Történetünk egy távoli kikötőben játszódik.
Hajók százai ringatóznak a békésen csillogó vízen. Van itt mindenféle vízi jármű, egyszerű halászhajó és luxus jacht, vitorlás és motoros, személy-, és teherszállító. Kicsi és nagy hajók jönnek-mennek, kikötnek, néhány napig itt tartózkodnak, aztán újból útra kelnek a végtelen vizeken.
Távolabb, a kikötő félreeső részén egy ütött-kopott kis hajó húzódik meg szerényen. Valaha jobb napokat látott hajótestéről pattog lefelé a festék, rozsdás foltok csúfítják. A fedélzetre rég nem tette a lábát senki, csak a sirályok látogatják, - ennek viszont szemmel látható nyomai vannak, ami megint csak a kis hajó elhagyatottságáról árulkodik.
Régen volt, - lehet már pár éve is - amikor egy szörnyű, viharos éjszaka után partra vergődött és ide lehorgonyozták. Sosem felejti a hegymagas hullámokat, ahogy ide-oda dobálták, mintha csak egy kis papírcsónak lett volna, és nem felejti az eszeveszett küzdelmet, ahogy próbált „talpon" maradni. A kétségbeesett vergődést, a tenger félelmetes morajlását, a szél üvöltő tombolását és az iszonyú fájdalmat és felismerést: megsérült.
Minden hajó rémálma léket kapni. És ez vele most megtörtént.
Szerencsére a sérülés nem volt túl nagy és a kapitány le tudta zárni a hajónak azt a részét, ahol a víz beszivárgott. A hajtómű sem állt le, és a tapasztalt hajós be tudta navigálni a hajót a kikötőbe. A léket bejavították, de a hajó már nem futott ki.
Soha többé.
Mellette cserélődtek a szomszédok. A halászhajók súlyosan megpakolva -és iszonyú bűzt árasztva magukból- csak néhány órát töltöttek, amíg kirakodták a tartalmukat- és már újra ki is futottak.
Eleinte kérdezgették: - Te miért állsz itt folyton?
-Ó, én megsérültem! - mondta a kis hajó.
- Na és, ki nem? Megjavítottak, nem? Akkor meg mi ez a nyafogás?
- Nem, én nem mehetek ki soha többé, én megsérültem... Nekem még mindig fáj... És újra megsérülhetnék... Nem, nem...
Aztán már nem törődtek vele. Nem értek rá, nekik dolguk volt.
Máskor csodaszép kis hajó kötött ki mellette. Vele szívesen beszélgetett volna, de az túl gőgös volt, és csak azzal foglalkozott, hogy miért ide az Isten háta mögé kötötték ki, egy ilyen ütött kopott kis roncs mellé, ahol senki sem láthatja.
- Roncs?! De hát én nem vagyok roncs! Csak megsérültem, igen, nagyon megsérültem, és fáj is, még mindig...
Egyre inkább magába zárkózott. -Nem ért meg senki - gondolta.
A nagy hajók távolabb kötöttek ki. Velük jó lett volna beszélgetni, hallgatni a kalandos történeteket az óceánról, távoli földrészekről, emberekről, furcsa élőlényekről.
Már egy ideje nem is volt szomszédja, amikor egy reggel egy szép hajó úszott be melléje.
Nem volt új, vagy modern, nem, azt nem mondhatnám, - de szép volt, és valami bölcs méltóság sugárzott belőle.
A kis hajó meg se mert nyikkanni, de a jövevény barátságosan megszólította:
- Szervusz, Kispajtás! Hát te miért búslakodsz itt a kikötő szélén?
-Ó, tudod, én megsérültem és nem mehetek ki többé.
- Na ne mondd! Ha olyan nagy a sérülés, hogy-hogy nem süllyedtél el? Ha meg itt ringatózol, hogy-hogy nem tudsz kiúszni?
- Hát, tudod, az úgy volt... és elmesélte- talán egy kicsit ki is színezte- azt a szörnyű éjszakát, és amikor a végére ért, nagyon sajnálta magát.
- Kis Öcsém, ez minden hajóval megtörténik legalább egyszer, de a legtöbbünkkel többször is. Ettől még nem dől össze a világ.
- Te is megsérültél már?
- De még hányszor! Megmutathatom a nyomait, de hát minek vesződni vele. Ami volt, elmúlt. A hibát kijavították, és erősebb lettem, mint valaha. És mindig tanultam valamit.
- Voltál már viharban?
- Mi az hogy! Nem mondom, eleinte én is féltem, és nem tudtam, hogy mitévő legyek? De minél többször átéltem, annál erősebb és tapasztaltabb lettem. Ma már nem félek tőle, kiismertem, sőt, igazából már várom is. Élvezem a veszélyt, a kihívást. Ilyenkor mutathatom meg, hogy ki vagyok és mit tudok. A sima vízen mindenki tud úszkálni, de a vihar, az kihozza belőled amid van!
Ne félj a vihartól, Öcsi, lám, Te is legyőzted, hiszen itt vagy! És újra meg tudnád tenni, ez most már biztos. Ne add fel! Bízz magadban! Erős vagy, bátorságodat pedig a tapasztalat erősíti majd.
A kis hajó meglepődött. - Erős? Én? - Még senki sem beszélt így vele. - De hát tényleg legyőztem azt a fránya vihart, hiszen itt vagyok!
Néhány napig még mellette pihent a nagy hajó és érdekes történeteket mesélt arról ami vele, vagy más hajókkal történt a messzi vizeken. Minden történetnek volt valami tanulsága, amit a kis hajó jól az emlékezetébe vésett. De a legfontosabb üzenetet az utolsó napon mondta a barátja:
- Ne feledd, a hajók a kikötőben biztonságban vannak. De nem ezért építették őket...
Sok év telt el azóta.
A sebek begyógyultak.
A kis hajó bejárta a világot, a Földet is többször megkerülte.
...ám amikor egy kikötőben magányos bárkát lát szomorkodni, mindig úgy intézi, hogy mellette horgonyozhasson le...