Évszám
2010
Beküldő
Vad Angyal
Hol volt, hol nem volt, régen történt, talán igaz sem volt, de az is lehet, hogy történelmünk homályába vész vagy a szürke hétköznapjaink egyikén történt varázslatos mesém, amit elmesélek neked kedves olvasóm! Figyelj jól, mert ha nem leszel elég éles látású, akkor lemaradsz hőseink életének izgalmas és nem mindennapi történetének részleteiről, tanulságairól! Nézd meg, ha Álom Földjén jársz a hírmondót, az újságokat, olvasd el a a napi lapokat és hidd, hogy az álom igaz is lehet! Álmodj éberen és ébredj az álmaidban, melyek a szeretetről, jóságról, igazságról szólnak! Legyél te az angyal és keresd meg a szerelmed vagy mentsd meg a Földet! Talán éppen ma van az a nap, amit tegnap annyira vártál! Hidd csak el, hogy megtörténhet, hogy az álmaink vezessenek az igazi csodákhoz minket és megéljük mindennapjainkban azt, amiről addig álmodni sem mertünk!Kezdődjék, hát a mese!
Öreg óránk nyikorgó kereke és mutatója visszavisz minket az idők kezdetére, ahol 716,5 millió évvel ezelőtt egy űrbéli-kozmikus hólabda keringett a világegyetemben. Minden hideg és jegek szellemlelke, szellem atyja Dermesztő Demeter elszabadult a kozmikus világűrben. Megfagyasztotta a világmindenséget és meggátolta minden földi élet kialakulását. A hőmérséklet megközelítette talán a -50 C fokot is, amely a mai Marséhoz hasonló. A jégkorszak, a jég uralma tombolt. Azt gondoltuk talán sohasem ér véget. Ennek a Demeternek a csatlósai, szellemlovasai millió éveken át uralmuk alatt tartották a Tejútrendszert. A rideg körülmények között lehetetlenné vált a földi lét. Szupernóvák, a Napnál nagyobb tömegű csillagok vívták ádáz háborújukat, harcukat a gáz- és porfelhőkkel, egymással és a puszta elemekkel.
Érkezett egyszer a csillag vihar-galaxisból egy óriás szupernóva, akit Planéta Piroskának hívtak. Megsajnálta a szellemlelkek kínjait, levetette óriástársaitól kölcsönkért varázsköpönyegét és öngyilkos ősrobbanásával kisöpörte az univerzum csillagközi tereit. Hevületét lehűtve hidrogén, hélium és lítium keveredett a csillagközi anyagokkal. A közeli por- és gázköd összepréselődött,és egy új bolygó, új csillag született, Föld Frigyes. Az édesanya is vérrel, verejtékkel, szenvedéssel, élete kockáztatásával, önfeláldozással hozza világra a fiát, mint ahogy Planéta Piroska, aki halálával új életet teremtett.
A vulkánok Istene, Tűzhányó Tamás meglátva ezt az önfeláldozást, segíteni szeretett volna a jó lelkeknek, és a hideg, száraz és eső nélküli új bolygó Föld Frigyes légkörét felmelegítette ébredésével. Tamás ásításával szén-dioxidot juttatott a levegőbe és a gonosz avatár, Dermesztő Demeter uralmát megrengette. Lassan felmelegedett Föld Frigyes jéggé dermesztett szíve.
Talaj Tódor, a szárazföldi élet avatárja sajnálta a földet és könnycseppeket ejtett, melyek jégpáncéllal borítva, de menedékhelyeivé váltak az élet csíráinak. A gonosz jég-avatár, Demeter azonban megfagyasztotta a kis tócsákat, de a Nap leküldte fénytündéreit: Fény Fannit, Franciskát és Friderikát a kis könnycseppekre, és lágy, meleg karcsú testeikkel védték meg a kis kincseiket, maradék leheletükkel éltették azt.
Sok millió év telt el így, míg a távoli világok segítő árnyai, szellemei azon munkálkodtak, hogy az emberi test jellemző anyagrezgéseit előkészítsék, és anyagszerű testet formáljanak a földi élethez a bolygón. Sokan azt tartják, hogy a szellemvilágból érkező első idegen lények anyagszerű testben az ősemberek voltak, akik teremtő lényekként birtokába voltak még a mágikus-termető tudásnak, de lassan egymás ellen fordították. Az első emberek még rendszeresen tartották a kapcsolatot másik bolygón lévő testvéreikkel, erről tanúskodnak az első emberi barlangrajzok egyedi, érdekes képei. Utódaik más népeket leigázó kapzsisága miatt azonban virágzó birodalmak hanyatlottak, és buktak el, mert veszélyeztették Földünk szellemi fejlődését. Többek között a Gangesz partjain fekvő India is, mely Krisztus előtt 6. századdal Buddhát adta a világnak. A jó szellemek nem hagyhatták, hogy a gonosz Dermesztő Demeter uralja a világmindenséget, ezért elküldték titokban szellemtársaikat, akik árnyékként járják ma is a világot, kilétük ismeretlen, de az sejthető, hogy a legfőbb Isten királyságát szolgálják és figyelik minden lépésünket, segítenek bennünket az elveszett egyensúlyt megtalálni a jó és a rossz örök harcába.....
A kéknél is kékebb vizű, zöldnél is zöldebb erdők, mezők, fák barátjaként élt hát egyszer ezen a Föld nevű bolygón egy nagy tudású, ügyes öregember, aki minden élettelen tárgyat élettel töltött meg istenáldotta tehetségével. Tulajdon kezével megfaragta a faanyagot, melyekből igazi csodavilág tárult elénk. Az anyag örömmel engedelmeskedett kezének, s művein elevennek tűnő figurák integettek, dolgoztak, mozogtak, élték életüket sajátos módon és elbeszélték az apónak a jövendőt! Tudtára hozták egy napon, hogy amiért erejét nem kímélve dolgozott, és csodás tehetségét az emberek szolgálatába állította, Isten küld egy csodás gyermeket és egy gyönyörű angyalt, hogy társa legyen a fiúnak.
Örült az apó, mikor megszületett a gyermek, és Leventének keresztelte. A világ minden tájáról jöttek emberek, mert szépsége messze földön híres volt. Ámor, a szerelem istene, a megtestesült férfiisten sem lehetett különb nála. Ébenfekete vállig érő hajjal, nagy meleg, barna szemekkel, szemére logó egyedi fekete tincsével, ha ránézett csillagszemeivel egy fruskára, az többé nem felejtette el őt, mert eszét vesztette. Sok szép lányt megbabonázott az Adonisz, izmos, sportos alakjával és hajlongtak, esedeztek lábai előtt a lányok a kegyeiért. Láng Levente igazi kincse mégis személyiségében lakott mélyen szívében elrejtve: a jóság, őszinteség, igazság és szeretet. Az emberek ezért is nevezték lángifjúnak, mert a szíve lángolt, égett a vágytól, hogy érzéseit kifejezze gyönyörű, tiszta hangjával, mely olyan volt, mint a csengő-bongó, tiszta vizű, gyorsan suhanó patak. Énekével az emberi szívek legapróbb bugyrába is beletalált, mint nyílvessző a céltábla közepébe. Hát még a női szívekről ne is beszéljünk! Aki hallotta őt, annak szíve megtelt szeretettel, jósággal, nemességgel, a jéggé dermedt, megfagyott szíveket is felolvasztotta. Szeretet költözött az emberek otthonába az ő jósága által. A gonosz avatár Dermesztő Demeter ezt nem bírta elviselni. Gondolta elérkezett az ő ideje, amiért a jó szellemek száműzték a Pokol legalsó tüzes bugyrába, szegletébe. Megjelent és bosszút forralt! Szemei izzottak és vérbe forogtak a dühtől és irigységtől! Fekete, csúf, rút teste és nagy szarvai égnek magasodtak, ordítva, szájából hosszú nyelvét öltögetve, lángot lövellve állt a világ legmagasabb, leghidegebb hegycsúcsa tetején, toporzékolt patáival és görcsös ujjaival fenyegette az embereket: Na várjatok csak, még eljön az én időm, amikor elpusztítom a Földet! A sátán megjelenése óta nem volt ember, hegymászó, aki ezt a csúcsot meghódította volna! Csak nagyon kevés ember jutott fel, mert sokan elpusztultak és halálukat lelték a hideg jégtemetőkben!
A sátán Föld Frigyes elpusztításán ügyeskedett, de a mi Láng Leventénk mit sem sejtett a gigászi erők, a jó és gonosz háborújáról, az igazi harcról ami elkezdődött. Az ifjú élvezte szülei és az emberek szeretetét, a Föld minden gyümölcsét, virágát. Dermesztő Demeter azonban rájött, ha piszkos földi pénzt érint a lángifjú, akkor elveszti jó, értékes tulajdonságait: a tapintatot, a türelmet, a megbocsájtást, a lojalitást, az igazmondást, a szeretetet és jéggé dermed a szíve! Az ördög, - aki azért volt ördög, hogy ördögi, eszelős terv szülessen a fejében, - kitalálta hogyan kerítse hatalmába az ifjút. Láng Levente megízlelte a tiltott gyümölcsöket, a pénzt, sikert, hírnevet, csillogást! Miért ne ízlelte volna meg, hisz a fruskákból bőven akadt jelentkező, így Leventénk mindent és mindenkit megkapva egyre ridegebb és önzőbb lett! Már nem emlékezett a jó szellem múltjára, a lelkét adta az ördögnek és elveszett belőle a szeretet és a másokkal való törődés képessége! Elbizakodottságában követelte Istentől, hogy a földkerekség legszebb lányát adja neki, mert nem érte be a szebbnél-szebb teremtésekkel!
Mialatt Leventénk követelőzött, és nem tett semmit, addig Földünk másik tájékán egy kis porlepte faluban élt Angyal Andi, a legangyalibb csajszi. A ravasz Dömötör megint bűnös volt, mert elvette a lány szépségét, szegény köntöst adott rá, és előre nevetett a markába! Gondolta:” Te Láng Levente, ezt a lányt sohasem ismered fel!” A küllemét elváltoztathatta Angyal Andinak, de a lelkét nem vehette el, ehhez kevés volt ez a Dermesztő Dömötör! Az ifjú ezalatt csak bambán, sután énekelte, hogy a „ Szerelmet keresem, a szerelmet akarom!”, de nem válaszolt más énekére, csak a bús őszi szél. Angyal Andi elfeledte őt, mint Rózsa Ibolyát, mert igaz is átváltozása után Angyal Andinak nem, legfeljebb Talpas Andinak nevezhettük volna! Ez is az ördög műve volt!
A lángifjú nyeglén indult hát szerencsét próbálni és bejárta a földkerekséget kedvese után, kereste-kereste úttalan-utakon, ungot-berket bejárva! Elutazott Európába, Amerikába, minden földrészt végigjárt tűzön-vízen keresztül, harcolt az elemekkel, az óceánnal, a vízzel, a levegővel és a saját gyengeségével! Nem tudta, hogy a Földön az igazi értékek sokszor rejtve maradnak az arra érdemtelenek előtt! Mindenható Mátyás nem segíthetett rajta, mert az ördög pénzével mesés gazdagságot halmozott fel és a szegények embereknek csak morzsákat adott. Mátyás óva intette Láng Leventét és kérte, hogy használja az erény erejét, jellemének fejlődésével mentse meg a világot, az emberi fajt és Földünket a pusztulástól! Adott neki Mátyásunk egy varázstükröt, mely csodás képessége abban volt, hogy a jó lelkeknek megmutatta az igazi problémákat a Földön és a hamisság, hazugság mögött megmutatta a valódi kincseket! Mátyásunk még azt is elárulta Levinknek, hogyha mindig jót cselekszik rátalál Angyal Andira, de csak akkor, ha tapintatos, türelmes, megbocsátó lesz!
Leventénknek ez nagyon nehezére esett, sőt egyáltalán nem ment, mert az ördög láthatatlanul ugyan, de hozzásegítette az élet minden ajándékához! Mindenható Mátyás látta ezt a felhők mögül és magára hagyta az öntelt ifjút! Lassan miután nem tudta élvezni egyedül a sok jót és lelke kiégett, ekkor úrrá lett rajta a magány, a társnélküliség! Kezdett ráébredni, ha nem a hivalkodó szépségek, pompa, úri lányok vonzották volna és belenézett volna a varázstükrébe, akkor igaz hite által láthatta volna azt az Andi lányt, akinek tiszta a lelke, mint a hó, mint a frissen mosott gyolcs, szíve lágy, mint a vaj, mint egy galamb lelke. Úgyhogy hősünk népszerűsége és felsőbbrendű férfi léte ellenére először gondolkozott! Mialatt ő gondolkozott, a kis faluban Angyal Andi keze alatt égett a munka. Őszintén és feltételek nélkül szeretett mindenkit, fűket, fákat, madarakat, bogarakat, virágokat és jutott hely a szívében az elesetteknek, szegényeknek, öregeknek. Andink érezte kicsi lelkében, hogy hazavágyik, epekedik szellem atyjának országába és az anyagi lét és testének csúnyasága elkeserítette társtalan törékeny lelkét! Elforgatta a gonosz szellem az idő kerekét, az óra mutatóját, tudta az utolsó órája azon a napon lesz, amikor a fiú és a lány egymásba szeretnek!
A mindennapok, az anyagi világ felőrölték lángifjúnk lelkét, és igazán vágyni kezdett egy társra, egy igazi nőre, de önbecsülését, egoizmusát nem tette félre! Lángifjúnk együtt öregedett az idővel és az országúttal, és egy idő után meglátszottak rajta az idő vasfogai, nem volt már fiatal, de még mindig ő akarta Föld Frigyes legszebb lányát feleségül venni!
Velőt rázóan kacagott a mi Dömötörünk, a sátánok gyöngye, és nem érte be ennyivel, az életét szerette volna elvenni a lánglovagnak, aki egy sötét téli napon megbetegedett, és megismerte saját szenvedése által az emberi kínokat. Érezte a halál leheletét, közelségét, aki fente már rá kaszáját! Így lassan rájött, hogy értelmetlenül pazarolja életét. Levágatta, és áruba bocsátotta imádott hajtincsét, és a kapott pénzt a beteg gyermekek megsegítésére ajánlotta fel! Ekkor a tükörbe nézve szörnyű képek villantak fel Leventénk szemei előtt, melyek láttatni engedték a jövőt, az emberi élet pusztulását a bolygón, a Föld bukását! Mindenható Mátyás megmutatta, hogy mennyi még a tennivaló a Föld és az emberek megmentésért! Látta a lánglovag a vizek olajszennyezéseit, a mocsarak, tavak megszűnését, folyók elterelését, esőerdők kiirtását, tüzelőanyagok levegőbe, táplálékláncba kerülését, engedély nélküli hulladéktárolókat! A vizek felmelegedését, ismeretlen vírusokat, melyek veszélyesek az emberi fajra. Az ózonréteg átszakadásával meleg és a fény miatt állatok, emberek vakságát, a katasztrófák, földrengések, tűzvészek, ítéletidők felgyorsulását és az új Apokalipszis eljöttét, amikor Nibiru, a nagy vörös bolygó becsapódásával megsemmisíti a gonosz lélek a Földet. Levente szeme könnyekkel telt meg, és újra érezni kezdte szíve minden dobbanását. Elhatározta, hogy felveszi a bokszkesztyűt és harcolni fog Dermesztő Demeter ellen Föld Frigyes jövőjéért.
Évek-évtizedek jöttek és mentek mialatt Leventénk áldozatos munkával és kitartással szolgálta Mindenható Mátyást. Árvízkárosultakon, betegeken, szegényeken segített, sokat tett a tiszta vizekért, folyókért, erdőkért, mezőkért. Szíve minden szeretetével újra az emberekért élt, de miután ereje elhagyta, már nem segíthetett másokon, ekkor újra eszébe jutott a régi jóslat, hogy egy angyal legyen a társa. Ezalatt egy kis faluban a lélekharangok egy kedves, angyali teremtést búcsúztattak szerény pompával. Láng Leventénk is elhasználódott, öregemberré lett, megtörten, fáradtan, búsan hanyatlott párnájára. Élete minden napja lepergett szemei előtt, de legtöbbet a meg nem talált szerelmére, magányosságára gondolt. Örök tanulság az ő történetében: Az ember néha az utolsó napon döbben rá, hogy sem pénz, sem előrejutás, sem hatalom nem fontos, csak az emberi szeretet. Szeretet nélkül az életünk halál. A legjobb dolog az élet egyszerű szépségei, a lélegzet, a fény, az erdők, a virágok, a mezők, a munka és rátalálni az igazság ösvényére.
Másnap a csodás tükörrel és egy égő vörös rózsával kezében találta a hajnal első napsugara! Mindenható Mátyás hangját hallotta:” Ez a Sátán műve volt! Figyelmeztettelek, hogy az élet múlandó és járj nyitott szemmel, mert a valódi értékek rejtve maradnak az arra érdemtelenek szeme előtt, és életük porszemenként lepereg, mint az idő, mint a homokóra homokja! Földem igazi kincseit csak az birtokolhatja, aki egész életében engem szolgál, és ellenáll a gonosz csábításának! Negyven évig eszedbe sem jutottam, elfelejtettél engem, magamra hagytál gondjaimmal! Látod tetted következményeit: Nézz körül Földünk haldoklik, egyre csak hűl-hűl szíve, nemsokára majd kőkeményre fagy! Súlyos bőrbetegségek terjednek, élőlények pusztulnak a tengerekben, folyók vizei vérré válnak, a Föld felmelegszik, sötétségbe borul minden a világon, az Eufrátesz kiszárad, földrengések pusztítanak, bolygónk földrajzi színtere megváltozik és elkezdődik az Apokalipszis, az utolsó harc Dermesztő Demeter ellen!
Hősünk szégyenkezve és bűnbánóan állt Isten színe előtt és gondolatában, azt kérdezte: Mit is tehetnék immáron ez ellen? A Halál ellen!? Nagy Mindenható Mátyás szavak nélkül is megértette szándékát: ”Legyél te az Apokalipszis lovasa, az én csatlósom. A Föld középpontjából, Indiából a Fény kígyójaként kösd össze az emberiség minden tagjának szívét, és az ősi energiával tanítsd meg őket az egymás iránti szeretet, törődés, tapintat, tisztelet, becsület fontosságára, hogy átvészeljék a gonosz Dermesztő Demeter uralmát!Várd a Niburu nevű Vörös Bolygó érkezését, mely a Plútót elérve megkerüli a Napot és Föld Frigyest szörnyű katasztrófával fenyegeti. Vonzása megakaszthatja, lelassíthatja bolygónk forgását, megcserélheti pólusait, időjárási katasztrófákat, szökőárakat idézhet elő. A Lánglovag a Fény Kígyójaként tért vissza a Földre, és energiájával a szeretetet, emberi összefogást ültette a jövő virágaként az emberi szívekbe. A Naprendszerünkbe érkező Vörös Bolygót ősi energiájával porrá törte, felrobbantotta a levegőben, kockáztatva saját megsemmisülését, megmentette a világmindenséget, az embereket önfeláldozásával!
Másnap reggel hosszú és gyötrelmes álmai után Láng Leventénk kis házának szobájába ébredt! Mellette feküdt egy gyönyörű nő, angyali csajszi, Angyal Andi! Szépsége földi szépséghez nem volt fogható, fiatal, gyönyörű, ébenfekete hajú és csillogó szemű lány volt! Hitetlenkedve tapogatta meg Leventénk saját testét! Gondolta, akkor járok jól, ha most is hetvenéves vagyok?Hát vakarhatom a fejemet! Igaz volt ez vagy csak Álom?!
Hát, mit gondolsz olvasóm, mit tapasztalt, hát igen azt, hogy 35 éves ifjúként fekszik a szerelméhez bújva! Talán még most is egy őrült ölelésnél tartanak, és ma is élnek, ha meg nem haltak. Holnap legyenek a ti vendégeitek, és higgyétek el, hogy Láng Leventék és Angyal Andik márpedig vannak, és itt járnak mindennap közöttünk a földön! Legyenek varázslatos álmaitok, és tegyetek meg mindent a világért, melyben élünk, és a szüleitekért, barátaitokért, és szeressétek egymást itt a Földön! Ismeritek a mondást: Ki mint vet, úgy arat! Vigyázzatok hát a környezetetekre, bolygónkra, amely ráhatással lesz életetekre! Ha óvjátok az ő vizeit, fáit, madarait, akkor Föld Frigyes is vigyáz a ti egészségetekre!
Öreg óránk nyikorgó kereke és mutatója visszavisz minket az idők kezdetére, ahol 716,5 millió évvel ezelőtt egy űrbéli-kozmikus hólabda keringett a világegyetemben. Minden hideg és jegek szellemlelke, szellem atyja Dermesztő Demeter elszabadult a kozmikus világűrben. Megfagyasztotta a világmindenséget és meggátolta minden földi élet kialakulását. A hőmérséklet megközelítette talán a -50 C fokot is, amely a mai Marséhoz hasonló. A jégkorszak, a jég uralma tombolt. Azt gondoltuk talán sohasem ér véget. Ennek a Demeternek a csatlósai, szellemlovasai millió éveken át uralmuk alatt tartották a Tejútrendszert. A rideg körülmények között lehetetlenné vált a földi lét. Szupernóvák, a Napnál nagyobb tömegű csillagok vívták ádáz háborújukat, harcukat a gáz- és porfelhőkkel, egymással és a puszta elemekkel.
Érkezett egyszer a csillag vihar-galaxisból egy óriás szupernóva, akit Planéta Piroskának hívtak. Megsajnálta a szellemlelkek kínjait, levetette óriástársaitól kölcsönkért varázsköpönyegét és öngyilkos ősrobbanásával kisöpörte az univerzum csillagközi tereit. Hevületét lehűtve hidrogén, hélium és lítium keveredett a csillagközi anyagokkal. A közeli por- és gázköd összepréselődött,és egy új bolygó, új csillag született, Föld Frigyes. Az édesanya is vérrel, verejtékkel, szenvedéssel, élete kockáztatásával, önfeláldozással hozza világra a fiát, mint ahogy Planéta Piroska, aki halálával új életet teremtett.
A vulkánok Istene, Tűzhányó Tamás meglátva ezt az önfeláldozást, segíteni szeretett volna a jó lelkeknek, és a hideg, száraz és eső nélküli új bolygó Föld Frigyes légkörét felmelegítette ébredésével. Tamás ásításával szén-dioxidot juttatott a levegőbe és a gonosz avatár, Dermesztő Demeter uralmát megrengette. Lassan felmelegedett Föld Frigyes jéggé dermesztett szíve.
Talaj Tódor, a szárazföldi élet avatárja sajnálta a földet és könnycseppeket ejtett, melyek jégpáncéllal borítva, de menedékhelyeivé váltak az élet csíráinak. A gonosz jég-avatár, Demeter azonban megfagyasztotta a kis tócsákat, de a Nap leküldte fénytündéreit: Fény Fannit, Franciskát és Friderikát a kis könnycseppekre, és lágy, meleg karcsú testeikkel védték meg a kis kincseiket, maradék leheletükkel éltették azt.
Sok millió év telt el így, míg a távoli világok segítő árnyai, szellemei azon munkálkodtak, hogy az emberi test jellemző anyagrezgéseit előkészítsék, és anyagszerű testet formáljanak a földi élethez a bolygón. Sokan azt tartják, hogy a szellemvilágból érkező első idegen lények anyagszerű testben az ősemberek voltak, akik teremtő lényekként birtokába voltak még a mágikus-termető tudásnak, de lassan egymás ellen fordították. Az első emberek még rendszeresen tartották a kapcsolatot másik bolygón lévő testvéreikkel, erről tanúskodnak az első emberi barlangrajzok egyedi, érdekes képei. Utódaik más népeket leigázó kapzsisága miatt azonban virágzó birodalmak hanyatlottak, és buktak el, mert veszélyeztették Földünk szellemi fejlődését. Többek között a Gangesz partjain fekvő India is, mely Krisztus előtt 6. századdal Buddhát adta a világnak. A jó szellemek nem hagyhatták, hogy a gonosz Dermesztő Demeter uralja a világmindenséget, ezért elküldték titokban szellemtársaikat, akik árnyékként járják ma is a világot, kilétük ismeretlen, de az sejthető, hogy a legfőbb Isten királyságát szolgálják és figyelik minden lépésünket, segítenek bennünket az elveszett egyensúlyt megtalálni a jó és a rossz örök harcába.....
A kéknél is kékebb vizű, zöldnél is zöldebb erdők, mezők, fák barátjaként élt hát egyszer ezen a Föld nevű bolygón egy nagy tudású, ügyes öregember, aki minden élettelen tárgyat élettel töltött meg istenáldotta tehetségével. Tulajdon kezével megfaragta a faanyagot, melyekből igazi csodavilág tárult elénk. Az anyag örömmel engedelmeskedett kezének, s művein elevennek tűnő figurák integettek, dolgoztak, mozogtak, élték életüket sajátos módon és elbeszélték az apónak a jövendőt! Tudtára hozták egy napon, hogy amiért erejét nem kímélve dolgozott, és csodás tehetségét az emberek szolgálatába állította, Isten küld egy csodás gyermeket és egy gyönyörű angyalt, hogy társa legyen a fiúnak.
Örült az apó, mikor megszületett a gyermek, és Leventének keresztelte. A világ minden tájáról jöttek emberek, mert szépsége messze földön híres volt. Ámor, a szerelem istene, a megtestesült férfiisten sem lehetett különb nála. Ébenfekete vállig érő hajjal, nagy meleg, barna szemekkel, szemére logó egyedi fekete tincsével, ha ránézett csillagszemeivel egy fruskára, az többé nem felejtette el őt, mert eszét vesztette. Sok szép lányt megbabonázott az Adonisz, izmos, sportos alakjával és hajlongtak, esedeztek lábai előtt a lányok a kegyeiért. Láng Levente igazi kincse mégis személyiségében lakott mélyen szívében elrejtve: a jóság, őszinteség, igazság és szeretet. Az emberek ezért is nevezték lángifjúnak, mert a szíve lángolt, égett a vágytól, hogy érzéseit kifejezze gyönyörű, tiszta hangjával, mely olyan volt, mint a csengő-bongó, tiszta vizű, gyorsan suhanó patak. Énekével az emberi szívek legapróbb bugyrába is beletalált, mint nyílvessző a céltábla közepébe. Hát még a női szívekről ne is beszéljünk! Aki hallotta őt, annak szíve megtelt szeretettel, jósággal, nemességgel, a jéggé dermedt, megfagyott szíveket is felolvasztotta. Szeretet költözött az emberek otthonába az ő jósága által. A gonosz avatár Dermesztő Demeter ezt nem bírta elviselni. Gondolta elérkezett az ő ideje, amiért a jó szellemek száműzték a Pokol legalsó tüzes bugyrába, szegletébe. Megjelent és bosszút forralt! Szemei izzottak és vérbe forogtak a dühtől és irigységtől! Fekete, csúf, rút teste és nagy szarvai égnek magasodtak, ordítva, szájából hosszú nyelvét öltögetve, lángot lövellve állt a világ legmagasabb, leghidegebb hegycsúcsa tetején, toporzékolt patáival és görcsös ujjaival fenyegette az embereket: Na várjatok csak, még eljön az én időm, amikor elpusztítom a Földet! A sátán megjelenése óta nem volt ember, hegymászó, aki ezt a csúcsot meghódította volna! Csak nagyon kevés ember jutott fel, mert sokan elpusztultak és halálukat lelték a hideg jégtemetőkben!
A sátán Föld Frigyes elpusztításán ügyeskedett, de a mi Láng Leventénk mit sem sejtett a gigászi erők, a jó és gonosz háborújáról, az igazi harcról ami elkezdődött. Az ifjú élvezte szülei és az emberek szeretetét, a Föld minden gyümölcsét, virágát. Dermesztő Demeter azonban rájött, ha piszkos földi pénzt érint a lángifjú, akkor elveszti jó, értékes tulajdonságait: a tapintatot, a türelmet, a megbocsájtást, a lojalitást, az igazmondást, a szeretetet és jéggé dermed a szíve! Az ördög, - aki azért volt ördög, hogy ördögi, eszelős terv szülessen a fejében, - kitalálta hogyan kerítse hatalmába az ifjút. Láng Levente megízlelte a tiltott gyümölcsöket, a pénzt, sikert, hírnevet, csillogást! Miért ne ízlelte volna meg, hisz a fruskákból bőven akadt jelentkező, így Leventénk mindent és mindenkit megkapva egyre ridegebb és önzőbb lett! Már nem emlékezett a jó szellem múltjára, a lelkét adta az ördögnek és elveszett belőle a szeretet és a másokkal való törődés képessége! Elbizakodottságában követelte Istentől, hogy a földkerekség legszebb lányát adja neki, mert nem érte be a szebbnél-szebb teremtésekkel!
Mialatt Leventénk követelőzött, és nem tett semmit, addig Földünk másik tájékán egy kis porlepte faluban élt Angyal Andi, a legangyalibb csajszi. A ravasz Dömötör megint bűnös volt, mert elvette a lány szépségét, szegény köntöst adott rá, és előre nevetett a markába! Gondolta:” Te Láng Levente, ezt a lányt sohasem ismered fel!” A küllemét elváltoztathatta Angyal Andinak, de a lelkét nem vehette el, ehhez kevés volt ez a Dermesztő Dömötör! Az ifjú ezalatt csak bambán, sután énekelte, hogy a „ Szerelmet keresem, a szerelmet akarom!”, de nem válaszolt más énekére, csak a bús őszi szél. Angyal Andi elfeledte őt, mint Rózsa Ibolyát, mert igaz is átváltozása után Angyal Andinak nem, legfeljebb Talpas Andinak nevezhettük volna! Ez is az ördög műve volt!
A lángifjú nyeglén indult hát szerencsét próbálni és bejárta a földkerekséget kedvese után, kereste-kereste úttalan-utakon, ungot-berket bejárva! Elutazott Európába, Amerikába, minden földrészt végigjárt tűzön-vízen keresztül, harcolt az elemekkel, az óceánnal, a vízzel, a levegővel és a saját gyengeségével! Nem tudta, hogy a Földön az igazi értékek sokszor rejtve maradnak az arra érdemtelenek előtt! Mindenható Mátyás nem segíthetett rajta, mert az ördög pénzével mesés gazdagságot halmozott fel és a szegények embereknek csak morzsákat adott. Mátyás óva intette Láng Leventét és kérte, hogy használja az erény erejét, jellemének fejlődésével mentse meg a világot, az emberi fajt és Földünket a pusztulástól! Adott neki Mátyásunk egy varázstükröt, mely csodás képessége abban volt, hogy a jó lelkeknek megmutatta az igazi problémákat a Földön és a hamisság, hazugság mögött megmutatta a valódi kincseket! Mátyásunk még azt is elárulta Levinknek, hogyha mindig jót cselekszik rátalál Angyal Andira, de csak akkor, ha tapintatos, türelmes, megbocsátó lesz!
Leventénknek ez nagyon nehezére esett, sőt egyáltalán nem ment, mert az ördög láthatatlanul ugyan, de hozzásegítette az élet minden ajándékához! Mindenható Mátyás látta ezt a felhők mögül és magára hagyta az öntelt ifjút! Lassan miután nem tudta élvezni egyedül a sok jót és lelke kiégett, ekkor úrrá lett rajta a magány, a társnélküliség! Kezdett ráébredni, ha nem a hivalkodó szépségek, pompa, úri lányok vonzották volna és belenézett volna a varázstükrébe, akkor igaz hite által láthatta volna azt az Andi lányt, akinek tiszta a lelke, mint a hó, mint a frissen mosott gyolcs, szíve lágy, mint a vaj, mint egy galamb lelke. Úgyhogy hősünk népszerűsége és felsőbbrendű férfi léte ellenére először gondolkozott! Mialatt ő gondolkozott, a kis faluban Angyal Andi keze alatt égett a munka. Őszintén és feltételek nélkül szeretett mindenkit, fűket, fákat, madarakat, bogarakat, virágokat és jutott hely a szívében az elesetteknek, szegényeknek, öregeknek. Andink érezte kicsi lelkében, hogy hazavágyik, epekedik szellem atyjának országába és az anyagi lét és testének csúnyasága elkeserítette társtalan törékeny lelkét! Elforgatta a gonosz szellem az idő kerekét, az óra mutatóját, tudta az utolsó órája azon a napon lesz, amikor a fiú és a lány egymásba szeretnek!
A mindennapok, az anyagi világ felőrölték lángifjúnk lelkét, és igazán vágyni kezdett egy társra, egy igazi nőre, de önbecsülését, egoizmusát nem tette félre! Lángifjúnk együtt öregedett az idővel és az országúttal, és egy idő után meglátszottak rajta az idő vasfogai, nem volt már fiatal, de még mindig ő akarta Föld Frigyes legszebb lányát feleségül venni!
Velőt rázóan kacagott a mi Dömötörünk, a sátánok gyöngye, és nem érte be ennyivel, az életét szerette volna elvenni a lánglovagnak, aki egy sötét téli napon megbetegedett, és megismerte saját szenvedése által az emberi kínokat. Érezte a halál leheletét, közelségét, aki fente már rá kaszáját! Így lassan rájött, hogy értelmetlenül pazarolja életét. Levágatta, és áruba bocsátotta imádott hajtincsét, és a kapott pénzt a beteg gyermekek megsegítésére ajánlotta fel! Ekkor a tükörbe nézve szörnyű képek villantak fel Leventénk szemei előtt, melyek láttatni engedték a jövőt, az emberi élet pusztulását a bolygón, a Föld bukását! Mindenható Mátyás megmutatta, hogy mennyi még a tennivaló a Föld és az emberek megmentésért! Látta a lánglovag a vizek olajszennyezéseit, a mocsarak, tavak megszűnését, folyók elterelését, esőerdők kiirtását, tüzelőanyagok levegőbe, táplálékláncba kerülését, engedély nélküli hulladéktárolókat! A vizek felmelegedését, ismeretlen vírusokat, melyek veszélyesek az emberi fajra. Az ózonréteg átszakadásával meleg és a fény miatt állatok, emberek vakságát, a katasztrófák, földrengések, tűzvészek, ítéletidők felgyorsulását és az új Apokalipszis eljöttét, amikor Nibiru, a nagy vörös bolygó becsapódásával megsemmisíti a gonosz lélek a Földet. Levente szeme könnyekkel telt meg, és újra érezni kezdte szíve minden dobbanását. Elhatározta, hogy felveszi a bokszkesztyűt és harcolni fog Dermesztő Demeter ellen Föld Frigyes jövőjéért.
Évek-évtizedek jöttek és mentek mialatt Leventénk áldozatos munkával és kitartással szolgálta Mindenható Mátyást. Árvízkárosultakon, betegeken, szegényeken segített, sokat tett a tiszta vizekért, folyókért, erdőkért, mezőkért. Szíve minden szeretetével újra az emberekért élt, de miután ereje elhagyta, már nem segíthetett másokon, ekkor újra eszébe jutott a régi jóslat, hogy egy angyal legyen a társa. Ezalatt egy kis faluban a lélekharangok egy kedves, angyali teremtést búcsúztattak szerény pompával. Láng Leventénk is elhasználódott, öregemberré lett, megtörten, fáradtan, búsan hanyatlott párnájára. Élete minden napja lepergett szemei előtt, de legtöbbet a meg nem talált szerelmére, magányosságára gondolt. Örök tanulság az ő történetében: Az ember néha az utolsó napon döbben rá, hogy sem pénz, sem előrejutás, sem hatalom nem fontos, csak az emberi szeretet. Szeretet nélkül az életünk halál. A legjobb dolog az élet egyszerű szépségei, a lélegzet, a fény, az erdők, a virágok, a mezők, a munka és rátalálni az igazság ösvényére.
Másnap a csodás tükörrel és egy égő vörös rózsával kezében találta a hajnal első napsugara! Mindenható Mátyás hangját hallotta:” Ez a Sátán műve volt! Figyelmeztettelek, hogy az élet múlandó és járj nyitott szemmel, mert a valódi értékek rejtve maradnak az arra érdemtelenek szeme előtt, és életük porszemenként lepereg, mint az idő, mint a homokóra homokja! Földem igazi kincseit csak az birtokolhatja, aki egész életében engem szolgál, és ellenáll a gonosz csábításának! Negyven évig eszedbe sem jutottam, elfelejtettél engem, magamra hagytál gondjaimmal! Látod tetted következményeit: Nézz körül Földünk haldoklik, egyre csak hűl-hűl szíve, nemsokára majd kőkeményre fagy! Súlyos bőrbetegségek terjednek, élőlények pusztulnak a tengerekben, folyók vizei vérré válnak, a Föld felmelegszik, sötétségbe borul minden a világon, az Eufrátesz kiszárad, földrengések pusztítanak, bolygónk földrajzi színtere megváltozik és elkezdődik az Apokalipszis, az utolsó harc Dermesztő Demeter ellen!
Hősünk szégyenkezve és bűnbánóan állt Isten színe előtt és gondolatában, azt kérdezte: Mit is tehetnék immáron ez ellen? A Halál ellen!? Nagy Mindenható Mátyás szavak nélkül is megértette szándékát: ”Legyél te az Apokalipszis lovasa, az én csatlósom. A Föld középpontjából, Indiából a Fény kígyójaként kösd össze az emberiség minden tagjának szívét, és az ősi energiával tanítsd meg őket az egymás iránti szeretet, törődés, tapintat, tisztelet, becsület fontosságára, hogy átvészeljék a gonosz Dermesztő Demeter uralmát!Várd a Niburu nevű Vörös Bolygó érkezését, mely a Plútót elérve megkerüli a Napot és Föld Frigyest szörnyű katasztrófával fenyegeti. Vonzása megakaszthatja, lelassíthatja bolygónk forgását, megcserélheti pólusait, időjárási katasztrófákat, szökőárakat idézhet elő. A Lánglovag a Fény Kígyójaként tért vissza a Földre, és energiájával a szeretetet, emberi összefogást ültette a jövő virágaként az emberi szívekbe. A Naprendszerünkbe érkező Vörös Bolygót ősi energiájával porrá törte, felrobbantotta a levegőben, kockáztatva saját megsemmisülését, megmentette a világmindenséget, az embereket önfeláldozásával!
Másnap reggel hosszú és gyötrelmes álmai után Láng Leventénk kis házának szobájába ébredt! Mellette feküdt egy gyönyörű nő, angyali csajszi, Angyal Andi! Szépsége földi szépséghez nem volt fogható, fiatal, gyönyörű, ébenfekete hajú és csillogó szemű lány volt! Hitetlenkedve tapogatta meg Leventénk saját testét! Gondolta, akkor járok jól, ha most is hetvenéves vagyok?Hát vakarhatom a fejemet! Igaz volt ez vagy csak Álom?!
Hát, mit gondolsz olvasóm, mit tapasztalt, hát igen azt, hogy 35 éves ifjúként fekszik a szerelméhez bújva! Talán még most is egy őrült ölelésnél tartanak, és ma is élnek, ha meg nem haltak. Holnap legyenek a ti vendégeitek, és higgyétek el, hogy Láng Leventék és Angyal Andik márpedig vannak, és itt járnak mindennap közöttünk a földön! Legyenek varázslatos álmaitok, és tegyetek meg mindent a világért, melyben élünk, és a szüleitekért, barátaitokért, és szeressétek egymást itt a Földön! Ismeritek a mondást: Ki mint vet, úgy arat! Vigyázzatok hát a környezetetekre, bolygónkra, amely ráhatással lesz életetekre! Ha óvjátok az ő vizeit, fáit, madarait, akkor Föld Frigyes is vigyáz a ti egészségetekre!