Hideg apó

            Eljött hát december hava, korán sötétedő hidegtől morcos apó által. Hó még nincs, de a hideg az ablakon mutatkozik. Jégvirág ezernyi pompájával szépséget tükrözi. Jelzi, a hideg kint van, felöltözni muszáj, ha gyermek kint játszik és szőrös barátjával csatázik. Oly gyakran fekszik a hideg dermedt földre, hogy barátja bundáját jobban érezze, még kesztyűjét is leveszi. Barátjának nem kell kesztyű, sem ruha hisz a hideg miatt lett vastag a bunda. Aggódó szülő ablakból figyeli, oly gyakran szól neki.

-         Állj föl fiam, megfázol. Vedd fel kesztyűd, mert fájni fog kis kezed.(mondta az anya)

Gyermek fittyet hányva, fojtatja mit megkezdett. Idővel érzi, van valami, mit imént mondtak neki. Nem érzi ujjait, s fájdalom is belehasít. Hát menedéket keresve, meleg házba édesanyja mellé bújva panaszkodik erről:

-         Nézd anyu, fehér a kezem és görcsbe áll. (mondta a kisfiú)

Átölelve kis kezét tenyerében melegíti szépen, dörzsöli – dörzsöli, hogy múljon a fájdalom néki. Közben gondolatok cikáznak, hogy értesse meg fiával, miért rossz a hideg, mit tesz az óvatlan kis emberrel. Gondolkozik, gondolkozik……

Jött az ötlet, fizika órán mit tanítottak egykor, milyen kísérletet mutatott tanára a hideg időben otthon. Fogd az üvegpalackot, töltsd teli vízzel, s tedd ki az ablakba, lezárt palackba. S meglátod, mi történik a nagy hidegben, mit tesz a hideg apó. Felmelegített kiskezét megragadva játékra hívja ki.

-         Gyere, játszunk egy kicsit. Megmutatom milyen a hideg kint, mit tesz veled.

-         Fogd meg ezt a két palackot, s ezt az ócska ruhát! Gyere velem. (mondta az anya)

-         Mit csinálunk? (Kitágult szemmel kérdezte a kisfiú)

-         Megmutatom, mit tesz a hideg apó. Teszünk vizet mind két üvegbe. Teljesen teli. Te is vízből vagy, ezt tudtad? (Kérdi anyuka.)

-         Nem. (Elcsukló hanggal mondja ki a kisfiú)

-         Kivisszük az ablakba, de az egyiket felöltöztetjük szépen, ahogy téged is. Lezárjuk a palackokat. S várjuk, mi történik. Esti lefekvés előtt kijövünk, és meglessük. Jó lesz? (Kérdi a mosolygó anyuka)

-         Jó lesz. (Örömtől ugrálva válaszol a fiú.)

Anyuka a házi munkát végzi. Finom császármorzsát készít. Szeme sarkából meglesi, mit csinál fia. S látja milyen gyakran les ki az ablakból, nézi mi lesz kint a két palackból. A vacsorát gyorsan habzsolja, az ízes édes vacsorát szájába teszi. Közben kérdi:

-         Mi lesz kint a két palackkal? (kérdi a fiú)

-         Ne légy türelmetlen, még megmosakszunk, és fogat mosunk. S meglátod mi lesz kint. (szólt az anya)

-         Jó menjünk gyorsan. (válaszolt a fiú)

Elvégezve a lefekvés előtti tenni valót, esti mesét együtt nézték. Majd kézen fogta kisfiát az anya és felöltöztette. Kiléptek a dermesztő hidegbe. Odasiettek az ablakoz, felemelte a kisfiút és az eredményeket tekintették. Az egyik palack, mi csupaszvolt, darabokban hevert. Széttört és a víz jéggé fagyott. A másik egyben volt, a víznek csak a teteje volt jég csupán.

-         Látod. Ha nem öltözöl fel, megfagy a víz is, és szétfeszíti, mint ezt a palackot. Tágul, és ehhez hasonlóan fájdalmat okoz a kis kezedben. Ha viszont felöltözöl, mint a másik palack nem lesz akkor baj. De ott is látod nem lehet egész nap kint lenni, mert a hideg a ruhát is átjárja. Ezért kell bejönni időnként. Érted? (Magyarázta az anya)

-         Igen. (csodálkozva válaszolt a fiú)

-         Gyerünk lefeküdni.

Hideg téli estén minden gyermek várja őt. Piros ruhája, nagy szakálla oly ijesztő. Krampuszok kísérik, rossz gyereket virgáccsal jutalmaznak, rossz cselekedeteit felolvasva fejedhez szórják.

Egész nap tisztítja cipőjét a kisember. Kiteszi az ablakba, hátha mikulás csoki lesz benne, s a virgács elkerül minket. Tudja milyen rosszat tett egykor, mikor kiabáltak vele, miért volt büntetésben olykor. Versikét mondogatja, mit tanítottak az oviban. S alig várja, hogy sötétség ereszkedjen a tájra. Gyakran az ablakhoz siet, a Mikulást meglesni tervezz, hátha látja piros kabátját. Tervezi, milyen verset mond néki, s a rosszat, mit tett, letagadva szédíti.

Kopognak. A lépcsőfordulóból ajtóra tekint, félve figyeli ki az megint. Apja kinyitja az ajtót, piros ruha mögötte ragyog. Megérkezett a várva várt vendég, de valahogy a bátorság elillant tény. Remegő lábbal menedéket keres, s nagyihoz bújva meg is leli ezt. Mikulás kérdezi hol a gyermek, ki oly nagyszájú, csínytől vigyorgó rosszcsont. Kisfiú azt sem tudta hova bújjon, a mama szoknyája is kevésnek tűnt ott. A vers mit egésznap mondogatott elillant, elfelejtette, de egy szó sem hangzott el. Csak némán megszeppenve hallgatta mikor mit tett, mit vél a Mikulás rossz tevésnek. Azért kapott csokit, csomagot és persze virgácsot is, pedig a Krampusz sehol sincs. Félve vette el mind, s csak szája akkor lett, amikor a Mikulás tovább állt. Így múlt el az est.

Mikor hó a tájra ereszkedik, hideg az ablakon terpeszkedik, meleg a kandallóban ígérkezik, egy csöppnyi gyermek az estére vágyakozik. Oly gyakran néz a nappali felé, ahol tavaly a Jézuska járt, s elejtette ajándékát. Édesanyja sürögve készíti, esti étket a sütőbe teszi. Finom illatok törnek elő, a tepsiben lekváros hájas nő. Kíváncsi gyermek, türelemtől reszketve olykor-olykor a kulcslukon figyeli, meglepetését keresi. Esti tájban, mikor Nap már a hegy mögött szundikálgat, csengő csenget. Erre riad fel a készülődő kisgyermek, ki épp ekkor ölti magára ünnepi nadrágját. Rohanva nézi a fenyő ezernyi színpompáját, lábainál heverő dobozok játékát. Vadul ugrik a dobozok közé, mire egy ősz hajú néni rendbe szedi. Kis unokát ölébe emeli. Orrára koppint, majd versről kérdezi. S együtt éneklik: Mennyből az Angyal eljött hozzátok Pásztorok, Pásztorok…….

Majd könnyek között, csalfa mosoly között útjára engedi ártatlan gyermeket, csak boldogsága a kisimult homlokán tűnik elő, ahol ráncok oly sűrűn ültek hétköznap. Előkerülnek a gyermeki vágyak, mit oly büszkén mutat fel. S az egyik pillanatban a Nagyihoz kúszik, átöleli, megcsókolja, majd halkan fülébe súgja:

Köszönöm, és boldog Karácsonyt Mami!

2008. március 25.

Amikor a természet megújulásra vágyik és ledobja régmúlt ruháját nyugovóra tér és betakarja magát fehér lepellel, paplannal. Fehér hó terít be mindent. Esik a hó, húl a tisztaság könnye és finoman mosdat tökéletesen tisztává. A tisztaság vonzó minden igaz akaratú embernek és élőlénynek, s amikor meglátják, nem tudnak ellenállni neki. Beleugrunk, játszunk és nevetgélve örömködünk.

December havának áldása korán érkezett. Piciny falu hegyek és erdők ölelésében elzárva éli napjait. A faluszéli kis fából készült rönkház apró lakója ébredés után elhúzta függönyét és álmos apró szemével kifelé tekintett. Párszor meg kellett dörzsölni, hátha csak álmodik. Csupa fehér minden. Ami még tegnap sáros volt, mára tiszta hófehér. Percekig csak állt az ablak előtt. Szája nyitva maradt, ahogy nézte az állatokat, a madarakat amint fürdenek a hóban, az őzikét ahogy orrával túrja apró kupacokat építve, a kutyát ahogy összegömbölyödve kis vackot teremtett. Majd kirohant a konyhába, ahol édesanya a meleg kakaót készített kis mazsolás kaláccsal. Az illata fenséges volt, talán ezért ült a kis kék cinke az ablakban és szórta dallamát a ház lakójának és minden arra járónak. Gyermek észre sem vette, csak ruháját kereste és kérte anyját had menjen ki. Az anya asztalhoz tessékelte és megreggeliztette. A csöppnyi gyermek csak habzsolta a friss kalácsot és kortyolgatta a forró kakaót. Közben odakészítette neki minden ruháját és a reggeli befejeztével segített neki felöltözni.

Kint a nagy hóban összeverbuválódtak a szomszéd gyerekek, önfeledt játszottak. Az egyik felkiáltva szólt a többieknek, csináljunk hóembert. Nem kellett több mindenki hógolyót gyúrt és pörgetni kezdte. Egy helyre gurították a hatalmas hó golyót, egymásra tették, a hézagokat hóval kitömték. Igazi kerek hóembert gyúrtak. Az egyik berohant a házba és hozott egy répát és pár széndarabot. Jó lesz orrnak, szájnak és ruhájának gombnak. Egy másik is haza rohant és hozott egy lyukas piros fazekat. Jó lesz kalapnak. A harmadik is hazarohant és egy rossz pókhálós cirokseprűt hozott. Jó lesz a kezébe. A negyedik a legkisebb, a csöppnyi gyereke is hazasietett, kis idő múltán Ő is hozott valamit. Egy sálat. Jó lesz a nyakára, nehogy megfázzon. Feldíszítve észre sem vették, hogy elszaladt az idő is. Este lett, szürkült a táj is. Minden anyuka kijött a gyerekéért, kézen fogva melegházba mentek.

A sütőkből előkerült minden finomság, sült malac és kacsa. Színe java már, friss kenyér és egy áldott csók is. A lámpást mi égett, a meleg dunyha, mi betakarta őket, jelezte szeretet lakozik a ház falai között. December ötödike lévén, leszállt Szent Miklós a völgybe. S amerre járt szellő ölelt át. Szeretet lengte körbe a tüzet, mi meleget adott és ölelkeztek, bújtak össze a családok. Apák és anyák kik pihenésre vágytak tán. Kint esett a hó. Mindenki nézett ki az ablakon, de senki nem látott mást csak havat, szállingózó hóesést. S tudták, érezték valaki nagy subában jár most kint. S látva Szent Miklós az áradó boldogságot, áldást hagyott hátra. Körbejárta a falú apró házait, majd a kis rönkháznál észrevette a hóember magányos szomorú voltát. Odalépett megérintette. Mire az megmozdult és egyenes szája mosolyra fordult. Miklós járt egy táncot, megpördülve lett teljes e nap és éjfélt ütött a kakukkos óra. Meghajolva köszönt el újdonsült hideg barátjától, aki a megszokott dermedt állásába kucorodott. Csak a szája maradt úgy, mosolyogva.

Másnap az apró változást senki nem vette észre, mindenki boldog volt. Tették a dolguk. Szerették egymást és a téli korlát által a meleg szobában maradtak inkább. Készültek a tavaszi szerszámok, fafaragások, hétköznapi eszközök. Ilyenkor még a családok is egymással foglalkoznak, feltöltődnek az új év, új tavasz, új megújulásra.

2010. január 31.

Szeretet, békesség száll közénk

Egy nap, hol boldogság terül szét

Egy pillanatra a rohanás is megáll

S felnéz az égre, szeretteink mezejére

Sóhajtva gondol a múltra

Az elmúlásra

S mosolyogva tekint a jelenbe

Az ölelő kedvesre

Az önfeledt játszó jövő nemzedékre

A színekbe pompázó

Karácsonyi izzó

Mely díszíti kicsiny fáját

Szeretet ünnepének lángját

Hol kéz a kézben

Együtt énekelve

Kis család együtt végre

Egy nap, tán mára egy este

Hol szeretet kerül középre

Az ember figyelmébe

S legtöbbször visszatér

A megbocsátás, a gondoskodás

S szeretném hinni ezt

Hisz itt a Karácsonyi est

Márton Zsolt