Évszám
2011
Beküldő
pichlerpatri
Volt egy kismacska, aki árván maradt és elpusztult volna, ha kutyamama meg nem találja az árokparton. Szájába vette, haza vitte és berakta a saját kölykei közé.
A kiskutyáknak eleinte furcsa volt a nyávogó kistestvér, de néhány hét multán megszokták, azonban nem voltak túl jó barátságban, féltették magukat hegyes karmaitól, amit a kismacska állandóan élesített a kosár oldalán. Kutyamama is aggódott, hogy fognak megbarátkozni egymással. Egyszer a kismacska megsokallotta, hogy a kiskutyák nem játszanak vele és megkérdezte:
— Miért hagytok mindig magamra?
— Azért mert élesek a karmaid, és folyton nyávogsz – ugattak a kiskutyák.
— De akárhogy próbállak utánozni titeket, csak ilyen hang jön ki a torkomból, hogy miáúú!
— Ez bizony nem ugatás, mint a miénk. Vau, Vau!
— Tanítsatok meg engem is ugatni! – kérlelte őket a kismacska.
Kutyamama tudta, hogy el kell mondania gyermekeinek és a kis jövevénynek az igazságot.
— Figyeljetek rám kicsinyeim. Az új testvérkétek egy kismacska, akit az árokparton találtam. Tudjátok, a kismacskák nem tudnak ugatni.
— Az új testvérünk tényleg kismacska? És a kismacskáknak ilyen éles karmuk van?
— Igen, igen – válaszolta kutyamama a sok kérdésre.
— Mama, és tényleg úgy hívják, hogy kismacska?
— Neki is van saját neve, mint nektek. Őt úgy hívják, hogy Cirmi.
Egy szép nyári napon a kiskutyák Cirmivel együtt kimentek a rétre. Amint ott játszadoztak arra sétált két nagyobb kutya. Látva azt, hogy a kiskutyák egy kismacskával játszanak, csúfolni kezdték őket.
— Hé, nem tudjátok, hogy a kutyák ellenségei a macskáknak?
— De ő Cirmi! A testvérkénk és a legjobb barátunk! – válaszolták a kiskutyák.
— Ez sérti a kutyabecsületet! Ti nem is vagytok kutyák!
Erre a kiskutyáknak elment a kedvük a játszadozástól. Szomorúan elindultak hazafelé. Cirmi érezte, hogy ennek a szomorúságnak ő az okozója.
Otthon kutyamama látta, hogy valami baj van. Ezért faggatni kezdte a kiskutyákat, hogy miért lógatják az orrukat. Mire az egyik kiskutya rákezdte:
— Nem akarok többé egy kismacskával sem játszani!
— Ejnye Bodri, miért beszélsz így, mi történt veletek a réten?
— Két nagykutya kicsúfolt bennünket, amiért Cirmivel játszottunk – eredt meg a nyelvük a kiskutyáknak.
— Nem is igazi testvérünk, csak egy macska.
— Akit becsületből megmentettem. Vagy hagynom kellett volna, hogy elpusztuljon? – kérdezte kutyamama szigorúan. — Szerintetek így tesz egy igaz barát?
Cirmi nagyon szomorú volt de nem szólt semmit. Még mindig a nagykutyák szavaira gondolt és nem is hallotta, mit mond kutyamama.
Nem értette mit jelent az a szó, hogy ellenség, de a nagykutyák csúfolódás neki is fájt, ezért észrevétlen kilopódzott az ajtón, és már nem is hallotta, hogy a kiskutyák arra kérték kutyamamát, hogy küldje el őt a háztól, mert többé nem akarnak szégyenkezni miatta. Kutyamama közben szörnyen érezte magát, amiért ilyen helyzetbe hozták saját csemetéi, és elhatározta, hogy megleckézteti őket. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert Bodri észre vette, hogy Cirmi eltűnt. Egyszeribe nagy lett a csend. Valahogy senki nem tudott örülni Cirmi hiányának, inkább szégyellték magukat, amiért annyi rosszat mondtak róla.
— Azonnal utána megyek, és bocsánatot kérek tőle – fakadt sírva Bodri.
— Ez a legjobb, amit tehetsz – válaszolta kutyamama. Ti pedig, gondolkodjatok el azon, hogy mit jelent az igazi barátság – mondta a többieknek.
Hamarosan mind megtapasztalták az igaz barátság jelentőségét, mert Bodri, Cirmi segítsége nélkül bizony nagy bajba keveredett volna. Az történt ugyanis, hogy Bodri nyakörve beakadt egy kerítésdrótba és keserves nyüszítésére Cirmi visszafordult. A barátság érzése legyőzte benne azt a bánatot, amit a kiskutyák szavai okoztak. Most az volt a fontos, hogy segítsen Bodrin úgy, ahogy egykor kutyamama segített rajta. Rohant is kutyamamához segítségért.
Így szabadult ki Bodri a kerítésdrót fogságából, és lettek attól fogva igaz barátok Cirmi és a kiskutyák.
A kiskutyáknak eleinte furcsa volt a nyávogó kistestvér, de néhány hét multán megszokták, azonban nem voltak túl jó barátságban, féltették magukat hegyes karmaitól, amit a kismacska állandóan élesített a kosár oldalán. Kutyamama is aggódott, hogy fognak megbarátkozni egymással. Egyszer a kismacska megsokallotta, hogy a kiskutyák nem játszanak vele és megkérdezte:
— Miért hagytok mindig magamra?
— Azért mert élesek a karmaid, és folyton nyávogsz – ugattak a kiskutyák.
— De akárhogy próbállak utánozni titeket, csak ilyen hang jön ki a torkomból, hogy miáúú!
— Ez bizony nem ugatás, mint a miénk. Vau, Vau!
— Tanítsatok meg engem is ugatni! – kérlelte őket a kismacska.
Kutyamama tudta, hogy el kell mondania gyermekeinek és a kis jövevénynek az igazságot.
— Figyeljetek rám kicsinyeim. Az új testvérkétek egy kismacska, akit az árokparton találtam. Tudjátok, a kismacskák nem tudnak ugatni.
— Az új testvérünk tényleg kismacska? És a kismacskáknak ilyen éles karmuk van?
— Igen, igen – válaszolta kutyamama a sok kérdésre.
— Mama, és tényleg úgy hívják, hogy kismacska?
— Neki is van saját neve, mint nektek. Őt úgy hívják, hogy Cirmi.
Egy szép nyári napon a kiskutyák Cirmivel együtt kimentek a rétre. Amint ott játszadoztak arra sétált két nagyobb kutya. Látva azt, hogy a kiskutyák egy kismacskával játszanak, csúfolni kezdték őket.
— Hé, nem tudjátok, hogy a kutyák ellenségei a macskáknak?
— De ő Cirmi! A testvérkénk és a legjobb barátunk! – válaszolták a kiskutyák.
— Ez sérti a kutyabecsületet! Ti nem is vagytok kutyák!
Erre a kiskutyáknak elment a kedvük a játszadozástól. Szomorúan elindultak hazafelé. Cirmi érezte, hogy ennek a szomorúságnak ő az okozója.
Otthon kutyamama látta, hogy valami baj van. Ezért faggatni kezdte a kiskutyákat, hogy miért lógatják az orrukat. Mire az egyik kiskutya rákezdte:
— Nem akarok többé egy kismacskával sem játszani!
— Ejnye Bodri, miért beszélsz így, mi történt veletek a réten?
— Két nagykutya kicsúfolt bennünket, amiért Cirmivel játszottunk – eredt meg a nyelvük a kiskutyáknak.
— Nem is igazi testvérünk, csak egy macska.
— Akit becsületből megmentettem. Vagy hagynom kellett volna, hogy elpusztuljon? – kérdezte kutyamama szigorúan. — Szerintetek így tesz egy igaz barát?
Cirmi nagyon szomorú volt de nem szólt semmit. Még mindig a nagykutyák szavaira gondolt és nem is hallotta, mit mond kutyamama.
Nem értette mit jelent az a szó, hogy ellenség, de a nagykutyák csúfolódás neki is fájt, ezért észrevétlen kilopódzott az ajtón, és már nem is hallotta, hogy a kiskutyák arra kérték kutyamamát, hogy küldje el őt a háztól, mert többé nem akarnak szégyenkezni miatta. Kutyamama közben szörnyen érezte magát, amiért ilyen helyzetbe hozták saját csemetéi, és elhatározta, hogy megleckézteti őket. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert Bodri észre vette, hogy Cirmi eltűnt. Egyszeribe nagy lett a csend. Valahogy senki nem tudott örülni Cirmi hiányának, inkább szégyellték magukat, amiért annyi rosszat mondtak róla.
— Azonnal utána megyek, és bocsánatot kérek tőle – fakadt sírva Bodri.
— Ez a legjobb, amit tehetsz – válaszolta kutyamama. Ti pedig, gondolkodjatok el azon, hogy mit jelent az igazi barátság – mondta a többieknek.
Hamarosan mind megtapasztalták az igaz barátság jelentőségét, mert Bodri, Cirmi segítsége nélkül bizony nagy bajba keveredett volna. Az történt ugyanis, hogy Bodri nyakörve beakadt egy kerítésdrótba és keserves nyüszítésére Cirmi visszafordult. A barátság érzése legyőzte benne azt a bánatot, amit a kiskutyák szavai okoztak. Most az volt a fontos, hogy segítsen Bodrin úgy, ahogy egykor kutyamama segített rajta. Rohant is kutyamamához segítségért.
Így szabadult ki Bodri a kerítésdrót fogságából, és lettek attól fogva igaz barátok Cirmi és a kiskutyák.