok,s feltett szándékom továbbvinni a mesterségét.

Továbbá Torma Patrik egyetlen alkalmat se szalasztottel,hogy megkérdezze:-Mi van,Dobó? Elhagytad a söprűdet?Vagy talán ma anyuciment dolgozni vele?

Másnapra már odáig fajult a dolog,hogy köpködtek is.Méghozzábabbal.

-Azt mondják,a bab elveszi a boszorkányokvarázserejét!-mondta kajánul egy sötétbarna srác értetlen tekintetem láttán.

 

-Varázserő?!-visszhangoztam bosszúsan,miközben megpróbáltamkipiszkálni a hajamból egy odatévedt babszemet.

-Várj,majd én-lépett ekkor mellém valaki.

Választ sem várva ügyes mozdulattal megszabadított ababszemtől, aztán rám mosolygott.

-Tudod,nekem tetszik,hogy boszorkány vagy.

Na,ettől aztán még a hideg is kivert.Mert aki ily kedvesen asegítségemre sietett,az nem volt más,mint Shakespeare,akit néha KönyvesKálmánnak is hívtak.

Nyurga,szemüveges fiú,aki nagymonológokat tud kívülről,de ahaját csak ritkán mossa,és épeszű lány nemigen foglalkozik vele,különösen,haannak a lánynak a leghőbb vágya elnyerni Torma Patrik szívét.

-Nem vagyok boszorkány!-tiltakoztam indulatosan,de úgytűnt,Könyves Kálmánt ez egy csöppet sem zavarja.Sőt,olyannyira nem zavarta,hogyszavalni kezdett:

-Üst,üst,gyűlj tele,

férget mérget üss bele,

kő alatt kit harminchárom

éjjel izzaszt hideg álom

legelőször buta béka

te kerülsz be a fazékba!”

Nem vághattam valami értelmesképet,mert megszólalt:-Shakespeare.

-Ki hittevolna?-grimaszoltam,aztán valami mondvacsinált ürüggyel leráztam.Isten ments,hogy meglássanak vele!

Otthon első dolgom volt, hogyvégre leültettem anyát,és megkérdeztem,mi ez a tévhit a nagymamávalkapcsolatban.

Anya és én nagyon hasonlítünkegymásra,neki is barna haja és szemüvege van, és hasonlóan lehetetlenhelyzetekbe kerül,mint én,de ő valahogy méltósággal viseli.Tíz éve,mióta elváltapukámtól,ketten élünk.Kozmetikus,és imádja a munkáját.Na és még valamit imád:aszappanoperákat.Jelenleg a Losz Szemviditosz család van nála napi műsoron, ésórákig el tud rágódni azon a kétségbeejtő kérdésen,vajon Kesudio Vadgorilla miértrejtett mérget Amb Rózy kávéjába.

-Méghogy a nagymamaboszorkány?Nevetséges!-csóválta a fejét érdeklődésemre.-Gyűjtött ugyangyógyfüveket, naplót is vezetett róluk,teát is főzött belőlük,és való igaz,hogyvolt egy fekete macskája,de ettől még senki nem lesz boszorkány!

-Naplót vezetett róluk?-visszhangoztam,éshirtelen nagyon kiváncsi lettem.

-Persze.-bólintott anya.-Apadláson van,semmit nem dobtam ki, ami az övé volt.Remélem, ennyi egyenlőreelég,mert kezdődik a sorozatom!-mondta türelmetlenül, aztán a nappalibament,hogy bekapcsolja a tévét.

Elég volt,hogyne.De aztánmégse.Úgyhogy még aznap felmentem a padlásra,noha a rozoga létra úgy nyikorgottalattam,mintha minden percben ledobni készülne.

Dohos szag és szállongó porfogadott,és más helyzetben nem igen tudok úrrá lenni a fintorgásomon, de mostkivételt tettem.

-Lampert Eszter.-olvastam az egyikrégi,behorpadt papírdobozon és izgatottan leemeltem a tetejét.Egyik sarkábannéhány személyes holmi,a másik oldalon egy vastagfedelű füzet feküdt,„Gyógyfüvek,gyógyteák” felirattal.Felvillanyozva kezdtem lapozgatni.Reméltem,hogy így többet megtudok a nagymamámról,ám a receptekben nem volt semmiszemélyes.

Azaz valami mégis.A teák után egyújabb fejezet következett:”Bájitalok”Nagyot dobbant a szívem.Sietősen olvasni kezdtem.Volt ott mindenféle típusúfőzet, mégis csak egy volt köztük ami felkeltette az érdeklődésemet.”Szerelmi bájital”

Végy két deci tejet,tegyél bele tíz dkg mangót,valamint cukrot vagymézet. menj ki az udvarra teliholdkor,és gondolj a szerelmedre.Tégy a meglévőitalba bazsalikomlevelet, önts rá némi striga likőrt, hagyd állnifélóráig,aztán kínáld meg a szerelmedet.Garantált siker!”

 

Ezen egy csöppet eltűnődtem,deaztán arra jutottam,boszorkányság ide vagy oda,ezt a bájitalt ki fogompróbálni…Persze,kérdés,milyen körülmények közt itatom meg a lét Patrikkal. Nemhívhatom randevúra,úgyse jönne el, és az a levekarhatatlan Pucc úgyis ottloholna a nyomában.

Ebben a sors és anya sietett asegítségemre.Néhány hét múlva ugyanis anya azzal hívott fel, hogy kórházban vanés ne aggódjak miatta.Már hogyne aggódtam volna!

Végül kiderült,hogy neki semmibaja,Torma Gábor ügyvédnek annál inkább, mert anya volt szíves elütni a rozogaTrabantunkkal.

Szerencsére csak kéz és lábtöréstszenvedett,de ez is elég volt ahhoz,hogy Torma Patrik másnap megjegyezze:-Mivan,Dobó,már az apámra is rászálltatok?A nagynénémnél kell dekkolnommiattatok!Boszorkányok!

Némiképp restelltem adolgot,hiszen tudtam hogy Patrik édesanyja meghalt,és ez a baleset átmenetilegaz apját is elveszi tőle…

Anya a továbbiakban egyetlenalkalmat se szalasztott el, hogy meglátogassa Torma Gábort akórházban.Egyfolytában tüsténkedett körülötte,ebédet vitt neki,sőt még egytévét is szerzett, amin aztán végignézette az ügyvéddel az összes mexikóisorozatot.Legközelebb már együtt elmélkedhettek azon,kinek állt érdekébeneltenni láb alól a szűzies Adelaidát, aki titokban táncosnő volt egy éjszakaimulatóban.

Mindeközben izgatottanlestem-vártam az alkalmat,hogy kipróbálhassam Patrikon a bájitalt. S miközbentöprengtem,hogyan készítsem el a főzetet,ami majd megváltoztatja az életemet,folyton Shakespeare-be botlottam.-Nem lógunk együtt?-kérdezte.

Na még csak az kéne!Nem vagyok márígyis épp elég szerencsétlen?!Shakespeare azonban nem tágított.Képes volt aházunkkal szemközti diófára mászni,és onnan dobálni kővel az ablakomat.

-„Kelet-Nyugat száz rubintja

Nincs oly kincs,mint Rosalinda.

Szelek szárnya viszi ringva

Híredet,ő Rosalinda.”-szavalta.Én erre kinyitottam az ablakot,ésfogyelmeztettem,hogy sorozatrajongó anyám ablaka eggyel odébb van,s nyomatékulmegdobtam Könyves Kálmánt egy kézitükörrel.Így aztán hamarosan a legkülönfélébbszemélyes tárgyaim borították a pázsitot.

Torma Gábor idővel  jobban lett,lekerült róla a gipsz,de anyávalmég mindig randevúzott.

Aztán egy vasárnap reggel anyacsodálatos hírrel fogadott.

-Gábor és a fia ma nálunkvacsoráznak.Remélem,nem gond!

-Mi az hogy!A szívem is hevesebbenvert a gondolatra.Úgy éreztem itt a soha vissza nem térő alkalom hogykipróbáljam Patrikon a bájitalt.Elégedett mosollyal kezdtem neki a főzetkészítésének.Nemsokára akár a fejedre is állhatsz Pucc!A délután folyamánháromszor dobtam meg Könyves Kálmánt különböző holmikkal,de negyedszer is adiófára mászott.Még  akkor is ott láttamkódorogni,amikor Gáborék kocsija megérkezett a házunk elé.Bár anya és éncsudára kicsíptuk magunkat,Torma Patrik nem tűnt valami barátságosnak.Sebaj,gondoltam ha megissza a bájitalt mindez megváltozik.

Mondhatom,különös hangulatúvacsorán vettünk részt.Anya és Gábor tinédzserek módjára mosolyogtakegymásra,és láttam,hogy az asztal alatt fogják egymás kezét.Hogy Patrik mitcsinált az asztal alatt,nem tudom,de az apja folyton rászólt:-Miaz,fiam?Keresel valamit?

-Leejtettem a villámat.-mondtaunottan a szőke fiú,és a következő öt percet az asztal alatt töltötte, majdmiután leejtette a kanalát,a kését és a szalvétáját is,jószerivel az egészvacsora alatt nem láttuk.Amikor Anya felszolgálta a desszertet,odatettem Patriktányérja mellé a narancssárga színű bájitalt.

-Debóra saját maga készített nekedgyümölcsflipet!-ragyogott Anya.-Hát nem édes?

-De nagyon édes!-szürte a fogaiközött Patrik,aztán eltűnt az asztal alatt.Feszülten figyeltem mikor emeliszájához a poharat.Aztán ez a perc is elérkezett.Szemrebbenés nélkül hajtottafel a bájitalt,majd szerelmes pillantások helyett megkérdezte,hol a fürdőszoba.

A földszinti apró,szerényhelyiséghez vezettem.Csak bólintott és bement.

Alig vártam hogy visszajöjjön azasztalhoz,és elhalmozzon a kedvességével.Ő azonban nem jött…

Az ügyvédnek később megszólalt amobilja, erre felpattant az asztaltól és odébbment,hogy felvegye.

Patrik félóra múltán se jöttvissza,de Gábor nem látszott idegesnek.Én viszont kezdtem aggódni.Csak nemrosszul lett a bájitalomtól?A fürdőszobaajtóhoz settenkedtem de semmi nemhallatszott ki.Végül nagy levegőt vettem és benyitottam.

Éppen kezdtem volna magyarázkodniotrombaságom miatt,ám nem volt kinek.A fürdőszoba üres volt….

Tétován ide-odamászkáltam,mindenhová benéztem,szólongattam is,de mintha a föld nyelte volnael.Egyetlen élőlény futkározott körbe-körbe a lábamnál,egy csöpp aranyhörcsög.Hirtelen az a rémes gondolat villant belém,,hogy a hörcsög nem más mint Patrik,én varázsoltam el,hiszen boszorkány vagyok!

Eközben odakintről hallatszottGábor hangja, amint azt mondja anyának,hogy holnap indulnak arra ahajókirándulásra, amit Patriknak még tavaly télen megígért…

Erős kétségeim voltak afelől, hogyaz aranyhörcsög tudja-e élvezni a hajókirándulást… Tenyerembe vettem az aprójószágot, és azon töprengtem,mit tegyek.Valahogy másképp képzeltem ezt arandevút.Ám szerelem helyett nyakig ültem a kulimászban…

Mire előmerészkedtem afürdőszobából Gábor már elköszönt.Hogy ne kelljen beszélgetnem a félresikerültestéről, hamar lefeküdtem.Aludni persze nem tudtam.Azt terveztem,hogy holnapveszek egy ketrecet szegény hörcsöggé változott Patriknak aztán addigkeresek-kutatok míg meg nem lelem a varázsigét,amivel visszaváltoztathatom.

Másnap a suliban szokatlanulcsendes voltam.Patrik persze nem jelent meg az iskolában. Hogyan is tehettevolna,amikor egy befőttesüveg alján csücsült a szobámban?

Shakespeare viszont megtalált,mintmindig.-Szia,kérdezhetek valamit?

-Nem érek rá.-grimaszoltam,mertelképzelhetetlennek tartottam,hogy vele lógjak.

Hazafelé menet vásároltam  egy kisebb ketrecet, ám a szobámba érve abefőttesüveget sehol nem találtam.Pedig tisztán emlékeztem,hogy az éjjeliszekrényenhagytam.Talán a hörcsög kiszökött?Igen,és elvitte a befőttesüveget is,ugrattammagam,bár semmi kedvem nem volt viccelődni.Később már nem csak a szobámban,hanema konyhában is kerestem,sőt a fürdőszobában is.Patrik azonban nem volt sehol….Anyapersze felfigyelt izgatott keresgélésemre,és megkérdezte,mit vesztettem el.

-Volt egy…hm..egy üveg aszobámban.

-Ja-a-a-a, a hörcsögregondolsz?-húzta el Anya a szót.-Tudod hogy allergiás vagyok a szőrre, és nemtűrök meg rágcsálókat a házban!

Gyanítottam ebből,hogy szegényPatrik már nincs is itt.És tényleg.

-Most vittem el azállatkereskedésbe.

-Anya-a-a-a!!-sikkantottam,éshirtelen támadt érdeklődésemet a hörcsögök iránt azzal indokoltam hogy egyelutazó osztálytársam adta nekem a hörcsögöt megőrzésre.

Azzal rohantam is azállatkereskedésbe.Egy idősebb,szakállas férfi volt az üzletben,és egy darabigeltartott,amíg megmagyaráztam neki a problémát,miszerint könyörtelen anyámszabadított meg az imént kis kedvencemtől,amit vissza akarok kapni.

Rezzenéstelen arccal hallgatottvégig,majd az egyik belső ajtó felé kiáltott:-Soma!Gyere csak egypillanatra,fiam!

Amikor az ajtó mögül Shakespeare-tláttam kilépni,kissé hátrahőköltem.Ezek szerint Soma a becsületes neve,ésdélutánonként levetközi költői énjét,hogy elárusító legyen?(Későbbmegtudtam,hogy valóban besegít itt,és a  férfi a nagybátyja.)

-A kis hölgy egy zsemleszínűhörcsögöt keres,amit nemrégen adtak be.Tudsz róla valamit?

Shakespeare szemefelcsillant,ahogy rámnézett,aztán sajnálkozva mondta:-Most adtam el.

-Eladtad??-visszhangoztam.-Jesszusom!Kinek??

-Kétségbeesésemet csakis azzalmagyarázhatták,hogy rajongok az állatokért.

-Itt járt Putz Karolaapja,születésnapi ajándékot akart venni a lányának.

Ó,Atyaég!!Pucc! Éppen Pucc!magamelőtt láttam azt a beképzelt perszónát,amint mogyoróval eteti a saját barátját!

-Vissza kell szereznem.-mondtammagamnak,de Könyves Kálmán azonnal kapott a szón.

-Nem vársz meg?Pár perc és végzekitt,talán segíthetek.Amúgy is kérdezni akartam valamit.

Nemigen akaródzott megvárnom.Ígyisépp eléggé rámszállt.Szerencsétlenségemre a nagybátyja közebeszólt:

-Mára  végeztél,holnap találkozunk.-Ésrákacsintott.Shakespeare hálás pillantással viszonozta a dolgot,s attól fogvakövetett,mint egy bulldog.

-Kérdezhetekvalamit?-firtatta,miközben én azon tűnődtem,hogyan is juthatnék be Puccékházába.

-Bocs,de van fontosabb dolgomis.-hárítottam el.

Megértőenbólogatott.-Persze,persze.

Pedig ha akkor meghallgatom,egyrakás kellemetlenségtől megkímélhettem volna magam…

De hát nem tettem,sőt egy távolirokonom érkezésére hivatkozva le is koptattam.Nem mondom,elég furcsánnézett,nyilván nem értette,mért lett hirtelen olyan fontos a rokon,ha egyszerimádott állatkámat egyenest Pucc kisasszony karmai közül kell kimentenem.

Fancsali képpel ugyan,deeloldalgott.

Azt terveztem,hogy egyenesenbecsöngetek Pucchoz,elmondom neki mi a szitu,és egyszerűen visszakérem ahörcsögöt.Ám Pucc Karola nem az a fajta lány,aki megértéssel kezeli másokproblémáit..

-Még hogy adjam oda a hörcsögömet?!-hülledezett,mikor az inas többszöri hívására kénytelen-kelletlen az ajtóhozjött.-Már nem csak macskát tartasz,hanem mások születésnapi ajándékára is fáj afogad?!Mégis mit képzelsz,te boszorkány?!

-Azt képzelem,Pucc,hogy reggelremegkopaszodsz!-vágtam oda neki,aztán faképnél hagytam.

Világos volt,hogy magyarázkodássalnem megyek semmire Karolánál.Valami mást kell kitalálnom.De mit?

Másnap Pucc Karola nem jöttiskolába.Ahogy a barátnői suttogásából kivettem,vészesen hullani kezdett ahaja,olyannyira hogy maholnap parókát kell viselnie.Erre a hírre azértelmosolyodtam.Ha a hörcsögöt nem is adta vissza,legalább most megtanulja,hogyne húzzon ujjat velem!S mialatt én újabb terven törtem a fejem Patrikvisszaszerzésére,Könyves Kálmán sem tétlenkedett.Hamarosan azt beszélték asuliban,hogy utazó ügynöknek adta ki magát, hogy bejusson Puccék házába.Mégbajuszt is ragasztott.De mivel valódi énjét nem tudta levetkőzni,csupaShakespeare-könyvet ajánlott megvételre,és hát  felismerték.A suliban persze mindenki kiröhögte,éstalálgatták,mi lehetett a célja ezzel az átlátszó trükkel.Én sejtettem de nemátallottam magam is jót röhögni rajta.

-Mi van Shakespeare, mostanában akopasz nőkre buksz?

Fülig vörösödött és nem reagáltgonoszkodó megjegyzésemre.Helyette a szokásos unalmas dologgaljött:-Kérdezhetek valamit?

-Mér’ ki vagy te a Vágó István?!-fortyantamföl,aztán gyorsan odébbálltam,nehogy meglássanak vele.

Mint később kiderült, KönyvesKálmán valóban olyan volt,mint egy bulldog.Fejébe vette, hogy mindenképpen visszaszerzinekem a hörcsögöt,és másodszor is Puccék házához merészkedett.Magával vittevalami gitáros haverját,és megzenésített Shakespeare-műveket adott elő Karolaablaka alatt.

-„Szólj fényes angyal,úgy ragyogsz te ott

az éj sötétjében fejem felett

akár az Isten szárnyas hírnöke…”

Pár perc múlva Karola ékesenbizonyította,hogy bár bája és alakja megvan hozzá,lelkiekben korántsem hasonlítIsten fényes hirnőkéhez,amikor is nemes egyszerűséggel nyakon öntötteShakespeare-t az ablakból.A hörcsögöt sajna nem dobta utána…

Mindennek tetejébe néhány úrikutya is megtépázta,amikor távozni próbált a kertből.

Tettének következményekéntmakacsul tartotta magát az a pletyka,hogy mesterkedései mögött az a titkos vágyhúzódik,hogy elnyerje Pucc kisasszony kegyeit.Na de hát ez lehetetlenneklátszott,hiszen hogy is kelhetne versenyre egy olyan valaki,mint KönyvesKálmán, Torma Patrikkal?Persze azt senki nem tudta,hogy Torma Patrik jelen állapotában aligha kelhetne versenyrebárkivel is…De Könyves Kálmánt úgylátszik legkevésbé sem zavarták a pletykák.Folyton körülöttem ólálkodott,és kérdéseket akart feltenni.

S mivel én mindent elkövettem,hogy kibújjak előlük, s egyenesen szökdöstem az avoni hattyú földi helytartójaelől,egy alkalommal egyszerűen csak elkapta a karomat háztartástan órára menetés megkérdezte:

-Mondd csak,miért mászott ki TormaPatrik az ablakotokon valamelyik nap?

Elképedve meredtem rá ésfelhagytam azzal hogy kicsavarjam a csuklómat a kezei közül.

-Megvesztél?!Miért mászott volnaki?!

-Ezt kérdezem én is.Ugyanisláttam,ahogy kimászott és azóta kiváncsi vagyok,hogy miért.

-Dehogy mászott ki.-tiltakoztamerőtlenül és megpróbáltam végiggondolni a dolgokat.-Hiszen éppen ez az hogyelva..a hörcsö…

Na majd pont Könyves Kálmántavatom be a titkomba!

-Mindegy.-szóltam végülbosszúsan,majd egy dühös mozdulattal kiszabadítottam magam a kezei közül.

Otthon aztán elkezdtemgondolkodni….Persze mindenre nem tudtam a tökéletes választ, de másnap,amikorTorma Patrik megjelent az iskolában,mindenre fény derült.Olyannyira nem érdekeltea személyem,hogy titokban magával hozta Rudit,az ő kis kedvencét a vacsorára,és mialatt abban reménykedtem hogy belémszeret,ő remekül elvolt az asztal alatta hörcsöggel.

Végül valóban meglépett,mégpedig atágas fürdőszobaablakon,és Rudit,akit a zsebében rejtegetett,véletlenülhátrahagyta.Miután megszökött,odatelefonált az apjának,hogy ne aggódjon,ésmásnap elutaztak a hajókirándulásra.Persze a suliban fűnek-fának elmesélte,hogy Pucc micsoda fatális véletlen folytán szerezte vissza az ő kis drágaságáta csúnya Pápaszemtől.Legszívesebben megfojtottam volna Puccot,aki bizonyára jólkiszínezte a történetet.De legalább kopaszodik,gondoltam elégedetten,és ha ígyvan,akkor nem sokáig élvezheti már Torma Patrik kegyeit,hiszen Patrik tuti akinézetre megy!Az apját úgylátszik más fából faragták,mert a mai napig jólmegvannak anyával.

Ma már nem foglalkoztat TormaPatrik személye,viszont rájöttem,hogy Shakespeare-t félreismertem.Hiszen nemPucc miatt tette amit tett,ahogy sokan hiszik,hanem értem.Én is beleestem abbaa hibába,hogy a kinézetéről ítéltem meg.Hát kár volt.A történtek óta igazán jóbarátságban vagyunk.Mostanában különben is egész tűrhetően néz ki,a haját ismossa,s azt beszélik,hogy mindezt egy barna hajú,csáléfogú, szemüveges lánymiatt teszi.Végül belenyugodtam,hogy nem vagyok boszorkány, és hogy nagyibájitalai nem varázslásra,csupán arra jók,hogy jól érezzük magunkat tőlük, denekem ez is elég.Szóval nem vagyok boszorkány.Bár ha…Puccék bejárőnőjénekesetére gondolok,vagy éppen a kopaszodó Karolára,egy pillanatra elhiszem,hogytalán mégis…És ilyenkor elégedett mosoly ül az arcomon…

 

Vége