Valamikor réges-régen volt egy birodalom, ahol az emberek nagyon nagy szegénységben éltek. A birodalom királya mindig minden takarmányt és állatott elvett a néptől és csak annyit hagyott, hogy alig tudtak megélni. Ezért aztán csak úgy hívták a birodalmat hogy kapzsiság az királyt pedig kapzsi uraság. Élt a birodalomba egy nagyon szegény család, akinek a szép legelőjén és a juhokon kívül más egyebe nem igen volt.
A kapzsi urasság minden évben annyi juhot vett el tőlük, hogy egyre szegényebbek lettek és más egyebük nem maradt csak a legelő és egy tucat juh. Egy reggel aztán az apuka váratlanul nagyon beteg lett, igy hát magához hivatta egyetlen szeretett fiát, Jánost.
- Édes fiam itt az idő nekem most el kell mennem az élők sorából, de ne szomorkodj csak a legelőre nagyon vigyázz, mert egyszer még meghálálja a törödésedet. - szólt az apa és azzal lehunyta a szemét.
János megfogatta a tanácsot és minden reggel kihajtotta a juhokat a legelőre és óvta annak szépségét. Így ment ez napról-napra mígnem egy napon mikor reggel hajtotta a juhokat, a legelön nagy lábnyomokat talált.
Csodálkozott a fiú, vajon mi történhetett, mivel nem tudta eldönteni így hát szépen rendbe tette ahogy azt édesapjának ígérte és aztán hazament a juhokkal. Másnap újra össze volt járva a legelő. János nagyon csodálkozott vajon mi lehet ez , de mivel nem tudta megoldani így hát újra rendbe tette a legelőt és este szépen haza hajtotta a juhokat. Harmad nap mikor ujra a legelőre ment megint össze volt járva a fű. Gondolta most már aztán kideríti vajon ki az aki minden este össze járkál mindent. Szépen hazahajtotta a juhokat feltarisznyázott és kiment éjszakára a legelőre. Hogy el ne aludjon tüzet rakott és gondolta kifarag egy furulyát Ahogy ott ült a tűz mellett egyszer csak nagy világos gömb jelent meg előtte és végig szaladt a legelőn.
- Ejha ez meg mi volt ? - álmékodott János, de a gömb amilyen gyorsan megjelent olyan gyorsan el is tűnt, mivel a lábnyomok meg maradtak. Úgy gondolta jobb lesz ha követi és végre kideríti mi ez az egész. Így hát János elindult és követe a lábnyomokat, mígnem elért az utolsóhoz, ott aztán láss csudát egy ajtó volt a földönJános először csak nézte nem tudta mire vélni de aztán gondolta a gömb is furcsa volt hát ez sem lehet más mint varázslat. Összeszedte minden bátorságát és erejét lehajolt és kinyitotta az ajtót. Mikor kinyitotta egy hosszú lépcsőt talált, hát elindult lefelé rajta. Nem félt, hiszen nagyon kíváncsi volt vajon ki járkálja össze a legelőt minden este. Ezért csak ment ment a hosszú kacskaringós lépcsőn, amely egyre sötétebb és hidegebb lett, de János nem fordult vissza mert lentről halvány kis fényt látott. Ahogy közeledett a fény egyre nagyobb és világosabb lett. Amikor leért egy hatalmas nagy legelőn találta magát rajta aranyszőrű juhok legeltek és egy apró rút béka vigyázott rájuk. Először nem tudott megszólalni annyira csodálkozott azon amit lát ,de a kis béka közelebb ugrált hozzá és köszönt neki.
- Szervusz János üdvözöllek a varázslegelőn. János nagyon meglepődött de mivel otthon az édesapjától mindig az illedelmes viselkedést tanulta így hát köszönt a békának. - Ne lepődj meg azon amit látsz mert tudod amig élt az édesapád én neki szolgáltam és azért tapostattam össze a legelődet minden nap hogy végre el gyere hozzám és kiszabadíts engem. Én a kapzsi király lánya vagyok de mivel én szeretem az embereket ezért az apán bosszúból ide száműzetett mindaddig, míg nem találok egy olyan ifjút aki megment. - szólt a béka elkeseredetten.
- Ha csak ez a kérésed hát én szívesen segítek rajtad - mondta János.
- Akkor hát hallgass ide! Tovább kell menned a legelőn mindaddig míg el nem érsz egy odvas fához, ami előtt egy oroszlán őrködik, de ne ijedj meg csak fújd meg ezt a sipot és az oroszlánból kis egér lesz és elszalad. Aztán menj be a fa odvába odabent találsz egy terített asztalt ne ijedj meg csak ülj le és egyél. Akkor majd előjön egy rút boszorka egy ezüst sál lesz a nyakán azt gyorsan vedd le róla és indulj kifelé az odvas fából de bármit hallasz vissza ne néz. Hozd el a sálat nekem és én meg menekülök.
Mikor mindezt a béka elmondta vissza ült a köre és tovább őrizte az arany juhokat. János útnak indult. Ment-ment napokon keresztül mígnem egy reggel ott találta magát az odvas fa bejáratánál. Az oroszlán ott ült ,de nem ijedt meg csak megfújta a sípot ahogy azt a béka mondat és az oroszlánból egér lett .Ezután bement az odvas fa bejáratán és leült az asztalhoz enni. Nem sokkal később előjött a boszorka. A fiú gyorsan lerántotta a sálat a nyakából és szaladt kifelé. Nem nézet vissza és bármit is hallott nem figyelt rá. Kiérve az odvas fából elindult a békához. Most valahogy gyorsabbnak tűnt minden, mint amikor idefelé tartott. Pillanatok a békánál találta magát és át adta neki a sálat.
Az magára terítette és varázslatosan szép királylány lett belőle. János mielőtt bármit is szólhatott volna nagy szivárvány jelent meg és már utaztak is rajta a felszín felé. Mikor felértek elindultak a palotába ahol a kapzsi király már nagyon félt lánya haragjától, mert a boszorka elmesélte neki, mi történt. A kapzsi király megígérte, hogy jóságos lesz és lemondott a trónról, hogy János lehessen a király.
A fiatalok összeházasodtak nagy lakodalmat csaptak. Az országban nem volt többé szegénység mindenki boldog volt gazdagságban éltek, meg talán még most is élnek, ha meg nem haltak.