A három testvér

Évszám
2011
Beküldő
Annapoorma
Bharat szent földjét vadul perzseli a Nap. Három gopi meztelen felsőtesttel, lábukra tekert dhotiban meditálnak a tikkadt fűben, és amikor befejezték e csendes tevékenységet, így szól a legidősebbik:
 
- Mit gondoltok? Hol van a szeretet? Vajon megtalálom? A szüleim már kinéztek nekem egy kasztombeli lányt.
- Imádkozzunk Ganésához, találd meg a szerencsédet, legyen házad békés, arád csöndes, alázatos.- szól a középső fiú.
- Nemsokára nekem is itt lesz az ideje, hogy házasodjak.  Kérlek, meséld majd el tapasztalataidat. - így a legfiatalabb.
E beszélgetést követően, elindult a legidősebb fiú, hogy beteljesítse a felnőtté válás feladatát. Bizony a leendő feleségéért neki kellett elmennie.
Ahogy ment, mendegélt, egyszer csak arra lett figyelmes, gópikák fürödnek a folyóban. Szárijukat a fűbe dobva, önfeledten lubickolnak. A legidősebb legény fekete szemei a csodálattól még nagyobbra kerekedtek. A lányok nem vették észre a leselkedő fiút. Amikor viszont kijöttek a vízből, és felöltöztek, szétszéledtek a szélrózsa minden irányába. Volt köztük, egy vastag fekete fonott copfos lány, aki olyannyira elbűvölte a legényt, hogy szemei mágnesként tapadtak rá. A lány mezítlábas lábnyomába lépkedve kezdte követni. Már el is felejtette, mi volt az eredeti úti célja. A lány, búgó hangon dúdolt, szárija léptei nyomán suhogott. Csak ment, ment, a fiú követte, mígnem teljesen besötétedett. Ebben a pillanatban a lányból rút öregasszony lett. Nézett a fiú, nem értette, ez aztán milyen varázslat? Vagy talán az istenek haragja? Már az utat sem tudja, hol jár, csak vitte a káprázat. Olyan nagyon elfáradt, úgy gondolta ideje lesz álomra hajtani a fejét. Más híján, dhotiját letekerte, és lábtól a feje búbjáig betakarta magát vele. A reggeli nap melege térítette magához. Folytatnia kellene útját, hiszen apjának megígérte, hogy nyélbe üti ezt a házasságot, de nem is ismerte még, a neki szánt arát. Éppen indulni készült, amikor a tegnapi lány ismét felbukkant, és igéző szemeivel mélyen nézett az ő érthetetlen tekintetébe, majd elszaladt, és a távolban táncolt. A fiúnak gyökeret vertek lábai. Újra eljött az este. A széplányból ismét rút öregasszony lett, majd eltűnt.

- Na többet nem fog rávenni a vénasszony!
Aztán, jött a reggel, és minden elölről megismétlődött. A fiút hiába várták, a menyasszony és a családja. A testvérei sem kaptak hírt felőle.
 
Elindult a középső fiú, hogy megkeresse bátyját.
- Ha megtalálom, megtudom tőle, megtalálta- e, a szeretetet.- Így szólt a legfiatalabb fiúhoz.

Hát, amint ment, mendegélt, ő is találkozott a mezítelenül fürdőző lányokkal.
Először elfordult, mert, hát ez nem illendő dolog, meztelen lányokat meglesni, de egy kaján hang azt sugdosta a fülébe:

- Szép lányokat láthatsz! Ilyen élményben úgy sem lehet mindennap részed.

Bujasága erősebbnek bizonyult az illemnél. Ő is meglátta a csodálatos szépségű lányt, akit mágnesként követett, és éppen úgy járt, mint a bátyja, estére a széplány rút banyává változott. Ahogy jött a reggel, újra elvarázsolta a lány a fiút. Ezt a legényt is várhatták, nyoma veszett.
 A legfiatalabb gopi hiába várta a két bátyját, egyik sem jött.

- Rajtam van a sor, megkeresem őket! Talán megtalálták már a szeretetet? Indulok, hogy én is megtaláljam.
Jól felkészült az útra, vitt magával vizet, és élelmet is, meg egy könnyű vászontakarót.

Ahogy megy, mendegél, egyszer csak útjába jön egy szent tehén.
- Vigyázz fiú, hogy melyik utat választod! Ha balra mész, ott a káprázat birodalma van, ha jobbra mész, a tapasztalás útjára lépsz.
Gondolkodik a fiú:
- Melyik utat válasszam? Melyik úton találom meg a testvéreimet, és melyik úton a szeretetet?
Választ már nem kapott, a tehén eltűnt.
- Mi tévő legyek? Az istenekre kell bízni a döntést.

Ezzel leült és meditált. Megtudta, hogy a bátyjai a káprázat útjára tévedtek.
- Ki kell szabadítanom őket!- ez volt az első gondolata.- Akkor, viszont én is odaveszek.- mérlegelte a helyzetet.
- Ha elindulok a tapasztalás útján, akkor talán megtanulom, hogyan küzdjem le a káprázatot.

Ezzel elindult a jobbra tartó úton. Estére fáradt lett, és álmos. Megevett egy papaját, majd a könnyű vászontakaróval álomra hajtotta fejét a csillagos ég alatt. Reggel, arra ébredt, hogy egy skorpió mászik az arcán. Félelmében kővé dermedt. Összeszedte minden bátorságát, és imádkozott. A skorpió leste áldozatát, és nem mozdult. Órák teltek el így. A fiú tudta, ha megmozdul, a skorpió megmarja. Hitt és remélt. A Nap kínzó meleget ontott a fiú testére.

Bármi történik, most már valamit tenni kell. Hirtelen felugrott. Ez a pillanat a legveszélyesebb. Győzött! A skorpió leesett a földre, csápjaival dühösen csapkodott, célba vette a legény lábát.
- Egyszer már győztem! Nincs hatalmad felettem! Hála neked Ganésa, ki magad vagy az akadályok elhárítója.

Ahogy lehajolt, hogy összeszedje úti csomagját, egy elefánt csorda vágtatott el mellette. Egy hajszálon múlott, hogy a fiút el nem taposták. Sötét barna teste izzadt a kíntól és a melegtől. Ment néhány kilométert, mikor egy rongyos száriba öltözött koldus asszony, és az öt gyereke körbevették.

- Már három napja nem ettek a gyerekeim, én meg egy hete.- szólította meg a nő. – Ki tudsz minket segíteni néhány falattal, vagy 1-2 rúpiával?
- Ugyan, ma még én sem ettem, de van még három chapati a tarisznyámban. – nyújtotta a koldus asszony felé. A gyerekek, piszkos kezeikkel mohón csaptak a kincsre.
- Szomjas vagyok! – kiáltotta az egyik gyerek.
- Én is, én is… - visszhangozta a többi.

Így a maradék vizét is elosztotta. Így hát, a legfiatalabb gopi, éhesen és szomjasan folytatta az útját.
Csillagfények milliárdjai tündököltek a csendes éjben. Étel és ital nélkül, fáradtan hajtotta álomra fejét egy magányos fa menedékében.
Reggel, amikor felébredt, akkor vette észre, hogy tőle pár száz méterre, egy düledező viskó árválkodik.

- Mi tévő legyek? Betérjek a kunyhóba? Megnézzem, ki lakik benne?
Ahogy ezt végiggondolta, ki is jött egy hajlott hátú, öreg, viseltes szárit viselő néne.
Fején kosarat egyensúlyozott, csak az egyik kezével támasztotta, és a folyó felé tartott. A fiú végignézte, amint a folyóparton földre önti a kosár tartalmát, térdig beáll a vízbe, és lendületesen sulykolja a mosnivalót, majd amikor ezzel elkészült, szépen kiterítette a földre a vizes ruhát, hogy a nap belőle oltsa szomját. Közben maga is megfürdött. Ványadt karjaival csapkodta a vizet.

A fiú visszavonult a fa alá, oda, ahol az éjszakát töltötte, nem akarta meglesni az idős, fürdőző nőt. Jön vissza felé a néne, és észreveszi a fa törzsének támaszkodó fiút.

- Sai Ram! – szólította meg a legényt, és a szíve előtt namasztébe zárta kezeit.
- Sai Ram, mam! – válaszolt a fiú.
- Nem láttalak még erre, mi szél hozott?- kérdezte az idős asszonyság.
- Elindultam a tapasztalás útján, és a sors ide hozott. Keresem az eltűnt két bátyámat, és a szeretetet.
- Hm. – dünnyögött az anyó, mély barna szemeit egy pillanatra, az égre irányította, aztán visszanézett a fiúra.
- Egyedül él itt mam?
- Nem vagyok egyedül, az Isten velem van. Gyere, főzök neked egy finom kardamonos teát!

Bizony, ez a tea nagyon jól jött!
- Hálával tartozom neked a gondoskodásért, mam. – S a fiú, szíve előtt, namasztéba zárta kezeit.

Amint betért a kunyhóba, látja ám, hogy kartondobozból és fémlemezből van összetákolva. Éppen csak a szent lélek tartja. Átfut az agyán:
- Fiatal vagyok és erős! Nem hagyhatom, hogy ez az öregasszony ilyen zord körülmények között tengesse életét. Építek neki, egy új, erős kunyhót. Elhatározta, hogy szerez segítséget, és visszatér.

Elbúcsúzik az anyótól, és közben szívét melegség járja át. Ballag tovább az úton, amiről nem tudja, merre visz, de megy a megérzése után.
Messziről valamit meglát a földön, és ahogy közeledik, észreveszi, hogy két ember fekszik ott. Amint ezt felméri, szeme sarkában észreveszi, hogy a bozótban, egy sárga – barna csíkos bunda villan át.
- Tigris!- hevesen ver a szíve.

Egyenesen a két fekvő alak felé tart.
- Kérlek, Síva, légy velem! Vidd el a tigrist, kérlek, mentsd meg a két embert!

A vadállat liheg, fújtat, vicsorog. Már csak néhány ugrás… A két alak nem mozdul.
- Talán nem is élnek?- elmélkedik a fiú. Vagy olyan mély álomba járnak, hogy nem érzékelik a veszélyt?

A tigris megtorpan, mintha meggondolta volna magát, és hírtelen irányt vált. Észre veszi a fiút, vérszomjasan indul felé… Mancsai alatt porzik a tikkadt föld.
- Számodra láthatatlan vagyok! Nincs hatalmad felettem! – kiállt a legény, a tigrisnek.
A vadállat, mintha megértette volna. Lassít, majd megáll, és békésen eloldalog.
- Köszönöm Uram! – Hálálkodik a legény. Odamerészkedik a két fekvő emberhez.
- Bátyáim! – kiálltja döbbenten. Lehajol, és nézi a két elkábult, tehetetlen testet. Élnek, de, mintha mégsem élnének.
- Bátyáim, bátyáim! Én vagyok, az öcsétek!

Ők továbbra sem mozdulnak. A fiú, keresztbe kulcsolt lábakkal leül a földre, és imádkozik. Sokáig imádkozik. Majd elkezd énekelni, de oly szívbemarkolóan gyönyörűen, hogy a két alélt legénynek egyszerre nyílik ki a szeme. Átölelik egymást, és olyan boldogságot éreznek, mint még soha.

- Mi történt veletek? Még a madár se hozott hírt felőletek.
- Elindultam az arámért, de útközben megbabonáztak. Kábulatba estem.- válaszolt a legidősebb báty.
- Elindultam, hogy megkeressem a bátyámat, és hasonlóképpen jártam, mint ő. – szólt a középső.
- Én a tapasztalás útját jártam, és ott találkoztam egy öreg mammal. Egyedül él, egy roskatag viskóban. Eljöttök-e velem, rendbe hozni a házát? Szegényre, már majdnem rádől. Elhatároztam, hogy segítek neki.
- Öregasszony, Hm… hát engem vár a menyasszonyom. – válaszol a legidősebb.
- És te, bátyám? – kérdi a legfiatalabb, a középső fiút.
- Veled tartok!
- Akkor hát, ne időzzünk! Induljunk!

Ezzel sarkon fordultak, és ketten indultak útnak.
- Várjatok! Megyek én is veletek! – szaladt utánuk a legidősebb fiú.
Égi fekhelyébe nyugovóra tért a Nap, átadva helyét, az éj királynőjének, a Holdnak, amikor megérkeztek a testvérek a kis düledező viskóhoz. A fiatal fiú bekopogott az ajtaján. Résnyire nyílt az ajtó, a Holdvilág éppen megvilágította a kitekintő barna szempárt. Ahogy tovább nyílik az ajtó, előtűnik egy vastag fekete fonott copf.

- Sai Ram Húgom! Az öreg mamot keressük. Itthon van? – érdeklődik a legfiatalabb legény.

A lány szelíden betessékeli őket a házba. Bent, egy szál gyertya ég. A két idősebb fiú kövülten nézi a lányt, módfelett ismerős.
- Jöttünk segíteni mamnak!
- Mamnak? – kérdezett vissza a lány.
- Igen! A kunyhót újra építjük.
- Hajtsátok álomra fejeteket, reggel előtt úgy sem tudtok munkához látni. Igyatok egy csésze kardamonos teát, éppen most főztem!
 
A legfiatalabb fiú nézte a lányt, és valami erős, eddig még nem ismert érzés kerítette hatalmába. A szíve, és a lány szíve együtt dobbant. Boldogan aludt el.
Eljött a reggel, de az idős nő, csak nem került elő.

- Elkezdjük a munkát, majdcsak haza tér, mam.
- Ne várjátok! Most már elárulom a titkot. Feleségül akart venni egy öreg mágus, de én nem akartam hozzá menni, ezért a praktikái által hol önmagam voltam, hol öregasszony lettem. Ide menekültem előle. Kértem az istenek segítségét. Azt mondták, akkor szabadulok meg, ha egy tiszta szívű fiatalemberrel találkozok.

A legfiatalabb fiú, és a széplány, megölelték egymást, és az óta is elválaszthatatlanok. Házukban a szeretet, és a béke honol.