Évszám
2012
Beküldő
membilrahem
Gyertyafény. Fény. Sötétség. Áramszünet. Elmerengtél már rajta, hogy hogyan gondolkozol? Hogyan is élsz? Élsz-e egyáltalán? A harmónia végig kíséri-e a napjaid? Sokszor hisszük azt, hogy egyedül vagyunk, segítő kéz nélkül a sötétben és nincsen remény, nincs kiút. Ez nem így van. De hogyan is vennénk észre, amikor instant életet élünk: gyors kaja, instant kávé, tisztító, kocsimosó, csók helyett puszi, ölelés helyett egy oda dobott, szia?! Hogyan várod hát el, hogy odafigyeljenek rád, amikor te sem figyelsz önmagadra, hogyan várod el, hogy megértsenek, amikor te sem értesz meg mást? Ahogyan egy idézet is mondja: „A remény a lélekben fészkelő madár, aki véget nem érőn dalol." Mindig van remény, az Atya mindig megvilágítja nekünk az utat, legfeljebb mi nem vesszük észre.
Amikor azt mondom gyertyafény, a legtöbb embernek az jut eszébe, hogy áramszünet van, mi lesz velük. Holott az is eszükbe juthatna, hogy egy romantikus éjszakát töltöttek együtt kedvesükkel. A mai világban, ahol már nemcsak az elektronikai eszközök fejlődtek, a háztartási gépek modernizálódtak, de maga az ember is lassan egy árammal és gyors étellel működő géppé válik, nos ez ebben a világban cseppet sem meglepő. Pedig ez nem mindig volt így és nem feltétlenül kell, hogy így legyen. A régi időkben az emberek lámpásokkal és egyéb eszközökkel világítottak, áram nélkül, s bár ma ezen sokan nevetnek és ódivatúnak tartják, sokkal hasznosabb volt és jóval több meleget adott az otthonokba. Igen, az otthonokba, mert akkor még létezett otthon, nemcsak házak voltak, melyben laktak, sőt, az otthonokban családok éltek, akik szerették és tisztelték egymást, s nemcsak több ember egy fedél alatti együttéléséről beszélhetünk, ahol a legfontosabb az egyén boldogulása, boldogsága a családé helyett. Igen. Sajnálatos módon ez a keserű valóság. A letűnt korokban igazi értékekkel találkozhatunk, nem holmi megjátszott és eltaposott hasonmásokkal. Hasonmásokkal, akik olyanok, mint az emberek, szív és értékek nélkül. Erkölcsi, társadalmi, lelki értékeknek nem tulajdonosaik. Akkor még létezett hősiesség, hazafiság, illem, a hölgyeket bájosnak, titokzatosnak, kecsesnek és becsesnek tartották, nevelték, nem pedig éjszakákat járó, vonagló cafkáknak, akik bárkinek széttárják a lábukat. A hasonmások utánozni akarnak mindent és mindenkit. A sztárokat, akiket egyébként mi saját magunk emeltünk fel, semmiben nem különböznek tőlünk, talán az anyagi hátterünk nem egyforma. Az életmódot, ami rengeteg fiatal életét teszi tönkre, kezdve a hajnalig tartó bulizásoktól az önsanyargató fogyókúráig. De bármilyen reménytelennek is látszik a helyzet, hiszem, hogy ezen is lehet változtatni, csak össze kell fognunk és figyelni egymásra. Az emberi értékek kerültek válságba korunkban, ezért az emberek szívét kell megújítani - mindenestül. Az emberek valahol, valamikor az idők folyamán megváltoztak, szíveikben a szép és igaz dolgok, az értékek először csak háttérbe szorultak, majd lettek olyanok is, akiknél teljesen eltűntek, s szívük megkeményedni látszik. Hiszek abban, hogy alapjában véve minden ember tisztának születik, lelkében nemes. Ám a születés után a gyermek belekerül a „nagy" világba, ahol számtalan külső hatás éri: milyen családba születik bele, létezik-e egyáltalán a család azon a helyen, milyen az anyagi helyzete, a szülők, testvérek, barátok, rokonok személye, a társadalmi és erkölcsi normák miben léte, nemi kérdések, különbségek, helyi és kontinentális kultúra. A léleknek fontos a gyermekkor, további élete folyamán gyakran meghatározó, emlékképekből táplálkozhat, s ez a felnőtt ember viselkedésében is megtalálható. Úgy gondolom, hogy soha nincs késő megváltozni, soha nincs késő megújítani a lelkünket és sajnálatos dolognak tartom, hogy a média világában a fogyasztói társadalom szinte csak a külsővel foglalkozik. De hogyan is lehetne valakinek fontosabb a megjelenése annál, hogy a smink, frizura, a méregdrága ruhák és kiegészítők mögött ki van? Mert a kulcs a lélek. Mindig, minden körülmények között az a legfontosabb, hogy mi lakozik a szívben. Amikor az ember rátalál a belső harmóniájára, az egy csodálatos dolog. Amikor a fontos megbeszélések között is szán időt saját magára és szeretteire, amikor a mama gyöngyöző tyúkhúslevese fontosabb, mint a foci, a barátok, akkor egy nagyon ritka dologról beszélünk, amit úgy hívunk, hogy csoda. Az élet rengeteg ilyen csodából áll. Persze ez nem az, amit az emberek várnak, hiszen számukra a földi értékek sokkal fontosabbak mindennél. Fontosabb a kacsalábon forgó palota és a plasztik külső, mint az, hogy valóban felfedezzék önmagukat, hogy milyenek is valójában, hogy összhangba kerüljenek magukkal és ezáltal képesek legyenek összhangba kerülni másokkal, jobban megérteni őket. Igen, szomorú, de a mai kor embere a pénzt, a luxust tartja csodának, ez ad számukra megnyugvást, s valamelyest ezek a dolgok töltik ki a szeretet helyét a szívükben. Istent elvetik, nincsen hitük, a Bibliát is félre értelmezik. Pedig ahhoz, hogy megtalálják a belső harmóniát, szívüket meg kell tölteni szeretettel, le kell, hogy győzzék egójukat, s arra törekedni, hogy amikor tesznek valamit, ne csak saját érdekeiket nézzék, hanem másokét is, vagyis semmi nem jogosítja fel őket arra, hogy eltapossanak másokat. Annyiszor hallani manapság, hogy kifogásokat mondanak, most miért nem boldogok, most miért sírnak, most miért vallottak kudarcot, most miért sikertelenek, s magyarázzák tetteiket, belekeverve a főnököt, a kollégát, a rokont, a házastársat, a szeretőt és éppen mikor kit. Te irányítod az életed, a sorsod, még ha kinevetsz is érte, de az irányítás nálad van, csak rajtad áll, hogy mennyire vagy sikeres és boldog, de legfőképpen, hogy ki vagy. Csak te tudod, hogy mennyit teszel azért, hogy harmóniába kerülj magaddal, s lelkileg felszabadulj.
Amikor reggel felébredsz a kedvesed mellett, amikor rápillantasz egy gyönyörű virágra, amikor gyermekedet a karjaidban tartod és elmosolyodik, amikor meghallgatsz másokat úgy igazán. Amikor átéled a napfelkeltét, átéled azt a pillanatot, teljesen összhangba kerülsz a természettel, amikor segítesz egy idős hölgynek felszállni a vonatra, átadod a helyed a buszon az idős bácsinak. Nos rengeteg csodálatos dolgot írhatnék még, de amikor ilyeneket teszel, érzel, a szíved minden alkalommal titokban nagyot dobban, akkor te azon kevesek közé tartozol kedves barátom, aki a szívében tiszta és igazi, nemes lélek lakozik benne. Mert nem mindenki képes változni, változtatni, csak azok, akik teljes szívükből akarják és hisznek. Akik hisznek, azoknak a lelkében a remény madara életük végéig dalol és átsegíti őket a nehéz pillanatokon, s mutatja az utat a Magasságos, mert Ő figyel gyermekeire.
Amikor azt mondom gyertyafény, a legtöbb embernek az jut eszébe, hogy áramszünet van, mi lesz velük. Holott az is eszükbe juthatna, hogy egy romantikus éjszakát töltöttek együtt kedvesükkel. A mai világban, ahol már nemcsak az elektronikai eszközök fejlődtek, a háztartási gépek modernizálódtak, de maga az ember is lassan egy árammal és gyors étellel működő géppé válik, nos ez ebben a világban cseppet sem meglepő. Pedig ez nem mindig volt így és nem feltétlenül kell, hogy így legyen. A régi időkben az emberek lámpásokkal és egyéb eszközökkel világítottak, áram nélkül, s bár ma ezen sokan nevetnek és ódivatúnak tartják, sokkal hasznosabb volt és jóval több meleget adott az otthonokba. Igen, az otthonokba, mert akkor még létezett otthon, nemcsak házak voltak, melyben laktak, sőt, az otthonokban családok éltek, akik szerették és tisztelték egymást, s nemcsak több ember egy fedél alatti együttéléséről beszélhetünk, ahol a legfontosabb az egyén boldogulása, boldogsága a családé helyett. Igen. Sajnálatos módon ez a keserű valóság. A letűnt korokban igazi értékekkel találkozhatunk, nem holmi megjátszott és eltaposott hasonmásokkal. Hasonmásokkal, akik olyanok, mint az emberek, szív és értékek nélkül. Erkölcsi, társadalmi, lelki értékeknek nem tulajdonosaik. Akkor még létezett hősiesség, hazafiság, illem, a hölgyeket bájosnak, titokzatosnak, kecsesnek és becsesnek tartották, nevelték, nem pedig éjszakákat járó, vonagló cafkáknak, akik bárkinek széttárják a lábukat. A hasonmások utánozni akarnak mindent és mindenkit. A sztárokat, akiket egyébként mi saját magunk emeltünk fel, semmiben nem különböznek tőlünk, talán az anyagi hátterünk nem egyforma. Az életmódot, ami rengeteg fiatal életét teszi tönkre, kezdve a hajnalig tartó bulizásoktól az önsanyargató fogyókúráig. De bármilyen reménytelennek is látszik a helyzet, hiszem, hogy ezen is lehet változtatni, csak össze kell fognunk és figyelni egymásra. Az emberi értékek kerültek válságba korunkban, ezért az emberek szívét kell megújítani - mindenestül. Az emberek valahol, valamikor az idők folyamán megváltoztak, szíveikben a szép és igaz dolgok, az értékek először csak háttérbe szorultak, majd lettek olyanok is, akiknél teljesen eltűntek, s szívük megkeményedni látszik. Hiszek abban, hogy alapjában véve minden ember tisztának születik, lelkében nemes. Ám a születés után a gyermek belekerül a „nagy" világba, ahol számtalan külső hatás éri: milyen családba születik bele, létezik-e egyáltalán a család azon a helyen, milyen az anyagi helyzete, a szülők, testvérek, barátok, rokonok személye, a társadalmi és erkölcsi normák miben léte, nemi kérdések, különbségek, helyi és kontinentális kultúra. A léleknek fontos a gyermekkor, további élete folyamán gyakran meghatározó, emlékképekből táplálkozhat, s ez a felnőtt ember viselkedésében is megtalálható. Úgy gondolom, hogy soha nincs késő megváltozni, soha nincs késő megújítani a lelkünket és sajnálatos dolognak tartom, hogy a média világában a fogyasztói társadalom szinte csak a külsővel foglalkozik. De hogyan is lehetne valakinek fontosabb a megjelenése annál, hogy a smink, frizura, a méregdrága ruhák és kiegészítők mögött ki van? Mert a kulcs a lélek. Mindig, minden körülmények között az a legfontosabb, hogy mi lakozik a szívben. Amikor az ember rátalál a belső harmóniájára, az egy csodálatos dolog. Amikor a fontos megbeszélések között is szán időt saját magára és szeretteire, amikor a mama gyöngyöző tyúkhúslevese fontosabb, mint a foci, a barátok, akkor egy nagyon ritka dologról beszélünk, amit úgy hívunk, hogy csoda. Az élet rengeteg ilyen csodából áll. Persze ez nem az, amit az emberek várnak, hiszen számukra a földi értékek sokkal fontosabbak mindennél. Fontosabb a kacsalábon forgó palota és a plasztik külső, mint az, hogy valóban felfedezzék önmagukat, hogy milyenek is valójában, hogy összhangba kerüljenek magukkal és ezáltal képesek legyenek összhangba kerülni másokkal, jobban megérteni őket. Igen, szomorú, de a mai kor embere a pénzt, a luxust tartja csodának, ez ad számukra megnyugvást, s valamelyest ezek a dolgok töltik ki a szeretet helyét a szívükben. Istent elvetik, nincsen hitük, a Bibliát is félre értelmezik. Pedig ahhoz, hogy megtalálják a belső harmóniát, szívüket meg kell tölteni szeretettel, le kell, hogy győzzék egójukat, s arra törekedni, hogy amikor tesznek valamit, ne csak saját érdekeiket nézzék, hanem másokét is, vagyis semmi nem jogosítja fel őket arra, hogy eltapossanak másokat. Annyiszor hallani manapság, hogy kifogásokat mondanak, most miért nem boldogok, most miért sírnak, most miért vallottak kudarcot, most miért sikertelenek, s magyarázzák tetteiket, belekeverve a főnököt, a kollégát, a rokont, a házastársat, a szeretőt és éppen mikor kit. Te irányítod az életed, a sorsod, még ha kinevetsz is érte, de az irányítás nálad van, csak rajtad áll, hogy mennyire vagy sikeres és boldog, de legfőképpen, hogy ki vagy. Csak te tudod, hogy mennyit teszel azért, hogy harmóniába kerülj magaddal, s lelkileg felszabadulj.
Amikor reggel felébredsz a kedvesed mellett, amikor rápillantasz egy gyönyörű virágra, amikor gyermekedet a karjaidban tartod és elmosolyodik, amikor meghallgatsz másokat úgy igazán. Amikor átéled a napfelkeltét, átéled azt a pillanatot, teljesen összhangba kerülsz a természettel, amikor segítesz egy idős hölgynek felszállni a vonatra, átadod a helyed a buszon az idős bácsinak. Nos rengeteg csodálatos dolgot írhatnék még, de amikor ilyeneket teszel, érzel, a szíved minden alkalommal titokban nagyot dobban, akkor te azon kevesek közé tartozol kedves barátom, aki a szívében tiszta és igazi, nemes lélek lakozik benne. Mert nem mindenki képes változni, változtatni, csak azok, akik teljes szívükből akarják és hisznek. Akik hisznek, azoknak a lelkében a remény madara életük végéig dalol és átsegíti őket a nehéz pillanatokon, s mutatja az utat a Magasságos, mert Ő figyel gyermekeire.