Éva és Nyuszi, avagy az önzetlen szeretet igaz története

Évszám
2010
Éva és Nyuszi, avagy az önzetlen szeretet igaz története Éva unokahúg, Nyuszi nagynéni, de mégis: mintha inkább édesanya lenne. Ott volt például Éva születésénél és életének minden olyan fontos mozzanatánál, amely meghatározta unokahúga sorsának alakulását. Védőnőként dolgozott, lényében mindig az önzetlenség és a másokért való tenni akarás dominált. Bár igaz, hogy betöltötte életének 89. évét, de szeme ma is vidáman csillog és sugározza: SZERETEM AZ ÉLETET! Unokahúga nagyon hasonlít rá. Az életvidámság és a huncut tekintet az Ő éltető eleme is. Év mindig a vidámságot, a szeretetet és természetességet sugározta és sugározza. Talán ezért is lett színésznő. Ám, ahogy Éva élete kiteljesedett, Nyuszi sajnos egyre betegebb lett. Unokahúgánál egy percig sem volt kérdéses, hogy ápolja és neki szentelje mindennapjait. Hat éve körülötte forog minden. Vele kell, vele van és vele fekszik. Szerintem ezek után nem kétséges, hogy mi az emberi önzetlenség. A 21. század embere rengeteget tanulhatna. Szépség, fiatalság, karrier? Mind elmúlik. A szeretet az egyetlen, ami örök. Egykoron Nyuszi etette és segítette unokahúgát, mára ez megváltozott. Volt, amikor anyapótló volt, most Éva tölti be ezt a szerepet. Minden átalakult, de mégis minden ugyanaz maradt. Más forma, más felállás, de mintha megállt volna az idő. Most, hogy a Szeretet ünnepét éljük, tisztelegjünk előttük, sőt vegyünk példát róluk. Ahogy én Évát ismerem, csak azt mondhatom: náluk a karácsony 365 napból áll. Végtelen szeretet Két ember él érző, tiszta szívvel, Egymásba font égő lélekkel. Múlik az idő, változik a világ, Sorsuk szebb, mint a nyíló virág. Náluk él a szó: lélek, Szent az érzés: szeretet. Nincs harag, vagy gyűlölet, Szeretve-szeretik az életet. Nekik olyan, mintha mindig karácsony lenne, Úgy élnek boldogan: szeretve. Az alkonyat? Mindig szenteste. Ez az önzetlen szeretet igaz története. És most 3 nappal később folytatódik a történet. Azt hiszem, ha regényt írnék, az örök élet címet adnám neki. Bekövetkezett az, amitől Éva rettegett. Nyuszi haldoklik. Három napja nem lehet tudni, hogy mikor jön el az utolsó perc. Bár hozzáteszem, élet és halál között van egy örök kötelék: a szeretet. Egy szó és mégis ez tartja mozgásban a világot. Nem perchez, időhöz, térhez és testhez kötött, hanem lelkekhez. Ha van összhang a lelkek között, megvan a rezgés, akkor igenis él a szeretet. Most 1 nappal később már csak a szeretet él. Nyuszi ebben az órában meghalt. Itt hagyta azt, akit a világon a legtöbbet jelentette neki. Talán még nem is jutott el a tudatáig, hogy mi történt, csak annyi: VÉGE! A test még ott van, így az illata, az utolsó érintése és szavai is. Éva siratja a nagynénjét, én pedig őérte reszketek. Mi lesz vele ma éjjel, holnap, vagy holnapután? Nem tudni. Egy tény azonban áll: a végtelen szeretet, amit fentebb már olvashattunk. A következő verset Nyuszi emlékének ajánlom. Halottak Miatyánkja A test megszűnt, a lélek sír remegve: „Mi atyánk ki vagy a Mennyekben”. Alázattal kérlek, fogadd el az imádságot, Hogy „jöjjön el a Te országod”. Bizakodva állok előtted, Hisz „megbocsájtod vétkeinket”. Magamhoz véve a szentségeket, Kiáltom: „szenteltessék meg a Te neved”. Általad s benned éltem, tudva a parancsot, „legyen meg a te akaratod”. Alázattal, szentségekkel kérlek, Minthogy „mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. Úgy morzsoltam napjaim a hitnek, Ahogy Te adod „mindennapi kenyerünket” Te igéd létige az életben örökkön „ahogy a Mennyben, úgy a Földön”. Én már a Te jobbodon vagyok, Ott mormolom a Miatyánkot. A Földön jobblétre szenderültem Ott már boldog vagyok: Veled a Mennyben. Nincs kín és fájdalom, Átölel a mennyei hatalom. Egykoron vártam, most ott vagyok jobbodon. ATYÁM SZÍVEDEN PIHENEK: JÉZUSON! Éva barátnőm nagynénjének, Nyuszinak emlékére