Évszám
2010
Karácsony napja volt. A hó még nem esett, de a felhők már gyülekeztek az égen. Minden ember várta ezt a napot, hisz ez volt a szeretet ünnepe. Ilyenkor azok, akik haragban voltak, kibékültek, akik szerelmesek voltak, most ki is mondták, amit éreztek. A világot elöntötte a boldogság. Ám a látszat ellenére voltak olyan emberek, akik még ezen a napon is boldogtalanok és magányosak voltak. Lily is ilyen volt. De ő nem azért volt boldogtalan, mert nem volt családja. Ő azért volt szomorú, mert hallotta a gyertyák sustorgását. Esteledett. A felhők még mindig nem rakták le fehér terhüket. Lily bement a nappaliba, ahol az asztalon már mind a négy adventi gyertya égett. Azt hitte, anyukája és apukája beszélget odabent, de mikor belépett, nem látott senkit a szobában. A hangokat azonban még most is hallotta. Elkezdte keresni a zaj forrását, rájött, hogy a beszéd az adventi koszorúból szűrődött ki. Éppen a legrövidebb gyertya szólt a többi háromhoz:
- ... az embereknek már nem kellünk. Senki sem szeret már igazából senkit. Ez csak a látszat. Ezt kell mutatniuk, hisz azt mondják, a karácsony a szeretet ünnepe... rám már nincs is szükség. Hát visszamegyek Istenhez, hogy Ő döntsön felettem - azzal kialudt a lángja. Lily nagyon megszeppent, mert hirtelen eltűnni látszott valami a világból: a szeretet.
- Igaza van - folytatta most a második legrövidebb gyertya. -, már nincs szükségük az embereknek ránk. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de érzem, hogy már igaz barátság sincs. Nekem is el kell mennem, mert meghalok, ha a Földön maradok. Én is visszamegyek, föl... - azzal neki is elaludt a lángja. Lily szeme már nedvesedni kezdett.
- Hát vége - szólalt meg a harmadik gyertya, s viasz folyt le az oldalán -, nincs tovább. A világ már nem hisz Istenben. Már nem látják meg a dolgok igazi valóját. Az Úr engem is visszahív. Én is búcsúzom, barátom - kis testén újabb viaszcsepp folyt végig, majd csendben ő is kialudt. Már csak egy láng égett, de az is halványan.
- Bocsássátok meg, hogy én is itthagylak benneteket, de igazuk van a társaimnak, már nem kellünk.
- Ez nem így van! - szólalt meg először Lily, most már sírva. - Igenis szükségünk van rátok. Lehet, hogy nem látszik, de az emberek a szívük mélyén igenis szeretnek és hisznek. És vannak még jó barátok! Ha most elmentek, tényleg nem lesz semmilyen jó a Földön, csak düh és harag - könnyei már a koszorúra hulltak, s az utolsó gyertyát áztatták.
De a negyedik gyertya, a remény nem aludt el. Hallva a lány szavait úgy érezte, hogy van még miért égniük. Isten is meghallotta Lily szavait, és visszaküldte a három lángot a Földre, hogy örökké égjenek, akkor is, ha csak egyetlen ember is van, aki szeret, hisz, vagy fontos neki a barátság.
Így is lett. Lily bebizonyította, hogy a remény örökre megmarad, ahogyan a negyedik gyertya sem hagyta el soha az emberek szívét. A Földön most először teljes lett a béke, a szeretet és a hit. A hó is esni kezdett, aztán betakart mindent, és a karácsony fénye örökre megmaradt az emberekben.
- ... az embereknek már nem kellünk. Senki sem szeret már igazából senkit. Ez csak a látszat. Ezt kell mutatniuk, hisz azt mondják, a karácsony a szeretet ünnepe... rám már nincs is szükség. Hát visszamegyek Istenhez, hogy Ő döntsön felettem - azzal kialudt a lángja. Lily nagyon megszeppent, mert hirtelen eltűnni látszott valami a világból: a szeretet.
- Igaza van - folytatta most a második legrövidebb gyertya. -, már nincs szükségük az embereknek ránk. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de érzem, hogy már igaz barátság sincs. Nekem is el kell mennem, mert meghalok, ha a Földön maradok. Én is visszamegyek, föl... - azzal neki is elaludt a lángja. Lily szeme már nedvesedni kezdett.
- Hát vége - szólalt meg a harmadik gyertya, s viasz folyt le az oldalán -, nincs tovább. A világ már nem hisz Istenben. Már nem látják meg a dolgok igazi valóját. Az Úr engem is visszahív. Én is búcsúzom, barátom - kis testén újabb viaszcsepp folyt végig, majd csendben ő is kialudt. Már csak egy láng égett, de az is halványan.
- Bocsássátok meg, hogy én is itthagylak benneteket, de igazuk van a társaimnak, már nem kellünk.
- Ez nem így van! - szólalt meg először Lily, most már sírva. - Igenis szükségünk van rátok. Lehet, hogy nem látszik, de az emberek a szívük mélyén igenis szeretnek és hisznek. És vannak még jó barátok! Ha most elmentek, tényleg nem lesz semmilyen jó a Földön, csak düh és harag - könnyei már a koszorúra hulltak, s az utolsó gyertyát áztatták.
De a negyedik gyertya, a remény nem aludt el. Hallva a lány szavait úgy érezte, hogy van még miért égniük. Isten is meghallotta Lily szavait, és visszaküldte a három lángot a Földre, hogy örökké égjenek, akkor is, ha csak egyetlen ember is van, aki szeret, hisz, vagy fontos neki a barátság.
Így is lett. Lily bebizonyította, hogy a remény örökre megmarad, ahogyan a negyedik gyertya sem hagyta el soha az emberek szívét. A Földön most először teljes lett a béke, a szeretet és a hit. A hó is esni kezdett, aztán betakart mindent, és a karácsony fénye örökre megmaradt az emberekben.