Csupán eikaszia

Évszám
2013
Beküldő
pepe

(mimodráma)

történetünkbe sajnos nem lehet csak úgy egyszerűen belepottyanni a helyszín előzetes ismertetése mint afféle rárepülés mindenképpen szükséges már csak azért is mert minden szempontok között az átélésé nyom legalábbis az én megítélésem szerint legtöbbet a latban szánjunk tehát pár bekezdést barlangunkra a senyei-oláh utcára debrecenben

mennyivel egyszerűbb dolgom volna ha ismerősök lennétek abban amiről én saját bőrön elszenvedett tapasztalatból tudok megtakaríthatnánk egy hosszadalmas aztán a valósággal köszönő viszonyban mégsem álló leírást sajnos nem én vagyok nem vagyok én Krúdy Gyula holott ő reá volna mostan szükség hogy azt amit én már ismerek az   általatok még meg nem tapasztalt dolgok világából  átsegítse és világosan érzékelhető módon elétek tárhassa

ha netalántán debreceni valaki közületek vagy nem de mégis ténfergett már riadtan a senyei-oláh utcán kivált valami szomorú évszakban úgy az őszi napéjegyenlőségtől a tavasziig hát talán inkább meséltessétek őt s hiányérzet nélkül ugorjátok át bátran a következő két bekezdést vagy hármat

szeretem a kötelező feladatok alól kihúzni magam mondhatni kisiklani alóluk mint valami nemtudomén pinceászka százlábú kiskígyó holmi súlyos kő alól ezért aztán azt mondtam magamban keressünk csak valami takarékosabb megoldást híved ugyan nem vagyok de ha már létezel legalább lássam hasznodat informatika mondtam a számítógépnek majd kerestem s lám mit találtam magyarido.blog.hu

„A Senyei-Oláh a volt Csapó utca, a régi Csapó utca, a Csapó-kanyar, a Ruzicska-féle cukrászda, az a kifestett kapualj, ami egy volt nyilvánosházra utal, sok egykor volt kis üzlet és műhely nyoma… dödödö…

Aki ismeri, tudja miről beszélek, ha a Senyei-Oláh utcáról beszélek, ha a tízemeletes panelsor árnyékával megfojtott egykorvolt Debrecenről beszélek.

Ezt a hatalmas szürke betontömböt úgy pottyantották be a hetvenes években a volt Csapó utca lényegében jobb oldalára, a délire, baloldalát, az északit, képezve az új Csapó utcai nyomvonalnak, ahogyan az amerikai repülők bombázták az emberi kultúra bölcsőjének számító ősi – jelenleg iraki – városokat.

Állandó huzat és egész napi árnyék. Ember- és kutyahúgy szagú átjárók vezetnek a garázsajtók között át a 

napfényre.”

tehát senyei-oláh utca, debrecen:

tíz emelet tíz emelet tíz emelet tíz emelet tíz emelet tíz emelet tíz emelet tíz emelet tíz emelet tíz

panelház panelház panelház panelház panelház panelház panelház panelház panelház panelház

garázs garázs garázs  átjáró  garázs garázs garázs  átjáró  garázs garázs garázs  átjáró  garázs garázs

átjáró                                        átjáró                                        átjáró

 

cukrászda e.v.üzletecske e.v.üzletecske italmérés e.v.üzletecske e.v.műhely e.v. nyilvánosház

pince pincelakás pince pince pince pincelakás pince pince pince pincelakás pince pincelakás

 

éjszaka volt.

nagyon be volt rúgva, rendesen be is zabált: mértéktelen ivás közben nem ismert mértéket az evésben sem.

szédült, időérzéke elhagyta, időtlenül imbolygott kavargó gyomorral a járdán.

bizonytalan egyensúlyi állapota folytán időről-időre egy-egy túlméretezett oldalirányú kilépésre kényszerült; ilyenkor vagy a könyöke lett falas, vagy a gyalogjárót az úttesttől elválasztó pocsolyákba toccsant.

előredőlve haladt, az utcára jellemző cúg is hátulról taszította. periférikus látóterébe hol egy jobb-, hol egy ballábas barna bőrcipő hatolt be, mint két távoli idegen.

a senyei-oláh utcán csak az egyik oldalban van járda: az öreg földszintes épületek mellett. a panel errefelé csak a hátsóját mutatja. itt tűnt fel neki a kibomlott cipőfűző.

meg akarta kötni. nagyon távolinak tűnt. a cipő térben, a tevékenység eredményes befejezése pedig időben. egyáltalán az elkezdése.

fél lábbal fellépett egy pinceablak párkányára, előregörnyedt és homlokát megtámasztotta az málló, portól szürke vakolaton. semmi mást nem szeretett volna, csak állva maradni és bekötni a fűzőt.

a pinceablak világos volt és azt mondta, anyádat!

fújt egyet, most mi van?

a jó anyádat, te senkiházi!

megrökönyödve emelte fel a fejét, hogy körülnézzen, amikor elvesztette az egyensúlyát.

mit leskelődsz, te mocsok!

megtántorodott és egy félfordulattal a pinceablak tövébe esett. nem volt ereje fölállni.

hátát a falnak vetve ült, szemben vele a járda mellett egy fehér furgon parkolt.

előbb körbenézett magán, tudatosult benne, hogy tovább már nem zuhanhat, ez megnyugtatta, azután miként a forgó balerina teszi, masszív, szilárd pontot keresett tekintetével. az orra előtt a fehér furgon oldalára narancsszínű fénnyel vetült a pinceablak négyszöge.

árnyak lobogtak a visszaverődő fényben.

aha, pincelakás van mögöttem, gondolta.

az árnyak úgy öntöttek formát, ahogyan a virtuóz ujjú árnyjátékos fordítja át könnyedén a kifeszített vásznon egyik alakot a másikba.

ha engem kérdezel, mondta magában, egy átlagos pár mindennapja zajlik. vacsorára biztosan ettek valami meleget, könnyítettek a ruházatukon és most…

a narancsszínű fény elsötétedett, a helyét kékes villódzás vette át.

…leültek a tv elé. én is ülök itt a tv előtt. nevetni, felkacagni! próbált, de nem sikerült. jól bevacsoráztam én is, ez kétségtelen.

most pedig végignézem veletek az egész éjszakai kereskedelmi kínálatot. végig az egész éjszakai kereskedelmi kínálatot. az éjszakai kereskedelmi kínálatot láttam már számtalanszor, ismerem fejből. a kereskedelem éjszakai kínálatát ismerem már jól. az éjszaka kereskedelmét.

celebeket látott a furgon oldalán. beszélgetős- és vetélkedőműsorok valamint valóságshow-k címzenéit próbálta fütyülni.

nem sikerült.

jól bevacsoráztam, ez kétségtelen.

felböffent a családi adag kívánság-pizza.

nem, mondta; megismételte, nem. feltápászkodott. váratlanul könnyen ment.

a furgon és az út túloldalán átjáró, egy panelház-szélességnyi hosszú megvilágítatlan folyosó nyílt.

célba vette. egy erős elhatározás átsegítette az úttesten, be az átjáróba.

éjszaka volt. nem látott világos négyszöget a kijárat irányában: koromsötétben tántorgott.

valamin megcsúszott. kutyaszarba térdelt, majd tenyerelt.

nem maradt ereje felállni: elfeküdt a fal tövében és elaludt.

Míg aludt, megjelent a fény. A ragyogás a kijárat négyszögében. Elképzelhetetlenül fehér sugárzás. Vakító káprázat.

mikor felébredt csak az átlagos hajnali szürkeség fogadta.