avagy
Az élet értelme
Kedves Olvasó!
Nagyon szeretném, ha írásomat minél többen elolvasnák, és elgondolkodnának utána. Főleg a hetedik rész után, ami nem mindennapos.
Nem szórakoztató, nem tudományos jellegű ez az írásmű. Lesznek, akik felfedezik benne a tanítást. Mentségem, hogy pedagógus vagyok. Bár nem az a szándék vezetett. „Csak" az életem tapasztalatainak egy bizonyos nézőpont szerinti rendezése volt a célom.
Ma már egyre szélesebb körben elfogadott a hármas felépítésünk, hogy az alkotórészeink: test, lélek és szellem. Az örök élet nem a testünkre vonatkozik. Lelkünk, még ott, Fenn, a leszületés előtt megkapta és vállalta földi feladatát. Útravalóként kaptunk ajándékba egy-két tálentumot. Ezek azok az adottságaink, amik az évek során "előjönnek". Csiszolásuk, fejlesztésük sok időt, türelmet, kitartást, és munkát igényel. Utána hasznossá lesznek a magunk, és embertársaink számára.
Természetes, hogy a férfi és a nő kapcsolatából gyermek születik, várva, vagy váratlanul.
A várandós kismama és környezete első számú óhaja, hogy a születendő gyermeke egészséges legyen. Csak aztán fogalmazzák meg, hogy milyen nemű babát szeretnének. „Legfontosabb az egészség!" - mondja mindenki. Meg is toldják: „Ha egészség van, minden van!" Ez nem egészen igaz. Csak egy esetben. Ha megtaláljuk a lelki békénket, és azt tartósan meg is tudjuk őrizni. Akkor a problémáinkat lázadás nélkül igyekszünk megoldani. Békésen viseljük az anyagi, a testi, vagy egészségi hiányainkat is. Sokan vannak, akiknek - látszólag - mindenük megvan, mégsem elégedettek, boldogok. Zúgolódnak, mást, vagy többet akarnak. Ők azok, akik önmagukkal sincsenek kibékülve, és így másokat sem tudnak elfogadni. A megszerzett, összegyűjtött karajcárjaiknak nem örülnek, nem értékelik.
Második krajcár: Boldog gyermekkor
A születésünk pillanatában az első tevékenységünk a sírás: vagy magunktól, vagy a jótékony, segítő pofonoktól, amit az orvostól vagy a szülésznőtől kapunk. Pedig boldogságra születtünk. Isten jókedvében teremtette az embert.
A csecsemők, ha a szükséges táplálékot és gondozást megkapják, boldogok. Gondjuk nincs, tehát gondtalanok. Mivel nincs a múltról és a jövőről képük, fogalmuk, ezért az örök MOST-ban élnek. Ebből ered a gondtalanságuk! Igaz ez még a korai gyermekkorra is. Tiszta, őszinte tekintetükből sugárzik a nyugalom, a béke, az öröm. Később önfeledten tudnak játszani egyedül, vagy kis társaikkal együtt is. Nincs még félelemérzetük. Azt mi, szülők, felnőttek neveljük beléjük, apránként, de biztosan. Megcsodálhatjuk bennük a kitartás igazi példáját! Hány esés, kék foltocska és seb árán tanulnak meg biztonságosan járni, futni, fára mászni. Hajtja őket a megismerés vágya. Tapasztaljuk, hogy mennyire szeretik a mesék, a bábelőadások világát. A kezdeti „Ez mi?" kérdéseket felváltja az ezer „Miért?" Gyűjtik a tudás krajcárjait, még ha sikertelenséggel találkoznak is. S milyen, örömmel dicsekszünk mi, szülök, nagyszülők, hogy mi mindent tud a kis csemeténk! Boldogok vagyunk, és a gyerekek is azok!
Harmadik krajcár: Az otthoni nevelés, tanulás
Ma már egyre jobban terjed az a helyes nézet, hogy a gyerek nevelése kezdődjön minél korábban, már az anyaméhben. A magzat hallja, érzékeli a hozzá intézett szavakat, énekeket. Érzi a simogatást, a szeretetet. A születés utáni első napokban tapasztalható, hogy megnyugszik az „ismerős" anyai, apai hangra, a már „hallott" dalokra, esetleg zenére. Ezek, majd a kialakított napirendje adják a nevelés első morzsáit.
A nevelés igen felelősségteljes, sokrétű tevékenység, mely kellő szeretet nélkül elképzelhetetlen. A szeretet a SZER, amely ETET, táplál, felnevel, biztonságot ad egész életünkre. Ne feledjük: A szeretetre is tanítani kell! Elsősorban jó példával!
Az első a higiéniával, a táplálkozással kapcsolatos szokások alapjainak lerakása. A pici csecsemőhöz is beszéljünk értelmesen, ne gügyögve, selypítve! A világhoz való szoktatás, a világunkkal való megismertetés, mind érték-átadás. Színek, hangok, ízek, formák sokasága; a különböző lehetőségek felismerése; a szabályok megismerése, fontossága, rendszeres betartatása, az esetleges megszegésük következményei, és azok elviselése; a tettekért való felelősség vállalása; a hibázás beismerése; a megbántás utáni bocsánatkérés, mind a nevelés igen fontos része. Valamennyinek nagy jelentősége van az életben! Sorolhatnám még a tiszteletet, az udvariasságot, az együttérzést, a segítőkészséget, a becsületet, igazmondást, szavahihetőséget, és így tovább. Önmagukban sem kis dolgok! Együtt lesznek a nevelés fényes krajcárjává. Ezek megtanulását a családban kell megalapozni, gyerekkorban, hogy később legyen mire építeni! Ezért olyan fontos a lelkiismeretes, mindenre kiterjedő szülői, majd bölcsődei, óvodai, iskolai nevelés.Tágabb körben pedig, minden felnőtt valamilyen példával szolgál a gyerekeknek. Ezt sem szabad elfelejteni!
Negyedik krajcár: Társválasztás
„Nem jó az embernek egyedül!" Időnként azért szükségünk van az egyedüllétre is. Azonban az életünk legnagyobb részét embertársaink között töltjük. A kisgyermekek a bölcsőde közösségébe kerülve hamarosan „kiválasztják", megtalálják azt, azokat, akikkel tudnak játszani. Kiváló érzékük van ehhez! Pedig még beszélni sem tudnak.
Az óvodai pajtások közötti társválasztásban már a beszéd is fontos, hogy szót értsenek egymással. Nem csupán kis beszélgetések kapcsán, hanem a leginkább játék közben jelentkező kisebb-nagyobb nézeteltérések, viták megoldásában. Micsoda értékes tulajdonság az, ha meg tudnak egyezni! Ennek erősítésére igen jó, ha a „kiegyezés" után a felnőtt megdicséri őket. Ez fontos! Így érzik és tanulják meg, hogy ezzel ők helyesen cselekedtek.
Iskolás és kamaszkorban már jóval több szempont határozza meg a barátok, barátnők megválasztását. Ez az egyre szélesedő érdeklődési körtől, a másik nem iránt ébredező érzésektől függ. Apránként, vagy fejest ugorva ismerkednek a szerelemmel, és a jelentkező szexuális érzésekkel. Meg kell tanulniuk a mértéktartást, a felelősségvállalást, az adódó szakítások utáni bánat, lelki fájdalom kezelését, feldolgozását.Tudniuk kell a kudarcokból is tanulni. Nem könnyű. A felnőttek tanácsára szükség van ilyenkor.
Férj, feleség, élettárs választása a szerelmen alapul. Az akkori felfokozott érzés később csendesedik, de kell, hogy helyébe lépjen az elfogadó szeretet. A hosszú, kitartó kapcsolatok titkához még hozzátartozik az is, hogy egymást egyenértékűnek tekintsék és egyformán „szolgálják" egymást!
A munkahelyeken a jó munkatársi kapcsolat kialakítása is egyfajta tudomány. Itt az alkalmazkodás a legfontosabb. Szükséges a konfliktusok helyes kezelése, a kultúrált viták módjának ismerete, alkalmazása. Valójában mindent meg lehet mondani - akár a főnöknek is -, kellő időben, megfelelő hangnemben és megfogalmazásban. Ezeket betartva, szinte garantált a jó munkahelyi légkör, amiben nem kín, hanem öröm dolgozni. Ezek biztosítják a társválasztás krajcárjának megszerzését.
Ötödik krajcár: Gyerekeink, unokáink
Az idő múlásával felnőtté válnak a gyerekek. Ez törvényszerű. Legtöbbjüknél bekövetkezik a párválasztás, a családalapítás. A párok együttélésében is szükségesek azok a viselkedési normák, amik a munkatársak körében. A családban még fontosabbá válnak ezek a tulajdonságok, a hozzájuk társuló, összetartó szeretettel.
A gyerek születése igen nagy öröm a család minden tagjának. Csodálatos boldogság az élet folytatásának ajándéka, lehetősége. A gyermeknevelés bizony sok gondoskodást, nehéz, folyamatos, odafigyelő, áldozatos munkát igényel. Cserébe kapjuk azt a semmihez nem hasonlítható érzést, hogy karjainkba foghatjuk gyermekünket! Élvezhetjük az első mosolyukat, szavaikat, lépéseiket, iskolai, majd az életben szerzett sikereiket.
A nagyszülők megismerik, hogy mi az „unoka-szerelem". Egészen más, mint a saját gyerekeik szeretete. Ez több! Hiszen az unokában látják az egykori fiukat, lányukat. Ezért kétszeres erősségűnek érezhető az unokákhoz való vonzalom. Sokan ekkor kezdik mondani, hogy nem bánják az évek múlását, az „öregség" kezdetét, hiszen az unokákban megkapták az élet újabb krajcár-kincseit!
Hatodik krajcár: Gyűjtött értékeink
Az érték szó fogalma igen tág körű. Minden embereknek más-más jelenti az értéket.
Most csak az idősebb korra összegyűjtött „kincsek"-et vegyük sorra. Lehetnek anyagi javaink: ingóságok, ingatlanok, kisebb-nagyobb megtakarított pénz. Sokan vannak, akiknek csak ezek jelentik az értéket, a vagyont! Ez a fontos. Ez a „valami", amit az utódokra lehet hagyni. Pedig ezek veszendő értékek. Nem viheti magával senki a túlvilágra.
A másik csoportba az igazi, a halhatatlan értékes "krajcárok" tartoznak. A legfontosabbak: az élettapasztalat, a megfontoltság, a béketűrés, az engedékenység, az elfogadás, a lemondás mások javára, az ego megfékezése. Ezek lenyomatait a lelkünk őrzi, és viszi tovább. Ezek összessége a bölcsesség, amivel, leginkább csak az idősek rendelkeznek. Ha van a fiatalabb korosztályban erre fogadókészség, akkor ez lehet számukra a valóban értékes hagyaték, amit rögtön hasznosíthatnak a saját életükben. Nem kell megvárniuk, hogy ki tudja, hány év alatt szerezzék meg azokat.
Hetedik krajcár: A hit
E szó hallatán sokan csak az Istennel kapcsolatos hitre gondolnak. Mondják is: „Én nem hiszek!" Pedig mindenki hisz valamiben: önmagában, az erejében, az akaratában, kitartásában, a pénz mindenhatóságában, és sokan Istenben, a Teremtőben, Szentekben, Angyalokban, vagy egyszerűen „csak" az Égiekben.
Az élet adta tapasztalatok sok mindenre tanítanak, magyarázatot, igazolást adnak.Tudomásul vesszük a születést, a halált, az elmúlást, a természet újra éledését, az élet körforgását. Ha szakítunk időt az elcsendesedésre, előbb-utóbb meghallhatjuk magunkban a „belső hang"-ot. Ehhez nem a testi, hanem lelki fül kell! Nevezhetjük ezt Égi hangnak, Isten hangjának, Jézus szavának, valójában mindegy. Az biztos, hogy olyan, mintha valahonnan az Égből jönne.
A hitet nem lehet megvenni, beszerezni. A hit olyan ajándék Föntről, ami nem az érdemeinkért jár, hanem kegyelemből kapjuk. Nincs életkorhoz kötve. Bárki részesülhet belőle. Egyszer csak rádöbbenünk, hogy van egy halvány kis hitünk, ami aztán egyre növekedhet, ha úgy akarjuk, és teszünk is érte.
Észrevesszük, hogy ettől kezdve valahogy lecsendesedünk, nem háborgunk, nem panaszkodunk annyit, és az élet terheit könnyebben hordozzuk. Mert nehézségeket mindenki kap. Az mind, egy-egy megoldandó feladat, tanításként, amiből valamit meg kell jegyeznünk. (Sokszor ismételten is kapjuk, ha az elsőből nem tanultunk!)
Az igazi hittel rendelkezők békésen, türelemmel, zúgolódás nélkül tudnak túljutni a próbatételeken. S utána megnyugvás, hálaadás tölti el őket. Erről, és az áradó szeretetükről ismerhetők fel!
Ennek az állapotnak az elérése jelenti az életben addig összegyűjtött krajcárok átváltását a lelki emelkedés kincsére. Ez jelenti az élet értelmét!
Zárszó
Az Univerzum, a világ, amiben élünk a kettősség jegyében folyik. Csak rajtunk múlik, hogy az életünk napos, vagy árnyékos oldalán járunk-e. „Nézőpont kérdése minden!" - lehet sokszor hallani. Igen. Mert mindennek meg lehet keresni és találni a jó oldalát!
Nekem jó volt az eddigi életemet megélni, s begyűjteni mindazokat, amikről fentebb szóltam. S azokat is, amikről nem tettem említést. Megvilágosodott sok minden előttem, azért mertem leírni. Egyáltalán nem fontos egyetérteni velem. Nekem az is megtiszteltetés, ha írásom elolvasásra került!
Szívből köszönöm!
Kívánom, találja meg, ismerje fel mindenki a maga életének öröm-krajcárjait!