Izabel

Évszám
2010
Beküldő
Mackó Mónika

Karácsony

"Ünnepek ünnepe,de csodás,
Gyertyafényben úszócsodás világ"

Karácsony vanállapította meg Izabel, mikor reggel felnyitotta szemét. Néhány pillanatbanvillantak fel a tegnap élményei, a fa vásárlása, az ajándékok becsomagolása, ésami körülvette a konyhába. Illatok melyek keveregtek egymással, a fahéj aszegfűszeggel és a citrom frissítő varázsával. Szerette ezt az ünnepet, mertmindenkiről szólt.

A konyhájukátlagosnál nagyobb mérete azt jellemezte, hogy régi típusú házban éltek, aminéla főzőhelyiség egybe volt építve az étkezővel. A falát néhány dísztányér, nameg egy óra díszítette.  A házuk egysorház részeként önállóan épült, kis kert is járt hozzá. Barátságos környéknektartották az ott élő emberek.

Úgy gondolta most márvalóban fel kell, még álmosan szedte össze ruháit, melyet előző nap gondosan válogatottössze. Megfésülte gesztenye barna félhosszúra vágott haját, amit gondosanösszefogott egy csattal, majd kezével végi simította homlokát.

Délelőtttársasjátékoztak a nappaliban, mikor megérkezett nővére, aki minden nagyobbünnepet velük töltött. Elég nagy korkülönbséggel jöttek a világra, mégis közelálltak egymáshoz. Sok mindent elmondott neki, amit szüleivel nem beszélt meg.Közös titkaik szorosan összegyűrték őket az évek során.

Izabellel nehéz voltközös szobában lakni, tele volt félelmekkel és rémálmokkal, melyek kihatottaktermészetére is.

 Emlékek

 

"Minden darabüveg puzzelt fel kell venni a sorsunk padlójáról, hogy megláthassuk valóstükörképünket!"

 

A karácsony reggelillata most elnyomta minden rossz gondolatát és örömmel vette tudomásulcsaládja milyen jó kedvel fogadta. Reggelizés közben szülei beszélgetéséből azta következtetést vonta le, hogy elutaznak nagyszülei házába és Lilla is velüktart. Fantáziája szárnyalni kezdett.

Imádott ott lenni,nagypapája halála óta nem jártak ott. Az emlékek nagyrészt mégis örömmel töltékel a szívét. A ház egy kis faluban állt a Balaton déli részétől nem messze. Soknyarat töltött el itt és mindig úgy vélte kicsit ide tartozik.

Egy új világtalálkozása volt ez a régi maradványaival.

A háznak volt egyelőkertje ahol a nagy mamája a legszebb virágait nevelgette, ez egybe kerítve abejárattal, legalább két kutyával, mindenki számára jó köszöntő. Az épülettelszemben állt egy nyári konyha is. Falai tiszták és tányérokkal díszítettek.Néhány polc, szekrény és székek tették barátságossá a helyiséget. A melegetsparhelt adta, amit apróra vágott fával fűtöttek fel.

A ház valóban nagyvolt, két részből állt, amit egy hosszú folyosó kötött össze. A szobákat mamájaminden évben egyedi virág mintázattal festette ki. A bútorok is régi módiakvoltak, szőnyegek, karosszékek, rattan bútorok tették szerethetővé. Mindigmagába szívta a hely hangulatát, ami minden bizonnyal bárki másra is hatássallenne.

Utána jött az"Állatkert" ahol tényleg állatok éltek. Minden féle háziállatnak voltitt helye malacok, ludak, néma kacsák, gyöngytyúkok lakták.

Egy kapu választottael az előkerttől, ahol górék voltak, ezek olyan takarmánytároló faházak voltak.Hatalmas gyümölcsfák adták az árnyékot a sorokban húzódó kerti növényeknek.

Amerre csak néztélmögötte kukorica, napraforgó és búzaföldek táblákban. Ám Izabel látta a szépségmögött rejlő rengeteg munkát, verítéket, hogy mindez fenn is maradjon.

Hát ide tartottakerre a helyre ahol minden és mindenki magára találhat, vagy örökre elveszhet.

Az autóban a családszinte meg sem szólalt. Mindenki elmerengve nézelődött ki az ablakon ezzel érzékelveegymással milyen izgatottak a beszélgetéshez. Tulajdonképpen most jutott eszébemiért is mennek, hiszen télen nem is szoktak. Hideg volt kint de a napsugaraiátmelegítették az ablakot, melyet az arcán érzett és erősen hozzászorította azablakhoz. Az szokottnál is hosszabbnak tűnt ez az autózás, valószínűleg csak avárakozódás volt az oka.

 

Az öregház

 

"Kopott falak,szép emlékek. Társak ők a festő kezében,

Életre kelnek amesékben és szépségűk ragyogása teszi széppé őket a végtelenben."

 

Késő délutánra értekoda, közben az időjárás is megváltozott, szürkévé vált a külsőtér és elkezdettesni a hó. Kiszálltak az autóból, néhány pillanatig tétován álltak mellette,majd szinte egyszerre léptek a kapuhoz. Üresnek tűnt az udvar, a jól megszokottkutya ugatásnak nyoma sem volt. Izabel, pillanatra átfagyva érezte magát.Kezeit szinte mozdítani sem tudta a zsebében. Úgy gondolta néhány mosolycsodákra képes, de most a hideg merevvé tette. A sötét udvaron keresztül aházba is a hideg várta őket. Anyukája felkapcsolta az áramot. Most arcukra voltírva az öröm és a fájdalom együttes hatása.

Nem tudott kiigazodnigondolatain, a szobában, mintha jelen lett volna valami megfoghatatlan, amitnem tudott megmagyarázni.

Minden olyan, mintamikor utoljára látta, a falak kicsit piszkosabbak és mindent ellepet a por. Alevegő is elhasznált, de a bútorok ott voltak ahol szoktak lenni.Tulajdonképpen kivétel nélkül semmit sem mozdítottak el a helyéről.

A zegek-zúgokbejárása után a szobák sokkal melegebbek lettek és kezdték visszanyerni régivarázsukat. A fotelek elképesztően kényelmesesek, pompásan szépek és mindenbizonnyal odavalók ahol állnak.

Ahhoz már sötét van,hogy az udvarra kimerészkedjen így inkább kicsomagolta a ruháit. Jó meleg fürdőután a kedve is megváltozott, közben újra és újra végjárta a szobákat,nézegette a festményeket a falon, a fényképeket a szekrényen és a kézzelfestett vázákat. Ezek régen is itt voltak és már mindegyiket legalább ezerszerlátta mégis mindig talált köztük valami újat, például egy idegen embert egy fotónvagy aláírást egy képen. Jó néhány ilyen festmény díszítette a falakat.Származásukról nem tudott semmit, de egyszer halott egy mesét az egyikről.Mamája kapta egy régi szerelmétől. Ki tudja mi igaz belőle, de mindenképpenfigyelemre méltó történet.

 

Vacsora

 

"Gyermekjáték,gyermek mosoly

Olyan hamar elszáll,

Emlékek, de kevesek,

Melyekvisszahozzák!"

 

Átszaladt anyukájaután a nyári konyhába ahol anyukája vacsorát készített és közben valami régislágert dúdolgatott. A helyiségben a félhomály adott hangulatot az esteörömének. Minden évben a menü ugyan az, de csöppet sem unalmas! A levessel kezdődött,ami gyümölcsleves télies fűszerekkel, ezután következett a sült csirke,burgonyával és pirított káposztával. A desszert pedig anyu csodás almás - túrosrétese, melyhez foghatót még senki rajtuk kivételével nem evett.

Néhány perc anyuvalés máris az emlékek mesélésénél tartottak. Lilla arról mesélt mikor ellopták aszekrényből a süteményt.  A takaró alábújva sokáig fent voltak és rémmesékkel riogatták egymást. Látta milyenfelszabadultan meséli és hiányozni kezdtek a vele eltöltött napok. Nehezenfogadta el testvére elköltözését és önállóságát.

Egészen addig inkábbbosszantónak vélte, hogy osztoznia kellett szobáján és úgy tűnt mintha őt többfigyelemmel halmoznák el.

Tökéletes volt hozzáképest! Mindig szépen öltözött és szólíd sminket viselt, jól állt neki a halványzöldés az aranysárga. A haját hosszúra hagyta, de rendezetten viselte. Jól tanultés kivétel nélkül jól viselkedett társaságban. Mikor elment olyan egyedülérezte magát, mint még sosem. Reggelenként egyedül kelt fel és a szoba üresenvárta mikor hazaért. Persze ennyi idő elteltével már sokkal több oldalát is látja,de akkor vigasztalhatatlan volt.

A vacsora közben nemigen szólalt meg, elmerült ezekben a gondolatokban, hallgatta a továbbitörténeteket és élvezet az ízletes vacsorát. Fáradtnak érezte magát melykiütött az arcára is, így nem erőltették a beszélgetést.

 

Félelem

 

"Nem tudhatjuk,mit hoz a valóság az ébredéseink után és

Mit tudnánk tenni azálmunkért, mikor az életünkért sem teszünk semmit"

 

Izabel már az ágybanfeküdt mikor ismét zajokat hallott, kopogások ütötték meg a fülét. Kirázta ahideg és szaporán szedte a levegőt. Nem értette, hiszen most nem otthon vannak,mért történik ez vele. Egyre erősebben hallotta a zörejeket és szinte elértékőt. A szemét már nem tudta kinyitni!  Úgyérezte mintha az ágya mellé ülne valaki. Remeget minden izmában és reméltetörténik valami!

Végül felkapcsolódotta villany, Lilla jött be jóéjszakát kívánni. Hirtelen megnyugvás töltötte el,nagyon - nagyon örült a látogatónak, pont most mikor ennyire félt. Végrekettesben voltak és el akarta mondani neki mi is történik vele, remélve majd ősegíteni fog. De nem így lett, csak most vette észre mennyire megváltozottközöttük minden. Nem mondott inkább semmit, megköszönte és lekapcsolta avillanyt. Már régen, nem is tudja tulajdonképpen mikor kezdődött, de a szobábanés a fürdőszobában is hallotta a hangokat. Pár hónap alatt annyiraelhatalmasodott rajta a félelem, hogy villanyfénynél és nyitott ajtónál aludt.Néha még nappal is kitárta az ajtót és figyelte a hangokat a házban.

Szülei először nővérehiányára fogták, később ház és a padló öregedésére. Ami persze hihetőnek, dekésőbb nevetségesnek látszik.

Érdekes milyen módónreagálnak az emberek a megmagyarázhatatlan dolgokra, talán ő is így tenne, hamással történne mindez?

 Ezeket a gondolatokat most mégis inkábbmegtartotta magának. Így talán megmarad a maga valóságában.

 

Emberek és álmok

 

"Játék az élet! Azálmok játszóterme lehetne,

De kerítést építünkköré, hogy védelmet jelentsen!"

 

Az éjjel nagymennyiségű hó esett le a vidékre és már alig várta mikor mehet ki.

Elég közömbösen telta reggel, szülei hallgattak és apukája arcáról leolvasta valami nincs rendben.Egy fotelben üldögélt és valami féle leveket olvasott.

Izabelt csalódásérte, mert tegnap a sötétben nem vette észre milyen kihalt minden, nincsenekállatok és minden le van takarva. Ez azonban nem is csoda, hiszen hónapok ótanem lakik itt senki.

A gyerekek közösendöntötték el, hogy az első kertben építenek egy hóembert. Nagyon elmerültek ajátékban és fel sem eszméltek az eltelt időn. A végtagjai már merevednikezdettek és az egész testében remegett, de alig tudta mégis abba hagyni. Úgy viselkedett,mint egy négyéves. Lilla még gyorsan kihozta a fényképezőgépet és megörökítettea kalapos emberkéjüket, majd gyorsan bementek felmelegedni.

Egy tea és forrófürdő után megint jól érezte magát. A szobai fényképek még egy kicsitlekötötték, de kis idő múlva hangos szóváltás csapta meg a fülét. Azonpillantok közé tartozott ez mellyel élete során nem gyakran találkozott.Megijedt mi lehet a baj, de nem tudta kivenni a hangfoszlányokból miről lehetszó. Vajon át menjen szüleihez a konyhába vagy tegyen úgy mintha nem történnesemmi. A kíváncsisága kerekedett felül így elindult a teraszon keresztül a nyárikonyha irányába, de nővére már ott volt és nem engedte tovább. A szemébenkönnyekkel telve állt a fal mellett és egy szót sem szólt. Erősen fogta a kezétés visszarángatta a szobába majd kiment és becsukta az ajtót.

Izabel még egydarabig feküdt mozdulatlanul az ágyban majd elaludt a gondolataiba merülve.

Néhány óra múlva leizzadvaébredt egy rémisztő álomból úgy hajnali fél kettő után. Felkapcsolta a lámpákatés próbált megnyugodni. Mély lélegzeteket vett majd visszabújt és percek elteltévelmár vissza is aludt.

 

Étteremben

 

"Termek,amelyekbe sosem léptünk be,

Bezáródnak mielőtt megtudnánk,mit rejtenek."

 

Apukája nagy meglepetésreelvitte őket vacsorázni egy közeli vendéglőbe. Évente többször is kimozdítottacsaládját különböző helyekre, ezzel is levéve a feladatok egy részét afeleségéről. Magas szép ember volt és sötétbarna szeme mélyen benn ült a ráncosarcán. Sokat volt távol családjától és ezt nehezen tudta feldolgozni.

Izabelnek javult aközérzete és a hely is hangulatos volt. A fal nagy részét fa lambéria borította,de a szabadon hagyott felület is mályvaszínben pompázott. A függönyök a földigleértek és a bútorok fenyőfából álló padszerű elrendezésben követték egymást. Valószínűlegaz ünnepre való tekintettel lampionok és girlandok díszítették az amúgy iscsodálatos gerendákat. 

Régen járt hasonlóhelyen és hálás volt apukájának a szép estéért.

Vacsora közbentöbbször észrevette, ahogy szülei egymásra néznek, mintha mondani akarnánakvalamit, de biztos rájuk is hatást gyakorolt a hely hangulata.

A lefekvés kisséfeszélyezte Izabelt, mert a tegnap esti álomnak még hatassa alatt szorongott.Ha alvás előtt szép dolgokra gondol, akkor nyugodtan telik majd az éjjel.Persze nem így lett és remegve feküdt hajnali három körül a takarója alatt.Lépéseket hallott és felnézet, de nem látott semmit, ezért még inkább elszakadta valóságtól. Lassan már épeszű gondolata sem volt!

Ezt követő reggelenmár nem akarta tovább titokba tartani félelmét. Megpróbált egyik helyiségbensem egyedül maradni, azt sem értette mért jutott idáig.

 

Szánkózás

 

"Kéz a kézben,napsütésben

Üldögélünk egy padon.

Látjuk egymásszemében

A múltunk és jövőnkcsillagait."

 

Másnap reggeli utánszánkózni ment az egész család. Szülei szemlátomást egymásra sem néztek, őpedig nem tudta mit kezdjen ezzel a helyzettel. A nagy csendet csak az autóbúgása és az a néhány szó törte, meg amit ki kellet mondani.

A hó állagatökéletesnek bizonyult a szánkózásra és a táj is gyönyörű volt. A fákatleveleik helyett apró zúzmarák lepték. A talaj nagy részén a hó érintetlenülfeküdt és napsugarak törték meg a tetejét. A völgyek szépen feküdtek a hegyeklábai előtt. A fa szánkók már viseltesnek tűnhettek, de célt kiszolgálták. Máscsaládokkal is találkoztak, akik szüleikkel régebbről már ismerhették egymástés láthatóan jókat beszélgettek. Talán arcukon most látott először mosolyt ésderűt. Izabel többször is elborul a hóba és hógolyókat is készített mellyel ismerősökis játszottak körülötte. Nővére sok fényképet is készített róluk és a tájrólis.

Mindezt csak az őviselkedésük rontotta el, meg a hazavezető út.

A délután nagyrészére is ez a nyomottság hatott és a szürkeség rátelepedett a házra. Úgy érzetemár nem akar itt lenni és vissza akarja kapni a hajdani karácsonyokat.Elhatározta kideríti, mi folyik itt és remélte Lilla segítségére lesz.

 

Konyha

 

"Az együtteltöltött idő múlása

Mondja el mit értünkegymásnak"

 

Anyukája akávéfőzővel volt elfoglalva mikor Izabel belépet a konyhába. Közepes növésűvilágos barna hajú teremtés, aki szép kék szemét szemüvege mögé rejtett. Hosszúhaját mindig összefogva viselte és gömbölyded arcát halvány sminkkel igazítottaki. Hallgatag és reménytelenül romantikus volt.

A konyhát közbenátjárta a kávé friss illata, arra gondolt ez egy olyan pillanat, amikor kiderítheti,mi történik velük. Elhatározta segít ma ebédet készíteni és közben összegyűjtiaz információkat.

A család többi tagjaúgy is bement a városba vásárolni a következő pár napra. Az autó nehezenindult, az ablakon át mégis látta, ahogy nevetgélnek. Ez természetesnek tűnne,de most mégis irigyelte ezt a pillanatot.

A konyha berendezésenem volt túl modern, de ide valahogy illett. Sok időt töltött itt nagymamájávalés most döbbent rá mennyire nem emlékszik az arcára, csak arra ahogy veleérzett amikor együtt voltak. Elvesztését nem tudta könnyen feldolgozni, de valószínűlegez az egész családra igaz, mert nem beszélgetek erről. Még ugyanabban az évbenkövette őt a nagypapája is. Azóta üresen álló épület még öregebbnek és mostsokkal ridegebbnek tűnik.

A közös főzés nemhozta meg gyümölcsét! Nem sikerült megtudni semmit, sőt még a beszélgetésig semjutottak el.

Már délután volt és Lilláékmég nem értek vissza. Anyukáján már látszódott az aggodalom. Hirtelen összerezzenteka kocsi ajtajának csapódására, mindketten az ablakhoz rohantak. Az utcán márvilágítottak a lámpák és a hó a háztetőkőn csillogott. Az év ebben aszakaszában a karácsonyfák fénye és az égők sokszínűsége tette hangulatosabbáaz utcákat.

 

Utána

 

"Kerek erdőközepében sem lehet kizárni a valóságot!"

 

Kis idő múlva anappaliban ültek mindannyian, amikor apukája felállt és nagy körítésselelmondta mért vannak itt. A család kasszája nem bírja fenntartani mindkét házatés valamelyiket el kell adniuk, minél hamarabb. Szeretné, ha közösen hoznák megezt a döntést a napokban.

Izabel gondolataiössze-vissza cikáztak, de megszólalni ő sem tudott. Arcát lassan ellepték akönnyek és szája is remegett. Ez nem lehet igaz!, soha eszébe sem jutott milyenlehet a házuk nélkül élni.

 Hát ezért viselkedtek furán és ezértveszekedhetek szülei a napokban. Sem a józan esze, sem a szíve nem tudott volnadönteni.

Lilla, ő biztostudta! ... És most már úgy gondolta, mindenki tudott róla, csak ő nem. Ez csakegy színjáték!

Bement a szobába, mégaz ajtót is becsukta ezzel adva tudtára a családnak egyedül szeretne lenni.Próbálta visszafojtani a könnyeit, de inkább még erőteljesebben tört ki belőlea zokogás. Túl nehéz ez neki. Mindkét házhoz ragaszkodott és nem akarta egyiketsem elveszíteni.

 Fáradtnak érezte magát, ami nem csoda ennyiátvirrasztott éjszaka után. Az ágyon szétterülve szemét törölgette és arragondolt most nagyon erősnek kell lennie. Végre a családja felnőttként kezelteés nem okozhat csalódást. Érezte, ahogy szemei elnehezednek majd álomba zuhant.

 

Egyedül

 

"Ha az összesembert ismernéd is a világon

Akkor sem lenni senki,aki ugyan olyanak látna,

Mit aztgondolnád!"

 

Reggel már azünnepekre sem gondolt, csak az járt a fejébe kivel tudná megbeszélni amit,érez. Elmondhatná apukájának, de itt ülve a pizsamájában még sem tartotta jóötletnek. Tulajdonképpen bármennyire is szerette őt, még soha nem beszélgetekfontos dolgokról. A fürdőszobában már az anyukája látszott a megfelelőszemélynek, de ezt is elvetette. Ő mindig túl megértő és hiányzik belőle aspiritusz. Hát igen maradt Lilla, vele meg nem érzi a régi kötődést. Megdöbbentettemennyire egyedül van. Ahogy kiment a konyhába nem tudta kire merjen nézni, mitmondanak a szemek.

A nap ismét ragyogottodakint, a hóember is olvadozni kezdett. Felöltözött és elindult sétálni ezen areggelen. A napsugarak simogatták az arcát, mégis csipkedte a hideg. Azonosultaz időjárással. Minden olyan nyugodtnak tűnt, nem találkozott egy teremtettlélekkel sem. Vajon mit csinálhatnak ilyenkor? és tovább sétált a tópart felé.A tó jege nem látszott a hótól, teljesen sima felületét nem törte meg semmi. Ezlelkének olyan, mint egy gyógyszer mely lassan próbálja visszaállítaninyugalmát. Arra gondolt, ezt is elveszítheti sok minden mással együtt, amiideköti. Másfelől az otthona is fontos volt neki és most érzi csak mennyireragaszkodott hozzá. Lassan elindult vissza fele a sétányon közben pedig lelkeugrált egyik helyről a másikra.

Milyen jó lennetalálni valami kincset, az mindent megoldana. Ha hazaér neki is lát. Nemgondolta komolyan mégis meg kell próbálnia akkor is ha áltatja magát. Perszetudta ez nagyon is gyerekes, de nincs veszteni valója. Kutatás közben ráleltnéhány régi képeslapra meg néhány olyan fényképre, amit még nem látott. A képektöbbségén nem ismert senki, valószínűleg ezért nem mutatták még neki. Találtegy pár kopott lemezt is, és elmerült a zenében. Nem akart foglalkozni semmivelcsak egyedül lenni, ebben a néhány órában elbúcsúzott mindentől, mert mártudta, döntött. Igaz ez nem csak rajta múlik, de így a legjobb mindenkinek.Családját csak a múlt köti ide, az otthonuk máshol van. Holnap el is mondja ésakkor megkönnyebbülhet.

 

Remény

 

"Ha már nemmarad semmi, amit meg lehetne festeni,

Akkor a dolgokatideje megérinteni."

 

Hajnali két óra ésmegint az ágyban retteg. Remélte van olyan erős és végett tud vetni ennek, deez nem megy. Belefáradt és szépen idővel elaludt, mint szokott. Álmábankülönleges helyen járt. Egy tér tele fényekkel ahol egy kislány egy dobozkátnyújtott felé. Nehéznek nézte méretéhez képest. Erősen le volt zárva, mertsehogy sem bírta kinyitni. Ekkor felébredt és tudta biztosan látta már, csakazt nem, mikor és hol.

Még meg kellfogalmaznia mit, mond a szüleinek, erre kell koncentrálnia. Lepleznie kell, mitérez, de a döntés nem csak az övé. A nappaliban mindenkit érintettek a szavaiés apukáján is látta az őt érintő tiszteltetett. Még néhány nap, amit itt lehetés minden percét ki akarta használni. Minden apróságot magába akart szívni ahelyből.

Elérkezett az utolsóreggel, csomagjaik már bepakolva várták őket. A kocsiba ülve még küszködött a könnyeivel.Útközben eszébe jutott az álmában lévő kis doboz.

 A padláson látott tavaly valami hasonlót,amikor felvitte a kinőtt ruháit. Meg kell nézni mi, van benne és tudni akart kiez a kislány. Az első dolga lesz felmenni. Valóban ott hevert a szekrénymellett a földön újságpapírba csomagolva. Gyorsan letépte a borítót és felnyitottaa ládikát. Nem volt benne más csak egy régi levél, amelyen már összemosódtak abetűk. Izabel nagyot csalódott, de azért levitte magával, ha egyedül majdelolvassa.  Szilveszter van, és még kikell találnia milyen jelmeze legyen az esti maszkabálon. Nem tetszettek nekiboltban kapható tucat jellemzek, ezért minden évben anyukájával együtt készítette.A hangulatához leginkább egy kis egér illett, de tavaly a csacsival kimerítetteaz állat figurát. A fürdőszobában születtek a legjobb gondolatai és adilemmában a bűvészt választotta. Felveszi apukája egy régi öltönyét és pálcátcsinál magának. Mű szempillákat ragasztott és erősen sminkelte magát, de valamimég hiányzott. Ekkor anyukája még egy régi kalapot tett a fejére és ettőltökéletessé vált a jellemez.

A levelet még induláselőtt el akarta olvasni, de mivel a nagy sürgésben nem tudott egyedül maradniígy nem tette.

 

Szilveszter

 

"Életünk soránnem mi döntjük el

Mi az, amitőlmegválunk, de azt igen mit búcsúztatunk."

 

Az estét szüleibarátaival és néhány közös ismerőssel töltötték. Szépen alakult és jól éreztemagát. Rájuk fért egy kis kikapcsolódás, ennyi gond után.

Éjfélkor kívánniszokott valamit, de most sokkal komolyabb dologra gondolt, mint máskor. Márreggel volt mikor hazaértek, fáradtan, még mindenképpen el akarta olvasni.

Elővette a ládikát éskihajtogatta a levélke lapjait. Az alig olvasható írás azonnal elragadta Izabelérzelemit. A levelet nagymamája írta anyukájának mikor megbetegedett és ebbenköszönt el tőle. Még sosem gondolt anyukájára így. Vajon mért nem meséltezekről neki az anyukája. Kezébe fogta a dobozkát és forgatni kezdte. Mihezkezdjen, elmondja neki reggel mit is talált a padláson.

A konyhában üldögéltés kávét iszogatott, amikor anyukája lejött, nem ment könnyen, de elmesélte akis történetét. Anyukája arca összerezzent és a levélhez hozzáfűzte mennyirehiányoznak neki a szülei és nagyon bánja a házuk eladása. Fogták egymás kezétés együtt emlékeztek az ott eltöltött időkre.

 

Baleset

 

"Törékenyek vagyunk,és ezen nem változtat, milyen páncélt is hordunk"

 

Ez a reggel nemhozott megnyugvást a családnak, kilenc óra körül telefonáltak amentőállomásról, hogy Lillát baleset érte az éjjel. Barátaival egy vidékibuliról mentek haza mikor autóbalesetet szenvedtek és súlyosan megsérült.Azonnal elindultak és minden pillantásukban ott volt remény a túlélésre.

Több műtét után ottfeküdt az ágyon mozdulatlanul csövekkel testében. Iszonyatos ezt látni, delegalább van további esélye. Homlokán és kezén a sebeket már bekötötték mégislátszott mennyire össze van törve. Látva szülei fájdalmát látva, próbálterősnek látszódni és igyekezett visszatartani a sírást, de könnyeivel nem tudtafelvenni a versenyt. Már bánta a szilveszteri kívánságát, most minden megadna,ha meg sem történté tenné az estét.

Órák múlva meg tudtákúgy nézni ki Lilla derekától lefelé megbénult. Most már inkább dühöt érzett ésnem kétségbeesést. Nővére nem ilyen jövőt érdemel!

Szüleivel már megintnem beszélgetek és a feszültség meredt a napokra. Túl sok a megválaszolatlankérdés. Lilla bátran viselte a következményeket, de ezzel nem csak neki, de azegész családnak meg kellet birkózni.

A jelenlegi házuk nemmegfelelő az ellátására ezt be kellett látniuk. Izabel félt attól most mindentelveszthet, mert a kezelések és a terápiák nagyon sokba kerültek. Látta szüleitehetetlenségét és ő maga sem tudta, hogyan viselkedjen. Teletek a hetek ésnővérével ismét közös szobán osztoznak, aggódott milyen lesz így vele együttlakni és gyűlölte magát, amiért ilyeneket gondol.

 A rossz álmokat a még rosszabb nappalokváltották és a kislány az álmában kezdet karaktert váltani. Magát látta benneés a dobozka, amit nem bír kinyitni azok az érzései voltak. Idővel a kéttestvér hamar egymásra talált és megint normális család lettek. Néhány hétenbelül új házba költöztek és mindenüket eladták, hogy Lillának új esélytadjanak. De ezt a döntést már nem volt nehéz meghozni!

Évekkel későbbmindkét házba ellátogatott, keresve a régen ott hagyott emlékeit, de a varázslatotmár nem találta. Tudta nem az a fontos hol és milyen helyen laktak sokkal,fontosabb kivel tették ezt.

Vége