Évszám
2011
Beküldő
viola illata
Közös életünk úgy kezdődött, hogy hallottam: két utcányira tőlünk, van belőlük három, 4-5 hetesek. Bekéredzkedtem megnézni őket.
Kettőnek már volt gazdája a kicsinek, a sebzett fülűnek még nem. Ölembe vettem, Ő megnyalta a kezem, rám nézett gyönyörű szemeivel, és azt kérdezte:--Tied lehetek?---
Tél volt, a kabátom alá rejtettem a kezemben lévőt és haza siettem vele.
Kapott otthonról egy -otthon-szagú rongyot, azt a számára, a radiátor alá helyezett dobozkába tettem és rá a pici jószágot. Kamillát főztem, hogy a fülét gyógyítgassam vele, Ő megszagolta és azonnal kiitta. Ejha, te szereted a kamillát? se baj majd hozok másikat, hogy a fülednek is jusson! A családom --a férjem és két kamasz fiam, kitörő örömmel fogadta az új jövevényt, mindenki oda volt érte, versenyeztünk a szeretgetésben. A férjem úgy ebédelt, hogy az a pici bogárfekete nagy fülű, aprólábú és icipici farkincájú kutyus az ölében ült, mert ugye ő egy pici tacskó kutyus volt. Ez mind addig úgy ment, amíg a kis kedvenc oda nem nőtt, hogy az orrocskája majdnem a tányérig ért. Ott vége lett eme kettőjük együtt ebédelésének. Még sem ehet egy kutyus a gazdi tányérjából. A kutyus a- Csittike - nevet kapta, amit ő nagyon szeretett, mert pillanatok alatt megtanulta, hogy ő az, akit így szólítanak.
Ha beszéltünk hozzá nagyon figyelt, szinte látszott hogy szeretné megérteni amit mondunk! Tudta hányan lakunk a házban, akkor volt boldog, ha mindenkit maga körül tudott.
Már nagyobb, volt a Nagyfiam Tirolban dolgozott és ő akkor már a kazánházban aludt, ahol télen is meleg volt! Ott volt a házikója is, nem is tettük ki az udvarra. Ha a fiam éjjel érkezett haza addig meg nem nyugodott, amíg meg nem győződött róla, hogy jól van e?
Ha a fiúk öltözködtek, ő természetesen segített a nadrág lehúzásában és a cipő kifűzésében. Ilyenkor mindenki jól szórakozott.
Ha vendég jött, az a számára azt jelentette, hogy amikor kikísérjük Ő is ki mehet a kapu elé. Ott verbénák és más virágok nyíltak, ő a verbénát választotta és lelegelte. Ellenben, ha cica ment a túloldalon nem utána futott, hanem be a kapun és a kerítés résein kiugatott. Fantasztikus kis jószág volt; a kisebbik Fiam mesélte, hogy a kutyus beszélni akart hozzá. Leült vele szemben a száját illesztgette és furcsa hangokat hallatott. Mikor a Fiam látta mit szeretne a kutyus, kérdezte mit mondanál? - sajnálom de nem értem és akkor a kutyus gyönyörű szeme nagyon szomorú lett. Ezt az élményt én is végigéltem vele. A szemei nagyon kifejezőek voltak, ilyent életemben csak nála tapasztaltam.
Ha valamiért rá kellett szólni leült a dobozkájába és ott hangosan sírdogált, úgy annyira, hogy a végén én kértem tőle bocsánatot, csak már hagyja abba. Ha elmentünk valahová leült a lépcsőre és halkan zokogott.
Amikor aludt valaki, akkor ugatni is tudott halkan, és ha fürödni szeretett volna leült velem szemben és vakargatta a fülét. Boldogan ugrándozott mikor hoztam a fürdetőt. Amikor esett az eső nem jött be, amíg a csap alatt meg nem mostam a lábát --abszolút szobatiszta volt.
A férjem másodállásban odahaza faipari gépekkel dolgozott. A Csittike nagyon szeretett a közelében lenni, sokszor belepte a fűrészpor még is ott maradt. Olyankor mikor már szeretett volna lefeküdni leült úgy, hogy lássa őt a férjem és bóbiskolni kezdett, mutatván, hogy ő már elfáradt és feküdni szeretne. Ez azért volt fontos a számára, mert minden este a férjem fektette le: hangos jó éjszakát kívánással.
Azért él bennem minden emlék olyan elevenen, mert életem nagy részében bedolgozó varrónőként dolgoztam és így, én voltam az, aki bármilyen eseménynél, ami vele kapcsolatos kéznél voltam. Az eddigi események egy Jászsági kisvárosban történtek, de úgy alakult, hogy elköltöztünk.
Most egy Heves megyei helységben lakunk.
Ideköltözéskor 7 éves volt. Itt is a szuterénben aludt, nem is volt az udvaron kutyaól. Reggel a férjem ébresztette és együtt mentek ki az udvarra. Teltek az évek ő is idősödött velünk együtt .Amikor vittem az oltásra ő végig nézte ahogy az orvos készítette a szurit, leült és tartotta a nyakát. Tudta, hogy oda fogja kapni. Még az orvos is elámult a kutyus okosságán.
Megöregedett, megbetegedett, de még így is meg tudta magyarázni mit szeretne. Napokon keresztül a férjemmel volt a gépek mellett, és gödröket kapart a lábacskájával és belefeküdt. Megértettük a végakaratát --Ott hantoltuk el, az udvaron, a férjem gépei mellett, az egyik sarokban!
Soha többet nem hoztunk kutyát a házhoz, hogy ne kelljen elszenvednie az összehasonlítást.
Mi a Csittikénket, a mindenkori kutyák etalonjának tekintjük.
Kettőnek már volt gazdája a kicsinek, a sebzett fülűnek még nem. Ölembe vettem, Ő megnyalta a kezem, rám nézett gyönyörű szemeivel, és azt kérdezte:--Tied lehetek?---
Tél volt, a kabátom alá rejtettem a kezemben lévőt és haza siettem vele.
Kapott otthonról egy -otthon-szagú rongyot, azt a számára, a radiátor alá helyezett dobozkába tettem és rá a pici jószágot. Kamillát főztem, hogy a fülét gyógyítgassam vele, Ő megszagolta és azonnal kiitta. Ejha, te szereted a kamillát? se baj majd hozok másikat, hogy a fülednek is jusson! A családom --a férjem és két kamasz fiam, kitörő örömmel fogadta az új jövevényt, mindenki oda volt érte, versenyeztünk a szeretgetésben. A férjem úgy ebédelt, hogy az a pici bogárfekete nagy fülű, aprólábú és icipici farkincájú kutyus az ölében ült, mert ugye ő egy pici tacskó kutyus volt. Ez mind addig úgy ment, amíg a kis kedvenc oda nem nőtt, hogy az orrocskája majdnem a tányérig ért. Ott vége lett eme kettőjük együtt ebédelésének. Még sem ehet egy kutyus a gazdi tányérjából. A kutyus a- Csittike - nevet kapta, amit ő nagyon szeretett, mert pillanatok alatt megtanulta, hogy ő az, akit így szólítanak.
Ha beszéltünk hozzá nagyon figyelt, szinte látszott hogy szeretné megérteni amit mondunk! Tudta hányan lakunk a házban, akkor volt boldog, ha mindenkit maga körül tudott.
Már nagyobb, volt a Nagyfiam Tirolban dolgozott és ő akkor már a kazánházban aludt, ahol télen is meleg volt! Ott volt a házikója is, nem is tettük ki az udvarra. Ha a fiam éjjel érkezett haza addig meg nem nyugodott, amíg meg nem győződött róla, hogy jól van e?
Ha a fiúk öltözködtek, ő természetesen segített a nadrág lehúzásában és a cipő kifűzésében. Ilyenkor mindenki jól szórakozott.
Ha vendég jött, az a számára azt jelentette, hogy amikor kikísérjük Ő is ki mehet a kapu elé. Ott verbénák és más virágok nyíltak, ő a verbénát választotta és lelegelte. Ellenben, ha cica ment a túloldalon nem utána futott, hanem be a kapun és a kerítés résein kiugatott. Fantasztikus kis jószág volt; a kisebbik Fiam mesélte, hogy a kutyus beszélni akart hozzá. Leült vele szemben a száját illesztgette és furcsa hangokat hallatott. Mikor a Fiam látta mit szeretne a kutyus, kérdezte mit mondanál? - sajnálom de nem értem és akkor a kutyus gyönyörű szeme nagyon szomorú lett. Ezt az élményt én is végigéltem vele. A szemei nagyon kifejezőek voltak, ilyent életemben csak nála tapasztaltam.
Ha valamiért rá kellett szólni leült a dobozkájába és ott hangosan sírdogált, úgy annyira, hogy a végén én kértem tőle bocsánatot, csak már hagyja abba. Ha elmentünk valahová leült a lépcsőre és halkan zokogott.
Amikor aludt valaki, akkor ugatni is tudott halkan, és ha fürödni szeretett volna leült velem szemben és vakargatta a fülét. Boldogan ugrándozott mikor hoztam a fürdetőt. Amikor esett az eső nem jött be, amíg a csap alatt meg nem mostam a lábát --abszolút szobatiszta volt.
A férjem másodállásban odahaza faipari gépekkel dolgozott. A Csittike nagyon szeretett a közelében lenni, sokszor belepte a fűrészpor még is ott maradt. Olyankor mikor már szeretett volna lefeküdni leült úgy, hogy lássa őt a férjem és bóbiskolni kezdett, mutatván, hogy ő már elfáradt és feküdni szeretne. Ez azért volt fontos a számára, mert minden este a férjem fektette le: hangos jó éjszakát kívánással.
Azért él bennem minden emlék olyan elevenen, mert életem nagy részében bedolgozó varrónőként dolgoztam és így, én voltam az, aki bármilyen eseménynél, ami vele kapcsolatos kéznél voltam. Az eddigi események egy Jászsági kisvárosban történtek, de úgy alakult, hogy elköltöztünk.
Most egy Heves megyei helységben lakunk.
Ideköltözéskor 7 éves volt. Itt is a szuterénben aludt, nem is volt az udvaron kutyaól. Reggel a férjem ébresztette és együtt mentek ki az udvarra. Teltek az évek ő is idősödött velünk együtt .Amikor vittem az oltásra ő végig nézte ahogy az orvos készítette a szurit, leült és tartotta a nyakát. Tudta, hogy oda fogja kapni. Még az orvos is elámult a kutyus okosságán.
Megöregedett, megbetegedett, de még így is meg tudta magyarázni mit szeretne. Napokon keresztül a férjemmel volt a gépek mellett, és gödröket kapart a lábacskájával és belefeküdt. Megértettük a végakaratát --Ott hantoltuk el, az udvaron, a férjem gépei mellett, az egyik sarokban!
Soha többet nem hoztunk kutyát a házhoz, hogy ne kelljen elszenvednie az összehasonlítást.
Mi a Csittikénket, a mindenkori kutyák etalonjának tekintjük.