Internacionális és interkulturális kommunikáció Belgiumban, avagy „vigyázó szemetek Antwerpenre vessétek!”

Évszám
2015
Beküldő
Szivárvány

mottó: „Csak a nehéz vállalkozásokat érdemes megvalósítani, hiszen létezik egy rejtélyes kapcsolat a nehéz és az értékes között."

 

A vándorlásnak ősi hagyományai vannak az emberiség történelmében. Az utóbbi ezer évben főleg „a gazdasági, a politikai és a vallási szektor"[1] határozta meg ennek irányait, intenzitását. Európában nincs másik, ilyen kicsi területű ország, mint Belgium, ahol hét parlamenten keresztül születnek a döntések egy alkotmányos monarchiában. Ez az állam 180 éve független csupán, és a II. világháborút követően alakultak ki a jelenlegi viszonyai.

A különböző kultúrák találkozásának egyik legjobb példája Antwerpen. A város Kecskemét területének a felénél alig valamivel nagyobb és négyszer annyi ember él ott, mint a magyar megyeszékhelyen. Nagyon határozottan elkülönülnek egymástól marokkóiak[2], törökök, egyiptomiak, zsidók, olaszok, indiaiak, kínaiak, afrikaiak és őslakosok. 

A templomok és az építészet egyéb alkotásai, a járókelők öltözködési, viselkedési szokásai is beszélnek arról, hogy hol is járunk éppen.

Az ortodox zsidók alkotják talán a legzártabb közösséget (a legnagyobbat a haszidok) nem messze a belvárostól. Mindig tisztaság, nyugalom és harmónia fogad bennünket, ami más közösségek esetében nem ennyire egyértelmű. Az ott lakó zsidó férfiak nyakkendő[3] nélküli fehér inget, fehér zoknit, fekete cipőt, hosszú, fekete köpenyt és fekete kalapot vagy szőrme kalapot viselnek, amiből két oldalon hosszú, loknis haj lóg ki. A nők viszonylag hosszú szoknyát és a fejükön kendőt hordanak. Mindenfelé hatalmas iskolaépületek, igényes üzletek és temérdek szolgáltatást nyújtó vállalkozás kínálkozik. Fényűzésnek nyoma sincs. A legtöbben a belvárosi gyémántműhelyekben, gyémántüzletekben dolgoznak. Nagy hagyománya van a családnak, egy-egy vállalkozásban 3-4 generáció dolgozik együtt.

Péntek estétől szombat estéig tart a sábát, a tisztulás, a pihenés, elmélkedés, feltöltődés, az élvezet napja. A nők este gyertyát gyújtanak, miután elkészültek a hagyományos ünnepi ételekkel, a férfiak templomba mennek és másnap a családi közös étkezések alkalmával az asztalnál bölcs tanítások hangoznak el és együtt énekelnek. Egy keresztény ember számára olyan ez, mintha újra és újra karácsony lenne minden héten egy napra, amikor kikapcsolódva a hétköznapi robotból, az alkotó munka világából, tisztelegve mindannyian arra emlékeznek, aki hitük szerint a legnagyobbat alkotta és fenntartja.

A marokkóiak a város több pontján kisebb-nagyobb telepeket és zárt közösséget alkotnak. A belvárosban laknak a módosabb kereskedők, piaci árusok, a külvárosok valamelyikében ezek alkalmazottai, illetve a még szegényebbek, és ott igen szélsőséges tapasztalatokat szerezhetünk a higiénia és főleg az együttélés viszontagságainak különféle megnyilvánulása területén. A család ebben a közösségben is nagy hangsúlyt kap: 2-3 generáció él együtt, az idősek támogatják a fiatalokat.

Allah hívei - Mohamed tanításait hűen betartva - „etnikai és faji határokon túl is gyarapodnak"[4] és „a Hit Öt Pillére" határozza meg életüket. Nincsenek templomok, szentélyek, mert a napi öt leborulást egy szőnyegen bármilyen nyugodt helyen el lehet végezni, az alamizsnáért a szegényebb rokon minden nap tartja a tenyerét, a Ramadan idején csak napnyugta után étkeznek a böjt miatt. Amikor eljön az ideje, zarándoklatba fognak és ötödik elemként folyamatosan megvallják hitüket[5].

Öltözködésükben igen egységesek és mégis sokszínűek. Inkább a férfiak ruhadarabjai hivalkodóak (színes, bő szabású nadrág, bő ing, mellény és a fejükön fez[6]).

A kínai negyedben egyik után a másik kereskedőház, kifőzde, étterem, üzlet, gyógyító hely, masszázsszalon csalogatja az arra járókat. Állandó a kiabálás, szervezkedés, ügyintézés. Mozgalmas, intenzív, szorgalmas életet élnek. Igazi közösséget alkotnak, és aktív kapcsolatot tartanak az óhazával.

Aki nyitott a taoista tanításokra, tárt ajtókra számíthat, elfogadásra és szeretetre a kisebb-nagyobb csoportokban (csak kevés zártkörű ünnep van). Senkit nem kényszerítenek semmire, magukat sem, folyamatosan keresik, kutatják az összefüggéseket, a kapcsolatot Ég és Föld között, tanulmányozzák a teremtést egységét, teljességét, és ezt a tudásukat örömmel osztják meg másokkal.

Az indiai közösséghez tartozók többnyire nagyon jó módúak, és főleg a gyémántkereskedelemből szerzik a jövedelmüket, amit megjelenésük, környezetük is tükröz. A nők nagy része nem dolgozik, szinte kivétel nélkül selyemszatén ruhát viselnek az utcán is, kizárólag saját magukkal, illetve a gyerekekkel, a családdal foglalkoznak. Általában több generáció él együtt békességben, harmóniában. Szokásaikat elkülönülten, mindenki mástól elzárva gyakorolják. A teljességet képviselő Isten, aki pusztít és épít és mindenben jelen van, mint általában a keleti vallások tanításaiban, az egyén és a társadalom viszonyában az elfogadásra buzdít.

Az afrikaiak, inkább több, kisebb közösséget alkotnak és többnyire csak annyiban, hogy ugyanazokban a speciális afrikai élelmiszereket árusító üzletekben vásárolnak. Mindegyikben lehet kapni egyfajta különös méretű és formájú főzőbanánt, a rajongott tápiókát, édes burgonyát, rengeteg parókát és hajápoló szert, valamint temérdek kozmetikai terméket.

Antwerpen tehát nemzetközi város, ahol számtalan népcsoport alkot közösségeket családi, vallási, kulturális, nemzeti és egyéb összetartozás alapján.

 

A belga kormány nagy hangsúlyt fektet a külföldiek gyors és hatékony integrálására. Aki Antwerpenben szándékozik élni, annak hamar látómezőjébe kerül az Atlas, egy hatalmas tömeget foglalkoztató és ellátó intézmény, ahol egy regisztrációt követően el lehet indulni a várost, az országot felfedező úton.

Már százezer ember kezdett el hollandul tanulni az Atlas 10 éves fennállása óta, különféle szinteken, többnyire költségtérítés nélkül. Az Atlas egy teszt segítségével különféle csoportokba rendezi a letelepedni szándékozókat, és képzési utakat jelöl ki számukra. Átlagosan 10-15 fős csoportokban, jól képzett pedagógusok vezetésével kezdenek előbb hollandul tanulni, majd fokról-fokra haladva megismerik a helyi szokásokat (történelmet, ünnepeket, intézmény rendszert, állampolgári jogokat, szelektív hulladékgyűjtés szabályait, stb.). Hétről hétre egyre jobban felfedezik a résztvevők nemcsak egymást, hanem rácsodálkozhatnak mások óhazájára, kultúrájára, szokásaira, népviseleteire, ünnepeire.

Az együtt tanulás, a közös vizsgákra való felkészülés, a megmérettetések, mind-mind tágítják az elfogadás terét, sőt barátságok táptalajává válnak. Akik itt végeznek, nem csupán egy belga családban tudnak helytállni, de egy sokkal nagyobb közösség, a gazdag összetételű, internacionális Antwerpen teljes jogú polgáraivá válnak.

Az állami általános és középiskolákban kötelező az egyenruha viselése, mindegy, hogy kinek milyen színű a bőre, milyen vallású, kik a szülei - ezzel is az összetartozás egységét hangsúlyozva.

Hamar antwerpenivé válik az, aki akar, ha látogatja a szinte egymást érő kávéházak, éttermek, sörözők sorát.

-Hoe gaat het met u/jau?[7]- hangzik az első kérdés, ha valakivel összefutunk. A második mondat, biztosak lehetünk benne, hogy az időjárással kapcsolatos megjegyzésről, ám a harmadik már kizárólag kulináris élményről szólhat.

 

Jacques Lacan, francia pszichoanalitikus egyik szemináriumán hangzott el: „Mikor némultak el a bolygók, mióta nem beszélnek?[8]" Lacan szerint a tudomány racionális alapra való helyezése óta némultak el a bolygók és a csillagok. Talán a soknemzetiségű Argentína zászlaja őrzi ennek valamilyen igaz vagy hamis nyomát, melynek közepén a mai napig ott látható egy nap, amelynek szája van. A belga zászlókon ugyan nem látható egyetlen égitest sem, Belgiumban mégis, mintha még a bolygók is beszélnének, hiszen tudják, hogy ők is többek azáltal, hogy más kultúrák eredményeit, szépségeit vagy finomságait a maguk hasznára fordítják.

Bár a magyar zászlón sem találunk egyetlen bolygót sem, bizonyos tanulmányok[9] szerint azonban az őseinket jelképező egyik legnagyobb szimbólumunk, a Szent Korona eredetileg temérdek bolygó, csillag jelét rejtette. Mielőbb azonban a bolygók nálunk beszélni kezdenének, talán nekünk lenne jó megtanulni kommunikálni egymással határainkon, régióinkon, településeinken, kisebb-nagyobb közösségeinken, családjainkon belül.

 

Flandria fővárosa Antwerpen, olyan sziget (lsd. 1-2. sz. melléklet)[10] a világunkban, ahol „a bábeli zűrzavart, nem csupán kordában tartják a törvénykezés, az oktatás, a tudomány, a kultúra, az évszázados egymás mellett élésből fakadó bölcs elfogadás talaján, hanem szivárványokat építenek, amelyek folyamatosan ragyognak és hidat képeznek egyik és másik kultúra között, gazdagítva egymást, a várost, Flandriát, Belgiumot, példát mutatva, hogy a „világban-benne-lét"[11] egymást elfogadva, mindannyiunkat erősebbé tesz, ha figyelni, okulni, tanulni tudunk -  még bennünket magyarokat is.

Mellékletek

1.

 

                        http://www.amegoldas.eoldal.hu/img/mid/164/victor-vasarely-ambigu-b-1970--papir--tempera--pecs--vasarely-muzeum.jpg

A kommunikáció szintjei és arénái                            Victor Vasarelly: AMBIGU-B (1970)

(Karl Erik Rosengren)

 

Felhasznált irodalom:

 

Richard P. Feynmann (2001): A dolgok értelme, Akkord Kiadó, Bp.

Steven Pinker (2006): A nyelvi ösztön, Typotex, Bp.

Karl Erik Rosengren (2004): Kommunikáció, Typotex

Forgó Sándor (2011): A kommunikációelmélet alapjai, EKF

Forgách József (1993): A társas érintkezés pszichológiája, Gondolat, Bp

Kultúrák@kontextusok.kommunikáció, (2007), Perfekt GTO és Kiadó Zrt., Bp.

Pierre Bourdieu (2002): A gyakorlati észjárás, Napvilág Kiadó, Bp.

Mircea Eliade (2006): Vallási hiedelmek és eszmék története, Osiris, Bp.

Jürgen Habermas (2001): A kommunikatív etika, Új Mandátum Könyvkiadó, Bp.

The Seminar of Jacques Lacan, Book II, 1954-55, Ed. Jacques-Alain Miller



[1] Karl Erik Rosengren

[2] A II. világháborút követően a Marschall-tervnek, az izraeli és indiai kereskedők gyémánt kereskedelmi központjainak, illetve a nehézipar, a hajóépítés, a gépgyártás,  az olajfinomítás bevételeinek, a világra kiterjedő tengeri kereskedelemnek köszönhetően Belgium nagyon megerősödött. A nehezebb fizikai (bányászat) és a képzettséget nem igénylő munkákra, főleg Marokkóból (és a 60-as évektől a felszabadított gyarmatokról is, pl. Kongó) vendégmunkásokat fogadtak, akik hosszú évek alatt bizonyos jogokat harcoltak ki maguknak, sőt később családtagjaikat is importálták (manapság is teszik), akik ugyanazokat a jogokat élvezik.

[3] A hagyomány szerint szívet és az elmét elválasztja.

[4] Mircea Eliade

[5] Aki a vallási közösségük hatása alá kerül, ugyanazokat a szabályokat kell, hogy kövesse, mint azok, akik a közösségbe beleszületettek.

[6] Manapság turbán helyett ezt viselik és nem változtatnak ezen még Antwerpenben sem, holott ott 5 és 25 ºC között van a hőmérséklet télen-nyáron.

[7] Hogy van/vagy?

[8] The seminar of Jacques Lacan, Book II, 1954-55, ed. Jacques-Alain Miller(XIX, Introduction of the big Other)

[9] többek között Pap Gábor művészettörténész

[10] A kommunikáció szintjei - Vasarely „módra" (több dimenzióban), akinek célja az volt, hogy olyan műveket alkosson, amelyeket mindenki megért, el tud fogadni, anélkül, hogy akár történelmi vagy művészeti ismeretekkel rendelkezne: „art for all".

[11] Jürgen Habermas idézete Apel-től