Évszám
2013
Beküldő
Majd győzhet a jó
A Névtelen férfi ül mozdulatlanul, s unottan nézi a
barlang falán mozgó lényeket. Évtizedek óta ott vibrál a mozgás. Alakjuk,
mozdulatuk formája alig változik. Előfordul, hogy olykor-olykor elhalványulnak,
mintha a falba mélyednének, majd újra sötétebbre változnak.
- Vajon, mik azok és miért mozognak? - Teszi fel az ülő férfi magának a kérdést. Próbál ő is hasonló mozdulatot tenni, de a szoros kötél még tekintete mozdulását sem engedi.
- Én miért nem tehetem? - Kúszik be gondolatába az újabb kérdés.
Egy hatalmas bőregér betévedve, röpköd a falnál. Ki-kitakarva egy-egy részletet a fali alakokból. A férfi észreveszi, hogy olyankor a hiányzó részletek a röpködő denevéren jelennek meg, s ugyanakkor a denevér árnyéka, a többi képet takarva mozog.
- Nem a falon mozognak azok a lények, hanem valahol a denevéren innen.- gondolkodik el az ülő Névtelen s tekintetével követni próbálja a mozgást. Nem akar engedni a kötél szorítása. Egyre jobban izgatja a dolog, s hangot is adva tovább erőlködik. A bőregér idővel eltűnik s újra zavartalan a megszokott falikép mozgása. A férfit egyre jobban zaklatja a kíváncsiság. Talán órák, napok telnek el, mire a kötél szorítása enged. Ekkor már tekintete mozdul. Maga mögött megpillantja a tevékenykedő alakokat s az azok mögötti árnyat adó tüzet. Most már nem a kíváncsiság, hanem a szabadulási vágy ébred fel benne. Tovább erőlködik, küzd. Erejét s most már egyre felébredő dühét is összpontosítja. Végre kiszabadul. Nehezen feláll, s tovább próbál lépni. Nem megy könnyen. Azt is tanulnia kell. Közben észreveszi a mellette ülő, hasonló sorra ítélt társait. Nem foglalkoztatja a látvány, csak az ösztöne hajtja:- hogy mielőbb el innen! - Megtesz néhány tétova lépést. Ekkor társait újra megpillantja. Visszafordul s próbálja őket kibontani a kötélrabságából.
- Nem igazságos az, hogy ők itt megkötözve legyenek, amikor mások, amott a tűz közelében szabadon tesznek-vesznek! - ötlik fel benne, s egyre határozottabban végzi a kiszabadítást. Már többen szabadok, amikor a tűzközelben lévők ezt észreveszik. Odarohannak és próbálják újrakötözni őket. A frissen szabadultak nem hagyják magukat. Küzdenek, bírkoznak, ütnek. Tudják, hogy nekik is, ugyan úgy, mint fogva tartóiknak, joguk van szabadnak lenni.
Minden embert egyenlő jogokkal ruházott fel a teremtő. Ember embernek rabja ma nem lehet!
- Vajon, mik azok és miért mozognak? - Teszi fel az ülő férfi magának a kérdést. Próbál ő is hasonló mozdulatot tenni, de a szoros kötél még tekintete mozdulását sem engedi.
- Én miért nem tehetem? - Kúszik be gondolatába az újabb kérdés.
Egy hatalmas bőregér betévedve, röpköd a falnál. Ki-kitakarva egy-egy részletet a fali alakokból. A férfi észreveszi, hogy olyankor a hiányzó részletek a röpködő denevéren jelennek meg, s ugyanakkor a denevér árnyéka, a többi képet takarva mozog.
- Nem a falon mozognak azok a lények, hanem valahol a denevéren innen.- gondolkodik el az ülő Névtelen s tekintetével követni próbálja a mozgást. Nem akar engedni a kötél szorítása. Egyre jobban izgatja a dolog, s hangot is adva tovább erőlködik. A bőregér idővel eltűnik s újra zavartalan a megszokott falikép mozgása. A férfit egyre jobban zaklatja a kíváncsiság. Talán órák, napok telnek el, mire a kötél szorítása enged. Ekkor már tekintete mozdul. Maga mögött megpillantja a tevékenykedő alakokat s az azok mögötti árnyat adó tüzet. Most már nem a kíváncsiság, hanem a szabadulási vágy ébred fel benne. Tovább erőlködik, küzd. Erejét s most már egyre felébredő dühét is összpontosítja. Végre kiszabadul. Nehezen feláll, s tovább próbál lépni. Nem megy könnyen. Azt is tanulnia kell. Közben észreveszi a mellette ülő, hasonló sorra ítélt társait. Nem foglalkoztatja a látvány, csak az ösztöne hajtja:- hogy mielőbb el innen! - Megtesz néhány tétova lépést. Ekkor társait újra megpillantja. Visszafordul s próbálja őket kibontani a kötélrabságából.
- Nem igazságos az, hogy ők itt megkötözve legyenek, amikor mások, amott a tűz közelében szabadon tesznek-vesznek! - ötlik fel benne, s egyre határozottabban végzi a kiszabadítást. Már többen szabadok, amikor a tűzközelben lévők ezt észreveszik. Odarohannak és próbálják újrakötözni őket. A frissen szabadultak nem hagyják magukat. Küzdenek, bírkoznak, ütnek. Tudják, hogy nekik is, ugyan úgy, mint fogva tartóiknak, joguk van szabadnak lenni.
Minden embert egyenlő jogokkal ruházott fel a teremtő. Ember embernek rabja ma nem lehet!