Lecke a barátságról – nem csak gyerekeknek

Évszám
2011
Beküldő
Senhora
A folyó parton két kisfiú üldögél. Egyikük köveket hajigál a vízbe, szájából szalmaszál lóg ki, amit nagy serényen rágicsál. A másik fiúcska egy bottal kotorja a sarat- néha betűket ír bele, máskor meg csak köröket rajzolgat. A környező fák gyenge ágai hajlongnak a lágy szellőben, a távolból báránybégetés hallatszik. Minden délután így telik a két falusi gyereknél, akik hosszú évek óta egymás legjobb barátai – együtt mennek iskolába és miután szabadulnak, ide vezet az útjuk. Városi embernek a szíve összeszorulna és arca elsápadna, ha látná ezt a tökéletes vidéki idillt. Ez a folyó, ami lábuknál a partot mossa, pedig joggal tekinthető a társaság harmadik tagjának, hiszen tanúja nap, mint nap a két fiatal felhőtlen viszonyának.Patrik alacsony, kissé köpcös srác, sötét csillogó szemekkel. Szájából általában nyalókapálcika lóg ki, de ha az nincs kéznél, megteszi egy szalmaszál is- vagy egy botocska. Misi törékeny alkatú és halovány arcú, de mégis virul az élettől, ahogy ott alkot a képzeletbeli vásznon. Az iskolában más fiúkkal nincsenek jóban, a lányok meg, nem tekinthetők túl jó társaságnak. Amikor a nap kezd alábukni a horizonton és vörösbe borul az ég alja, akkor indulnak el csak hazafelé. Egy hosszú utcácska otthonuk, egymással majdnem szemben laknak. Patrik szülei teheneket tartanak, az egész pagony hozzájuk jár, ha friss tejre szomjazik, míg Misi édesanyja varrónő, aki a közeli városba jár dolgozni- édesapja, nincs, legalábbis ezt a választ kapta a fiú, mikor érdeklődött.

Hűvös májusi reggel, a két jó barát ballag az iskola felé. Ahogy közelednek, a távolban kirajzolódnak társaik. Van, aki a kapuban beszélget, van, aki tempósan lépdel, nehogy egy percet is késsen. Görcsbe rándul a fiatalok gyomra, mikor meglátják azt a kisebb, erős ifjakból álló csoportot, akik előszeretettel terrorizálják a társaikat - a gyengéket, az elesetteket, amilyenek a főhőseink is. Lélegzetvisszafojtva haladnak el mellettük… mikor azonban már kellő távolságra érnek, egyszerre lekerül róluk a teher és megnyugodnak.

Matematika óra után Misike a mosdó felé veszi az irányt. Óvatosan benyit… mivel nem lát senkit bemegy. Még a csaphoz sem ér, hogy megtöltse friss vízzel üvegét, előugrik két tag a rettegett bandából. A kissrác halálra rémül, mintha betonból lennének a lábai, nem tud menekülni- pedig, futna, ahogy csak bírna, ha képes lenne mozdulni. Körbeveszik, olyan fojtogató a közelségük, hogy Misi levegő után kapkod. A sapkás azt mondja neki:

- Ajánlunk neked egy egyezséget, amit ha nem fogadsz el, agyonverünk. Ha megszöksz és bujdosni próbálsz, mi megtalálunk és agyonverünk!
- Nézd, nem beszél. Biztos elvitte a cica a nyelvét! – így a másik.
- Elmondjuk mi lesz. Bementek a kispajtásoddal a boltba… te pedig a cimborád táskájába rejtesz néhány cukorkát.

Misi csak bámul meredten, nem tud ellenállni, sem kérdezni. Az egyik srác öklét emelgeti, és Misi irányába mozgatja, mintha imitálná, hogyan fogja azt, elemi erővel a kisgyerek fejébe ereszteni. Jót röhögve távoznak a helyiségből. Főhősünk nem tud gondolkodni, hatalmába keríti a félelem.

Ahogy a tanításnak vége, a sok kis lurkó rohan ki az utcára, mintha démonok üldöznék őket. Misi és Patrik pedig a bolt felé veszi az irányt. Utóbbi magyaráz, de szavai süket fülekre találnak. Misi úgy viselkedik, mint akinek lebénult az agya- a teste mozog ugyan, de reakciói nincsenek semmire.

Az üzletbe beérve Misi úgy tesz, ahogy parancsolták neki- buzgón követi a feljebbvalói utasítását.
Mikor barátja nem figyel, egy marék cukrot rejt annak a táskájába. Természetesen a galád suhancok a bolt végéből leselkednek és miután Patrik fizetett, előugranak, és azt állítják, hogy láttak a fiút lopni.

Több se kell a tulajnak, egyből Patrik táskájába néz. Ott rá is lel az eltulajdonított árura. Azonnal értesíti a gyerek szüleit, akik jól meg is büntetik a fiúkat. Misi fel sem fogja mi történt. A történet átlátható, de ő még sem rakja össze az eseményeket és nem tudatosul benne, hogy mit tett a legjobb cimborájával.
Következő reggel egyedül megy az iskolába, ahol furcsa élményben lesz része. Azok, akik korábban zaklatták, fenyegették, most megveregetik a vállát. Azok, akik rá se néztek, most előre köszönnek. Nem is keresi az okokat- gondolja, biztosan egy gyönyörű álom, ami úgyis véget ér. Hamar a fülébe jut, hogy híre ment a tegnapi tettének és, hogy ennek köszönhető a változás. De a fiút nem is foglalkoztatja, hogy elárulta legjobb barátját, inkább fürdőzik a népszerűségben. Egész eddigi életében nem érezte még magát ilyen jelentős, fontos embernek - egész nap mosolyra áll a szája. Patrik a nap közepén betoppan, őt továbbra is terrorizálják társai, de Misi egyáltalán nem törődik korábbi barátjával, hiszen végre felszabadultan járkálhat a folyosókon. Tanítás után elhívja új „barátait” a folyópartra, de ők visszautasítják a meghívást- különböző mondacsinált kifogásokkal.

Misi aznap délután egyedül üldögél a víz mellett, ahol egyáltalán nem olyan jó móka magányosan lenni. Békáktól hangos a környék, a fiú pedig meredten bámul maga elé- talán úgy tűnhetne, hogy gondolkodik, de valójában soha ilyen üres nem volt még a feje, mint most.
Ahogy telnek a napok és közeledik a várva-várt vakáció, egyre kevésbé veszik emberszámba a társai és a népszerűségének már a nyoma is homályba fulladt.  Mindennap próbál valakit magával invitálni, de még egyszer sem járt sikerrel- magányosabb, mint valaha.
Iskola után már olyan forró a beton, hogy az embert megcsapja a szünidő szele- ezen a betonon lépdel Misi, mikor a sapkás, rosszarcú „cimborája” megállítja.

- Te, Misi. Hívtál már valami folyópartra… hmm. Most úgy néz ki, hogy ráérünk. Lemennénk veled és megmártóznánk a habokban. Persze, ha áll még a meghívás.
Misi már pont kezdett volna megvilágosodni és kezdte volna hiányolni Patrikot és erre, mint derült égből villámcsapás… esélyt kezd látni arra, hogy magánya enyhüljön.

Mikor odaérnek, a sapkás srác felveti, hogy Misike menjen előre. Aztán, ha tűrhető hőmérsékletű a víz, akkor ők is követik. A két suhanc megvárja, míg derékig belegyalogol főhősünk a folyómederbe és akkor, felkapják a ruháit és elszaladnak hangos röhögésben kitörve. Ekkor Misi hátranéz, látja távolodni a két srácot- könnyek szöknek a szemébe. Percekig csak áll, felrémlenek benne, ahogy Patrikkal délutánonként itt játszottak hosszú éveken keresztül,- pont úgy, mikor valaki előtt lepereg az élete- a sok kedves, szívfájdító emlék a múlté! Vége! Soha többé nem lesz olyan már az élete, mint pár hete volt. És ami legrosszabb, hogy csakis ő tehet róla- most már vállalná az ütések okozta fájdalmakat is, ha ezzel visszaszerezhetné régi jó barátját. Az idő kezd hűvössé válni, ahogy lemegy a nap- kénytelen kijönni a vízből és valahogy megpróbálni hazajutni. Cikk-cakkban közlekedik bokortól fáig és fától bokorig, mígnem ráfordul az utcájukra. Ott azonban, ha nem lenne elég gyötrő lelki vívódása, még iskolatársai megvető, szánakozó pillantásaival is szembesülnie kell. Természetesen a két rosszakarója odacsődítettek vagy húsz embert, hogy élőben kísérhessék figyelemmel a fiú megaláztatásait.

Szerencséjére másnap szombat van, ekkor nem kell betennie a lábát az iskolába és jogosan remélheti, hogy talán hétfőig halványul valamelyest a többiekben az ő pucér hátsójának az emléke. Patrikot nem keresi, nem is próbál tőle bocsánatot kérni- úgy érzi, hogy nem is érdemel bocsánatot. Eljön a hétfő, át kell lépni az iskola küszöbét, összeszorult gyomorral menetel a suli felé és a nap végén nyugodtan veszi tudomásul, hogy ismét átlátszó lett.

A tanítás után a bolt felé veszi az irányt- édesanyja megbízta, hogy szerezzen be pár hozzávalót a vacsorához. Belépve oda a cukorkáknál megpillantja Patrikot, akire a boltos még mindig rosszalló pillantásokat vet. Misi lába megremeg, könny szökik a szemébe - ha tehetné, nagyon megölelgetné régi barátját. A sapkás gonosztevő is megérkezik, az ajtón belül flegmán ledobja táskáját és beljebb megy. Misit mintha ördög szállná meg, bosszúra szomjazván,- de még inkább régi barátjára- levesz a polcról egy pálinkás üveget és az ott hagyott táskába rejti. Ezután halál nyugalommal összeszedi a listán lévő dolgokat, félszemmel Patrikra kacsint, aki nem tudja mire vélni, eme gesztust. Egy öreg néni lép be, majdnem átesik az ajtóban lévő táskán, mire a tulaj zsörtölődve odalép és megemeli azt. Hozzávágja a szütyőt a tulajához okító szavakat mormolva, de ekkor az üveg kicsúszik a táskából és a földre huppan, ott pedig ezernyi szilánkra törik…

De most hagyjuk magára a botrány szagú üzletet, hiszen Patrik és Misi, kissé zavarodottan, de elmotyogják hosszú idő után egymásnak első szavaikat. Misi elmeséli a barátjától mentes életét, azt, hogy milyen volt népszerűnek lenni, a másik oldalon állni és persze sokadjára is bocsánatot kér.

Patrik megenyhül és pecázni invitálja cimboráját. Ennek az esetnek nem megy híre sem másnap, sem harmadnap. Nem vágyik már egyikük sem népszerűségre, sem felszínes kapcsolatokra-, hiszen van egy, igaz barátjuk, akire mindig, minden körülmények között számíthatnak…

Írta: Senhora