Babácska állt a tükör előtt, és
illegett...na meg billegett. Egyszer jobbra fordult; másszor meg
balra. Elégedett volt az elkészült művel:
a két fonott copffal.
- Khm. Elnézést kérek drága Babácska-
bátorkodott megszólalni a Pufók Labda a sarokból az ötödik
billegés után, de még a hatodik illegés előtt.
- Mit akarsz? - fordult oda Babácska.
Orra az égbe meredt, és sürgetően topogott bal lábával.
- Csupán, figyeltelek. És az jutott
eszembe, hogy megérdeklődöm, mit is csinálsz ilyenkor
voltaképpen. - hadarta el a Pufók Labda.
- Igazán szép vagy; a legszebb baba,
akit valaha láttam.- brummogta közbe a Félszemű Medve. - Mégis akkor,
miért nézed magad folyton a tükörben? Hiszen tudnod kell, hogy
úgyis szép vagy.- fejtette ki tömör véleményét a Félszemű
Medve. Egyből csatlakozott is hozzá Mackó Úr, aki az Úr címet
csíkos csokornyakkendőjének köszönhette.
- Bizony, inkább beszélgethetnél, vagy játszhatnál velünk. Már több, mint egy órája elmentél fésülködni, és azóta várunk, hogy te is benne lehess a játékban. -mormogott Mackó Úr.
Babácska dühösen ráncolta apró orrocskáját. Nagyot toppantott, és így szólt, magas rikácsoló hangon:
- Elég legyen. Igen, fésülködtem. - vágta csípőre kezeit. Majd egészen előrehajolva, lassan-tagoltan mondta: - Aztán ellenőriztem az eredményt, aztán megnéztem, hogy jól ellenőriztem-e.
- Csodás lett a hajad. Tu-tiii- tülköltek a kisautók.
- Gyönyörű lettél. - vakkantotta a Pöttyös Kutya.
- Miaúúú elragadó. - nyilvánított véleményt az ágy végéből a Lila Cica, majd nyújtózkodott egyet, elnyomott egy ásítást, és sunyorgatva hozzátette: - Kezdhetnénk is a bújócskát, mielőtt elszunyókálok.
Babácska a tükör felé fordult, hogy megbizonyosodjon róla, hogy a két fonott copf ugyanolyan elegáns maradt-e, mint volt. Ám a látottaknak nem örült, ugyanis egy kósza hajtincs lebegett a homloka felett.
- Ez nem lehet igaz. - sziszegte, majd a várakozó tekintetű játékok felé fordult. - Tessék! - mutatott a hajára ingerülten. - Ez kinek a hibája? Ez vajon kinek a hibája? - kérdezte, és végignézett közönségén.
A játékok mind hátrahőköltek a szúrós tekintetétől. Kivéve a Pufók labdát, aki egészen a falnál állt, és már nem volt lehetősége hátra felé gurulni. Azért ijedtében ő is megtette, amit megtehetett: jó erősen becsukta a szemét.
- Ugyan. - baktatott a baba felé a Bugyuta Bárány, akinek bundájából még a szemei sem látszottak ki. - Tegyél beee egy csitt-csatot. Az jól is áll neked, meg tudunk bújócskázni is gyorsan. - bégette bárgyún.
- Tűnj a szemem elől! Távozz, hagyj magamra! - intett a bárány felé Babácska, és könnyes szemekkel bontotta ki copfjait.
- Pfűűűűű. - kommentálta az eseményeket a Fa Vonat.
- Gyertek! - dörmögte a Félszemű Medve. - Kezdjük el a játékot, nélküle! - bökött állával szomorúan Babácska felé, aki már tudomást sem véve róluk azt nézte, hogyan száguld selymes hajában a fésű.
Kezdetét vette a bújócska. A Pufók Labda nevetve a fal felé fordult, és legjobb tudása szerint számolni kezdett. A játékok összeszaladtak a szoba közepén, összenéztek, majd nevetve keresték a számukra legjobb búvóhelyet. A kisautók sorba beparkoltak az ágy alá, a Pöttyös kutya bemászott a szekrénybe, a ruhák közé, a Lila Cica bebújt a takaró alá, a Félszemű Medve besegítette a Fa Vonatot egy szép vödörbe, letakarta Mackó Urat egy hatalmas párnával, ő maga pedig beszaladt az ajtó mögé. Ott térdelt már a Bugyuta Bárány, mindkét mellső patáját a szeme elé szorítva.
- Ide bújok én is.- suttogva brummogott a bárány fülébe.
- Jó-jó, csak csukd beee a szemed. - bégetett a Bugyuta Bárány.
- Miért? - brummantott a Félszemű Mackó, de már csukta is be a szemét, mert a sarokból egy éles „Aki bújt, aki nem, megyeeeek" hallatszott gurulós nevetés kiséretében.
A bújócska már csaknem egy órája tartott. Éppen akkor a Lila cica lopakodott, keresgélve a rejtőzködő barátait, amikor Babácska végzett a fésülködés sikerének ellenőrzésével. Ekkor vette észre, hogy a szobában senki nincs, csak a Lila Cica somfordál saroktól sarokig.
- Micsoda unalmas nap ez - gondolta Babácska. Válla mögé tette copfjait, elindult a fotel fele, és leült. Azon a ponton volt, hogy unalmában szunyókál egyet, amikor észre vette, hogy a párna mögött lapul Mackó Úr. A nyakkendős medve kacsintott, és mutató ujját a szája elé téve, kérte meg Babácskát, hogy ne árulja el. Babácska már majdnem szólt a Lila Cicának, amikor hirtelen eszébe jutott, hogy az unalmas nap izgalmas kezd lenni. Hiszen ő, Babácska, cinkostársa a bujkáló nyakkendős Mackó Úrnak. Mialatt ezt végiggondolta, a hunyó Lila Cica sorban találta meg társait a fiókban, a könyv mögött, a polcon. Minden lebukást csilingelő nevetés követett. Már csak egy valaki hiányzott.
- Mackó Úr. - nyávogta a macska, - Megtalállak miauuu. - azzal szaladgálni kezdett, nagyokat szippantott a levegőbe. A többiek csak kapkodták fejüket. Babácska rémesen izgatott volt. Mindjárt lejár az idő, és cinkostársát még nem találták meg. Az utolsó pillanatokban már mindenki dőlt a nevetéstől, a Lila Cica pedig már vigyorogva kukkantott be az ágy alá.
- Jól elbújtál Mackó Úr, tu-tiii! - tülkölték a kisautók, mikor letelt az idő.
- Tádám! Itt vaaaan! - mutatott kecsesen a párnára Babácska. Végre megkönnyebbült, hogy elárulhatja, és az is fokozta jókedvét, hogy cinkortársa ilyen fergeteges eredménnyel szerepelt.
- Játszol Te is most? - vakkantott nagyot a tapsvihar közepette a Pöttyös Kutya.
- Nem hinném, hogy ez a játék nekem való.- simított végig frissen vaslat rózsaszín szoknyáján Babácska.
- Ugyan. - dörmögte a Félszemű Medve. - Aki ilyen jól titokban tudja tartani más búvóhelyét, az minden bizonnyal saját maga is egy nagyszerű elbújó.
- Sőőőt. - zakatolt oda a Fa Vonat. - Megkockáztatom, hogy hunyónak is kitűnőőőő lennél.
Babácska már sajnálta, hogy az előbb nemet mondott, és habozott, vajon tényleg jó lenne-e bújócskázni.
- Rendben. Akkor én leszek a hunyó. - mondta végül, magasba tartott orral. - Tízig tudok számolni.
- Mondtam, hogy a legjobb hunyó lehetsz.- pöffentette a fa Vonat, de már szaladt is a szoba közepére.
Babácska a falnak dőlt, szemeit becsukta és számolt.
- Egy. - a többiek halk kuncogást hallattak.
- Kettő. - a kisautók már be is parkoltak a szekrény alá.
- Három. - a Bugyuta Bárány elhelyezkedett a párna mögött.
- Négy. - a Lila Cica a radiátor tetejére telepedett.
- Öt. - a Pöttyös Kutya beugrott a vödörbe.
- Hat. - a Félszemű Mackó besegítette a szekrénybe a Fa Vonatot, aki befurakodott a ruhák közé.
- Hét. - ő maga pedig felmászott a polcra és hasát behúzva igyekezett beleolvadni a környezetébe.
- Nyolc. - Mackó Úr is törökülésben ült már az ajtó mögött.
- Kilenc. - a Pufók Labda begurult az ágy alá.
- Tíííz. Aki bújt, aki nem megyek.
Majd hangos nevetések, izgatott sikolyok, halk kuncogások, futkosó babalábak zajai töltötték be a szobát. Végül mindenki meg lett. Fáradtan ültek a szoba közepén. Észre sem vették, hogy a délutánból este lett.
- Ez volt eddig a legjobb bújócska.- állapították meg nagy egyetértésben.
Ahogy ott beszélgettek, Babácska hirtelen meglátta magát a tükörben. Először megijedt, majd mosolygott. A két copfja kócosan lifegett, ruhája poros volt, két lába csupa szösz. Ekkor jutott eszébe, hogy senki nem tett megjegyzést ezekre, sőt talán észre sem vették. Mindezek tetejébe még arra is rájött, hogy ő, saját maga, Babácska sem vette észre. Ez a meglepő fordulat csalta arcára a mosolyt. Végignézett a társaságon, és látta, hogy még mindig csak nevetnek, és egymás szavába vágva beszélgetnek az aznapi bújócskáról.
Vacsora és fürdés után elcsendesedtek. Babácska aznap sokat tanult. Érezte, hogy innentől másképp lesz majd minden. Mindenki mosolyogva aludt el.
Másnap Babácska állt a tükör előtt, gyorsan átfésülte a haját, oldalt csitt-csatokkal eltűzte, majd szaladt a többiekhez, mert aznap délelőtt teadélutánt tartottak. Már sokszor meghívták, de ez volt az első alkalom, hogy el is ment az eseményre. Mindenki mosolyogva fogadta, megdicsérték a haját, ő pedig megköszönte a kedves szavakat, és boldogan hallgatta a beszélgetést újdonsült barátaival.